Pink és punk

A 12 éves Patai Anna a tavalyi Megasztárban tűnt föl, azóta koncertezik, és már három színpadi darabban is játszik. Poós Zoltán író, költő inkább a szavakkal játszik, tíz év és több prózakötet után a napokban jelent meg új verseskötete.

Magazin: Most jelent meg Képzeld magad az én helyembe című verseskötete. Képes  lenne magát Patai Anna helyébe képzelni?

Poós Zoltán: Nem nagyon, mert az attitűdömben maradt valami punkos, vagyis szeretek mindenféle intézményes vagy szórakoztatóipari struktúrán kívül állni, nem tudnék megfelelni a mai elvárásoknak. Ha egy könyvesbolti pénztárat képzeltem volna magam elé, akkor gyerekversekkel jelentkezem.

Magazin: Ezek szerint ez nem olyan,mint a Szivárvány áruház című könyve, azaz a hetvenes évek vicces játékaimost nem kerülnek szóba. Pedig a játék nagyon fontos.

Patai Anna: Az emberek általában azt hiszik, hogy nem jut időm a játékra. Néha azért nekem is van időm játszani, akkor előveszem a Barbie babáimat vagy a plüssállataimat.

Magazin: Gondolom, plüssállatokból aMegasztár óta nincs hiány...

Patai Anna: Nagyon sokat dobáltak föl a színpadra, és ennek örültem, mert imádom őket.

Patai Anna

Poós Zoltán: Ez az, ami egy irodalmi esten nem fordulhat elő. Mármint, hogy az írót plüssállatokkal dobálják meg. Addig jó, míg az írót, költőt semmivel sem dobjákmeg, legfeljebb egy ösztöndíjjal. Pilinszky vagy Weöres Sándor is rosszul olvasta fel saját verseit, egy irodalmi esten a költők többsége is legfeljebb valamiféle amatőr bájjal képes bemutatni az írásait, semmiképp sem olyan profizmussal, mint az előadóművészek. Nálunk nem szállnak alacsonyan plüssmacik.

Patai Anna: Én is voltam már közönségtalálkozókon, és azok nagyon jók, mert mindenki jól érzi magát, ráadásul nemcsak ők ismernek meg engem, de én is őket, meg ők is egymást. A végén egyegy csajszimindig pityeregni kezd, annyira sajnálja, hogy vége van, de énmegvigasztalom őket, hogy lesz ilyen máskor is.

Poós Zoltán: Az író-olvasó találkozók visszafogottabbak, talán csak a Szivárvány áruház című könyvemmel kapcsolatban volt nagy felhajtás. Egy estre készülvén a helyi programszervező azt találta ki, hogy ha már a hetvenes évek kultusztárgyairól lesz szó, jöjjön a közönség korhű ruhában. Eljött vagy százötven ember kisdobosnak öltözve, de akkor megijedtem, hogy a jövőben mindig kis pajtásoknak fogok felolvasni, akik az est után polbeatdalokkal múlatják az időt.

Magazin: Szép lehet újraélni a gyermekkort.Márakinekvoltgyermekkora. A tinisztárokat példáulmindenki attól félti, hogy ez kimarad az életükből.

Patai Anna: Nem kell engem félteni, mert én ezt a mostani életemet nem felnőttkornak és egyáltalán nem munkának élem meg. Én ezt élvezem. Szerintem különbenminden gyerek élvezné.

Poós Zoltán: Hatodikban öszszehoztuk a Sahara nevű punkzenekart, mert azt olvastuk az Ifjúsági Magazinban, hogy elég megtanulnunk három akkordot, és vámpíros műfoggal kell majd vicsorognunk, amit a céllövődében lehet lőni. Később jött Battonyán a TBC zenekar – ez a banda már a tévében isfellépett 1985-ben, mert az MTV mindenképpen akart egy zenekart, népdalkört, citerásokat, bármit az „elsőként felszabadított település”-ről. Hát, kaptak egy punkbandát, de becsületükre legyen mondva, leadtak egy számunkat. Aztán basszusgitároztam egy techno-metál csapatban 1991 körül meg volt ugye a Nyelvterület nevű alkalmi irodalmi rapzenekarunk. De azóta szerencsére csak az íróasztal...

