Százezres ima Mubarak lemondásáért
Ez az utolsó napod Egyiptomban! – üzente Hoszni Mubaraknak egy lelkes fiatal tegnap a Tahrír téren, ahol immár tizenegyedik napja tart az egyiptomi elnök azonnali lemondását követelő tüntetés. „A távozás napja” – így keresztelték el a tüntetők február 4.-ét, abban reménykedve, hogy a pénteki ima után összegyűlő tömeg erejével lemondásra kényszeríthetik az elnököt.
A téren délutánra több százezres tömeg gyűlt össze – annak ellenére, hogy az oda vezető utcákon nehéz volt átvágni. A hangulat továbbra is nyugodt volt a téren belül, de az emberek kimerültebbnek, leharcoltabbnak tűntek, mint az előző napokban. Most először kérték el a tüntetők a sajtóigazolványt a térre belépő külföldiektől. Az egyiptomi állami sajtó azzal vádolja a kormányellenes mozgalmat, hogy külföldiek megbízásából tüntetnek még mindig – s hogy elejét vegyék ezeknek a vádaknak, már csak az újságíró külföldieket engedik be a térre. A motozás során sűrűn bocsánatot kérnek. A Kairóból tudósító újságírók "levadászásáról" mindenki hallott a téren. Többen, köztük egy imámnak kinéző, szakállas férfi is kedvesen figyelmeztet angolul, amikor elhaladunk mellette: „csak óvatosan”.
A Tahrír teret védő utcákban felállított kordonokon túli terület azonban már „senki földje”, ahol nehéz megmondani, ki, kivel van, és miért igazoltat bárki bárkit. Itt tegnap délután is megdobálták egymást a Mubarakot támogató és ellenző "utcai harcosok".
A déli imára készülődve több tízezer férfi állt szabályos sorban tegnap délben a Tahrír téren. Mérőszalag segítségével húzták meg krétával a vonalakat, amely mentén felsorakoztak. A rituálé szerint meghajoló, letérdelő férfiak mozgása végighullámzott a téren. Az ima közben szinte spontán tört fel az „Erhal! Erhal!” („Kifelé!”) kiáltás, természetesen Mubaraknak címezve.
A téren a szunnita iszlám világ legtekintélyesebb iskolája, az Al-Azhar tanítói is megjelentek. Egyikük, Sheikh Anas Al-Sultan már több napja van az utcákon. Szerdán a kairói múzeum mellett sérült meg, amikor a fején eltalálta egy kő, négy öltéssel varrták össze.
– Ez egy igazi népszavazás, Mubarak ezt nem bírja felfogni – mondja a tömegben Asif Zayed, ötvenes éveiben járó tolmács. Őt sem, ahogy másokat sem hatotta meg az elnök csütörtök esti kijelentése, hogy lemondana azonnal, de attól tart, az ország káoszba süllyedne. – Nem a káosztól, hanem az egyiptomiaktól fél Mubarak! Különben miért ölné meg a saját honfitársait? – kérdezi felháborodva Sameh, a fiatal mérnök. Azt mondja, a tömeg csak akkor nyugszik meg, ha az elnök lemond.
– Katarban tanulok kommunikációt, de azért jöttem haza, hogy részt vegyek a forradalomban. Sosem gondoltam volna, hogy a népem elég bátor lesz ahhoz, hogy nemet mondjon. Tunézia adott nekünk reményt, hogy lehetséges a változás. Optimista vagyok, mert látom, hogy nemcsak az elesettek, de a felsőbb osztálybeli negyedekből is kijöttek az emberek a térre, és nem félnek – mondja a fiatal fejkendős lány, Ethar.
A tüntetők valóban nem csüggednek, de van, aki szerint a téren kívüli egyiptomiak elbizonytalanodtak az erőszak, és Mubarak ígéretei miatt. Alexandriából azonban eközben több százezres tüntetésről érkeztek hírek. – Lehet, hogy a szakmám sokat veszít, de Egyiptom csak nyerhet – mondja bizakodva egy túravezető, aki szerint az a fontos, hogy kétéves lánya szabad országban nőjön fel.
