A sáfránybibe vörösesbarnája

Egy hanyagul kitöltött repülőjegynek köszönhetik a budapestiek, hogy január 4-től klasszikus zenét, táncot, jógát, Ájurvédát és masszázstanfolyamokat is kínáló indiai kulturális központ várja őket az Erzsébetvárosban.

Kőhajításnyira a megboldogult Almássy Téri Szabadidőközponttól, a Tivadar utcai Bharata Kultúrtér bisztrójába tessékel a hely vezetője, Leveles Zoltán. Fatális véletlennek tűnik, ahogyan hindu szerzetes vált a vajdasági állatorvos-növendékből. Persze most már érdemesebb úgy mesélni a múltat, hogy mindennek pontosan így kellett történnie.Hogy a kommunáról álmodozó hippi, a húszas évei elején járó Leveles Zoltán a 90-es évek elején fura borítékot találjon levelesládájában – benne egy Mr. Zoltán névre kiállított repülőjeggyel. Mint kiderült, a tikettel eredetileg egyik iskolatársa (és druszája) akart nekivágni Indiának, ám az utazáshoz az akkori jogszabályok a napi megélhetéshez elegendő dollárlimitet írtak elő, ami neki nem volt. Bánatában a keresztnevére szóló jegyet a barátjára ruházta.

Az elmúlt 25 évben legalább harmincszor vállalta a hosszú repülőutat Leveles Zoltán, hogy újabb meg újabb lépéseket tehessen a „szellemi ösvényen”, amelyre – a rendkívüli ajándéknak hála – ifjoncként ráléphetett. –Kommunáról álmodozó hippiként jártam már korábban az állatorvosi technikumba is, 18 évesen pedig sikerült elköltöznöm a vajdasági szülői házból egy tanyára. Akkoriban szivárogtak be hozzánk Ázsiából az olyan gondolatok, mint az ahimszá: a Gandhi-féle erőszakmentesség, és bejött a jóga is. Elkezdtem komolyabban olvasni a témáról, és utólag látom, hogy mind a hippivilágból, mind erről az erőszakmentes állat-egészségügyi vonalról egyenes út vezetett Indiába. 1991-ben, a háború legelején jöttem csak át Magyarországra,mert Szeged mellett, Nandafalván ráleltem egy kolostorra és egy hindu közösségre.

Így Leveles Zoltánból sosem válhatott úgynevezett „rendes ember”. Ahelyett hogy polgári foglalkozás után nézett volna, egyre sűrűbben járt Indiába, ahol jó néhány tanulóév után, 2000-ben hindu szerzetessé avatták: Szvámí Bhakti Abhay Haridzsanná. – Hazatérve azt gondoltam, szuper, hogy szerzetesként kiállhatok és beszélhetek a spiritualitásról, de rájöttem, szeretném mindezt összekapcsolni más műfajokkal: tánccal, zenével, jógával. A sors úgy hozta, hogy a klasszikus indiai táncművésszel, Bittner Meenakshi Dórával közösen vághattunk bele indiai kulturális fesztiválok szervezésébe. Később csatlakozott hozzánk a szintén táncos Túri Virág Réka és a zenész Tóth Szabolcs.

Egy idő múlva India magyarországi elhivatottjai úgy látták, megérné a távoli ország kultúrájának bázist teremteni idehaza. Szerencséjükre néhány tucat önkéntes a munkájával, az egyik egyház pedig ingatlanjával támogatta az álmaikat. Egy Almássy téri korábbi tanműhellyel, amely január 4-e óta Bharata Kultúrtér néven népszerűsíti a dél-indiai templomi táncokat, a hagyományos masszázsterápiákat és a tradicionális indiai gyógyászat, az Ájurvéda különböző irányzatait. Ezenkívül pudzsadélutánokat szervez, ahol a résztvevők az öt alapelemet: a tüzet, a vizet, a földet, a levegőt és az étert is felajánlják tiszteletadó rítusukban, és a védikus irodalom tanulmányozásához szintén kínál támpontokat. Nem beszélve az indiai vegetáriánus konyha harmóniáiról, amelyek nem pusztán a finom falatokról szólnak, hanem az évszaknak, sőt – ideális esetben – az ember testtípusának is megfelelnek.