Patai Anna: Pedig fellépni jó. Amikor először voltam a Megasztárban, nagyon izgultam, de aztán, amikor kimentem a színpadra, akkor ez valahogy elmúlt. Mindig elmúlik. Elengedem magam, kinyitom a szívemet, élvezem a zenét és kimondhatatlanul örülök annak, hogy tudom szórakoztatni az embereket. Így van ez a színpadon is, amikor Gergely Róbert darabjában, a Bőröndmesékben, vagy most az Egy nyári éj mosolya című musicalben, a Centrál Színházban játszom. Fantasztikus érzés olyan színészekkel egy színpadon állni, mint mondjuk Törőcsik Mari, aki nagyon szimpatikus, mindig próbál nekem segíteni, és ez nagyon jólesik.

Magazin: Ha egy tinisztárnak mégsem jön be az énekesi, vagy a színművészi pálya, plüssmacikereskedést nyit?

Patai Anna: Én inkább állatorvos szeretnék lenni. Nagy állatbarát vagyok. Van otthon kiskutyám meg akváriumom is szép halakkal. Nagyon sajnálom a sebesült vagy beteg állatokat, értük bármire hajlandó vagyok.

Magazin: A sok fellépés, vers-, illetve prózaírás közbenmarad idő töltekezni?

Patai Anna: Édesapám zenész, hegedül, gitározik, úgyhogy sok zenét hallgatok otthon, de leginkább számítógépről tanulgattam a tinisztárok, Miley Cyrus, Selena Gomez és mások dalait. Az interneten minden megtalálható.

Poós Zoltán:Kiválóan tudom használni a trashkultúrát. A krimit, a horrort, bármit, ami elő tud belőlem húzni olyan dolgokat, melyekről nem tudtam, hogy bennem vannak... A hatodik érzék című horror közvetve több versemet is inspirálta. Az Álomcsapda című Stephen King-filmben pedig van egy rész, amelyben egy erdő fölé leszáll egy ufó, az állatok meg csapatostul vonulnak el onnan. Ez a fenyegető előérzet a Szív határai című regényemben úgy köszön vissza, hogy azon a napon, amikor az oroszok bevonulnak Magyarországra, Battonyán, egy kastélyban felkel a fiú hajnalban, és azt látja, hogy a szarvasok idegesen vonulnak el a kertjük mellett. Nálam az oroszok voltak az ufók.

Magazin: A szöveg finomságai fontosak a dalokban is?

Patai Anna: Fontosak. A szöveg akkor jó, ha én is úgy érzem a dolgokat, ahogy a szövegíró megfogalmazta. Amikor e-mailen megkaptam az első saját dalom, a Küldd el a mosolyod szövegét, azonnal azt éreztem, igen, ez én vagyok. Vidám, szivárványos, jókedvű. Szomorú dalokat nem tudnék énekelni.

Poós Zoltán: Azt hiszem, életemben csak egy vidám verset írtam, A Central Park mókusai címűt. Van viszont két esszé köetem, azokról azt mondják, hogy viccesek, én meg örülök ennek, mert nem akartam véresen komolyan venni mondjuk a Szivárvány áruház című, a tárgykultúráról szóló könyvemben a kacsintós pénztárcát, vagy a Táskarádió című popesszéket tartalmazó kötetben a Limbó hintót.

Patai Anna: Biztos érdekesek ezek, de én most a Titkos kertet olvasom, mert nemcsak a mesék érdekelnek, de a titkok is. Egy amerikai írónő könyve, amely arról szól, hogy Mary kisasszony, aki nem tudja, mi a szeretet egy elhagyatott angliai kastélyba érkezik, ahol nagyon sok a titok. A kedvenc versem meg a János vitéz, ezt tavaly tanultuk a suliban. Azért is tetszik, mert varázslatos a vége. Tündérországban minden vidám, mosolygós, örömmel teli. Jó lenne, ha ilyen lenne a világ.

Poós Zoltán

Született 1970-ben Battonyán. Zelk Zoltán-díjaS író, költő, eddig három regénye, két esszékötete és hat verseskönyve jelent meg. A Képzeld magad az én helyembe című verseskötet a napokban került a boltokba.

Patai Anna

Született 1999-ben Budapesten A TV2 Megasztár című műsorában tűnt fel tavaly, azóta sokfelé hívják énekelni, több színdarabban is játszik, újabban a Centrál Színház Egy nyári éj mosolya című mucisaljében.

Patai Anna
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.