Horthy, a szerencse fia

Mint minden történelmi személyiség, Horthy Miklós is megérdemli, hogy elfoglalhassa az őt megillető helyet a közgondolkodásban – ez a könyv utolsó előtti szövegmondata. E helyfoglalásért írta ismeretterjesztő kismonográfiáját a szerző. Szükség is van efféle munká(k)ra, mert Magyarország negyed évszázadig első emberéről életében és halála után is tengernyi szélsőséges vélemény hangzott el, íródott le itthon és a határainkon kívül.

Sokkal több, mint ahány tárgyilagos értékeléssel találkozhatott és találkozhat az érdeklődő. A szerző bőséggel idéz a szélsőségekből. És igyekszik elhatárolódni mindegyiktől. Ebben a szellemben vázolja fel Horthy magánéleti tragédiákból – négy gyermeke közül a legelső 16 éves korában halt meg, de a két másik sem érte meg a 40. születésnapját – és közéleti „szerencsefiaságból” összeötvöződő élettörténetét.

A megyei notabilitásból később főrendiházi taggá lett apa társadalmi helyzete jó lehetőségeket kínált a gyermekeinek. Miklóst a tenger vonzotta, elvégezte a Monarchia haditengerészetének tisztjeit képző fiumei akadémiát. Utána szolgált az Adria hajóin és kikötőiben, és majdnem kétéves szolgálati utat hajózott végig egészen Ausztráliáig. Mindeközben – kedvelt társasági ember lévén – nagyon sok, a későbbiekben bőséggel kamatozó ismeretséget kötött. Nem utolsósorban ezeknek köszönhette, hogy néhány esztendeig három társával Ferenc József szárnysegéde lehetett. „Eredeti szakmája” ranglétráján mérsékelt iramban haladt feljebb és feljebb, hogy aztán 1917-ben sorhajókapitányként ragadjon rá az „otrantói hős” név.

Turbucz Dávid okkal fogadja fenntartásokkal a kortársak ebbéli lelkesedését. Hiszen az otrantói szorost elzárni hivatott, a tengeralattjárók mozgása ellen a vízbe lógatott drótkötélhálót aprócska, alig felfegyverzett, haditengerésznek kiképzetlen személyzetű halászhajók vontatták, és e fabárkákból semmisített meg tucatnyit három – tegyük hozzá: 130 méter hosszú, fémépítésű – gyorscirkáló, köztük a vezérhajó, a Horthy parancsnokolta Novara. Amikor megjelentek az antant nagyobb tűzerejű hajói, kisebb tűzpárbaj után vissza kellett vonulni. A tengerzár nem semmisült meg. Az azonban igaz, hogy Horthy a tűzpárbajban megpróbált ügyesen manőverezni, és még sebesülése után, eszméletvesztéséig is irányította hajóit – ez mindenképpen nagy tett volt. De semmiképpen sem akkora, mint amekkorának a korabeli tömegkommuniká­cióval láttatták. Nem ok nélkül lepődtek meg hát a haditengerészet Horthynál magasabb rangú tisztjei, hogy 1918 februárjában IV. Károly éppen őt nevezte ki a flotta parancsnokának.

Horthynak szerencséje volt, hogy további pályafutása szempontjából a legjobb időpontban, a Tanácsköztársaság bukása előtti hetekben csatlakozott az ellenforradalmi kormányhoz, és lett – immár a szárazföldi hadsereg fővezére. Hamarosan pedig kormányzó lett, államfő. Aki – hangsúlyozza a szerző – hol több, hol kevesebb aktivitással vett részt az ország irányításában. Aki ezenközben nagyon határozottan vallott irredenta elveket. Aki vállalta a százezrek életét követelő háborút a Szovjetunió, majd a fél világ ellen. Aki fennen hangoztatta antiszemitizmusát – miközben kivételt tett néhány nagyon gazdag zsidó üzletemberrel, és ritkán szót is emelt honfitársaink gázkamrába küldése ellen (ez a ritka fellépés természetszerűleg becsülendő, ha nem is akadályozta meg százezrek elhurcolását).

Eközben folytatódott a politikai elit és önmaga által is szorgalmazott nimbuszépítés. Turbucz hosszan sorolja a példákat az 1928-as Ereklyés Országzászló rúdja hegyének a Horthyéról mintázott „iránymutató” kezétől a „legfelső hadúr” 70. és a 75. születésnap­jáig vagy addig az elképesztő-elborzasztó mozzanatig, hogy az ettől egyébként húzódozó – és nem sokkal utóbb repülőszerencsétlenségben elhunyt – István fiát neveztette ki önnön helyettesének. Szerencséje volt Horthynak abban is, hogy a világháború végeztével nem vádlottként, hanem tanúként kellett a nürnbergi törvényszék előtt megjelennie; a sors fintora, hogy ezt – mint a szerző megemlíti – egyebeken kívül éppen Sztálinnak köszönhette.

Turbucz Dávid munkája fontos ecsetvonás Horthy Miklós – és a nevével jegyzett negyedszázados korszak – ellentmondásoktól korántsem mentes képéhez. És mert a szerző még harmincesztendős sincs, alighanem húz még újabb vonásokat is.

Turbucz Dávid: Horthy Miklós
Napvilág, 253 oldal, 2800 forint


Horthy Miklós
Horthy Miklós
Horthy Miklós
Horthy Miklós
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.