Találkozás Szent Lászlóval

Szent László király a legendák szerint közel kétméteres dalia volt, termetével a csatákban kimagaslott a harcolók közül. Arcát pedig úgy képzeltük eddig, olyan hosszú, jézusi arcnak, ahogy a Győrben őrzött Szent László-hermáról ismertük. Koponyaereklyéje azonban nem mindenben igazolja a róla eddig alkotott képünket.

Tavaly százötven év után felnyitották a Szent László-hermát, hogy a koponya alapján hiteles arcrekonstrukciót készítsenek a Győri Egyházmegyei Kincstár és Könyvtár új kiállítása számára. Egyúttal, kihasználva a lehetőséget, tudományos vizsgálatokat végeztek az abban rejlő koponyán. Míg a képzőművészeti egyetemen rajzos rekonstrukció készült, a Magyar Természettudományi Múzeum antropológiai osztályán tudományos módszerekkel kiszámított szobrászi megformálás. Ez utóbbit Kustár Ágnes vezetésével végezték, az ő véleményét kérdeztük a végeredményről: az új Szent László-portréról, a koponya formájáról és mindarról, ami belőle kikövetkeztethető.

A rekonstrukcióhoz egy hiteles gipsz koponyamásolat szolgált alapul. Mivel az állkapocs hiányzott, azt tudományos számításokkal kellett rekonstruálni, hisz állkapocs nélkül nem lehetséges a teljes arcot felépíteni. Bár az eredeti állkapocs is fennmaradt, állítólag Bolognában őrzik, egyelőre nem sikerült hozzáférni. A kutatók az objektív statisztikai hiánypótló módszert alkalmazták. Belga kollégákkal együttműködésben, a leuveni egyetem koponya-adatbázisa alapján készült el a virtuális állkapocs-rekonstrukció. Természetesen ezzel a kényszerű művi eljárással nőtt a bizonytalansági faktor. Például a csontfelületen nem lehetett látni a valódi izomtapadási felületeket, a fogak állását. A „protézis” csak a csontos váz nagyobb dimenzióit adta meg, statisztikai spekulációval. Ha esetleg egyszer az eredeti állkapocs kutathatóvá válik, lesz lehetőség a korrekcióra.

Miről beszél a koponya? Kustár Ágnes a gipszmásolaton mutatja a csontozat jellegzetességeit. Az agykoponya rövid, széles és alacsony. A homlok középszéles, a csontos szemöldökív meglehetősen kiugró. A másodlagos nemi jellegek egyértelműen a férfias tartományban vannak, de nem túlzottan markánsak. A nyakszirt izomeredési felületei vagy a halánték csecsnyúlványa, amelyről a fejbiccentő izom ered, eléggé fejlettek. A koponya közepesen erőteljes, europid, de kisebb jegyek a mongoloid irányba mutatnak. Például az arcsík eléggé frontális, ám az orr határozottan kiugrik az arc síkjából, ami europid vonás. Ami lényeges a karakter szempontjából, hogy a homlok alacsony és erősen hátrafutó. Az orrháton van egy kis konvexitásra utaló hullám, ez alapján ívelt, de nem túlzottan kiugró orrot feltételezhetünk. Összességében a koponya karaktere a X. századi temetőkből ismert honfoglaló magyarság vezető rétegére jellemző turanid alkathoz áll közel.

Ami laikus szemmel első látásra feltűnik, hogy a koponya viszonylag kicsi. Vajon lehetett-e az ereklye egy majdnem két méter magas férfi koponyája? Kustár Ágnes megerősíti kételyünket: a méret alapján nem valószínű. Bár testmagasságot becsülni csak a hosszúcsontok ismeretében lehet, de ezeket nem volt módjuk megmérni. Nem is kezdeményezték a vizsgálatukat, hisz nem a testmagasság megállapítása volt a cél. Szent László korában már a 170 centiméter is magasnak számított, tehát akár igaz is lehet, hogy László király kimagaslott termetével a csatákban a harcolók közül.

Vajon látni-e sérülések vagy betegségek nyomát? Utal-e valami az életmódra? A koponyatetőn (vagy más néven a falcsonton) baloldalt, a középtől kissé hátra egy kisebb csontdudor látszik. „Ez egy jóindulatú csontdaganat, amely a normál életvitelt nem befolyásolta – mondja a szakértő. – Ami az életmódra utal, az a kevés meglévő fog: a bal felső hatodik és hetedik őrlőfog. Ezek jó állapotban vannak, szuvasodás nem látható rajtuk. Bár mára nagyon kevés fog maradt meg, a fogágy azt mutatja, hogy László halálakor az összes megvolt. A vizsgálat során most is eltávolítottak egyet, a bal felső ötöst, későbbi DNS-vizsgálat céljára.

No de nézzünk szembe végre a tudomány által megformázott arccal! Kicsit úgy érezzük, a rekonstrukció nem mert karakteres lenni. Nincs erős járomcsont, nincs karakteres orr vagy szögletes áll. A hosszúkás Jézus-arc helyett egy kerekdedebb, s ahogy Kustár Ágnes mondta, frontálisabb, laposabb arcot látunk a vártnál. Mert mi – ahogy nyilván a hívők és a laikusok többsége – egy szakrális arcot várnánk a herma alapján. Ám a herma a XV. században készült, körülbelül 350 évvel Szent László után, s minden bizonnyal inkább egy ideának megfelelő ábrázolás volt, semmint valóság utáni.

Mégis feltűnik valami. Az, ami leginkább azonos a herma és a tudományos rekonstrukció között: a homlok. A dőlésszöge, a magassága. Talán ez lehetett az a jegy, amelyet már a hermakészítő is a koponya után mintázott meg. Tulajdonképpen már ő is „arcrekonstrukciót” készített, a saját kora elvárásai szerint. De annyiban talán ma is elfogadhatóan, hogy az arc jellegzetes, kiálló, csak bőrrel fedett csontjait a koponya alapján formázta meg, a lágyabb részeknél pedig idealizált.

Itt jegyezzük meg, hogy a képzőművészeti egyetemen König Frigyes által készített rajzos portrén is karakteresebb arc látszik, mondhatni, a művész bátrabban húzta meg a vonásokat: erőteljesebb az orr, határozottabb az áll.

Egyébként nem sok királyunk „valós” arcával nézhetünk szemközt, főleg az Árpád-háziak közül. Hiszen egyedül III. Béla maradványai azonosíthatók. Mint Kustár Ágnes mondja, Béla király koponyaformája már dominánsan europid jellegű. És érdekes módon a belőle rekonstruálható arcvonások sokkal jobban hasonlítanak a Szent László-hermára, mint magára a Szent László koponyára felépíthető arc.

A tudományos Szent László-arcmás a nemrég felújított, Győri Egyházmegyei Kincstár és Könyvtár új kiállításán látható. Közelében őrzik a hermát is, a Nagyboldogasszony-székesegyházban.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.