A rocksztár belecsap a húrokba
Az elmúlt hetek lépései, illetve a beszéd a korábbinál konfrontatívabb, immár a történelmi örökségét előkészítő új Obamát mutat. Kérdés azonban, hogy a politikai realitások az elnök nagy ívű terveiből mennyit engednek majd megvalósulni.
A beiktatási beszéd sok szempontból meglepetést okozott, ennek egyik oka az volt, hogy hosszabban beszélt a globális felmelegedés elleni harcról. Miután első elnöki ciklusában rájött, hogy a szén-dioxid-kibocsátás szigorú szabályozása a kongresszusban el fog bukni, Obama letett egy ilyen törvény tervéről. Helyette a gazdaságélénkítő csomaggal és más eszközökkel támogatta a megújulóenergia-forrásokat és az ehhez kapcsolódó kutatásokat. A The New York Times által idézett adatok szerint a gazdaság lassulásának és az Obama által előírt energiahatékonysági normáknak köszönhetően az elmúlt négy évben tíz százalékkal csökkent a szén-dioxid-kibocsátás az országban.
Ennek ellenére olyan hosszan és nyíltan évek óta nem beszélt a kérdésről Obama, mint most, második beiktatásakor, ami azt jelenti, hogy kiemelt fontosságú téma lesz a környezetvédelem a következő négy évben. A meleg- és leszbikus közösség pedig történelmi pillanatként értékelte azt, hogy az elnök beszédében megemlítette az egyenlő jogokért folytatott harcukat, és a nők és a feketék egyenlőségéért folytatott küzdelmek sorába helyezte őket.
A politikai kockázatot vállaló „új” Obama azonban már a beszéd előtt is megjelent. Annak ellenére követelte a kongresszustól a támadófegyverek betiltását a newtowni, húsz kisgyermek és hat felnőtt életét követelő vérengzés után, hogy tudta, nem sok esélye van, hogy ez át fog menni a republikánus többségű képviselőházon. Akkor közölte: a politikát félreteszi, és azt mondja, amit helyesnek gondol.
Az adósságplafon megemelésével kapcsolatban is szokatlanul éles hangot ütött meg, amikor közölte: erről nem hajlandó tárgyalni, mert az Egyesült Államok nem teheti meg, hogy nem teljesíti kötelezettségeit, és nem fizeti ki a számláit. A republikánus képviselők nem is mentek bele a vitába, szerdán megszavazták a limit átmeneti emelését. Ám az adósságplafon, a költségvetési kiadások csökkentése és az adórendszer kapcsán még heves viták várhatóak tavasszal, mivel a „költségvetési szakadékot” csak átmenetileg kerülte el az ország december végén. Az elmúlt hetek pedig azt mutatják, egy kevésbé kompromisszumkész Obamával kell majd tárgyalniuk a republikánusoknak – nem azzal, aki az ehhez hasonló 2011-es helyzetben közös nevezőt keresve golfozni vitte a republikánus házelnök John Boehnert.
Vajon mitől lett ilyen kemény a négy évvel ezelőtt még a politikai árkok betemetéséről beszélő Obama? Azt, hogy a republikánusokkal együttműködve viszi előre az országot és valósítja meg programját, már két éve feladta. Akkor, amikor kiderült, hogy a demokraták által a félidős választásokon elveszített képviselőház nem hajlandó vele együttműködni. Az is igaz, hogy egy második ciklusra újraválasztott elnök felbátorodik, úgy érzi, felhatalmazást kapott a választóktól programja megvalósítására. Ráadásul már nem is kell többé a választásokra gondolnia, immár a történelemnek cselekszik. A Washington Post publicistája, David Maraniss ennél személyesebb elméletet vázol fel: szerinte a húsz kisgyermek és hat felnőtt halála a Sandy Hook általános iskolában decemberben mélyen érintette az elnököt, és rákényszerítette arra, hogy szembenézzen azzal, hogy politikai túlélése érdekében nem cselekedett egy olyan számára is fontos kérdésben, mint a fegyvertartás korlátozása.
