Diploma dilemma: hazajönnek-e a külföldön végzett magyar diákok?

Menni vagy maradni? – ez a kérdés foglalkoztatja a magyar középiskolások többségét. A világ már a 2004-es EU-csatlakozás után kitágult számukra, aki tehette, ösztöndíjakat szerzett külföldön, hogy nyelvet tanuljon és világot lásson. Most azonban újabb fordulóponthoz érkeztünk: az állami finanszírozású felsőoktatási keretszámok radikális csökkentésével felgyorsulhat a kivándorlás. Mindenki magát menti.

Már nemcsak egy-egy szemeszterről, hanem évekről, teljes tanulmányi időszakokról van szó. Bár a szeptembertől külföldi egyetemet választó magyarok pontos számáról még nincsenek adatok, az eddig legnépszerűbbnek számító nyugat-európai helyszíneken (Nagy-Britanniában és Ausztriában) máris növekvő magyar érdeklődésről beszélnek. A határon túli magyar nyelvű egyetemek viszont – meglepetésre – kevésbé profitálnak a magyarországi változásokból. A lapunknak nyilatkozó, Nyugatra tartó diákok többsége arról is beszámol: a folyamat egyirányú, nem tervezik, hogy záros határidőn belül hazatérnek.

Britannia: munka és tanulás

Matyák Zsuzsanna

Saját bevallása szerint Ádám már a gimnázium kezdete óta foglalkozott a gondolattal, hogy Nagy-Britanniában tanul tovább, azután a magyar felsőoktatási keretszámok csökkentése el is döntötte a kérdést. – Ez tette egyértelművé. Eddig is terveztem, de így már biztos lettem benne – mondja a most érettségizett fiú, aki szeptembertől négy éven át közgazdaságtan és business management szakon koptatja majd a Glasgow-i Egyetem székeit. Tandíját a skót állam fizeti, ahogy minden európai uniós diákét. – Ezért mindenki a skótokban gondolkodik – magyarázza a fiú a skót egyetemek népszerűségét.

Nincs egyedül. Az előző évekhez képest nagyot ugrott idén a brit felsőoktatási intézményekbe jelentkező magyar felvételizők száma, mondta a Népszabadságnak a brit központi felvételi rendszer, a Universities and Colleges Admissions Service (UCAS) munkatársa. Idén június 30-ig 570 magyar diák jelentkezett brit felsőoktatási intézményekbe, szeptemberi kezdésre. Ez 38,5 százalékkal több, mint tavaly ilyenkor; a statisztikák pedig arról tanúskodnak, hogy a jelentkezők felét fel is veszik. Habár elmondható, hogy az elmúlt években folyamatosan emelkedett a felvételizők száma, ennyire nagy ugrást még nem tapasztaltak a brit egyetemek.

Dávid Laura, Stirling
Dávid Laura, Stirling

Nagy-Britanniába a jelentkezés viszonylag egyszerű, ami megkönnyíti a külföldön tanulni vágyók dolgát. International Baccalaureate-tel (Nemzetközi Érettségi Diplomával) vagy magyar érettségivel a UCAS honlapján kell regisztrálni. Az utóbbihoz szükséges még egy IELTS vagy TOEFL angol nyelvvizsga is, azonban a jelentkezők állítják, hogy nem nehéz elérni a kívánt pontokat a vizsgán; az egyetemek csupán arra kíváncsiak, hogy képes lesz-e a tanuló elfogadhatóan teljesíteni, amikor angol nyelven kell majd esszét írni vagy prezentációt tartani.

A megcélzott egyetemek és szakok kiválasztása némi pénzbe is kerül. Ha a jelentkező csak egy szakot választ ki egy egyetemen, 4000 forintot, ha többet (legfeljebb ötöt lehet), akkor 8000 forintot kell fizetnie. Ezt követően egy online adatlap és egy motivációs levél beadása után gyakorlatilag már kész is a jelentkezés. 2011-ben, amikor 412 magyar 1661 szakra jelentkezett, a legnépszerűbb szakok közé tartozott az üzleti tanulmányok (294) és a kreatív művészeti szakok (377), de a különféle társadalomtudományi szakokat (208) és a biológiát (123) is sokan választották. A 2012-es ciklus lezárása előtt még nincs statisztika arról, hogy a magyar felsőoktatási keretszámok megváltoztatása a közgazdaságtan vagy más, „leszorított” szakok felé terelte volna az érdeklődést.

