Hartmann Balogról: Ha bátor a miniszterük, eljön Bécsbe

Nincs messiástudata – állítja a bécsi Burgtheater igazgatója, Matthias Hartmann, aki az elmúlt évben meglehetősen szenvedélyesen nyilatkozott a „kétszínű magyar kultúrpolitikáról”. Sokak szerint a Balog Zoltán miniszternek februárban küldött nyílt levele valóságos „kulturkampfot” robbantott ki Magyarországon, mások csak egy pimasz és tudálékos alaknak tartják.

– Nincs jobb dolga, mint hogy a magyar kultúrpolitikával foglalkozzon?

– Van jobb dolgom.

– Miért olyan fontos akkor Magyarország?

– Véletlenül. Nem kerestem a témát. Az talált meg engem. Ahogy nemrég a szomszédjuk lettem.

– Csak, mert a német nyelvű sajtó néhány hete épp az ön színházáról szóló vitától hangos. Pontosabban egy nézőtéri ügyelőjük esetétől, aki a Burgtheater jubileumi konferenciáján váratlanul felállt a színpadra és panaszbeszédet tartott a munkakörülményei miatt. Hogy nem a színház a munkáltatója, hanem a dán-angol biztonságvédelmi cég, a G4S. Erről a vállalatról pedig tudni lehet, hogy igen megkérdőjelezhető módszerekkel dolgozik több szektorban, például a menekültügyben. Temérdek német nyelvű lap tette fel a kérdést az elmúlt hetekben: hogyan egyeztethető össze ez a neoliberális üzleti hozzáállás azzal az utópisztikus színház-ideával, amelyet a Burgtheater októberi konferenciáján megfogalmaztak.

– Sejtettem, hogy a nézőtéri ügyelőnknél fogunk kilyukadni ebben az interjúban…

– Egy svájci napilapnak író osztrák újságíró ugyanis párhuzamba hozta ezt a történetet az ön Magyarország iránti, szokatlanul heves érdeklődésével. „Az értelmiség megmagyarázhatatlan módon hallgat, ha mégis tesz bármit, akkor azzal csak a saját lelkiismeretét nyugtatgatja – még fél éve sincs, hogy Matthias Hartmann aláírta ezt a vádiratot” – állítja kommentárjában az osztrák újságíró. „Csakhogy akkor Magyarországról folyt a vita, nem a saját színházáról.”

– A nézőtéri ügyelőnk akciója örvendetes, az újságíróké kevésbé. Sokan kétszínűek közülük. Arról egyikük sem beszél, hogy az őket foglalkoztató újságok és kiadók 90 százaléka éppúgy külső cégekkel oldja meg a biztonságvédelmi feladatokat meg a takarítást, mint ahogy mi is kénytelenek vagyunk. Forráshiány miatt színészek és műszaki szakemberek szerződését nem tudom meghosszabbítani, nemhogy nézőtéri ügyelőket vegyek újra alkalmazásba.

– A sajtó inkább azt kritizálta, ahogyan ön reagált, miután a biztonságvédelmi cég az ügyelő beszéde miatt kirúgta őt az állásából.

– Nem reagáltam rosszul. Szolidáris voltam vele.

– Mennyiben?

– Melléálltam, amiért kritizálta a G4S-t, és most keresem annak a lehetőségét, hogyan tudnám leválasztani a színházunkat erről a konszernről. Nem lehetünk eléggé hálásak az ügyelőnknek a bátorságáért, és amiért felhívta a figyelmet erre a visszásságra. Egyébként pont annyira nem volt fogalmam róla, mint neki, hogy ez a cég Ausztrián kívül mennyi emberijog-sértéssel járó üggyel hozható kapcsolatba. A felelősség mindenesetre az osztrák államé, ő adhat pénzt arra is, hogy újra alkalmazásba vegyük a nézőtéri munkatársainkat, akiket jóval az én megbízatásom előtt külső céghez telepített ki, hogy csökkentse a kiadásokat.

– Ez azt jelenti, hogy a Burgtheater alapvető anyagi gondokkal küzd?

– Azt. Tizennégy éve nem emelték a költségvetésünket. Vagyis másfél évtizede minden egyes fizetésemelés után egymillióval kevesebb pénzünk marad a színházcsinálásra.

