Gellert kapott túlélő

Pásztor Anna a színpadon bátran megőrül, mer szélsőséges lenni, nyersen szexuális vagy éppen groteszkül csúnya.

A szabadság a lételeme, s amióta színpadon áll,már nem az utcán éli ki magamutogató énjét. Bezzeg előtte – egyfolytában határokat feszegetett. „Mindig is szerethető bohócnak tartottak” – mondja magáról Pásztor Anna, aki volt már táncos, rapper, valóságshow-résztvevő, színész, énekes és zenész.

Háromévesen verses mondókákat talált ki, melyeket az anyukája jegyzett le – a családi legendárium szerint. Aztán két évtizeddel később, amikor már zenekaroknak írt, megkapta, hogy túl sok a szöveg egy-egy dalában. „Inkább rappelj!” – mondták neki. New Yorkban élt ekkor, s a létező legjobb helyen, egy színes bőrű negyedben tanult rappelni. Talán ő lehetett volna Eminem lányban, ám szabadság- és kalandvágya nem hagyta sokáig egy helyben nyugodni, már tizennyolc évesen is nyilvánvaló volt számára, hogy utaznia kell.

Németül érettségizett, mégis Angliába ment, egy hétre elegendő pénzzel. „Nem vicc, hét napom volt, hogy találjak valamit: szállást, munkát, elfoglaltságot” – eleveníti fel a londoni élményeket. Hogy, hogy nem, az üdvhadseregben kötött ki, ahol takarított, főzött, mosott, valamint angolul tanult. No meg táncolt, egyre többet és egyre jobban.

Tánc közben megszűntek a gátlásai. Amíg az énekléssel gyerekkora óta küszködött – mert bár tudta, érezte, hogy énekelnie kell, lelki problémák miatt mázsás súlyok nehezedtek rá, gyakran egy-egy hang kicsalogatása is keserves feladatot jelentett –, addig a mozgás könnyedén ment. Pásztor Anna hat évig élt Angliában, kijárta a Pax Vison Directing művészeti iskolát, a Back and Forth nevű tánccsapatával pedig beutazta fél Nagy-Britanniát.

A világéletében izgő-mozgó hölgynek tetszett a vándorélet, a nézők vevők voltak az olykor Hollywoodot idéző, gyakran improvizatív betétekkel tarkított show-ra. Futott az együttes szekere, s Anna habzsolta a stílusokat, mindegy volt neki, hogy kortárs balettet, jazz dance-t, netán hiphopot táncol. Esetleg lambadázik, mint Philippével, akivel egy londoni versenyen vitték el az első helyezettnek járó, Brazíliába szóló repülőjegyet. „Egy brazil fiú és egy szőke lány, pont úgy néztünk ki, mintha velünk forgatták volna Kaoma híres klipjét” – meséli Anna.

Pásztor Anna

Mallorcára is Angliából ment, miután 1994-ben, huszonkét esztendősen beválogatták abba a profi csapatba, mely estéről estére a szigeten szórakoztatta a bulizni vágyókat. Ötezer ember előtt táncolt egy gigantikus méretű house diszkóban. Noha a heti hat fellépés embert próbáló feladat volt, a szőke lány élvezte a kihívást, a világ minden tájáról összesereglett színes társaságot, valamint jól jött a pénz is, melyből a New York-i Alvin Ailey tánciskolát is fedezni tudta.

Az már az ő személyes drámája, hogy a csúcs egyben a tánckarrier végét is jelentette, ugyanis a világ legjobb kortárs akadémiáján végigdolgozott napi 12-13 óra felszínre hozott egy hiányosságot, nevezetesen, hogy túlságosan későn lett „átnyújtva” a lába, amitől meglazultak az ízületei.

Mindkét térde nemet mondott a táncra.

„Ha nincs ez a törés, bizonyára ma is egy társulattal járnám a világot, a kortárs tánccal ugyanis akár negyven-ötven évesen is színpadon lehet maradni” – véli Pásztor Anna, aki, ahogy fogalmaz, ha már gyerekkorában úgyis gellert kapott az egyik állomásnál, örömmel fogadta, ha új területekre vetette az élet. Eszébe sem jutott lassítani a tempón, angol bölcsész szakon elkezdte a Károli Gáspár Református Egyetemet, párhuzamosan elvégezte Gór Nagy Mária színitanodját, Mc Jammin néven rappelt a Balkan Fanatik nevű formációban, majd a testvérével megalapították az Anna and the Barbies zenekart. Azóta alkalmuk nyílt fellépni az amerikai énekes, Lenyny Kravitz, az angol rockbanda, a Stereo Mc’s, valamint a skandináv A-HA előzenekaraként is.