Hofbauer Kristóf szeptembertől fog üzleti tanulmányokat hallgatni az edinburgh-i Queen Margaret Egyetemen. –Mindig is szerettem Nagy-Britanniát és nemzetközi karateversenyekre járva sok skót barátot szereztem. Ráadásul megtudtam, hogy EU-s állampolgárként Skóciában ingyenes az oktatás, és ezért is választottam Edinburghöt. Kristóf abban reménykedik, hogy Skóciában tanulva sokkal több lehetősége lesz az egyetem után. – Itthon a friss diplomások call centerekben dolgoznak, vagy nem tudnak elhelyezkedni. Ezért harmincéves koromig biztosan kint szeretnék maradni, utána meg majd még meglátom. Én imádom Magyarországot, de kint sokkal jobbak a fizetések. De ha találnék itthon jó munkát, azért hazajönnék.

Lipovics Dániel, London
Lipovics Dániel, London

Kristóf az egyetemi évek alatt főleg diákmunkából szeretne megélni. Azt mondja, ha sikerül munkát találnia, akkor jobban kijön anyagilag, mintha itthon maradt volna. – Itthon nem férne bele a Corvinus mellett, hogy dolgozzak, Skóciában viszont sokkal kevesebb órám lesz. Nyilván többe kerül majd a megélhetés, de nem kell tandíjat fizetnem, és az is más, hogy kint hatfontos (2200 forintos) órabérért dolgozhatok. Így nem hiszem, hogy a szüleimnek több pénzzel kellene támogatniuk, mintha itthon maradnék. Ezt Dávid Laura is megerősíti, aki szeptembertől már végzős lesz a Stirlingi Egyetem szociológia és szociálpolitika szakán. Laura heti 40-50 órán dolgozott egy multinacionális cégnél Magyarországon, mielőtt elkezdte az egyetemet Skóciában, és azt mondja, most 20 óra munkával bolti eladóként az egyetem mellett ugyanannyit keres. – Kint megkapom a magyar diák hitelt és a szüleim is besegítenek néha, ha nem jövök ki a pénzből.

Ha dolgozik az ember, akkor a külföldi költségek teljesen vállalhatók és el tudod tartani magad. Azt láttam az ismeretségi körömben is, hogy aki keres, az talál is diákmunkát. A boltban, ahol Laura dolgozik, a személyzet fele magyar diák. Ez azért van, mondja, mert kint a magyarok összetartanak, és egymást ajánlják be a munkahelyekre. – A főnökünk szereti a magyar munkaerőt. Azt állítja, jobban, lelkiismeretesebben dolgoznak, mint a helyiek. Ráadásul külföldön tanulva arra is van lehetőséged, hogy saját háztartást vezess – teszi hozzá. A jóval drágább Londonban nehezebb kijönni, de minden megoldható – állítja Lipovics Dávid, aki most fejezte be a Londoni Közgazdasági Egyetem (LSE) biztosításmatematikus szakát. Londonban az albérlet ára sokszorosa a hazainak, és az élelmiszer is másfél annyiba kerül, de aki jó képességű és nagyon akarja, annak találnak módot arra, hogy eljusson a képességeinek megfelelő egyetemre – állítja. – A kinti egyetemeknek az a filozófiája, hogy ha valaki megüti azt a mércét, ami felett be lehet kerülni, akkor mindent megtesznek azért, hogy a pénzügyi helyzete ne legyen akadály – magyarázza.

