Örökös mozgalom

Egyelőre Facebook-csoportként elindult a Népiblog. A kezdeményező hattagú társaságban költőt, történészt és matematikust is találunk, egy heterogén mozgalom sokféle örökösét. De mi az, ami még ma, a megváltozott politikai és társadalmi viszonyok között is eleven lehet a harmadikutas, a hagyományos jobb- és baloldaltól egyaránt távolságot tartó áramlatnak a gondolatvilágából?

A blog alapítóinak egyike, Papp István történész, a népi mozgalom kutatója, lapunk alkalmi kritikusa szerint a mozgalmi célok körvonalazódásakor a Bartha Miklós Társaságban, Németh László, Illyés, Kodolányi, Erdélyi József és mások indulásánál erőteljes igény mutatkozott arra, hogy mind az uralkodó kereszténynemzeti jobboldaliságtól, mind az akkori baloldal különféle áramlataitól –elsősorban a még leginkább számottevő szociáldemokráciától – megkülönböztessék magukat. Ennek a különutasságnak jellegzetes példája Németh László Sznobok és parasztok című írása, a nemzeti bezárkózás és a nyugatos modernizáció kritikátlan, az ország adottságaira, sajátosságaira semmilyen tekintettel nem lévő hívei, a „sznobok” együttes elutasítása. Papp szerint, bár ma már főleg népi–urbánus ellentétről beszélünk, volt átjárás is a két „tábor” között. József Attila a legszebb példa, aki megfordult a Bartha Miklós Társaságban, és az „urbánus” Szép Szó szerkesztőjeként halt meg.

Papp szerint már viszonylag korán, a harmincas években is láthatóvá vált, hogy a résztvevők némelyikét politikai szimpátiája egyik vagy másik irányba viszi. Kimondhatjuk, hogy ma azok az irodalmi szervezetek, amelyek a népi hagyománynak a folytatóiként tekintenek magukra – az Írószövetség és a körülötte lévő folyóiratok, a Hitel vagy a Magyar Napló köre –, inkább a jobboldal szellemi hátországához tartoznak. Az 1935-ös Új Szellemi Front, a találkozás a „reformernek” tűnő Gömbös Gyula miniszterelnök és a népi írók egy része között, azt jelezte, hogy a mozgalom nagyon megosztott, tagjai maguk sem tisztázták teljesen céljaikat, hogy önállóan, mozgalomként, pártként kívánnak-e fellépni társadalmi reformköveteléseikkel. 1937-ben követte ezt a Márciusi Front, amely már éppen a baloldalban vélt szövetségeseket találni ezek megvalósítására. Ez a hagyomány is eleven maradt később, az Erdei Ferenc révén elinduló, a marxizmus felé közeledő népi kollégistáknak ez volt a kitüntetett tradíciója. Ugyanakkor másik irány is kivehető, hogy a történelmi középosztály egy része kezd nyitottá válni a népiek bizonyos eszméi iránt, és Papp szerint az a fajta egymásra találás a „régi” jobboldal és a népiek között, amely 1990 után meghatározóvá vált, innen indul ki. A népi kultúra, a népi motívumok integrálása a nemzeti kultúrába nagy lendületet vett, a hetvenes évek táncházmozgalma is ezt a vonalat vitte tovább, de nem a népi mozgalom szociális radikalizmusa volt fontos, hanem a népi kultúra „autenticitásának” felfedezése, a népdal, a néptánc, a szőttesek iránti érdeklődés beépítése egy modern, városi életforma kulturális szokásrendjébe. – Veres Péter írja le Az ország útján című visszaemlékezésében, hogy amikor elment ’45-ben Békésre, hogy a földosztás nagyszerűségéről, a nagybirtokrendszer szétzúzásáról beszéljen, Püski Sándorral találkozott, aki éppen népdalokat akart tanítani a helyieknek. Ez szimbolikus pillanata a két út elválásának– véli Papp.

Illyés 1983-as halála volt a fordulópont, mivel az ő életműve sok fontos tradíció metszéspontjában állt, a francia republikánus baloldaliság például nagyon fontos volt számára. A népiek valamiféle „társadalmi demokráciában” hittek inkább, hogy a demokrácia a mindennapos társadalmi érintkezésben, az életviszonyokban valósul meg. Bibó egy esszéjében idézi Veres Péter egyik választási beszédét arról, hogy ne lehessen a közigazgatásban a parasztot letegezni. Látszólag apróság, mégis hatalmas mentalitás beli különbség.

Bibótól Illyés Gyuláig

A népi mozgalom a húszas és a harmincas évek fordulóján, elsősorban Szabó Dezső gondolati ihletésére jött létre, az akkor induló értelmiségi nemzedék társadalmi követeléseit, művészi törekvéseit összefogva, és vált a múlt század egyik legnagyobb hatású és legellentmondásosabb magyar szellemi áramlatává. Legfőbb társadalmi követelése a jelentékeny részben szörnyű szociális körülmények között élő magyar falusi népesség emancipációja. A népi törekvésekhez kapcsolódó falukutató mozgalom ebben az időszakban rendkívüli vonzerőt gyakorolt.

Szabó Dezső
Szabó Dezső

Annyira, hogy a szegedi egyetemen tanuló Radnóti Miklós is vonzáskörzetébe került, egyik korai kötetét Babits Mihály éppen azért rótta meg, mert nyelvhasználatát erőltetetten népieskedőnek ítélte. Jelentős társadalomtudósok tartoztak a népiekhez, mint Bibó István vagy Erdei Ferenc, kitüntetett műfajuk a szociográfia volt, mint például Illyés Gyulától A puszták népe, Szabó Zoltántól A tardi helyzet vagy Féja Géza Viharsarokja.

Voltak átjárások és érintkezések népiek és urbánusok között: Veres Péter, Szabó Lőrinc, Örkény István, Nagy Angéla (Örkény felesége) és Déry Tibor kávéházi asztal mellett 1949-ben
Voltak átjárások és érintkezések népiek és urbánusok között: Veres Péter, Szabó Lőrinc, Örkény István, Nagy Angéla (Örkény felesége) és Déry Tibor kávéházi asztal mellett 1949-ben
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.