Nő olvas, nő ír

A nemi szerepeket – a férfiszerepet is – kritikával kell kezelni – vallja Barna Imre, aki szerint a literatúrában fontos a nő és a férfi kapcsolata. A népszerű irodalom kezdete egybeesik a női olvasók színrelépésével. Az irodalmi feminizmus Kiss Noémi szerint sem csak a nők ügye, igazolja ezt különös, nyári tapasztalása, amikor a foci-vébé szüneteiben női bestsellerírók műveit reklámozták.

Magazin: Milyen a mai irodalmi feminizmus, egyáltalán: hol van a nők helye a bestsellerben, akár szerzőként, akár olvasóként?

Kiss Noémi: Az elmúlt években e tekintetben változott a legtöbbet az irodalmunk. Sok női szerző tűnt fel, akik fontos és új dolgokról írtak, és népszerűek is. Egész más megvilágításba helyezik a kortárs kánont, vagy igencsak átírják. Korábban erős volt a férfidominancia. Sikerként élem meg a Nyitott Műhely Rózsaszín szemüveg című sorozatát, melyben a női írás hagyományáról beszélgetünk Menyhért Annával, Radics Viktóriával és egy meghívott íróval. Megpróbálunk utánajárni, milyen sajátos és szuverén beszédmódokat alakítottak ki a múlt század alkotónői, mennyire határozzák meg a női szerzők olvasását a férfiak hagyományos szempontrendszerei. Mert az a kérdés: tényleg gicscses-e a női irodalom? Hogy e műveket okoskodó nők és kékharisnyák írják-e, s könyveik nem egyebek, mint unatkozó, macsó szeretőre vágyakozó nők terápiás hasznot hajtó, magánjellegű irományai? Hogy megmondhassuk, hol van a női szerzők helye, megpróbálunk új szemszögből közelíteni hozzájuk, megkeresve erényeiket és gyen géiket; szeretnénk vonzó és elrettentő mintákat találni, női irodalmi hagyományt építeni, egyszóval levenni a rózsaszín szemüveget. Talán nem véletlen, hogy elsőként a fér fiasnak tartott Nemes Nagy Ágnes ről beszélgettünk, de például szó volt már Galgóczi Erzsébetről, „a leszbikus, kommunista” írónőről is és természetesen a legtöbbet olvasott írónőnkről, Erdős Renée-ről. Ők mind igen népszerű szerzők, óriási olvasótáborral. E folyamattól függetlenül viszont úgy látom, az irodalom intézményét még mindig döntően nagy beszédű, alkalmazkodó és sokszor igen figyelmetlen férfiak uralják.

Barna Imre: Közelítsük meg úgy, miért fontos a férfi és nő kapcsolata a literatúrában? A népszerű irodalom kezdete egybeesik a női olvasók színrelépésével. Amíg a férfiak „vadásztak-halásztak”, azaz pénzt kerestek, ügyeket intéztek, az asszonyok a polgári szalonokban könyveket olvastak. Főként nekik szólókat. Lehet, hogy az intézményrendszer férfiközpontú, a kiadók élén többnyire férfiak állnak, de az alkotói oldalon mindenképp végbement egyfajta megújulás, s a feminizmus a társadalmi haladással együtt új értelmeket kapott.

Magazin: Ha igaz, amit a Noémi állít, akkor adminisztratív úton, kvótarendszerrel ismeg lehet teremteni a nők egyensúlyát a könyvkiadásban…