Alföldi nagyon furcsa dolgot mesélt nekem

– Ne turkáljunk tovább a Burgtheater kasszájában, Magyarországról akartunk beszélni. A közös történetünk az önök nyílt levelével kezdődött, amely idén február elsején landolt a magyar sajtóban, és többek szerint „kulturkampfot” robbantott ki.

– Ha ez igaz, akkor ez volt a legértelmesebb és leghasznosabb dolog, amit tehettünk.

Matthias Hartmann a bécsi Burgtheater igazgatója
Matthias Hartmann a bécsi Burgtheater igazgatója. 09.11.2013. Fotó: Valaczkay Gabriella

– Ön igen diplomatikusan fogalmazott ennek a közös levélnek a bevezetőjében. Kimondottan visszafogott volt például Turrinihoz képest, aki saját üzenetében közvetetten lediktatúrázta Magyarországot. Azt mondta, hogy rendes demokráciák csak lehetővé teszik a színház működését, de nem avatkoznak bele.

– Érdekes gondolat, hogy ilyesmi ne történhetne demokráciákban. Ezt nem merném így kijelenteni. Látom például, hogy most a kormányalakítás időszakában mi történik Ausztriában, mennyiféle jobb- és baloldali érdek csap össze az ORF-fel, az állami közszolgálati műsorszolgáltatóval kapcsolatban.

– Van különbség szervezeti és a tartalmi beavatkozás között?

– Mit gondol, attól a pillanattól kezdve, hogy egy kormány csak úgy betölthet posztokat, mint ahogy az önök kormánya most pozícióba hozhatta Vidnyánszky Attilát, mekkora súllyal esnek ott latba a színházszakmai szempontok? Alföldi nagyon furcsa dolgot mesélt nekem, amikor előadott a konferenciánkon Bécsben. Pont, mint a fal leomlása előtt az NDK teátrumaiban, az ő színháza is csordultig volt folyton. Az emberek ugyanis keresik azokat a helyeket, ahol szabadon lehet megnyilvánulni és kapcsolatba kerülni a színpaddal. Érdekes, Vidnyánszky Nemzetije nincs tele. Vagy ott van ez a szélsőjobboldali Újszínház. Úgy tűnik, az embereket az sem érdekli már túlzottan.

– Igaz, hogy júniusi budapesti találkozójukon megkérdezte Balog Zoltán kultúráért felelős minisztertől: valóban adott-e az Újszínháznak plusz 15 millió forintot a saját miniszteri keretéből?

– Igaz.

– És mit válaszolt?

– Balog miniszter úr nem válaszol kérdésekre.

– Miért?

– Érdekes jelenség ez. Folyton azt állítja, hogy engem rosszul tájékoztattak. Bár Balog úr igen kellemes ember, és nagyon barátságosan el lehet vele beszélgetni, a száraz tényekre, amik engem érdekeltek, csak olyan válaszokat kaptam tőle, amelyeknek utána kellett néznem, a beszélgetésünk alatt nem tisztázhattam vele.

– Konzultált valakivel a találkozójuk előtt?

– Független színházi emberekkel beszélgettem, többek között a Krétakör ügyvezetőjével, Gulyás Mártonnal, valamint kritikusokkal és újságírókkal. Adatokat, számokat gyűjtöttünk össze a független szcénáról, amelyekkel aztán szembesítettem a minisztert.

A miniszterelnök tolmácsa kissé kiesett a szerepéből

– Balog Zoltán a magyarországi független színházi szféra alkotóit a kormányközeli HírTV egyik műsorában „szent teheneknek” nevezte, és azt állította, hogy amennyiben rajta múlik, ezek a csoportok nem fognak az adófizetők pénzéből pályázati támogatást kapni. Hogyan nyilatkozott az önök budapesti megbeszélésén?

– Az ellenkezőjét mondta. De nézze, van itt egy hatalmas probléma. Balog Magyarországon gyakorlatilag bármit mondhat. Senki nem fordítja le a külföldi sajtóban.

– Balog irodájában azért volt tolmácsuk, nem?

– Neki is volt egy, meg nekünk is. Mi a miniszterelnökük tolmácsát kaptuk, aki kissé kiesett a szerepéből. Kritikusnak mondanám, ha nem inkább dühösnek.

– Mindenki magára volt dühös?

