Nehéz a nyár

A berettyóújfalui tanár, alapítványvezető és a pszichológus is az oktatási szabadság híve. L. Ritók Nóra mélyszegénységben élő gyerekekkel foglalkozik, Vekerdy Tamást olvasóink a Magyarországon a tehetős családok gyerekeit oktató Waldorf-módszerhez kötődő szakemberként tartják számon. Na jó, de hogy kerül a Vízkeresztbe Lumumba? Páros interjú

MAGAZIN: Nehéz elképzelni, de akadnak gyerekek Magyarországon, akik nem várják a vakációt.

L. RITÓK NÓRA: A nyár nehéz azoknak a családoknak, amelyek létminimumon élnek. És nem csak a hiányzó napi meleg étel miatt. Ahol nincsenek játékok, nincsenek olyan felnőttek, akik játékokat mutatnak, ott nincs semmi, ami értelmesen lekötné a gyerekeket. Ezért az Igazgyöngy Alapítványnál hiába zárul le a tanév, az esélyteremtő program megy tovább. Most önkénteseket keresünk, táborokat szervezünk.

VEKERDY TAMÁS: Régóta ismerem Nórit. A rendszerváltás idején Soros György négymilliárd forintot adott a magyar közoktatás fejlesztésére. Volt egy megpályázható alternatív programja is. Zseniális munka érkezett a berettyóújfalui iskolából, ahová özönlöttek a roma gyerekek. A kuratórium úgy gondolta, hogy pénzt és felszerelést kell adni nekik. Az iskola új igazgatója azonban azt mondta, hogy hozzájuk ugyan ne jöjjön az a sok cigánygyerek. Ezért aztán Nóri eljött, de a pénz és a felszerelés maradt. Rövid habozás után úgy döntöttünk, nem pereljük be az igazgatót, és Nórit támogattuk tovább.

L. RITÓK NÓRA: Már fiatal pedagógusként felismertem, hogy amit annak idején a tanárképző főiskola megtanított, a gyakorlatban nem működik. Különösen nem az úgynevezett C osztályokban, ahol a túlkoros, problémás – zömében cigány – gyerekek vannak. Rátaláltam a Soros Alapítvány lehetőségére, amelyben olyan innovatív programokat kerestek, amelyek sikeresek a romák oktatásában. Értő fülekre és támogatásra leltem. A tantestületek zöme jól bevált rutin szerint tanít, és ez inkább visszahúzza az embert, mint előrelöki. Ilyen közegben kaptam megerősítést az alapítványtól, amelynek munkatársai személyesen eljöttek, és megnézték, mit csinálok. Persze az anyagi támogatás sem volt mellékes. Nemcsak rajzeszközökre, hanem bútorra, művészeti albumokra is kaptam pénzt, be tudtam kapcsolódni az alternatív pedagógiákról szóló konferenciákba, a vérkeringésbe.

MAGAZIN: Rosszul érzékelem, hogy az alternatív iskolákat elsősorban a városi értelmiség keresi?

VEKERDY TAMÁS: Budapesten és környékén valóban így van, de a chicagói gettóiskola igazgatónője is bevetette a Waldorf-pedagógiát. Létrejött újra a kapcsolat, ami a kezdetben volt, hiszen ez a proletariátus, a Waldorf Astoria gyár munkásasszonyai gyerekeinek iskolája volt.

L. RITÓK NÓRA: Az alternativitás számomra gyermekközpontú szemléletet, pedagógiai szabadságot jelent, ahol a nevelést a gyerekhez igazítjuk, és ami a szociokulturális környezet figyelembevételével zajlik. És ez nem függ társadalmi helyzettől.

MAGAZIN: Könnyen talál ehhez pedagógusokat?

L. RITÓK NÓRA: Nem egyszerű megtalálni őket. De akik alternatív iskolában dolgoznak, azok számára a gyerekek szeretete a vezérelv, ezért nem égnek ki.