Barna Imre: Nem hiszem, hogy ez célravezető volna. A kvótarendszer például a politikában járható út, az irodalomban aligha. Anynyi bizonyos, hogy a folyóiratoknál friss művekkel jelentkező szerzők közül tíz arra érdemesült költőből legalább hat-hét a nő, miközben az olvasók közt is nagy számban vannak a nők. Jó húsz éve a 14. barcelonai Feminista Könyvvásár vendége voltam egy magyar költőnő társaságában. Akkoriban futott az Európa Könyvkiadó Femina-sorozata, női szerzőkkel. A meghívás alkalmából, az egyeztetések során levélben külön jeleztem, hogy a furcsa nevem ellenére én férfi vagyok ám, de ezzel a megjegyzésemmel jó ideig nem foglalkoztak. Érkezéskor kiderült, hogy a szállodában mégiscsak közös szobában akartak minket elhelyezni. Aztán az egyik könyvbemutatónmegtörtént a felismerés: a szervezők egyike udvariasan azzal tessékelt ki, hogy jelenlétem sérti a leszbikus látogatók érzékenységét. De kerültem én egészen másfajta rendhagyó helyzetbe is azokban az években. Negyedszázada a feleségemmel az első együttszülők közé tartoztunkMagyarországon. Még képes Nők Lapja-cikk is lett a dologból. Mindenesetre szívesen tanúsítom, hogy a nemi szerepeket – a férfiszerepet is – kritikával kell kezelni. A könyvek pedig nem rangsorolhatók aszerint, hogy férfi vagy nő írta-e őket. Az igazi olvasókat ez ráadásul nem is nagyon érdekli. Ki gondol rá például, hogy a középkori kódexmásolók közt milyen sok volt az apáca? Csak a könyv, a produktum számít.

Barna Imre

Kiss Noémi: Lehet, de az olvasási szokásokban van jelentősége a nemiségnek. A nők nem felületes olvasók, sőt szerintem a rendszeres könyvfogyasztók között is többségben vannak. Igenis van elvárásuk. Magam is sokszor kimondottan könnyed olvasnivalóra vágyom. Ugyanakkor az irodalmi feminizmus tényleg nem csak a nők ügye, erre nekem is van aktuális „történetem”. Különös jelenség volt, amikor a foci-vébé szüneteiben női bestsellerírók műveit reklámozták. Felvetődik viszont a kérdés, vajon a jelentős anyagi háttér ellenére valóban értékes művekről van-e szó? Mert miközben nagyon sok jó bestseller van, sok kopírozott, egy kaptafára íródott fércmunka is megtalálható. Ugyanazok a klisék va riálódnak szappanoperasze rűen. Ettől függetlenül furcsa: vajon a sikeres írókkal, pláne írónőkkel miért nem foglalkozik eleget vagy kellő súllyal az irodalomtörténet? Talán mert túl népszerűek, vagy az elitista irodalomfelfogás számára túl kényes volna népszerű írókkal foglalkozni? Álszentség azt mondani, csak az a jó író, akit kevesen olvasnak, és nem értenek a saját korában. Azt látom, tapasztalom, hogy női írókat egészen más motivál. Sokkal keresettebbek a bestseller műfajában, mint a hagyományos, szépirodalomban. Ettől persze nem veszítenek az értékükből. A népszerű nem egyenlő a selejtirodalommal. Jó példa erre az egyik kedvencem, Szabó Magda vagy Agatha Christie, akit szintén nagyon szeretek.Mindketten igen izgalmasak, újra és újra új történeteket találnak, váratlan fordulatokkal. A feminin motívumok, mint család, férj-feleség, gyerekek, otthon – mindegyiküknél megtalálható. Egyben olyan originális „kalandokat” kínálnak, melyekben ott van az őszinteség és az igazság. És persze az álnaivitás. Ezek nélkül nincs jó alkotás.

Barna Imre: Jó sikerkönyvet szerintem csak erőlködés nélkül lehet írni. Az erőlködés nem visz igazán messzire, és persze az őszinteségnek is árt. Az olvasóbarát regény viszont jó eséllyel lesz népszerű és keresett könyv. Hogy jót tesz-e a népszerűségnek, ha nő a szerző? Érdekes kérdés. Agatha Christie egyedülálló jelenség. Az angol irodalomban nagy hagyományuk van a női szerzőknek, de Agatha Christie ebből a szempontból is különleges eset. A feminin motívumok mellett (vagy ellenére?) ő végtelenül gonosz is tud lenni. Nála ugyanis bárkiről – felnőttről és gyerekről, fiatalról és öregről, férfiról és nőről – bármi szörnyűség elképzelhető.MissMarple nagyon is nőnemű lény, deHercule Poirot is Agatha asszony teremtménye. És a maguk egyszerű módján mindketten az emberi civilizáció végső, nagy kérdésének járnak minduntalan a végére: „Ki a tettes?”

