A meseíró, a filmrendező és a hiányzó piros petárdák

Rumini, Maszat, Cipelő cicák, Panka és Csiribí az egyik oldalon, Moszkva tér, Szezon, Overnight és Apacsok a másikon. Berg Judit mesekönyveibe a szülők éppúgy hajlamosak belefeledkezni, mint Török Ferenc filmjeibe. Az utóbbi nyílt titok, az előbbit azonban nem verik nagydobra a nagykorúak.

Török Ferenc: A fiaim nagyon szerették a Ruminit. Már nagyok, az egyik 12, a másik 10. Az első hármat még anyukájuk olvasta nekik, de a negyediket már egyedül olvasta a nagyfiam valamikor a suli elején. A lányom most hároméves, ő a Maszat-könyveket szereti. Berg Judit több fronton támad ugyanis, a kiskamaszokat és karonülőket is célba veszi. A Maszat alszik a lányom egyik nagy kedvence, csak az a baj, hogy sokszor annyira azonosul Maszattal, hogy amikor ahhoz a részhez érünk, hogy nem tud elaludni, akkor ő is kijelenti, hogy sajnos ma ő sem tud.

Magazin: Jól megnehezítette Törökéknél az altatást. Nagy felelősség.

Berg Judit: Képzeljenek el egy gyereket, aki időnként belefekszik a pocsolyába, mert neki nem működnek a lábacskái. Ha öltözünk, letépi a ruháit, ha enni adok neki, akkor kiborítja a kakaót. Ennek a gyereknek, aki az én első lányom volt pici korában, nem kellett más, mint hogy megöleljem, és azt mondjam neki, hogy jó, ha nem akarsz felöltözni, nem öltözünk fel, mesélek inkább egy mesét egy kislányról, aki nem akar felöltözni. Ebből lett aztán a Hisztimesék. Sok szülőtől kaptam köszönőlevelet, hogy a segítségével ők is jobban tudják kezelni a hasonló jellegű problémákat, de volt anyuka, aki azt mondta, már ne is haragudjak, de a büdös életben nem vesz tőlem többet könyvet, mert az ő gyereke is szokott hisztizni, de olyan, hogy nem működnek a lábacskái, addig eszébe nem jutott. Azóta viszont... Sőt olyat is kaptam egy magát nagyon hozzáértőnek nevező védőnőtől, hogy el kéne mennem pszichológushoz, mert aki ilyen módon belemászik a gyerekek lelkébe, nagyon komoly kezelésre szorul.

Magazin: A filmrendezőt küldték már pszichológushoz?

Török Ferenc: Érdekes módon nem. Lehet, hogy eleve azt gondolják, hogy járok. De nevelési tanácsadóban már voltam. A két fiam között volt egy nagyon nehéz, konfliktusokkal terhelt rivalizáló periódus, akkor elmentünk. Egy külső embernek sokszor nagyobb az esélye, hogy akár egy tollvonással megoldjon egy hatoldalas problémát.

Magazin:  Forgatás közben adódnak olyan konfliktusok, hogy jól jönne egy tanácsadó?

Török Ferenc: Most nyáron forgattuk az Isztambul című filmet, félig itthon, félig kint. Az egyik isztambuli, éjszakai jelenethez petárdákra volt szükségünk. A kellékes lány hozott, nem is akármilyeneket, csakis helyben kapható, csodás darabokat. Odáig voltunk az operatőrrel, hogy milyen jól fognak mutatni a filmben. Igen, ám, de kiderült, csak két snittre való petárda van… Ott állsz az isztambuli hajnalban, az utolsó forgatási napon, a város alszik, minden bazár zárva, sehogy sem tudsz petárdához jutni. Akkor és ott elszakadt nálam is a cérna, elkezdtem kiabálni, amit pedig sosem szoktam. Végül megoldottuk valahogy, újraplánoztuk, egészen jól működik.

Berg Judit: Ez egy picit úgy hangzik, mint a Rumini című könyvem vége: fel kéne lőni a hősöknek egy piros petárdát, hogy a sárkány átengedje őket, de a kalózok, akiknek ez a piros petárda a jelük, felvásárolták a bazárban az összeset. Piros petárda nélkül viszont nincs kiút. Olyan kelepcéket szeretek állítani, hogy tényleg ne legyen kiút belőlük. Nem találom ki előre, hogyan fognak a szereplők kijutni, mert ha én is, akkor a gyerekek is kitalálják előre.

Török Ferenc: De jó, akkor te magad is kalandozol írás közben. Ugyanabban a kalandregényben élsz, mint amit írsz.

Berg Judit: Néha napokig nem alszom az izgalomtól, hogy akkor miként fognak továbbjutni a szereplők. Most épp a legújabb Ruminin dolgozom, a nyáron fog megjelenni. Már csak két és fél fejezet van hátra, de az elejével sokat bajlódtam. Öt fejezetet megírtam zsinórban, s amikor újraolvastam, rájöttem, hogy egész egyszerűen ellaposodik a történet. Annyira kibontottam egy mellékszálat, hogy felborult az egész dramaturgiája. Ilyenkor jön a nagy levegő, nyitok egy kukamappát, odakerül mind.

