Menekülés

Egy szerelmi háromszög és a párhuzamos viszonyok nyomán születő gyerekek története; az apák, Ilan és Avram férfibarátságának elbeszélése, mely helyenként erősebb, mint a szerelem. Egy családtörténet: két fiú, Adam és Ofer nevelésének és nevelődésének rendkívüli kifinomultságú lélekrajza, mely a kényszerneurózisokkal való küzdelem világába nyújt aprólékos bepillantást; az 1973-as jom kippuri háború testközeli megidézése.

És végül, legfőképpen, egy anya, feleség és szerető: Ora hangsúlyos női narratívája a férfiakról, akikkel együtt él, és menekülése a realitás elől, hogy kisebbik, katona fia a libanoni háború áldozata lesz. Menekülésében Ora társként magával hurcolja egykori szerelmét, Avramot, aki két évtizede nem akart tudomást venni születendő gyermekéről. Avram háborús neurózisa, világba vetett bizalmának elvesztése az egyiptomi fogságból ered, ahol megkínozták, s noha sem ő, sem Ora nemmondja ki, az olvasó sejti, Avram ezért menekül, ezért nem képes egy másik ember apjává válni, akit ugyanúgy elvisznek majd egyszer katonának, mint őt, ez teszi számára lehetetlenné, hogy vállalja a gyereket.

Csak akkor venné fel az apaság fonalát, amikor fia leszerel, csakhogy Ofer tovább akar szolgálni, mint aki nem kívánt gyermekként a halál közelségét keresi. Szerelem, szeretet és bűntudat köti össze a két gyermeket nemző három embert. Lélektani valószínűség határán mozgó, bonyolult kapcsolatukban ott a háborús szolidaritásra épülő izraeli társadalom megannyi reflexe, mely a szocializáció folytán az új nemzedék élményévé is válik.

Múlt és jelen között oszcillál az Izrael három háborúját felidéző elbeszélés, ahogy Ora a civilizációból, a jelenből, a fia sorsával kapcsolatos hadi hírek elől Izrael hegyei be menekülve, az ország nagy túraútján kirándulva beszéli el Avramnak az elmúlt évtizedek történetét. Míg az idősíkok váltakozása, Ora múltidézése hatszáz oldalon át sem válik unalmassá, és részletgazdag elbeszélést teremt, a bibliai asszociációkat idéző kivonulás a közel-keleti realitásból, az ösztön és az erőszak rabszolgaságából a szabadság, a biztonság s egy tisztább emberi létezés felé, némileg erőltetett keretet hoz létre.

Hasonlóan túlfeszített eleme a regénynek a katona fiú életéért folytatott szeretkezés – „Őrá gondolj” suttogja Ora, mintha a folyamatos nemzés fikciója életben tarthatná –, vagy Avram fogságba esése előtti monológja, melyet egy adóvevőbe mond, üvölt, zokog ’73 őszén az egyiptomi–izraeli frontvonal egyik erődjében. Egyedüli túlélőként várja társai, vagy a rettegett ellenség érkezését. Ilan barátjáért indul át a frontvonalon, de másfél kilométerre tőle megreked, s egy adóvevőt kerítve és a hullámhosszat elkapva hallhatja hosszú monológját.

Miközben a háború többi epizódja hátborzongatóan hiteles, e monológ egy-egy részlete, s hogy épp barátja hallgatja, mintha túllépne a hihetőség határán. Az apák nemzedékének sorsát éppúgy a háború határozta meg, mint a fia két, szögezi le keserűen a könyv. Antimilitarista regényt olvasunk, mely nem tagadja sem az izraeli társadalom fegyverekre való ráutaltságát, sem pedig a paradoxont. Szűkszavú kommentárjában, a könyv utolsó lapján az író tudomásunkra hozza, hogy kisebbik fia akkor esett el a libanoni háborúban, amikor már másfél éve írta könyvét a fiával kapcsolatos háborús hírektől rettegő anyáról.

Gördülékeny szöveget olvasunk, ám egy apró, de szemet szúró átírási hiba – Zikhron Jakov település helyett Cikhron-Jakov –, mely nem számol az eredeti héber szó jelentést hordozó írásmódjával, is jelzi, hogy szerencsésebb a héber irodalmi műveket eredeti nyelvből, s nem angol közvetítéssel magyarítani. Fordításelméleti kérdéseket vet fel továbbá, hogy ahol az eredetiben klasszikus héber irodalmi idézet állhat (vajon az angol hogy oldotta meg?), Nemes Anna olyan túlsúlyos, klasszikus magyar citátumokkal helyettesítette, mint hogy „ég a napmelegtől a kopárszík sarja”, vagy „ki viszi át a szerelmet”, melyek kilógnak a szövegből. Talán szerencsésebb ilyen esetben az eredeti idézetet közölni és lábjegyzetet alkalmazni.

David Grossman a kortárs izraeli irodalom külföldön egyik legismertebb alakja. Harmadik kötetét olvashatjuk magyarul, bár korábbi fontos könyvei, például a Bruno Schultz életét is átíró posztmodern nagyregénye, vagy a Houdini trükkjeivel túlélésre készülő kisfiú története nem jutottak el hozzánk. E műve komoly sajtófelhajtásban részesült annak köszönhetően, hogy írója a könyvfesztivál idején Budapesten járt. A villámkölyök című regénye (Cartaphilus) és az Oroszlánméz, a Sámson történetét feldolgozó irodalmi esszé (Palatinus) elkerülte a kritika figyelmét, pedig ha olvasta volna valaki e könyveket és itt elemzett regényét, felfedezhetné az oldalról oldalra feltáruló családtörténeti titkokra és az analitikus, lélektani realista ábrázolásmódra épülő szerkezeti, elbeszéléstechnikai és gondolkodásbeli hasonlóságot.

Scolar, 623 oldal, 3990 forint Ford.: Nemes Anna

David Grossman
David Grossman FOTÓ: MTI KOVÁCS TAMÁS
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.