Az is hozzájárulhatott a változáshoz, hogy Obama tudja: Amerika is változik, és az egyre városiasabb, nyitottabb és színesebb koalíció, amely őt újraválasztotta, megengedi ezt neki. Ezért „tologatja a határokat” folyamatosan. John Fortier, egy washingtoni politikai elemző szerint akkor, amikor májusban bejelentette, hogy támogatja az azonos neműek házasságát, megmutatta, hogy társadalmi kérdésekben hajlandó liberális irányba mozdulni. „Igaz, hogy a közvélemény is változik folyamatosan, a melegházasságot ma már a lakosság több mint fele elfogadja. Ám Obama néha még ennél is messzebb megy” –mondta a Bipartisan Policy Center nevű kutatóintézet egyik projektjének vezetője. Fortier szerint Obama tudja, hogy ha liberális nézeteket vall olyan kérdésekben, mint a női egyenjogúság vagy esélyegyenlőség, vagy támogatja a klímaváltozás elleni küzdelmet, akkor szavazatokat fog veszíteni a konzervatív oldalon. Ám mindeközben nyer is támogatókat, ezért érdekes lesz megfigyelni, milyen területen tud még elmozdulni ilyen irányba.
Fortier szerint egyébként nagyon ambiciózus Obama teendőinek listája a következő négy évre – pénzügyi és bevándorlási reform, a fegyvertartás korlátozása, harc a klímaváltozás ellen –, ám reálisan nézve ez túl sok. „A második ciklusban az elnökök törvényhozási szempontból általában kevésbé sikeresek, mint az elsőben. Jó esetben egy nagy, fontos törvényt tudnak elfogadtatni” – mondta lapunknak adott telefoninterjújában. Ekkor már jobban ismerik az emberek, többeknek kialakult róla negatív véleménye is, mint „új” elnökként.
Emiatt rövidebb ideg tart a „nászutas” időszak, az az idő, amikor a frissen beiktatott elnöknek olyan magas a népszerűsége, hogy az nagyobb mozgásteret biztosít a számára. Ráadásul a második ciklusra már általában átveszi az ellenzék a hatalmat a törvényhozásnak legalább az egyik házában, ami megnehezíti az elnök munkáját. Obama esetében ez már a 2010-es félidős választásokon megtörtént. Épp ezért szoktak Fortier szerint a második ciklusban az elnökök hangsúlyosabban a külpolitika felé fordulni, ahhoz ugyanis a legtöbb esetben nincs szükség kongresszusi jóváhagyásra. Obama ráadásul nem is csupán sok feladatot tűzött ki maga elé, de nehezeket is.
„Az illegális bevándorlóktól még a demokrata honatyák közül is sokan tartanak. A globális felmelegedés is kényes kérdés, mert a kampányban nem esett róla szó, és ez is egy olyan téma, amelynek kapcsán saját pártján belül is vannak fenntartások” – mondta Fortier. Az is nehezíti a helyzetet, hogy bár a gazdaság kezd talpra állni, még mindig nem jó a helyzet. „Ha kicsit jobban élnénk, talán könnyebb lenne ezt átvinni” – mondta a szakértő, aki szintén úgy véli, hogy Obama elnöki rendeletekkel fogja majd szabályozni ezt a területet. Ez utóbbi persze nem tesz mindent lehetővé, amit egy törvény megtehetne, ám ezekkel is rákényszerítheti például a szövetségi hivatalokat, szerveket a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére.
Valóban úgy érezheti-e az újraválasztott elnök, hogy november 6-án felhatalmazást, mandátumot kapott a választóktól programja végrehajtásához? Az tény, hogy Obama népszerűsége jelenleg magasabb, mint az elmúlt években volt, e cikk írásának pillanatában a Gallup felmérése szerint az amerikaiak 51 százaléka gondolta úgy, hogy az elnök jól végzi munkáját. Ám ez meg sem közelíti a négy évvel ezelőtti, még a beiktatás után egy hónappal is jóval 60 százalék feletti értéket.