A jó hírű LSE-n három olyan alapképzéses ösztöndíj van magyar diákoknak, ami fedezi a tandíjat, ráadásul 5,5 millió forint megélhetési költségtámogatást is ad, amiből bőven meg lehet élni. Így a képzés ideje alatt nem szükséges otthoni támogatást kérni a családtól. A Népszabadság által megkérdezett, az Egyesült Királyságban tanuló vagy tanulni készülő diákok egyöntetűen állítják: soha, vagy legalábbis jó pár évig nem fognak hazatérni Magyarországra. –Már múlt ősszel sikerült állást kapnom a Pricewaterhouse-Coopersnél, amely az angol pénzügyi tanácsadó cégek legnagyobbika. Kint a kezdő fizetés egy pénzügyi alapképzéses diplomával havi nettó 650 ezer forint, ez itthon 180 ezer forint körül lenne. Így nincs értelme hazajönni – mondja Dávid.

Forczek Adrienn, Glasgow
Forczek Adrienn, Glasgow

A szeptembertől Glasgow-ban üzleti tanulmányokat, informatikát és franciát tanuló Forczek Adrienn is ezen az állásponton van. Adrienn már egy éve au-pair ként dolgozik Skóciában, hogy megalapozza a tanulmányait, és ez az egy év ráébresztette, hogy nem érdemes visszajönni. – Én most au-pairként annyit keresek, mint édesanyám, aki 30 éve robotol otthon. És amit én csinálok, az nem is munka, hanem szórakozás. Ezért fizetnek annyit, mint otthon valakinek, aki a lelkét is kiteszi, anynyit dolgozik. – Adrienn az egyetem mellett sem adja fel a munkát. – Egy étteremkávézóban fogok dolgozni szeptembertől, és így teljesen el tudom majd tartani magam. Sőt, azt tervezem, hogy haza is küldök pénzt, mert a több mint 2000 forintos órabéremből megtehetem.

Az egyetem után nem szeretne hazatérni, mert „Magyarországon nem látom a perspektívát. Az országban most rossz hangulat uralkodik. Akinek munkája van, az nem szereti, akinek pedig nincs, annak az a baja. Végül elgondolkodva hozzáteszi: „Közben meg rosszul érzem magam, mert bárcsak azt tudnám mondani, hogy azért tanulok itt, hogyha egyszer lesz egy jó diplomám, akkor visszamenjek és felkaroljam az országot. De ez kilátástalan. Mindenki csak magát menti.”

Két évvel ezelőtt még kávéházakban találkoztak az első kurzusra jelentkezett fél tucat diákkal. Ma már a Terézvárosban egy szép nagy ingatlant bérelnek, ahol az ősztől száz diákot készítenek fel angliai egyetemi felvételire. – Valóban tapasztalunk egyfajta külföldre menekülést, de ez gyakran fejvesztettnek tűnik. A külföld ugyanis nem egyenlő a minőséggel, sok nyugat-európai egyetem nem ad többet, mint a magyar felsőoktatás. Mi abban próbálunk segíteni, hogy a tehetségesek és a rátermettek a legjobb angliai, amerikai egyetemekre jussanak ki. A diploma s néhány éves szakmai gyakorlat után pedig térjenek vissza Magyarországra, ha látnak ittmaguknak perspektívát –mondja Zeitler Ádám és Léderer Dániel. A harmincas éveik elején járó fiatalemberek a Milestone Consulting társtulajdonosai.

Hofbauer Kristóf, Edinburgh
Hofbauer Kristóf, Edinburgh

A 2010 őszén indult start-up, vagyis kezdő vállalkozás eredményei magukért beszélnek: minden diákjukat felvették a jónak számító angliai egyetemekre – Oxfordba is. Ádám és Dániel szintén a szigetországban tanultak, s úgy látják, hogy az ottani felsőoktatási rendszer a legalkalmasabb a tehetségek kibontakozására. Maguk is tapasztalták, hogy az érettségizett magyarok jelentős előnnyel bírnak nyugati társaikhoz képest, ez a plusz azonban az egyetemi évek során eltűnik. – Egy év Közgáz után mentem St. Andrewsba, a két egyetemet Skóciából végeztem el. Onnan szinte egy napot sem hiányoztam, haza csak a vizsgákra jártam, a tanulást meg tudtam oldani jegyzetekből. Ekkor gondolkodtam el, hogy itt valami nem stimmel – meséli Dániel. Szerinte az angolszász rendszer csak ötven százalékban szól a tanulásról, a fennmaradó részt a különböző képességek és készségek fejlesztése, a szakköri és klubbeli tevékenység tölti ki.