Magazin: Jó regény ide vagy oda, a ponyva vagy a bestseller sokszormégis negatívminősítésnek hat. Az irodalomformálóknak ez ellen fel kell lépniük?

Barna Imre: A ponyva – amely ma már persze pejoratív jelentést hordoz – eredetileg azt a vásári ponyvát jelentette, amelyen az olcsó könyveket árulták. Másutt más elnevezések járják. Az olaszok a hajdani ilyen sorozatok borítójának színe alapján például „sárgának” mondják ugyanezt. De tudjuk, hogy a vásári ponyván nagyon sok minden, akár értékes irodalom is megfért. Ami pedig az angol bestseller kifejezést illeti, ebbe a kategóriába szinte bármi bekerülhet, amit igazán sokan olvasnak, ami népszerű. Úgy, ahogy Dumas vagy Dickens volt népszerű a maga korában, vagy ahogy az eladások alapján – horribile dictu – SzabóMagda, Závada vagy Esterházy egy-egy könyve is mondható bestsellernek. Az olcsóságnakMagyarországon ehhezma igazából semmi köze sincs. Kicsi a piac, a keményfedeles és a paperback kiadások lehetséges ára közt nem annyira markáns a különbség, hogy a jól menő címekbőlmindig érdemes legyen zsebkönyvváltozatot is nyomtatni. Nálunk, az Európánál az elmúlt években Stephen King volt a kivétel.

Kiss Noémi: Mivel hozzátársul az olcsó fogalma, a ponyva kifejezésnek kétségkívül van egy negatív töltete. Ebben talán a magyar kritikai élet is ludas – egész egyszerűen: beteg. Fontos lenne, hogy progreszszív irodalmi kritika legyen Magyarországon, hogy professzionális kritikusok írhassanak, ám ők hiányoznak a mai magyar irodalmi életből. Az is probléma, hogy a kritikusokat nem támogatják függetlenedésükben, ezért sokszor részrehajlók, észre sem veszik a jó könyveket. Túl sok a baráti kritika a lapokban, túl erős a politikai kötődés. És ez visszahat a népszerű és a feminista irodalomra egyaránt. Németországban léteznek kritikuspápák, ha a tévében mondanak valamit egy könyvről tízezrek rohannakmegvenni. Akkor is, ha rosszat mondtak.

Barna Imre: Olyan sok „pápa” azért Németországban sincs. De kétségtelen, hogy ott több az ilyen egyéniség, és nagyobb a hatásuk. Nálunk csakugyan nagy a belterjesség. Kicsi az ország, és többnyire barátoknak, ismerősöknek kellene egymás műveit minősíteni. Nagy és máig emlékezetes ellenpélda volt Spiró György 1983-as kritikája az újraolvasott Sorstalanságról, mely fordulatot hozott az író, Kertész Imre recepciójában. Tény ugyanakkor, hogy a könyves fórumok sokaságát kínáló internet sok változást hoz ezen a téren. A netes anonimitás azonban torzítja is a hitelességet.

Kiss Noémi: Igen, legalábbmár vannak alternatív, civil megnyilvánulási formák. AMoly (www.moly.hu) egy ilyen sikeres fórum.

Barna Imre: Véleményformálókra a tömegmédiában is szükség volna. Jó kezdeményezés volt a Magyar Televízió Nagy Könyv sorozata. Nem olvasó emberek arról értesülhettek: létezik olyan életmód, amelyben valaki könyvet vesz a kezébe, nézegeti, forgatja, olvassa. Tavaly ment az m2-n a Szósz?!:) című műsor, szombat este. Akik szerepeltünk benne, eleinte azt hittük, senki sem nézi. Meghökkentem, amikor először a hentes, aztán a fodrászom tudakolta: mikor lesz a következő adás?