Ryan Lizza, a New Yorkermagazin szakszerzője is megjegyzi: jó, ha egy elnök nem gondolja úgy, hogy széles körű felhatalmazást kapott újraválasztásával, főleg nem olyan dolgokra, amelyekről nem beszélt a kampányban. Ő GeorgeW. Bush elnök példáját idézi fel, aki anélkül, hogy erről egy szót is ejtett volna korábban, privatizálni próbálta a társadalombiztosítási rendszert, és hatalmas ellenállásba ütközött. „Obama valóban agresszív politikai játékot játszik most” – mondta lapunknak Barry Casselmann politikai elemző. „Ám nem szabad azt gondolnia, hogy az újraválasztásával felhatalmazást kapott arra, hogy bármit megtegyen. Az ország továbbra is erősen megosztott, vidéken körülbelül 80 százalék a republikánusok aránya és 20 százalék a demokratáké. A városokban pedig épp fordítva.” A szakértő lapunknak telefonon adott interjújában azt is hozzátette: nem szabad elfelejteni, hogy az állami törvényhozásokban, kormányzói székekben továbbra is többségben vannak a republikánusok.
Persze az elnök terveinek sikere azon is fog múlni, hogy hogyan tud majd együtt dolgozni a részben szintén új összetételű republikánus többségű képviselőházzal. A testület elnöke továbbra is John A. Boehner képviselő. „Ő és Eric Cantor republikánus frakcióvezető bármilyen törvényt el tudnak buktatni, ha akarnak. De vigyázniuk kell, mert ez vissza is üthet” –magyarázta Casselman. De egyik párt sem egységes, „van 8-9 demokrata szenátor is, akik lázadnak Obama fegyverkorlátozási tervei miatt. 2014-ben választások elé néznek, és olyan államokat képviselnek, ahol fontos a fegyvertartási jog az embereknek.” Ugyanígy a republikánus képviselők is fél szemmel már 2014-et nézik (őket kétévente választják), és ezért „akár félelemből is, nehogy akadékoskodónak tűnjenek” együtt is működhetnek az elnökkel.
Egyébként sajtójelentések szerint a Fehér Ház is erre játszik: igyekszik kihasználni a radikálisabb, a teaparti mozgalomhoz tartozó republikánusok és a mérsékeltek közötti törésvonalat. Ezzel Fortier is egyetért, szerinte nagyon súlyos ugyan a megosztottság az országban, ám ugyanez a Republikánus Pártra is igaz. „Boehnernek nagyon nehéz dolga lesz, a képviselők egyik fele erősnek akar tűnni, és nem hajlandó kompromisszumra, a másik pedig inkább gyakorlatias, és dolgozna a másik oldallal.” A Republikánus Párt számára az is hátrányt jelent, hogy 2016 tavaszáig (a következő elnökválasztási kampányig) nem lesz országosan jól látható vezető személyisége.
Obama és csapata egyébként rájött, hogy politikai céljaik eléréséhez a közvéleményt sem hagyhatják figyelmen kívül. Furcsa, hogy pont a hatalmas lelkesedést kiváltó, „rocksztár” Obama esett bele ebbe a csapdába, ám az egészségbiztosítási reform azért olyan népszerűtlen továbbra is, mert a Fehér Ház nem vette a fáradságot, hogy azt elmagyarázza az embereknek. Úgy tűnik, most ez is megváltozik. Már ősz végén meglepetést keltett, hogy ahelyett, hogy bezárkózott volna tárgyalni a republikánusokkal a költségvetési szakadékról, inkább országjáró körútra indult az elnök, hogy megnyerje a közvélemény támogatását a tervéhez, hogy a vagyonosok fizessenek több adót. A fegyvertartási szabályok szigorítása esetén erre nem is volt szüksége: a közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy az amerikaiak többsége támogatja a támadófegyverek és a nagy kapacitású tölténytárak betiltását.
