Kádár kori angyalbőrök

Egy 1990-ben az Ecserin vásárolt tábornoki egyenruha lovaglónadrágjának farzsebében húsz év múltán fedezte fel a szabócédulát.

Molnár Sándor gyűjteményéhez illik a katonás rend. Egyenruhákat gyűjt ugyanis.

Lakásában külön gyűjteményi szobában őrzi a Magyar Néphadsereg 1957 és 1990 között, illetve a Magyar Honvédség rendszerváltás után rendszeresített egyenruháit. Elámulunk: ennyiféle angyalbőr volt forgalomban? Az egyik fal csupa polc, és a polcon csupa fejfedő: tányérsapkák, bocskaik, pilotkák, sisakok. Két falon a beépített szekrényben pedig pedáns rendben lógnak a zubbonyok, ingek, nadrágok. Tábornoki viselettől a bakaruháig. Nincs két egyforma.

A rendszerezettség – vagy ahogy mondja, a „strukturáltság” – az, ami az ő gyűjteményét igazán értékessé teszi. Persze a mennyiség sem mellékes. Körülbelül ötszáz tételből áll a kollekciója, amiből úgy kétszázötven a felsőruházat, kétszáz a fejfedő, ötven az egyéb tárgy. És pontosan hatvanöt tétel hiányzik még a teljességhez. Hogy ezt darabra tudja: hát épp erre jó a „strukturáltság”. S mit szeretne megszerezni még? A korai Kádár-korszak néhány egyenruháját, főleg 1957 és 1970 közötti tábornoki uniformisokat. A tábornoki egyenruhákhoz mindig is nehéz volt hozzájutni. Tábornok ugyanis minden korban viszonylag kevés akadt, ráadásul e kor főkatonái nak ruháit nem nagyon becsülte meg az utókor. Míg a Horthy-korszak egyenruháit gyakran féltett ereklyeként őrzi mindmáig a család, a néphadsereg tiszti uniformisaival ez ritkán fordul elő. Sándor a gyűjtőtársaival eddig tizenhárom, 1970 előtti tábornok családját kereste fel, és tizenegyben nem volt már meg az egyenruha. Így aztán hiába is kérdezem viccelődve, hogy megvan-e neki például a Czinege cipője? Nincs meg. A késő Kádár-korszak honvédelmi miniszterének, Czinege Lajosnak a személyes hagyatéka is megsemmisült.

De Sándor amúgy sem híve az úgynevezett perszonáliák, vagyis a személyes holmik gyűjtésének. Néhány darabról persze tudja, kié volt: Tömböl László vezérezredes kék köznapi uniformisán még ott is a névtábla, viszont egy 1990-ben az Ecserin vásárolt tábornoki egyenruha lovaglónadrágjának farzsebében csak mostanában, húsz év múltán fedezte fel a szabócédulát, amelyből kiderült, hogy anno K. Gy. vezérőrnagy számára készült a központi varrodában. Ez a ruha egyébként gyűjteményének egyik első darabja: ötezer forintért vette annak idején. Nem volt olcsó. De ahhoz képest, hogy ugyanez a Horthy korból tízszer ennyi lett volna, mégiscsak az volt. Egyebek mellett ezért is gyűjt Kádár koriakat. Még megszerezhető és megfizethető, bár ma már közel sem olyan olcsó, mint húsz évvel ezelőtt, amikor a beszerzéseit kezdte.

Ő még úttörő lehetett a néphadsereg ruházatának gyűjtésében. Másokat megelőzve kérte ki a könyvtárakból a Honvédelmi Közlöny évfolyamait, s olvasta, jegyzetelte az egyenruhára vonatkozó régi szakcikkeket. Szakértő lett. Ennek egyik látható eredménye az a könyv, amelyet – Baczoni Tamás őrnaggyal, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum főmuzeológusával karöltve – a Kádár-korszak egyenruháiról írt. Molnár Sándor – néhány társával együtt – pár évesaját gyűjtői szerveződést alapított, amely saját szakértői honlapot (www.nephadsereg.hu) és ahhoz kapcsolódó szakmai fórumot is működtet.

Gyűjteményét részben az Ecseri úti használtcikk-piacon, a Verseny utcában és egyéb bolhapiacokon, részben régiségkereskedőktől szerezte be. Olykor pedig célzottan kereste fel egykori főtisztek leszármazottait egy-egy remélt darabért. Néha váratlan meglepetések érték. Hol egy ritkaságnak számító, 1957 mintájú csizmanadrág került elő az Ecseri úti rongyoskupacból, hol egy addig soha nem látott, 1958-ban gyártott, durva szövésű ingblúz a barátja nagypapájának kidobásra váró holmijai közül.

A Kádár-hadsereg ruházatát egyébként sokféle hatás befolyásolta. 1956 után leginkább a szovjet egyenruhafazonnal való szakítani akarás és a forradalom idején visszaállított nemzeti sajátosságok feltűnése jellemezte az uniformist: a pilotka helyett viszszajött a bocskai, a rendfokozatjelzés a galléron, átalakult a tányérsapka. Pár évvel később a kubai forradalom ihlette meg a néphadsereg egyenruha-tervezőit. Jelzi ezt, hogy az új pamut gyakorlóegyenruhához 1962-től bevezetett fejfedőt – formája miatt – a bakák csak Castro-sapka néven emlegették. De vélhetően kubai hatás állhatott amögött is, hogy a gyakorló színe olívzöld lett. Utóbbiban egyébként a kubai egyenruha az amerikai mintát tükrözte, így furcsamód áttételesen még az amerikai katonaruha is hatással volt a magyarra.

Újabb modernizálás történt 1972-ben, amikor a kimenőruházathoz már füles, barna sporttáskát adtak a katona kezébe. Aztán 1982-ben a divatkövetés jegyében ellágyították a vonalakat: jött a derékban gombolható, lemberdzsek szabású kimenőzubbony és a műbőr válltáska.

Kétségtelen, voltak kiváló darabok is. E sorok írója például negyed százada hordja azt a gyakorlóövet, amelyet még újoncként kapott. És a szíj kiváló állapotban van. Molnár Sándor kedvencei az 1957 és 1965 közötti egyenruhák, amelyeken a váll-lapok és a gallérszegélyek még színesek voltak, jelezve a fegyvernemet. Viselni azonban soha nem viseli őket. Az egy másik gyűjtői kör, főleg a terepruhás gyűjtők hóbortja, mondja.

Már az elején meg akartam kérdezni, hogy volt-e katona? És tulajdonképpen nem lepődöm meg, amikor azt mondja: nem. Akkor biztosan nem szerette volna meg ennyire az angyalbőrt.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.