Török Ferenc: Nálam a forgatókönyvírás nagyon másképp működik. Szikár történeteket szoktam írni, s ha kidobok valamit, az is inkább csak dialógus. Először pontosan felépítem a történetet, majd megírom az első változatot. A végével viszont befürdök, sosincs erőm egyértelmű befejezést írni, s ha elhatározom végre magam, először mindig a negatív befejezésre hajlok. Jó magyar filmes szokás szerint a kilátástalanság és a befelé fordulás tűnik elsőre a megoldásnak. Aztán rendszerint rájövök – de ehhez meg kellett kicsit öregedni –, hogy giccs nélkül is lehet reményt keltő befejezése egy kelet-európai történetnek.

Magazin: Lehet a mesének nem egyértelmű feloldása, ad abszurdum negatív vége?

Berg Judit: Kicsi gyerekeknek nem. A kiskamaszkor az, amikor az ember talán már felemás megoldásokat is hozhat, de azt gondolom, hogy még egy kiskamasznak sem korrekt sötét véget írni.

Török Ferenc: A Pál utcai fiúkig a gyerekek nem nagyon szembesülnek azzal, hogy a hős meghalhat. Nekem legalábbis ez volt az első ilyen élményem. A Nagy Könyv című műsorba készítettem egy kisfilmet Geszti Péterrel A Pál utcai fiúk születéséről, és emiatt újra elolvastam a regényt. Két napig ki sem láttam a depresszióból. Zokogtam 37 évesen. Iszonyú írói felelősség ekkora érzelmeket kavarni.

Berg Judit: Nyugatabbra kultúrája van a problémafeldolgozó meseköteteknek. Egészen kicsiknek is, például a nagymama halálát járják körbe, vagy azt, hogy a papa börtönben van.

Magazin: Melyik a legijesztőbb meséje?

Berg Judit: A Mesék a Tejúton túlról könyvemről gyakran hiszik, hogy félelmetes. Az illusztrációi több szülőt visszariasztottak már. Pedig Gévai Csilla rajzai fantasztikusan izgalmasak és szépek, ha szokatlanok és groteszkek is egyben. Szemtanúja voltam, hogy a szülő kirángatta a gyerek kezéből a könyvet azzal, hogy „jaj, ettől te biztos meg fogsz ijedni”. Pedig a gyerekek nyitottak a különleges vizuális megoldásokra.

Magazin: A mesékbe átszivároghat valami a napi valóságból?

Berg Judit: A mesekönyvek írásakor a gyerekkori önmagamat próbálom előhozni, hogy mi volt az, ami a nyolcéves Juditkát lenyűgözte. De a Galléros Fecó naplójában már kimondottan figyeltem arra, hogy Fecó – aki, ha nem egy egér volna, maga lenne az ideálom – bizonyos helyzetekben állást foglaljon. Például, hogy nem babonás, vagy hogy hiába szeret verekedni, lányokra sosem emelne kezet. És most, a Rumini új részében megengedtem magamnak egy kis burkolt társadalomkritikát. Egy zsarnok uralja Datolyapartot, aki elűzi a hírmondó papagájokat, mert ő csak a saját dicsőségét szeretné hallani. Mire a papagájok összeállnak, és megalapítják a Tudósítók Dacszervezetét. Az őserdőben fondorkodnak és megpróbálnak valahogy kiállni a datolyaparti sajtószabadság érdekében. Mindez persze huszadrangú a történet szempontjából, mégis jólesett beleszőni a mesébe.

Török Ferenc: Volt idő, amikor komoly nagy alkotók, írók vagy filmesek mesékbe vagy parabolákba menekültek, ha bizonyos társadalmi problémákat akartak érinteni. Pilinszky, Nemes Nagy Ágnes vagy Weöres Sándor idején a művészi kifejezésnek a legszabadabb módja a mese volt, vagy az allegóriákban, költői képekben való fogalmazás. Ez azért csak nem fog visszajönni.

Berg Judit: Sohasem áldoznék be egy mesét azért, mert kitaláltam egy jó kis kiszólást a felnőtteknek. De ha a történetbe észrevétlenül beágyazhatom, miért is ne.

Magazin: Ha már szóba került Weöres Sándor, a Bóbitához kötődik az egyik klasszikus gyerekelhallás, a „Szárnyati Gézamalacnak”. A gyermekeik jóvoltából nyilván megvannak a saját, házi klasszikusaik...

Berg Judit: Nálunk ilyen a „Gólya, gólya, gilice, mitől véres a lámpa? Török gyerek megrágta…” Manu Chaóból pedig Manó Csávó lett.

Török Ferenc: Nálunk a „fűzfasípot faragni”-ból lett „szűzfasírtot harapni”.

Magazin: Rajzfilmes tervekkel hogy állnak?