– Csak Balog miniszter úr nem. Ő végig rettentő megengedően, simulékonyan és barátságosan fogalmazott. Ráadásul igen nagyra becsülte a magyarországi független színházi szférát.

– Szót sem ejtett szent tehenekről?

– Arról mesélt, hogy amióta ő a miniszter, mennyivel több pénzt kapnak. Szóval ott ültünk egy beszélgetés közepén, amelyben kijelentés állt kijelentéssel szemben. Az országuk nyelvi elszigeteltsége rengeteg problémát vet fel. A politikusaiknak elég az országhatáron kívülre menniük, ott már akár mindannak az ellenkezőjét nyilatkozhatják, mint amit Magyarországon kijelentettek. Mindezt senki sem ellenőrzi.

– Kinek a feladata volna?

– Az újságíróké.

– Ők önt sem kímélik különösebben. Magyarországon elég sokan leírták például, hogy semmi köze a belpolitikai ügyeinkhez. A német nyelvű sajtóban pedig olyan jelzőket olvasni önről, mint „goromba”, „diplomáciai érzék nélküli”, „tipikus arrogáns német”, aki „imád a középpontban lenni”, és aki „mazochista élvezettel lép rendszeresen a gőzölgő szarba.” Mindez jelentheti azt, hogy ön túlságosan kiterjesztően értelmezi színház-igazgatói szerepkörét, és ez sokakat irritál?

– Elsősorban rendező vagyok, aki műalkotásokat hoz létre. A Burgtheater pedig mindig is egy provokatív, megosztó művészeti műhely volt, sok iriggyel. De ha az ember száguld egy országúton, és észrevesz valakit az út szélén, aki nem bír tovább haladni, neki viszont megvan a lehetősége, hogy segítsen, akkor az ember megáll. Mert megteheti, hogy megálljon. Én úgy éreztem, van esélyem, hogy tegyek valamit Magyarországért. Nem fűt semmiféle messiástudat, nagyon jól elvagyok a saját dolgaimmal, higgye el. De az is igaz, hogy olyan ember vagyok, aki megáll, ha lát valamit. És láttam, hogy Magyarországon a politika megpróbálja befolyásolni a színházat, visszafogni a szellemi impulzusokat és csírájában elfojtani a kritikát. Megpróbáltam elmagyarázni Balog úrnak, mennyire fontos, hogy működhessen a kritika. A színháznak muszáj néha zavarognia. Demokratikus kormányok pedig hagyják, hogy a művészek időnként zavarják őket.

– De miért kellene zavarni a kormányt Magyarországon, amikor itt minden rendben van? Van szabad sajtó és szabad művészet, nincs viszont antiszemitizmus, rasszizmus, és az Orbán-kormány sem él vissza a kétharmados többségével. Ezt olvashattuk az ön budapesti látogatása után két német nyelvű lapban is. Az egyik interjút Balog Zoltán adta, a másikat Prőhle Gergely államtitkár.

– Érdekes.

Én kértem Vidnyánszky Attilától adatokat, de nem kaptam meg

– Azt állítják, ön nagyon félreértett valamit. Vagy pedig politikailag félrevezették. Nyilván ezért küldött Magyarországra másodszor is nyílt levelet, amelyben lemondta a Burgtheater részvételét a Vidnyánszky Attila vezette Nemzeti Színház fesztiválján. Indoklásában viszont igen óvatosan fogalmazott. Azt írta: „tapasztalataink a jelenlegi magyar kormány kultúrpolitikusaival (…) azt mutatják, hogy ezek a személyek találkozóinkat utóbb gyakran más színben tüntetik fel, mint ahogyan azok valójában lezajlottak.” Azt akarta mondani ezzel, hogy hazudtak?