VEKERDY TAMÁS: Volt régen egy barátom, orvosi egyetemre járt, és egyszer kétségbeesetten azt mondta, hogy ő nem akar orvoshős lenni. Magyarországon az ember vagy orvoshős, vagy vége. Ez a helyzet a pedagógusokkal is, ma is vannak pedagógushősök, akik kitartanak és csinálják, vagy olyan családi hátterük van, hogy megengedhetik maguknak emellett a rettenetes fizetés mellett is. Varga Júlia, aki a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság-tudományi Intézetében dolgozik, közölt egy tragikus felmérést: Magyarországon pedagóguspályára a végzettek alsó harmada megy, az ott végzettek alsó harmada kezd tanítani, és közülük is az alsó harmad marad tartósan a pályán.

MAGAZIN: Berettyóújfaluban ebből mi érzékelhető?

L. RITÓK NÓRA: Vidéken nagyon látszik, hogy azzal a társadalmi problémával, amit a szegregátumokból érkező gyerekek behoznak az iskolába, a pedagógusok nem tudnak mit kezdeni. Ezért inkább a szőnyeg alá söprik a problémákat. Sok településen pl. úgy zajlik a kompetenciamérés, hogy a gyengén tanuló gyerekeknek aznap nem kell iskolába menniük, nehogy lerontsák az átlagot. Ma az számít sikeres pedagógusnak és iskolának, aki versenyeket nyer és a felvételi eredményei jók. Egyetlen tanár sem tud abból karriert építeni, egyetlen iskola sem tud attól vonzó lenni, hogy mélyszegénységben élő gyerekeket nyolcadik osztályig valós kettesekkel, hármasokkal juttat el. A felzárkóztatásnak nincs presztízse.

VEKERDY TAMÁS: E. Szabó László fizikus, egyetemi tanár és kutató érdeklődésből tanított általános iskolásokat és gimnazistákat. Ő mondja, hogy a magyar iskolarendszer ítélkezési dühben szenved. Nem arra kíváncsi, hogy mit tud a gyerek, hanem hogy mit nem tud.

L. RITÓK NÓRA: A művészet pedig luxusnak számít az oktatásban is. Nem tudni, hogy illeszkedhetünk az egész napos iskolához. Most azt hallani, naponta két órában. Erre nehéz lesz órarendet szervezni a kistelepülések között ingázva. Megint azok maradnak ki, akik amúgy is kiszorulnak mindenből, sérül az esélyegyenlőség.

VEKERDY TAMÁS: Pedig a művészet nem felesleges dolog. A négyszáz évvel ezelőtti iskolákban tudták, hogy rengeteg időt kell fordítani iskoladrámák írására, rendezésére, játszására, volt kórusuk, retorikai körük és poétikai önképzőkörük. Ez ösztönös tudás volt. Pedig ma már tudományosan bizonyított tény, hogy a legfontosabb szociális képességet, érzelmi intelligenciát iskoláskorban a művészetek fejlesztik. Isteni volt látni, hogy berettyóújfalui és környéki gyerekeket repülőgépre ültetnek, mert Lisszabonban vagy Delhiben rajzversenyek díjait nyerték meg. Miközben a családjuk rémes szociális helyzetben van. Megdöbbenve nézem a nagy történelmi egyházakat: nem jut eszükbe, hogy odarohanjanak ezekre a területekre, és invesztáljanak veszteségesen teremtett munkahelyekbe, amelyekből egyszer majd kinőhet valami. Hol vannak? A Bibliában arról olvastam, hogy a szegények Isten védelme alatt állnak.

MAGAZIN: Az alapítvány követi tanítványai életét?

L. RITÓK NÓRA: Sajnos, könnyen tudjuk követni őket, mert lehetőségek híján ugyanott maradnak, a szegregátumban. Bár a művészeti oktatás célja a tehetséggondozás, mi emellett az általános személyiségfejlesztésre fókuszálunk, amit a művészet eszközeivel tudunk megadni. Mert nem az a cél, hogy 670 képzőművész legyen a térségben. Sokkal fontosabb, hogy tudunk-e olyan tartást adni ezeknek a gyerekeknek, hogy az iskolarendszert végigjárják, és jövőkép bontakozzék ki előttük. Ebben sikeresek vagyunk, sokan elvégzik a középiskolát is. A szomorú az, hogy egy gazdaságilag elmaradott térségben ezzel sem megyünk semmire, hiába végez kőművesként, virágkötőként vagy falusi vendéglátóként egy fiatal, nem tud elhelyezkedni. A halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek integrációja sosem fog megoldódni az iskolai falain belül, ezért amellett, hogy segítünk – például gyógyszert veszünk, élelmiszert osztunk, háztartási ismereteket tanítunk, és még ezer más beavatkozási pontot keresünk –, munkahelyteremtéssel is kezdtünk foglalkozni.

