A gondolatok teremtő erejéről, avagy: minden alkalom a legjobb!

A pozitív lelki beállítottság elméletének megalkotója, Napoleon Hill mondta egyszer: "Ne várj a legjobb alkalomra. Soha nem fog elérkezni." A 61 éves Novák András nemcsak idézi olykor ezt a mondást, de e szerint él. Így gondolkodott, amikor beatzenész vagy filmes lett, amikor a hetvenes években belecsapott a farmerbizniszbe, amikor később lelki vezetőt keresett Indiában, vagy amikor megalapította az ezoterikus könyvek kiadásával foglalkozó Édesvíz Kiadót. Azt mondja: minden alkalom a legjobb, csak hinni kell a sikerben. Ilyen egyszerű.

- Nem az a furcsa, hogy én most itt állok, hanem az, hogy az unokám ma érettségizik - mondta Novák András egy nosztalgiakoncerten néhány hete, amikor az Anonymus együttes frontembereként, sok évtized után újra mikrofon elé állt, hogy egykori zenésztársaival időutazást tegyen a hatvanas évekbe. Aki egy múltba révedő, magát fiatalnak füllentő bácsit várt, tévedett. A színpadon egy laza, ám határozott énekes állt, akiről az első percekben kiderült, hogy meghökkentő természetességgel barangol az évtizedek között.

Novák András az ötvenes években cseperedett, öt lánytestvér között, meglehetős szegénységben. Egy gyakorta visszatérő álmára emlékszik, melyben önmagát látta, amint ül egy széken, ölében nagy zacskónyi, olcsó nápolyi, és boldog, kakaómaszatos arccal eszeget. Voltak azért merészebb vágyai is. Például az, hogy filmrendező lesz, és olyan filmeket készít majd, amilyet nagy kedvence, az Óz, a csodák csodája inspirál.

Ennek érdekében aztán gimnazista korában szabadidejének jelentős részét az Egyetemi Színpad különféle filmklubjaiban töltötte, hogy válogatás nélkül szippantsa magába a filmművészet remekeit. A hatvanas évek elején-közepén a film mellett a beatzene igézte meg, főként az Animals együttes muzsikája. Rajongott a csapat énekeséért, Eric Burdonért. Tizenöt évesen, az akkor megalakult Anonymus zenekar énekese lett, egyebek mellett Animals-slágereket is előadott.

Egy évvel később autóstoppal Krakkóba utazott, hogy élőben lássa kedvenceit, s maga is meglepődött, amikor a koncert után néhány órával valahogy az Animals buszába keveredett, és bő két órát pajtáskodhatott a zenekar tagjaival. Talán életében először érezte meg ekkor, hogy "az erős vágy, a hit valami kifürkészhetetlen módon az események gócpontjába csoportosítja az energiákat, és mindent megold".

Később, miközben filmezni kezdett, és díjnyertes kisjátékfilmeket forgatott, különböző zenekarokban bukkant föl. Énekelt a Szivárvány együttesben, egy ideig Zoránnal szerepelt a Metró zenekarban, majd Radics Bélával a Tűzkerékben. Igaz, ott csupán néhány percet töltött: első fellépésükön Radicsnál a harmadik percben tetőzött az alkoholmérgezés. Hanyatt esett, és hortyogni kezdett, ezzel az előadás, valamint Novák András tűzkerekes pályafutása véget ért.

Ez a böngésző nem támogatja a flash videókat

Úgy érezte, már nem habzik benne a muzsika, elfáradt, elege lett, ráadásul családot alapított, és kellett a pénz is. Átvitorlázott a maszek világba. Játék-ajándék készítő lett. Előbb visszapillantó tükörre akasztható, szőrmók ősembereivel járta a trafikokat, később saját maga készítette farmertáskákkal. Eleinte furcsa volt árut vinnie azokba a boltokba, ahol a zsebtükrökről még zenész önmaga mosolygott rá, de aztán megszokta.

Dőlni kezdett a pénz. Kivált amikor belevágott a farmernadrágbizniszbe, vagy amikor meghonosította a nálunk addig ismeretlen gyolcsruhát. Divatáru-készítő lett, néhány év múlva meg milliomos. Azt mondja, egy barátja fogalmazta meg Amerikából hazaérkezvén azt a figyelemre méltó tételt, miszerint: "Az, kint, az Egyesült Államok. Amerika itthon van."