– Két példát mondok. Az egyik egy július 13-án megjelent indexes interjú Balog Zoltánnal. Szerinte én azt állítottam, hogy az Újszínház a legmagasabb állami támogatáshoz jutó magyarországi színház. Ő még ott, ugyanabban az interjúban meg is cáfolja ezt. Természetesen soha nem állítottam ilyet. De ez egy régi trükk: nem létező kijelentéseket cáfolni. Aztán azt is mondja ebben az interjúban Balog úr, hogy Vidnyánszky Attila a nyári budapesti találkozónkon „számos megkérdőjelezhetetlen adatot tárt elém”, amelyek bizonyítják, hogy szó sincs a magyar független színházi szcéna állam általi kivéreztetéséről. A tény ehhez képest az, hogy én kértem Vidnyánszky Attilától ilyen adatokat. Ő pedig megígérte, hogy megszerzi és elküldi, de természetesen sosem kaptuk meg őket. A miniszter mindeközben arra hivatkozott, hogy mivel a szükséges statisztikák ott voltak előttünk, az asztalon, pontot tehettünk ennek a vitának a végére. Vagyis Balog úr egészen mást állított, mint ahogyan az valójában zajlott. Aztán jött a heti válaszos újságíró, Stumpf András, aki részt sem vett a megbeszélésen, viszont egész nap üldözött, hogy adjak neki interjút. Majdnem megőrült, amikor megmondtam neki, hogy már nem lesz rá időm. Végig az volt az érzésem Budapesten, hogy a kormányközeli média eszközként akarja felhasználni az ottlétemet és a szavaimat, általam akar megsemmisítő stratégiai csapást mérni az ellentáborra. Egyáltalán nem az információszerzésen gondolkodtak, hanem azon, hogyan aknázhatnák ki ezt a budapesti tárgyalást úgy, hogy azzal minél több jó pontot szerezzenek a híveiknél. Az egész helyzetben a legérdekesebb az – és ezt nem lehet elég gyakran és elég hangosan elmondani –, mennyire defenzív a magyar kormány, hogyan próbálja minden lehetséges eszközzel védeni magát stratégiailag. És minden olyan eszköz, amit ehhez igénybe vesz, csak azt igazolja, hogy valójában komoly problémái vannak.

– Fogalmazna valamivel konkrétabban?

– Nem kell védekezned, ha nincs bajod. „Magyarországra jön ez a Hartmann” – gondolhatták. „Rendben. Jöjjön ide, aztán majd utólag úgyis úgy interpretáljuk az egészet, hogy szimpatikusak legyünk az embereknek.” Miért nem voltatok elég szimpatikusak eddig? – kérdezem én. Miért van így megcincálva az imidzsetek? Az az igazság, hogy a magyar kormány pillanatnyilag nagyon komolyan küzd az imidzsproblémáival. Ezért nekünk, németeknek illene megkérdeznünk a köztársasági elnökünket, Gauck urat, hogy milyen okból is adományozta az egyik legmagasabb kitüntetést Balog Zoltánnak. Lehet, hogy a német köztársasági elnöki hivatal tévedett ekkorát?

– Balog Zoltán is szokott. Néha kitüntet szélsőjobboldali televíziós újságírókat, és amikor később visszaveszi tőlük az elismerést, arra hivatkozik, hogy ő nem tudta pontosan, kit tüntet ki.

– Ha a mi köztársasági elnöki hivatalunk is tévedett, akkor be kell ezt ismernie. Bár mivel mindkét politikus lelkész, gyanítom, hogy az egész inkább ezen a síkon zajlott. Amennyiben másképp történt, elvárhatjuk a bocsánatkérést.

Matthias Hartmann a bécsi Burgtheater igazgatója
Matthias Hartmann a bécsi Burgtheater igazgatója. 09.11.2013. Fotó: Valaczkay Gabriella

– Kitől?

– A Német Szövetségi Köztársaság elnökétől. Balog úrnak már egyszer lehetőséget adtam arra, hogy fair módon válaszoljon bizonyos kérdésekre. Most megpróbálom még egyszer. De meg kell mondanom neki: „ezúttal nem nálad találkozunk, mert ha nálad találkozunk, megint a számba adod majd a szavakat. Éppen ezért most majd te jössz hozzám Bécsbe, és akkor újra beszélhetünk, a széles nyilvánosság előtt.” A Magyarország-tematikájú színházi fesztiválunkat a jövő év elején rendezzük. Erre meghívtuk őt, Vidnyánszky Attilát, a Krétakört, Pintér Bélát és Bodó Viktort is. Lesz olyan fórum ezen a rendezvényen, ahol végre a lényegről beszélünk majd: a demokrácia és a színház ok-okozati viszonyáról. Csak radikalizálódó kormányok tesznek olyat – tolódjanak mértéktelenül jobb- vagy baloldalra – hogy elfojtják a társadalomban a kritikai gondolkodást. A színháznak épp az a feladata, hogy ezt inspirálja. A radikalizálódó kormányok azonban mással vannak elfoglalva: a haza pátoszát dédelgetik. Mernünk kell komplikáltan gondolkodni. Még akkor is, ha mindannyian tudjuk, hogy az ideologizálás könnyebb, ráadásul rengeteg energiát generál.

