Építészek a domb mögött

Sanghaj elegáns szállodájának reggelizőasztalánál csupa "szerződőember" ült. A világ legjobb friss diplomás építészeit próbálták saját irodájukhoz csábítani. No, nem a legjobbat, mivel a diplomatervek kétévente megrendezett világversenyének győztese kétszáz iroda közül választhat. Bármelyik mellett dönt: egy évig a cég vezető tervezőjének fizetését viheti haza. A magyar fiatalok egyelőre messziről figyelték a mézes bödönt.

De már az is nagy teljesítménynek számított, hogy úttörőként bejutottak a legjobb 32 közé. Túlságosan költséges a részvétel. De megéri - véli Eltér István, a Magyar Építész Kamara elnöke. - Ha nem vagyunk jelen a nemzetközi szakmai rendezvényeken, akkor nem tudnak rólunk. Ha pedig nem tudnak rólunk, akkor a nemzetközi pályázatok és díjak is messze elkerülnek bennünket. Mellőzötten pedig nehéz maradandót alkotni.

Ki kell lépnünk a szocreál által magunk köré húzott körből. A panelvilág előtt a világ élvonalába tartoztunk, ma inkább külső szemlélődők vagyunk - erősíti meg a fentieket Winkler Barnabás építész, a HAP Tervezőiroda és Galéria vezetője, aki öt évvel ezelőtt Molnár Péter emlékére alapított építészeti díjat. - Mindenkinek szüksége van arra, hogy az életben egyszer tapsoljanak neki. A sikerélmény megerősít, a minőség mellett tart. A díjak fáklyaként mutatják a helyes utat, és erre nagy szükség van a honi építészetet körüllengő érdektelenség ködében.

Kopaszi-gát pavilonterv: Turányi Gábort Mies van der Rohe-díjra jelölték
Kopaszi-gát pavilonterv: Turányi Gábort Mies van der Rohe-díjra jelölték

Az építésügyért felelős minisztérium évente öt díjat ítél oda, míg különböző szakmai szervezetek, önkormányzatok és magánszemélyek további két tucat elismerést osztanak ki. A díjak a kiemelkedő építészeti alkotások, illetve tervezői életművek mellett tágabban értelmezett építészeti tevékenységért - oktatói, kutatói, építésigazgatási, főépítészi, településrendezési, műemlékvédelmi, várostervezési stb. munkáért - is elnyerhetők. Az elismerések többségéhez nem jár pénz, csupán a dicsőséget jelző érem, emlékplakett. A minisztériumi díjakhoz viszont 200-400 ezer forintos pénzjutalom társul. A legtöbbet a legrangosabbnak tartott Ybl Miklós-díj győztese viheti haza. De még ez is meglehetősen szerénynek tűnik a Demján Sándor üzletember alapította Prima Primissimához képest, amelynek díjazása fejenként ötvenezer euró.

Az Év Háza az idén Szentgyörgyi László diósdi épülete
Az Év Háza az idén Szentgyörgyi László diósdi épülete

A díjak java részét többen is megkapják egy évben, így az elismerésben részesültek száma megközelíti a százat. A hazai építészeti összteljesítményt látva néhányan sokallják a díjesőt. Hiába a sok díj, a hatásuk elenyésző - véli Vargha Mihály a jelentős olvasótábort magáénak tudó Építészfórum portál főszerkesztője. - A széles nagyközönség szinte semmit sem tud a díjakról, így a győztesek munkásságáról, a díj által elismert szakmai minőségről sincs fogalmuk. Így viszont megkérdőjeleződik a díjak legfőbb értelme: a példaadás. Elvégre mennyit ér az a minta, amit senki sem ismer? Ennek ellensúlyozására alapították négy évvel ezelőtt a laikus érdeklődők véleményét tükröző Média Építészeti Díjat. A kész épületek, illetve a tervek közül újságírók, illetve a "nép" választja ki az általa legjobbnak tartott művet.

Az Év Háza az idén Szentgyörgyi László diósdi épülete
Az Év Háza az idén Szentgyörgyi László diósdi épülete

Jó épületek csak jó megrendelések nyomán születhetnek. Ehhez viszont az általános közízlést kellene emelni. Ezt a célt szolgálja a hat év szünet után újraindított Év Háza díj is - magyarázza a díj életre keltését Szoják Balázs építész. - A családi házépítés a nagyközönség műfaja, amelyhez sokan keresnek mintákat, de csak kevés helyen akadhatnak rá. Másrészt ez a díj a kezdő építészeknek is lehetőséget teremt a bemutatkozásra.