Novák András meggazdagodott a divatárukból, és szabad emberként utazni kezdett. A Nyugatot járva rájött: ahonnan elment, az is börtön, de ahová érkezett, az is az, csak ott nagyobb az ablak, és hosszabb a sétaidő.

Hanem rájött akkor, hiába van pénze, ha szabadsága nincs. Utazni kezdett. Ausztriába, Franciaországba, Hollandiába ment. Fényképezett, nyelvekkel, művészetekkel, a nagyvilággal ismerkedett. Valamint a kaszinókkal. Rulettezett. Nagyban játszott megint. Megszállottan kergette a szerencsét, a szerencse azonban most vigyorogva futott előle. Fordult a kocka: lett szabadsága, de elúszott a pénze. Megtanulta a mindennapokra is érvényes kaszinóbölcsességet: "aki mohó, pórul jár, mert nyerni lehet, veszteni kötelező, visszanyerni lehetetlen". Azt mondja, a Nyugatot járva rájött arra is: ahonnan elment, az is börtön, de ahová érkezett, az is az, csak ott nagyobb az ablak, és hosszabb a sétaidő.

Kezébe került a Bhagavad-Gita, és elképedve látta a hátoldalán Einstein szavait: "Amikor a Bhagavad-Gitát olvasom, azt kérdezem magamtól, hogyan teremtette Isten az Univerzumot. Minden más feleslegesnek tűnik."

Előbb egy könyvet kezdett írni addigi kalandjairól, Hazudj igazat címmel, aztán 1985-ben elutazott Indiába, és talált egy 92 éves mestert, aki mellett elsajátította a védikus tanokat. Azt mondja, fantasztikus hónapokat élt át akkor. Olyan iskolába járt, ahol nem volt kötelező lecke és tananyag. Mégis: spontán meg lehetett tanulni mindent, a mestertől, a többi tanítványtól, az "írásokból", ám tanításértékű volt a naphosszat tartó tánc és a zene, de még a virágok illata is.

Senki nem kötelezte semmire, ám mindenki tudta a dolgát. Novák András úgy fogalmaz: később ez lett az alapja "spirituális kapitalizmusának", ahol a lelkiség és a szellem kézen fogva jár a pénzzel. Amikor hazajött, megpróbálta befejezni a regényét, mely számára nagyon fontos volt, ám szomorúan döbbent rá: nem tudja befejezni. Mert már nem lényeges az összegzés, a múlt. Furcsa fénytörésbe került az idő.

Úgy döntött viszont, megjelenteti valahogy mestere tanait. 1988-ban Édesvíz néven kiadót alapított, amely ma már ezernél több ezoterikus könyvet jegyez, és piacvezető e területen. A művek alaptétele a pozitív gondolkodás, a hit, és az a tanítás, mely szerint a gondolatoknak teremtő erejük van. Arra biztatnak: mindannyian képesek vagyunk mások segítsége nélkül is felszabadítani a bennünk rejlő lehetőségeket.

Novák András mostanában megint rátalált a rockzenére, és régi szerelmére, a filmezésre is. A közelmúltban - kizárólag saját pénzéből, erejéből - megalapította filmprodukciós irodáját, melyben négy kisfilmet készített, egyebek mellett a Sziréna című kisjátékfilmet, amely 1956-ban játszódik, egy kisfiú és egy orosz katona végzetes találkozásáról szól. Most egy nagyjátékfilm tervein dolgozik, azt mondja, nemzetközi produkció lesz, külföldön készül, és Eric Burdon is énekelni fog benne - bár ő még nem tud erről, rövidesen belekezd a megvalósításába. Nem vár a legjobb alkalomra, megtanulta ugyanis: minden alkalom a legjobb.

Azt mondja, higgyünk ebben mi is, és ha hiszünk benne, lesz alkalmunk meggyőződni arról, hogy így van ez. Pontosan így.

 

Ez a böngésző nem támogatja a flash videókat

 

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.