Amikor a diploma után egy londoni befektetési banknál dolgozott, meglepetten tapasztalta, kollégáinak jelentős része nem is közgazdász. A munkáltatók az életrajzban a jó egyetem mellett azt figyelik, kinek milyen a társadalmi aktivitása, kapcsolati hálója (angolul networkje), mennyire tud csapatban, projektben dolgozni. A Milestone-hoz a legjobbnak tartott budapesti gimnáziumból is jelentkeztek, ám mindössze kicsit több mint a felük jutott be az „edzőtáborba”, mert a magas szintű angoltudás mellett a felvételin azt is nézik, hogy ki a „magológép”, s ki az, akiben megvannak az angolszász rendszerhez legjobban illő készségek. Az egy-másfél éves, kizárólag angolul folyó kurzus minden résztvevője személyi mentort kap, aki segít az orientációban, így a külfölddel kapcsolatos esetleges tévhitek eloszlatásában. Esszéket írnak, szakmai gyakorlatra mennek, projektekben vesznek részt – vagyis egyetemi szintű feladatokat oldanak meg.

Az „elit edzőtárbornak” ára van. Az alapdíj 200 ezer forint, a felvételiért járó sikerdíj pedig 300 ezer forint. Mindez nem túl drága az átlagosan 3 millió forintos angliai éves költségekhez képest. A hat alkalmazottat és 15-20 külső tanácsadót foglalkoztató Milestone-hoz azonban nemcsak a „gazdagok” gyerekei járnak, sok család befektetésnek tekinti, hogy tehetséges gyermekeik jó egyetemeken tanulhassanak. Pénzzel egyébként sem lehet úgymond „helyet vásárolni” a legjobbnak számító közel húsz angliai egyetem egyikén sem. A közösséget is építő Milestone-nál próbálnak ösztöndíjas programokat is összehozni. Volt egy tehetséges roma diákjuk, őt ingyen készítették fel.

Az illetőt felvették egy kiváló egyetemre, de hiába házaltak a hazai cigányszervezeteknél, a tandíjhoz pénzt senki sem adott. Ádám és Dániel egyáltalán nem tartja agyelszívásnak a tevékenységüket. Létezik egy komoly piaci igény, másrészt az Európai Unió az emberek, így a diákok szabad áramlásáról szól. Azt tapasztalják, hogy a külföldre tanulni menő fiatalok nagyon szívesen jönnének haza – ha találnának olyan állást, feladatot, társadalmi környezetet és javadalmazást, ami együttesen többet érne, mint a biztos (felső) középosztálybeli lét külföldön.

Elit edzőtábor a szigetország krémjéhez

Zeitler Ádám és Léderer Dániel – a „budapesticsapat”
Zeitler Ádám és Léderer Dániel – a „budapesticsapat”

Dési András

Két évvel ezelőtt még kávéházakban találkoztak az első kurzusra jelentkezett fél tucat diákkal. Ma már a Terézvárosban egy szép nagy ingatlant bérelnek, ahol az ősztől száz diákot készítenek fel angliai egyetemi felvételire. – Valóban tapasztalunk egyfajta külföldre menekülést, de ez gyakran fejvesztettnek tűnik. A külföld ugyanis nem egyenlő a minőséggel, sok nyugat-európai egyetem nem ad többet, mint a magyar felsőoktatás. Mi abban próbálunk segíteni, hogy a tehetségesek és a rátermettek a legjobb angliai, amerikai egyetemekre jussanak ki. A diploma s néhány éves szakmai gyakorlat után pedig térjenek vissza Magyarországra, ha látnak itt maguknak perspektívát –mondja Zeitler Ádám és Léderer Dániel. A harmincas éveik elején járó fiatalemberek a Milestone Consulting társtulajdonosai. A 2010 őszén indult start-up, vagyis kezdő vállalkozás eredményei magukért beszélnek: minden diákjukat felvették a jónak számító angliai egyetemekre – Oxfordba is.