Igaz, ennek támogatottsága minden tömeggyilkoság után megugrik, majd visszaesik, de most számos jel utal arra, hogy a newtowni események fordulópontot jelentettek. A Fehér Ház nem bízza a véletlenre a közvélemény megdolgozását sem. A múlt hét végén jelentették be, hogy az újraválasztási kampány apparátusát és forrásait nonprofit szervezetként működtetik majd tovább. Hasonló szervezet egyébként négy évvel ezelőtt is alakult, akkor Organizing for America néven, ám nem váltotta be a célját, és többé-kevésbé elhalt, csak az újraválasztási kampányban vették hasznát. Ám az Obama-csapat ismét úgy gondolta, hogy nem szabad veszni hagyni a kampányban felépített önkénteshálózatot és főleg a hatalmas adatbázist, amelyet a támogatókról állítottak össze. A becslések szerint tizenhárom-tizennégymillió e-mail cím egy teljes „hadsereget” jelent, amelyet bevethet az elnök csapata a Fehér Ház céljainak támogatása érdekében.
Éjjeli telefonok
Sokszor vádolták azzal Barack Obamát az elmúlt években, hogy túlzottan bezárkózik, és csak néhány nagyon közeli barátjára és munkatársára hallgat. Tény, hogy mostani jelöltjei mind olyanok, akikben régóta megbízik, de legalábbis majdnem teljesen egyetértenek Obama politikai céljaival, így az elnök programján fognak dolgozni fenntartások nélkül. Chuck Hagel egykori republikánus szenátor, aki – ha a szenátus is jóvá hagyja – a védelmi minisztériumot vezeti majd, harcolt a vietnami háborúban. Úgy véli: először mindig diplomáciai eszközökkel kell megpróbálni megoldani egy konfliktust. Szorgalmazza a feltétel nélküli párbeszédet még Iránnal is, ami azt jelenti, hogy még Obamánál is megengedőbb. Jelölésével jelentős politikai kockázatot vállal Obama, mert mind a demokraták, mind a republikánusok között sokan ellenzik kinevezését. Hagel ismeri Magyaroroszágot, a 90-es években üzleti ügyekben sokat járt Budapestre.
A külügyminiszteri és a pénzügyminiszteri posztra két régi bizalmi emberét ülteti Obama. Hillary Clintont John Kerry, a szenátus külügyi bizottságának elnöke váltja. (Utóbbi apai nagyanyja Budapesten született, de erről Kerry is csak a 2006-os elnökválasztási kampány idején szerzett tudomást.) A pénzügyminiszteri posztot Jack Lew kapja, aki jelenleg az elnök kabinetfőnöke. Kinevezése szakértők szerint azt mutatja, hogy Obama a költségvetési tárgyalásokra akar koncentrálni. A távozó Timothy Geithnerrel ellentétben Lew ugyanis nem a világgazdaság, hanem a költségvetés és a kongresszusi politika szakértője.
Nem kerülheti el az újítást Obama a Fehér Házban sem, számos olyan munkatársa távozik, akik kulcsszerepet játszottak az elmúlt négy évben. Távozik a két kampány- és imázsépítő, David a a Plouffe és David Axelrod, valamint Robert Gibbs egykori fehér házi szóvivő is. A The New York Times szerint fontos, hogy Obama „ajtaját” egy jó barát, Anita Decker Breckenridge őrzi majd. Már több mint egy évtizede ismeri az elnököt, ő vezette a chicagói irodáját, amikor Illinois állam törvényhozásában dolgozott. És ami a legfontosabb: jól ismeri Obama minden bizalmas barátját, és bármikor eléri őket telefonon, amikor az elnök beszélni akar velük, mert tanácsra van szüksége. A NYT szerint tényleg bármikor – még késő éjjel is. Mert az elnök olyankor szeret a legjobban telefonálni.
