Szürke Fülöp összetartó szerepben
A 79 éves Albert június elején közölte, hogy túl fáradtnak és betegnek érzi magát a feladat ellátásához, ezért fia javára lemond a trónról. Az idén a szomszédos Hollandiában is lemondott az uralkodó, Beatrix királynő a fia, Vilmos Sándor javára, akinek a „beiktatása” április végén volt. A hűvösnek, szürkének és nem túl szofisztikáltnak tartott Fülöpre hatalmas feladat hárul: egyben kell tartania a királyságot a jövő évi májusi választások után. A legutóbbi belga voksolás után 541 napig nem sikerült szövetségi kormányt alkotni a vallon–flamand nemzeti ellentétek miatt, végül az ország és Flandria legnagyobb pártja, az elszakadáspárti Új Flamand Szövetség (N-VA) nélkül állt fel a kabinet.
Belgiumban attól tartanak, hogy hasonló patthelyzet alakulhat ki a jövő évi májusi választásokon. A király jelöli ki Belgiumban a főtárgyalót, aki a koalíciós tárgyalásokat vezeti, és a király dönti el, mi történik akkor, ha nem jár sikerrel a koalícióalkotás. II. Albertet sokan méltatják azért, mert a 2010-es választások után végül nagy nehezen sikerült átnavigálnia a 11 milliós országot a koalíciós tárgyalásokon, és viszonylag stabil kabinetet felállítani a vallon Elio Di Rupo vezetésével.
Kérdés, megvan-e Fülöpben a politikai ösztön és felkészültség, hogy hasonlót krízisen átvezesse és egyben tartsa az országot. 2004-ben nagy port kavart, amikor azt mondta: „Velem gyűlik meg a bajuk azoknak, akik véget akarnak vetni Belgiumnak.” Nem meglepő, hogy az N-VA amellett érvel, legyen a király szerepe teljesen ceremoniális, ne avatkozzon a politikusok dolgába.
Az 53 éves Fülöp türelmesen várt a trónra. Amikor Albert testvére, a népszerű, de gyermektelen Baldvin király 1993-ban váratlanul meghalt, a várakozások szerint Fülöp követte volna őt a trónon, ám meglepetésre II. Albert vette át az ország irányítását. A sármőr király húsz évig uralkodott, és bár sok emlékezetes cselekedet nem fűződik a nevéhez, a belgák tisztelik a monarchiát emberarcúvá formáló Albertet. Megbocsátották neki házasságán kívül született lányát (aki mindeközben DNS-tesztet követel, hogy bebizonyítsa igazát), valamint az uralkodóház adócsalási botrányát is.
Fülöp katonai akadémiát végzett, majd politológiát tanult az Egyesült Államokban. A tudományok és a technika, egyebek között az űrutazás is érdekli. 1999-ban vette el a nála 13 évvel fiatalabb Mathilde d’Udekem d’Acozt, aki a média szerint Fülöpöt jobb emberré teszi: a közvetlen hercegnő a férjénél jobban megtalálja a hangot a sajtóval. Négy gyermekük van, a trónörökös vasárnaptól a 12 éves Elizabeth lesz.
Albert és Paola királyné az elmúlt napokban az ország mindhárom nyelvi közösségétől elbúcsúzott. Szerdán Ghentben jártak a flamandoknál, csütörtökön a német kisebbségnél, pénteken pedig Liege-ben köszöntek el a vallonoktól. – Köszönjük, köszönjük! – kiabálta a tömeg a francia ajkú városban, könnyet csalva Paola szemébe.
Az ünnepségek egy TeDeum-szertartással kezdődnek vasárnap reggel a brüsszeli Szent Mihály- és Szent Gudula-székesegyházban, majd fél 11-kor II. Albert hivatalosan is lemond a trónról a királyi palotában. Délben Fülöp király esküt tesz a belga szövetségi törvényhozás két háza előtt, a királyság hetedik uralkodójaként. Utána az új királyi pár köszönti az alattvalókat a palota erkélyéről, majd leróják kegyeletüket az ismeretlen katona sírjánál, este pedig tűzijáték lesz.
Összetartanak a francia ajkúak
A nagy társadalmi kérdésekben a frankofón belgák és svájciak véleménye közelebb áll a franciákéhoz, mint a más nyelven beszélő honfitársaikéhoz – derül ki az Ifop pénteken közzétett felméréséből. A vallonok, a rétoromán és a francia nyelven beszélő svájciak, valamint a franciák véleménye nagyon hasonló számos olyan nagy témakörben, mint a munkanélküliség, a homoszexualitás, a globalizáció vagy az oktatás szerepe. Az Ifop szerint a közös referencia kialakulása elsősorban a közös kulturális és történelmi múlttal magyarázható. Az Ifop szerint ez a „meglepő gondolatközösség” megfigyelhető a vallonok és a flamandok által megosztott Belgiumban is. A közvélemény-kutató intézet arra emlékeztet, hogy „a vallonok régóta ugyanazokat a nézeteket képviselik a gazdasági és társadalmi kérdésekben, mint a franciák”. (MTI)