Mint minden más, útkeresés és kihívás volt az életében az is, hogy jelentkezett az egyik kereskedelmi televízió valóságshow-jába. Aligha tévedünk nagyot a kijelentéssel, Annánál felkészültebben még senki sem várta a Survivort. Hogy győztes „túlélő” legyen, a fellelhető valamennyi útikönyvet elolvasta a versenynek otthont adó Dominikai Köztársaságról, pszichológiai leírásokból tanulmányozta, miként viselkednek az emberek, ha idegenekkel vannak összezárva, külföldi valóságshow-kat nézegetve gyártott taktikát, s még azt is megtanulta, mi a teendő cápatámadás esetén, bár azóta sem fér a fejébe, miként kivitelezhető, amit írtak: szembe kell pisilni a ragadozót... Az, hogy az efféle vetélkedésekben sokat számít az ügyesség, nem jelentett gondot Annának, aki fiúkkal focizott, a fizikai felkészültségről pedig a tánc- és az úszómúlt gondoskodott. A főtt rovarok elfogyasztását meg a skorpió szájba vételét pedig inkább helyi specialitásnak tekintette, mint gusztustalan, vállalhatatlan feladatnak. Ha úgy tetszik, Pásztor Anna döntős volt a Survivorban, ám a 25 milliós nyereményt mégsem ő vitte el. A nézők azt a fiatalembert választották, akivel a végén versenyben maradt. A Brazíliát, Egyiptomot, Tunéziát, Belgiumot és Angliát is érintő világ körüli utat a végső döntés után ellenfele – aki a játékban végig szövetségese is volt – átengedte neki, így újfent gazdagabb lett egy életre szóló élménnyel.

„Ő az az ember, aki nem ismer lehetetlent – jegyzi meg róla Gór Nagy Mária –, emellett fantasztikus kisugárzása van. Annát bármilyen stílusban el tudom képzelni, és még az sem kizárt, hogy egyszer visszatér a színpadra.” Előfordulhat, ám az életében most inkább a zenéé a főszerep. Az Anna and the Barbies egyre fontosabb tényező a honi könnyűzenében, dalaikban a pop, a rock és a punk stílusjegyei is megtalálhatók. A héten éppen Nyíregyházán turnéznak. Legutóbbi, Gombóc című daluk többek szerint Cseh Tamás számait idézi. „Habár teljesen más személyiségek vagyunk, Annával kiegészítjük egymást. Nem vagyok elfogult vele, egyszerűen csak nagyon szeretem – így a Megasztár-győztes Tóth Vera. – Énekesnek és táncosnak, költőnek és ikonnak tartom Annát, aki ráadásul inspiráló, megindító személyiség, s ha nem ide születik, bizonyosan világsztárrá válik.”

Pásztor Anna mostanában az önmaga szélsőségei közti középutat kutatja. Márpedig ebben nagyon sokat segít számára a zene, egy pszichológus nemrég azt mondta neki, nem kell félnie, a színpadon úgyis kitombol, meggyógyít magában minden betegesen szélsőséges érzést. Az Anna and the Barbies huszonnégy órás elfoglaltság a zenekar névadója számára, akit a koncertek után olyan lelki nyugalom, telítettség fog el, hogy ebben az állapotában rendszerint hajnalig nem tud elaludni. Ilyenkor takarítani kezdi kilenc négyzetméteres, az egykori mosókonyhából kialakított tetőtéri lakását. „Fenékbe billentettek az egyik állomásnál, kiszálltam a társadalom biztonságos utakon zakatoló vonatából, és én ezért örökre hálás leszek a „Kalauznak”. Máshova szólt a jegyem...” – mondja Anna, akinek több mint húsz otthon, hét testvér és három apa – köztük az író, filmrendező Bereményi Géza – fért bele az életébe. Csak a reménye állandó, hogy ez a kaotikus világ egyszer majd összeáll egy letisztult egésszé.

Névjegy

PÁSZTOR ANNA 1972. január 26., Budapest

Előadóművész, énekes, színész, táncművész, az Anna and the Barbies zenekar frontembere és mozgatórugója.

Megrögzött utazó, akit sohasem taszít, mindig inspirál az új. A mottó nála életfilozófia is: meghalni úgy is csak egyszer kell, éhen halni pedig nem könnyű egy nagyvárosban...

Pásztor Anna
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.