MAGAZIN: Híve az otthontanulásnak, és nem híve a kötelező óvodának. Miközben a hátrányos helyzetű gyerekekre hivatkozva hozták a törvényt.

VEKERDY TAMÁS: Azt is halljuk, hogy aki nem küldi iskolába a gyerekét, nem kap szociális segélyt. A nálunk sokkal szegényebb Haitin fordított a helyzet: aki viszi, az pluszpénzt kap. Ez a megoldás. Az emberi jogok egyetemes nyilatkozatával ellentétes, hogy az állam kiveszi a szülő kezéből a gyerek nevelését, hiszen egyedül a szülő joga megszabni, milyen nevelést akar adni a gyerekének. Egészen addig, amíg nem veszélyezteti az optimális fejlődését. Ezért nincs kötelező iskolába járás egyetlen demokráciában sem, csak kötelező tanulás van. Volt olyan dán oktatási miniszter, aki nem járt általános iskolába, mert anyukája tanította otthon.

L. RITÓK NÓRA: A mélyszegénységben élőknél nagy szükség van arra, hogy ott legyünk az első pillanattól kezdve. De nem hiszem, hogy a kötelező óvodakezdés megoldja a gondokat. Azt viszont igen, hogy a kezdetektől együttműködve partnerként kell kezelni őket.

MAGAZIN: Fogadókészek?

L. RITÓK NÓRA: A kérdés a többségi társadalom rossz beállítódását sugallja. Azt mondja, hogy én a többségi társadalomból tudom, hogy mit kell neked befogadnod. Mi nem úgy megyünk oda, hogy elmagyarázzuk nekik, mit hogyan kell tenniük az óvodai és iskolai előmenetelhez. Megmutatjuk a lehetőségeket, és együtt, az ő tudásukkal megkeressük az utakat. Nem vegetáló rossz emberek ők, nem bomlástermékek, ahogy legutóbb egy konferencián nevezték őket! Hanem sajátos tudással bíró társadalmi réteg, amelynek cigányként kell integrálódnia a társadalomba.

MAGAZIN: Van olyan, amit ők tanítanak?

L. RITÓK NÓRA: Hát hogyne! Hihetetlen, ahogy a testvérek a kisebbet gondozni tudják, hihetetlen a túlélési stratégiájuk. El nem tudom képzelni, hogyan élik túl például a telet.

VEKERDY TAMÁS: Polányi Mihály jó pár évvel ezelőtt leírta a néma tudás fogalmát. Ez az, ami a kezünkben van, ami nem a szavak világa. Mindnyájan autonóm lények vagyunk, a gyerek is az. Az 1900-as évek magyar iskolája sokkal többet tudott a gyerekről, sokkal emberibben bánt vele, mint a mai. A tudomány visszamenőleg igazolja azt, amit akkor ösztönösen tudtak, akár azt, hogyan kell írni tanulni – hatalmas újságpapíron –, akár azt, hogy a kamaszokat meg lehet-e terhelni – nem, mert kíméletre szorulnak. A mai iskolában elfeledkeztek a gyerekekről. Mihály Ottó nevelésfilozófus azt mondta egy pedagóguskonferencián: Kedves Kollégák! Önök le akarják adni az anyagot. De a gyerekek nem akarják felvenni. És ez egyre inkább így lesz. Ahogy a különórákkal, edzésekkel is. Ma Magyarországon nincs örömsport vagy örömzene. Az egyesületeknek élsportoló kell, azután jön a pszichológus azokhoz a gyerekekhez, akik örökké másodikak vagy harmadikok, de már kényszeres tüneteik vannak, és csak annyit mond a szülőknek: a gyerek hagyja abba. Abbahagyja, és mindenki csodáról beszél.