Időnként azonban a szakmai közvélemény is fanyalogva fogadja a díjosztásokat, azt találgatva: ki milyen szakmai-politikai kapcsolatok elismeréseként nyert. A gyakorta átfedéseket mutató zsűrik mintha folyton ugyanabból a körből szólítanák ki a győzteseket a vörös szőnyegre.

A tízezer diplomás magyar építészből alig fele tervez, de közülük legfeljebb kétszáz készít olyan épületeket, amelyek érdemesek a közfigyelemre. Eltér István szerint sem az ízlés nem változik olyan sebesen, sem az új generáció nem nő fel olyan gyorsan, hogy a díjazottak köre évről évre kicserélődjön.

- A politika annyira nem szól bele a szakmai zsűrik munkájába, hogy néha már az az érzésem támad, hogy nem is érdekli az adományozás - állítja Fegyverneky Sándor országos főépítész, aki hivatalánál fogva szinte minden jelentősebb díj zsűrijében ott ül. Szerinte a befolyásolás szándéka inkább a szakmai lobbikra jellemző, bár ezzel többnyire csak ártanak a jelölteknek. A zsűrizésben azok a legszebb pillanatok, amikor a tagok képesek a saját építészeti stílusukon kívül eső munkában felismerni a kiválót. Azzal viszont a főépítész is egyetért, hogy a díjak javarészt visszhangtalanok maradnak. - Nem vagyunk elég sznobok - jelenti ki. - Más városokban sem azért rajonganak a kortárs építészetért, mert értenek hozzá, hanem mert sznobok. Ha a köznép és a döntéshozók számára fontos lenne, hogy a saját váruk az éppen előkelőnek, illetve trendinek számító stílusban készüljön el, akkor a hazai építészet általános színvonala is magasabbra emelkedhetne.

Néhány díj azért könnyen pénzre váltható. Az Ybl, illetve a Pro Architectura Díj például vonzza a megrendelőket. De inkább a magánszférából. A nagy ingatlanfejlesztőket nem érdeklik a díjak, sokkal inkább az együtt munkálkodás készsége. Tegye azt, amit kérünk, lehetőleg olcsón és gyorsan. A megbízói diktátumok alól legfeljebb a sztárépítészek vonhatják ki magukat. Ilyenből azonban egy sincs hazánkban. Világszínvonalú teljesítményekre vagyunk képesek - véli Szoják Balázs -, de a sztársághoz marketing kell, ahhoz pedig pénz. A vezető külföldi építészirodákban külön teamek foglalkoznak az építész és a tervek menedzselésével. Bár ez a befektetés később busásan megtérül, a megélhetésért viaskodó honi építészeknek ez csupán álom. Olyan, mint ha egy domb mögött ugrálnánk. Csak nekünk sokkal nagyobbat kell ugranunk ahhoz, hogy észrevegyenek.

Az elmúlt évtizedekben csupán kétszer vetődött reflektorfény magyar építészre. Keller Ferenc és Cságoly Ferenc a pécsi Barbakán-házért vehette át két éve a Brick Award díjat, míg az idén a soha fel nem épülő kormányzati negyedért nyert Holcim-díjat Janesch Péter. Az igazi áttörés azonban még hátravan. Az építészeti Oscarnak tartott, százezer dollárral járó Pritzker-díjat, illetve az Európai Unió kortárs építészeknek adományozott Mies van der Rohe-díját egyelőre még egyetlen magyar építésznek sem sikerült elnyernie. Ehhez kevés a különleges építészeti teljesítmény, több kell: szerteágazó külföldi szakmai kapcsolatok. Ám ezzel a honi tervezők nem rendelkeznek. A hálószövést szolgálja a Visegrádi Négyek építészszervezetei közötti együttműködés, ám az érintettek többsége elismeri, hogy ez csupán a kezdő lépés. A nemzetközi porondon való eredményes szerepléshez ennél jóval bonyolultabb koreográfiákra lesz szükség.

Az Év Háza az idén Szentgyörgyi László diósdi épülete
Az Év Háza az idén Szentgyörgyi László diósdi épülete
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.