Veszélyes módon és mértékben sérül a demokrácia

– Kihallatszanak olyan energikus hangok a magyar kultúrpolitikából, amelyek szerint önnek és a kollégáinak semmilyen jogalapja nem volt megkérdőjelezni Vidnyánszky Attila kinevezését a Nemzeti Színház élére. Legális és demokratikus pályázati folyamatban nyert, mondják, önnel szemben, akit az osztrák kormány nevezett ki a Burgtheater élére. Balog szerint pedig egyszerűen arról van szó, hogy Alföldi Róbert ötéves mandátuma lejárt, most pedig egy másik ízlésvilág kapott lehetőséget.

– Nem volna semmi baj ezzel az érveléssel, ha nem sejtene mögötte az ember politikai érdekeket. Annyi mindenesetre kijelenthető, hogy a magyar Nemzeti Színházba korábban többen jártak. És az is tény, hogy a színházteremben olyan emberek gyűlnek össze, akiket mi el akarunk érni. Ha korábban több embert értünk el, akkor ez jelez valamit.

– Ön elutasította Vidnyánszky meghívását, de tárt karokkal várja a Burgtheater jövő év eleji fesztiválján. Ahogy Balogot is. Komolyan gondolja ezt?

– Ha bátor a miniszterük, eljön Bécsbe. És megfelel azokra a kérdésekre, amelyeket most ön tesz fel. Például, hogy akarja-e pénzelni a „szent teheneket.”

– Az időzítés nem rossz. Tavasszal parlamenti választások lesznek Magyarországon.

– Tökéletes.

– Mielőtt ön 2009-ben, négyévnyi igazgatóság után, kissé zaklatottan eljött a zürichi Schauspielhausból, adott néhány interjút, amelyben a svájci mentalitást sem hagyja szó nélkül. Úgy fogalmazott, hogy eléggé „elmosódik ott a határ udvariasság és hazugság között”. Erre az újságíró azt vetette fel, hogy talán ők másként élik meg a demokráciát Svájcban, mint ahogy önök Németországban vagy Ausztriában. Ha ez lehetséges, akkor az sem kizárt, hogy mi magyarok is csak egy kicsit másként fogjuk fel a demokráciánkat, mint ön a sajátját.

– Bizonyára azért hozakodik most elő a svájci múltammal, mert ott arra kényszerültem, hogy nagyon nyíltan fogalmazzak. Létezik ott egy olyanféle társadalmi konszenzus, amely jóformán kizárja, hogy az emberek nyíltan beszéljenek egymással. A legjobban működő demokrácia, amit ismerek, de árnyoldalakkal. Külföldiként például tilos bármilyen módon kritizálni a svájciakat.

– Mit gondol a mi demokráciánkról?

– Magyarországon épp igen veszélyes módon és mértékben sérül a demokrácia.

– Képzelje el, hogy akarja vagy sem, hirtelen a kultuszminiszterünk helyében találja magát. Mi volna az első intézkedése?

– Nem lennék kultuszminiszter.

– Azonnal lemondana?

– Másnap átadnám a székemet olyasvalakinek, akit alkalmasnak tartok erre a feladatra. Balog úrnak viszont adnék egy tanácsot. A magyarországi rezsimmel és kultúrpolitikával kapcsolatos kritikát ne próbálja elfojtani, kiirtani vagy megmásítani. Próbálja megérteni. Segíthet neki. Keresse a párbeszédet az alkotókkal, legyen nyitott a művészetre. Olvasson jó könyveket például.

– Ajánlana neki valamit?

– Rengeteget tudnék. Legutóbbi olvasmányaim közül talán A szörnyet Terezia Morától. De majd összeállítok neki egy listát.

Matthias Hartmann a bécsi Burgtheater igazgatója
Matthias Hartmann a bécsi Burgtheater igazgatója. 09.11.2013. Fotó: Valaczkay Gabriella
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.