A négy éve dáridózó nacionalista-populista koalíció sírásói

A szlovákiai választások több tekintetben is váratlan végeredménye több hónapja érlelődött. Csak az volt a kérdés, vajon mennyien találnak magukban kellő kurázsit, hogy ne csak zúgolódjanak, hanem végül az óhajtott változásokra voksoljanak. Főleg a szlovákok.

Akadtak köztük óvatos duhajok, akiknek a bátorságából mindössze annyira tellett, hogy elfordultak a vérnacionalista, alpári stílusú Ján Slotától, valamint a sokféle törvénysértést és súlyos manipulációkat immár két évtizede megtestesítő Vladimír Meciartól. És Robert Ficóra adták a voksukat, aki sokak megítélése szerint ugyanezeknek a káros tulajdonságoknak a hordozója, csak a két eddigi partneréhez képest jóval körmönfontabb módon nyilvánul meg. Ezzel a döntésükkel akaratlanul a négy éve dáridózó nacionalista-populista koalíció sírásói lettek, mert a Smer alighanem pirruszi győzelmet aratott, hiszen kiemelkedő eredménye ellenére, kellő partner híján valószínűleg nem tud kormányt alakítani.

Vajon mit kér Robert Fico a választásokon második helyet megszerző Iveta Radicovától?

A szlovák választók jelentős része viszont tudatosan akart véget vetni a jelenlegi cinkos politikai szövetségnek. Ők azok, akik megteremtették a tényleges váltás, vagyis a jobbközép koalíció hatalomra jutásának az esélyeit. A Bugár Béla vezette Híddal, de a Magyar Koalíció Pártja nélkül.

Erről viszont jórészt a szlovákiai magyar választópolgárok döntöttek. Még a döntő többségében magyarok lakta, eddig az MKP fellegvárának tartott dunaszerdahelyi járásban is - ahol országos viszonylatban is a legmagasabb, 67,57 százalékos volt a részvételi arány - az alig egy éve alakult Híd győzött. Meggyőző, 18 százalékos különbséggel. Bugárék a révkomáromi, a galántai és más régióban is elsők lettek.

Nincs mit szépíteni: nagyot bukott a Magyar Koalíció Pártja. A választópolgárok egyértelműen a jelenlegi pártvezetés végzetes szereptévesztését és negatív kampányát büntették meg. Mert a viszonylag jó programjuk népszerűsítetése helyett megdöbbentő vádaskodásokat zúdítottak a Hídra, főleg az elnökére.

A nem bigottan párthívő polgárok azonban két évtizede tudják, hogy Bugár Béla a higgadt szlovák-magyar párbeszédre építő érdekérvényesítés őszinte híve, nem az asszimilációé, ahogy vetélytársai hirdették. Miként az is nyilvánvaló, hogy Rudolf Chmelt vagy Peter Zajacot csak a betegesen elfogult ember nevezheti nacionalistának. Márpedig az MKP kampánya ezt sugallta.

Vajon mit kér Robert Fico a választásokon második helyet megszerző Iveta Radicovától?

Orbán Viktor magatartása is lényegesen hozzájárult az MKP kudarcához azzal, hogy a szlovákiai választások előtt fogadtatta el a kettős állampolgárságról rendelkező magyar törvény módosítását. S azzal is, hogy sem ő, sem informális pozsonyi tárgyalásai során Martonyi János nem állt szóba Bugár Bélával. Vagyis - a választások eredményei alapján - a szlovákiai magyarság többségének képviselőjével. Mert az új magyar kormányfő elhitte Csákynak és budapesti alattvalóinak, hogy csak az MKP...

Ismét megfeledkezett arról, hogy elsősorban a szlovákiai magyarok határozottan elutasítotják a budapesti kormánykörök gyámkodását, amelynek súlyos következményei leginkább rajtuk, a határon túl élő kisebbségiek hátán csattannak. Miként azt a már említett magyarországi törvénymódosítás után is érezték, amelynek következményeként sokan akár a munkahelyüket is elveszíthetik. Elsősorban teház az ő alapvető érdekük a békés belpolitikai légkör,valamint a szlovák-magyar vitás kérdések rendezése, párbeszéd és kölcsönös empátia révén. Erre pedig a Híd, főleg célirányos pozitív kampánya során, sokkal több esélyt kínált. S több esélyt kínálnak a híd potenciális szövetségesei is, akik a kulturáltabb szlovák politikai garnitúrát képviselik.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.