A divat hackere

A divathoz saját bevallása szerint nem sok köze van. Varrni csak nemrég tanult meg, a stílustrendek nem érdeklik.

A dizájnban a társadalmi problémák egyik lehetséges megoldását, nem a formatervezés csúcsát látja. A világot „zöldszemüvegen” át nézi. Így annál, amit létrehoz, sokkal büszkébb arra, amit eltüntet: évente több mázsa szeméttől szabadítja meg a földgolyót – pusztán azzal, hogy táskákat készít.

– Mindig közel állt hozzám az újrahasznosítás gondolata – mondja Laczkó Juli (képünkön), a Plastenka márka megalkotója, aki a szemétből előállított táskákon keresztül ragadja meg a korszellemet. – Mindennapos, hogy változtatni akarsz valamit a környezeteden, vagy vágysz valami újra, de nincs pénzed. Ilyenkor az ember lánya fogja a nadrágját, és átalakítja szoknyává. Vagy hazacipeli a lomtalanításon kiszemelt komódot: ahogy én is tettem. Mindegy volt, milyen használt tárgy kerül a kezem közé, mindegyikből készítettem valami újat.

Az átalakítás ördöge később sem hagyta nyugodni. Az 1985-ben Budapesten született lány a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem vizuális kommunikáció, valamint rajz- és környezetkultúra-tanári szakán végzett. Az ELTE-n filmesztétikai tanulmányokat folytatott, az Erasmus-program keretében világot látott Zágrábban és Marseille-ben. Sokat tanult, s erősödött benne az érzés: olyat szeretne csinálni, amit még mások nem próbáltak.

Egy szép napon a lábai előtt heverő kisebb kupac zacskóba belelátta a táskát. Játéknak indult, bohém kísérletnek: első táskáit az otthon fellelhető kávés- és dohányoszacskókból varrta. Feszegette a határokat, próbára tette önmagát, vegyítette a különböző erősítő, melegítő és puhító hatású nyersanyagokat. Perszemindezt a vasalóval otthon, a konyhában. Kis idő elteltével rádöbbent, már nemcsak a barátai kérnek tőle táskákat, hanem a barátok barátainak a haverjai is.

– Felkértek, hogy a Média Építészeti Díja-rendezvényre készítsek egy tárgyat, ami fiatal építészeknek vonzó lehet, és szemétből van. Így született meg az első laptoptartó-kollekció 2009-ben – sorolja a további állomásokat. – A diplomamunkám is ez lett. Arculatot, nevet, weblapot, kampányfilmeket készítettünk a márkához. A Plastenka alapjait különböző pályázatokkal teremtettem meg.

Azóta évi több száz táska kerül ki a kezei alól: futárzsákok, övtáskák, laptoptáskák, gyalogtáskák és kézitáskák, rajtuk mindennapi életünk lenyomataival reklámnyelven. Ilyen a városi underground népművészet: az egyik táskán a mirelit zöldborsó zacskója köszön vissza, a másikon egy pelenkamárka virít, de van farmermárkás, háztartási kekszes, kávés, kutya-, sőt libatápos is. Mindez attól függ, hogy éppen milyen szemét képezte a táska alapját. Amit egyszer már a metropolis hulladékként kivetett magából, így válik újra a nyüzsgő nagyváros vérkeringésének részévé.

Merthogy a Plastenka termékek tervezése nem az íróasztal mellett kezdődik. Ennél életszagúbb a történet: az alapanyagok nagy része belvárosi kocsmákból származik. A vendéglátóhelyeken külön erre kijelölt gyűjtőzsákokba halmozzák a szemetet, s Juli havonta szedi össze a nyersanyagot városszerte. A hulladékok szétválogatása és megtisztítása után egy ruhaipari szakközépiskola kibérelhető hőprésgépével sajtolja a kívánt rétegekbe és vastagságúra a műanyagokat. Így születik az utoplastnak hívott új anyag. S csak ezt követően jön a klasszikus értelemben vett tervezés és varrás. Szezonfüggő, hány varrónő és kárpitos segít a szabás-varrásban, de nyugodtabb időszakokban ezzel is Juli foglalkozik.

Megkereste a multik hulladékának újrahasznosításával foglalkozó amerikai cég. Nem sikerült megegyezniük. Julinak sok minden nem tetszett a jelentkező működé sében, szerinte túl nagy globális lábnyomot hagynak, s nem megfelelően viszonyulnak a munkavállalókhoz. A környezettudatosságot fontosabbnak tartja, mint a divatot. – A jövőmet nem biztos, hogy a táskákban látom, az utoplast sok mindenre használható. Installációkkal és mozgóképekkel foglalkozom, videojockey-ként dolgozom: ott is erős lehet a társadalomkritika. A Plastenka bebizonyította, be lehet emelni a környezetvédelmet is a divatba. Egyedi gyártású, kis szériában készülő, ökotudatos termék is lehet trendi – mondja.

Juli szerint a tervezés lényege, hogy rosszcsontnak kell lenni: a régi korlátokkal nem törődve új utakat kell keresni. Divathackerként ő is ezt tette. A kreativitás utat tör magának, akár a szeméten keresztül is.

-
FOTÓK: MÓRICZ SIMON
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.