MAGAZIN: Nem csak pszichológusként találkozott művészettel. Színházi statisztaként volt szerepálma?

VEKERDY TAMÁS: Persze, azt gondoltam, hogy felfedeznek, és elindul a színházi karrierem. Bár azért mentem a Nemzeti Színházba a jogi egyetem elvégzése után, mert a szabad óráimban írni akartam, és még nem tudtam, hogy délelőtt próbák vannak. Nagyszerű szerepeim voltak, hulla voltam Az ember tragédiája római színében, majd hullát szállítottam ki a párizsi színben. Egyszer meg is szólaltam a színpadon, feledhetetlen szerepem volt Shakespeare vígjátékában, a Vízkereszt vagy amit akartokban. Együtt játszottam Ungváry Lászlóval és Törőcsik Marival, Ungváry volt a herceg, Törőcsik pedig Viola. Az egyik jelenetben négernek maszkírozva álltam, Ungváry azt kérdezte, hogy mikor jön már Viola, mire én: Nemsokára jön, hercegem. Akkoriban tűnt el valahol Kongóban a nagy afrikai szocialista vezér, a később kivégzett Lumumba. Ungváry pedig hátat fordítva a nézőknek azt kérdezte tőlem: Lumumba, hát te itt vagy?

VEKERDY TAMÁS

SZÜLETETT: 1935. szeptember 21-én, Budapesten.

FOGLALKOZÁSA: pszichológus, író. Tanulmányait az ELTE-n 1954–1958 között, a pszichológia szakot 1967-ben végezte. 1958-tól 1960-ig házitanító volt, dolgozott a Nemzeti Színház statisztájaként. 1983-tól az Országos Pedagógiai Intézet főmunkatársa, majd tudományos tanácsadója, 1998-ig szeniora volt. 1998-tól a Pedagógus-továbbképzési Módszertani és Információs Központ alternatív továbbképzési igazgatója. 1987–1991 között a magyarországi Waldorf-óvoda és -iskola megszervezésében vett részt. 1991 óta a nappali Waldorf-tanárképzés szervezője és vezetője.

L. RITÓK NÓRA

SZÜLETETT: 1960. június 20-án, Berettyószentmártonban.

FOGLALKOZÁSA: grafikusművész, az Igazgyöngy Alapítvány és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény igazgatója. 1982-ben végzett a Bessenyei György Tanárképző Főiskola földrajz–rajz szakán, majd 2003-ban a Magyar Iparművészeti Egyetem vizuális kommunikáció, környezetkultúra szakán. Általános iskolai tanárként dolgozott, 2000 óta foglalkozik művészeti oktatással és esélyteremtéssel. Alternatív módszereket dolgozott ki a roma gyerekek oktatására, 2000-ben hozta létre az Igazgyöngy Alapítvány és Alapfokú Művészetoktatási Intézményt.

 L. RITÓK NÓRA AJÁNLJA

KÖNYV: SPIRÓ GYÖRGY - FELESÉGVERSENY
Félelmetes vízió, rengeteg kapcsolódási ponttal a valósághoz.

KIÁLLÍTÁS: ROSKÓ GÁBOR - A TÖRTÉNELEM TERHE, MODEM, DEBRECEN
Kihagyhatatlan. Az Ez lopta el a macskát a kedvencem.

ZENE: CSEH TAMÁS - MINDIG ÉS ÚJRA
Dalainak üzenete aktuálisabb, mint valaha.

VEKERDY TAMÁS AJÁNLJA

SZÍNHÁZ: PINTÉR BÉLA - KAISERS TV UNGARN
Nagyszerű, mindent megtudunk múltunkról és jelenünkről.

KÖNYV: UNGVÁRY KRISZTIÁN - A HORTHY-RENDSZER MÉRLEGE
Végre elindult a számvetés a múltunkkal. E nélkül nincs jövő.

KIÁLLÍTÁS: EGON SCHIELE ÉS KORA A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN
Szecesszió = kivonulás. Kivonulás a hazug és képmutató polgári létből, ha kell, az erotikán át az örömteli szabadságba.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.