Berg Judit: A Ruminiből szeretnénk rajzfilmet készíteni. Van szerződés és producer is, de a pénz még nem jött össze. Illetve baj van az egyik forgatókönyvíróval, aki történetesen én vagyok, és aki mindent csinál, csak épp nem forgatókönyvet ír, mert az új Ruminin dolgozik. Ha minden igaz, közben talán egy színpadi Ruminit is fogok írni, a Pesti Magyar Színház akar decemberre bemutatót belőle.

Török Ferenc: Igor Lazinnal készítettem már három-négy animációs munkát, de nem gyerekeknek szóltak. Mostanában egy kamaszoknak szóló animáción gondolkodunk, 14–18 év közöttieknek szánnánk. Azt gondoljuk, hogy ők vannak ma a legkevésbé megszólítva. A sapkás, deszkás ipodos srácok. Talán a West Balkán-tragédia is rájuk irányította a figyelmet. Jó volna tudni, mi van ezekkel a gyerekekkel, mi is van az ő kis világukban? Nem egy kilencvenperces, hagyományos rajzfilmre gondoltunk, hiszen ez a generáció a moziba jóformán be sem teszi a lábát, hanem tízperces darabokra, amiket az iPadjeikre lehúzhatnak.

Magazin: A Rumininak mi a felső korhatára?

Berg Judit: 12-13 éves korig nyitottak rá a gyerekek, aztán már ciki egymesefiguráról olvasni. Viszont találkoztam olyan szülőkkel író-olvasó találkozókon, akik pironkodva vallották be, hogy ők bizony, miután a gyereknek már felolvasták a napi adagot, a saját szórakoztatásukra tovább olvasták a könyvet.

Berg Judit

Született: 1974. január 28-án. Foglalkozása: meseíró. Ornitológus, síoktató vagy kaszkadőr akart lenni, végül sikeres mesekönyvíró lett. Van bölcsészdiplomája, magyar–angol szakos tanári és drámapedagógiai végzettsége, lektori és fordítói tapasztalata, újságírói munkássága, négy gyermek édesanyjaként pedig többszörösen diplomázott anyaságból is. A meseírást az alkalom és a főállású anyaság szülte, a családi körben, magánhasználatra elkövetett mesékből lettek az első mesekönyvek, melyekből ma már több sikeres sorozat is kinőtt; a Rumini kalandjai, a Maszatkönyvek, a Cipelő cicák vagy a Panka és Csiribí. Rumini 2006-ban megjelent első kalandjait a Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsának magyar szekciója az év gyermekkönyvének választotta, a szerzőt pedig március 15-én József Attila-díjjal jutalmazták.

Török Ferenc

Született: 1971. április 23-án. Foglalkozása: filmrendező. Simó Sándor osztályában végzett, s rögtön a diplomafilmjével célba talált: a 2001-ben bemutatott Moszkva térrel telibe kapta a korszellemet, a rendszerváltáskor nagykorúvá váló generáció közérzetét. A 2004-ben bemutatott Szezonban már csak egy évet ment vissza az időben: a karcagi strand három királya keresi a helyét a Balatonnál és a vendéglátóiparban. Harmadik játékfilmjével, az Overnighttal trilógiává kerekedett a nemzedéki közérzetfilmek sora: ezúttal korunk hősei, a brókerek kerültek reflektorfénybe. A Szezon helyszínét, a volt balatoni pártüdülőt az Alig című dokumentumfilmben térképezte fel, a brókervilágot pedig a Bróker leszek című dokuban. Rendezett színházban (Apacsok), készített irodalmi anyagból tévéfilmet (Koccanás, Csodálatos vadállatok), jelenleg pedig negyedik játékfilmje, az Isztambul utómunkálatainál tart.

Ajánló

Mostanában nálunk nagy hírre szert tett orosz és amerikai szerző könyvét ajánlják, egy Robert De Niró-s road movie meg a Kabaré Bozsik Yvette-es változata a lm-, illetve színházajánlatuk. Azután jön még egy tízéves magyar lemez meg egy, hatvanas évekbeli New York-i együttes CD-je.

BERG JUDIT AJÁNLJA

KÖNYV- LJUDMILA ULICKAJA: DANIEL STEIN, TOLMÁCS A hatására elhatároztam, a Rumini következő része levélregény lesz.

FILM - MARTIN BREST: ÉJSZAKAI ROHANÁS Nagy kedvencem, vállalom minden körülmények között.

ZENE - AMORF ÖRDÖGÖK: MOLYLEPKE MINIBÁR Sokszor előveszem, akár egy-egy szám erejéig is.

TÖRÖK FERENC AJÁNLJA

KÖNYV - RAYMOND CARVER: KEZDŐK Most jelentek meg egymás után Carver művei nálunk. Imádom ezt a fajta minimalista prózát.

SZÍNHÁZ - BOZSIK YVETTE: KABARÉ A magam részéről a Keresztes Tamás-féle szereposztással.

ZENE - THE VELVET UNDERGROUND Csak akkor merem betenni, ha a gyerekek nincsenek a közelben.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.