Kiss Noémi: Ugyanilyen élmény ért engem is, amikor tavaly szintén az m2-n, jól eldugva ment egy műsor kortárs szerzőkről. Orvoshozmentem és a nővér megkérdezte, pontosan hol jártam Bukovinában.Mert tegnap látott a tévében.

Barna Imre: Amédiaszakértők hajlamosak kis nézettségű műsorokról beszélni, miközben 150–200 ezer ember nem is olyan kevés. Ennyi olvasóval nálunk a legmenőbb bestsellerek szerzői is elégedettek lennének.

Kiss Noémi

Született: 1974. január 15-én Gödöllőn. Foglalkozása: író, irodalomtörténész. Élete nagy részét különféle városokban töltötte, kollégiumokban, albérletekben, idegenek lakásán. Budapesten végezte iskoláit, Miskolcra, valamint a Svájc és Németország határán fekvő Konstanzba járt egyetemre. E kalandos évei elengedhetetlenek az íráshoz, akárcsak a sok utazás. Elbeszéléseiben városok és kissé különc figurák szerepelnek, kietlen tájak és ismeretlen keleteurópai helyek tűnnek fel, olyanok, amelyeket látott és megismerhetett, és olyanok is, amelyeket csak elképzel, de sosem fog látni, mégis valahogy hihetőnek tűnnek. Szereti az extrém kalandokat és az érzelmi kihívásokat, épp ezeket kedvelik az elbeszélői is. Szívesen fürkészi mások furcsaságait, először csak azért, hogy legyen miről írnia. Ám mivel szerelmes típus, gyakran azon kapja magát: ha végzett, beleesik egyikmásik figurájába. Eddig megjelent könyvei: Tájgyakorlatok (2003), Határhelyzetek, Paul Celan költészete (2003), Trans (2006), Rongyos ékszerdoboz. Utazások keleten (2009).

KISS NOÉMI AJÁNLJA

MIKLYA ANNA: ELOLDOZÁS

Fiatal írónő friss könyve. Eredeti történet, eredeti nyelv.

HERTA MÜLLER: LÉLEGZETHINTA

A Nobel-díjas romániai német szerző, Herta Müller szembesít a világ idegenségével. Ezért nagyszerű prózaköltészet.

DONUMENTA 2010 UNGARN MAGYAR MŰVÉSZETI FESZTIVÁL, REGENSBURG (http://www.donumenta.de/)

2010. november 6-ig. Érthetetlen, hogy a hazai sajtó nem tudósít arról, micsoda felhajtást csinálnak kinn a magyar művészek körül!

Barna Imre

Született:1951. április 10-én Budapesten. Foglalkozása: műfordító, kritikus, az Európa Könyvkiadó igazgatója. 1975-ben, az ELTE Bölcsészettudományi Karán, olasz–német szakos tanári diplomát szerzett. 1976 óta az Európa Könyvkiadó munkatársa. 1995–1998 között a Római Magyar Akadémia igazgatója volt. 2003-ban az Olasz Köztársaság Érdemrendjének lovagkeresztjével tüntették ki. Műfordítói tevékenységéért 2006-ban József Attila-díjat kapott. Kitűnő kulturális publicista is, témái változatosak: irodalom, popkultúra, film egyaránt közel áll hozzá.

BARNA IMRE AJÁNLJA

MAGYARÓSI GIZELLA: KI FOGJA A KUKACOT? DOLGOZATOK A BARÁTSÁGRÓL.

A szerző humoros gyűjtése magyar diákok iskolai dolgozataiból.

KATHRYN STOCKETT: A SEGÍTSÉG.

Hatvanas évek eleje, amerikai Dél, fehér lány, fekete cselédek. Fantasztikus „első könyv”, mely meghódítja a világot.

WEÖRES SÁNDOR A KÉTFEJŰ FENEVAD A KATONÁBAN.

„Le a történelemmel!” A Máté Gábor rendezte Weöres-darab ma is úgy hat, mint 20-25 éve.

Kiss Noémi
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.