Fülöp Szabolcs és Tóth Szabolcs
Fülöp Szabolcs és Tóth Szabolcs

Hogy kit céloznak meg mindezzel Leveles Zoltánék? Miből gondolják, hogy a kikapcsolódásra egyre kevesebbet áldozó budapestiek (és vidékiek) pont az ő programjaikért állnak majd sorba? – India varázsszó, ami senkit sem hagy hidegen – vágja rá a szerzetes. – Olyan, mint egy mágnes. Van akit az egzotikum vonz, mások spiritualitásra vágynak, arra a belső békére, amelyben az ottani emberek nagy része élni képes. Akadnak, akiket a selyemfestményeik ejtenek rabul, vagy a muzsikájuk: azt mondják, a szitár hangja olyan, mintha belülről szólna. Igaz, ma már azt sem hagyhatjuk szó nélkül, hogy ennek az országnak dübörög a gazdasága. A földből nőnek ki a repülőterek, az irodaházak, a metróállomások.

A hatalmas kontraszt is érdekes, ahogy a felhőkarcolók tövében ma is ott bóklásznak a tehenek. Aki Indiát szereti, az így szereti, bár sokan jobban örülnének annak, ha nem volnának ott a felhőkarcolók. Nyilván igazságtalanság lenne azt mondani nekik: a modern technika, amelyet mi régóta élvezünk, nektek nem jár, maradjatok csak úgy, ahogy mi szeretünk titeket. Egzotikusan. Mi, európaiak, rendszerint annyi pénzzel a zsebünkben érkezünk meg oda, amennyi egy vidéki indiai éves jövedelme – pedig, kicsit sarkítva a különbségeket, csak fagyizni mentünk. Teljes joggal vághatnának vissza: igen, annyira élvezed itt? Akkor cseréljünk. Gyere ide, én meg majd átmegyek a te hazádba jól élni. A két életforma között egyébként hasonló ellentét feszül,mint a 60-as években a kommunizmus meg az imperializmus között. Annak idején mindannyian a kapitalizmusra ácsingóztunk, és nem hittük el, hogy rengeteg erényével együtt a Nyugat is lehet mocsok.

A megtisztulásra vágyóknak a Bharata most nemcsak budapesti beavatást, koncerteket és előadásokat kínál, hanem a kiutazás lehetőségét is. Jó néhány éve működő Vissza Indiának nevű programjukhoz ugyanis folyamatosan toboroznak önkénteseket. Úgy érzik Levelesék, hogy a több ezer éves szellemi örökségért cserébe nekik is adniuk kell valamit. Így a vállalkozó szellemű magyarok folyómedrek takarításában, zöldakciókban és középkori templomok restaurálásában is segédkezhetnek – utóbbiban többek között a hinduk Jeruzsálemének is nevezett Vrin dávan városában. Ott a cél az, hogy a Gópináth-templom környékét felvegyék a színes világörökségi listára.

Álmom, India címmel adott ki nemrég albumot Leveles Zoltán alkotótársával, a fotográfus Juhász Balázzsal. A hozzájuk hasonlóan álmodók idehaza azt a színt keressék, amelyik mostantól nemcsak az indiai zászló egyik sávjában, hanem a Bharata logójában és plakátjain is visszaköszön: a sáfránybibe semmihez sem hasonlító vörösesbarnáját.

A hagyományos pudzsa szertartással nyitották meg az indiai kultúrteret az Erzsébetvárosban
A hagyományos pudzsa szertartással nyitották meg az indiai kultúrteret az Erzsébetvárosban
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.