Ádám és Dániel szintén a szigetországban tanultak, s úgy látják, hogy az ottani felsőoktatási rendszer a legalkalmasabb a tehetségek kibontakozására. Maguk is tapasztalták, hogy az érettségizett magyarok jelentős előnnyel bírnak nyugati társaikhoz képest, ez a plusz azonban az egyetemi évek során eltűnik. – Egy év Közgáz után mentem St. Andrewsba, a két egyetemet Skóciából végeztem el. Onnan szinte egy napot sem hiányoztam, haza csak a vizsgákra jártam, a tanulást meg tudtam oldani jegyzetekből. Ekkor gondolkodtam el, hogy itt valami nem stimmel – meséli Dániel. Szerinte az angolszász rendszer csak ötven százalékban szól a tanulásról, a fennmaradó részt a különböző képességek és készségek fejlesztése, a szakköri és klubbeli tevékenység tölti ki. Amikor a diploma után egy londoni befektetési banknál dolgozott, meglepetten tapasztalta, kollégáinak jelentős része nem is közgazdász.

A munkáltatók az életrajzban a jó egyetem mellett azt figyelik, kinek milyen a társadalmi aktivitása, kapcsolati hálója (angolul networkje), mennyire tud csapatban, projektben dolgozni. A Milestone-hoz a legjobbnak tartott budapesti gimnáziumból is jelentkeztek, ám mindössze kicsit több mint a felük jutott be az „edzőtáborba”, mert a magas szintű angoltudás mellett a felvételin azt is nézik, hogy ki a „magológép”, s ki az, akiben megvannak az angolszász rendszerhez legjobban illő készségek. Az egy-másfél éves, kizárólag angolul folyó kurzus minden résztvevője személyi mentort kap, aki segít az orientációban, így a külfölddel kapcsolatos esetleges tévhitek eloszlatásában. Esszéket írnak, szakmai gyakorlatra mennek, projektekben vesznek részt – vagyis egyetemi szintű feladatokat oldanak meg. Az „elit edzőtárbornak” ára van.

Az alapdíj 200 ezer forint, a felvételiért járó sikerdíj pedig 300 ezer forint. Mindez nem túl drága az átlagosan 3 millió forintos angliai éves költségekhez képest. A hat alkalmazottat és 15-20 külső tanácsadót foglalkoztató Milestone-hoz azonban nemcsak a „gazdagok” gyerekei járnak, sok család befektetésnek tekinti, hogy tehetséges gyermekeik jó egyetemeken tanulhassanak. Pénzzel egyébként sem lehet úgymond „helyet vásárolni” a legjobbnak számító közel húsz angliai egyetem egyikén sem. A közösséget is építő Milestone-nál próbálnak ösztöndíjas programokat is összehozni. Volt egy tehetséges roma diákjuk, őt ingyen készítették fel.

Az illetőt felvették egy kiváló egyetemre, de hiába házaltak a hazai cigányszervezeteknél, a tandíjhoz pénzt senki sem adott. Ádám és Dániel egyáltalán nem tartja agyelszívásnak a tevékenységüket. Létezik egy komoly piaci igény, másrészt az Európai Unió az emberek, így a diákok szabad áramlásáról szól. Azt tapasztalják, hogy a külföldre tanulni menő fiatalok nagyon szívesen jönnének haza – ha találnának olyan állást, feladatot, társadalmi környezetet és javadalmazást, ami együttesen többet érne, mint a biztos (felső) középosztálybeli lét külföldön.

Ausztria: elég az érettségi

Harta Berta, Bécs

Naponta 15-20 megkeresés érkezik a bécsi magyar diákegyesülethez (MDE), amióta Magyarországon kihirdették a felvételi ponthatárokat – mondja lapunknak Tóth Kata, a csaknem 800 tagot számláló MDE elnöke. A szervezet taglétszáma tavaly ősz óta megháromszorozódott. A kérdések, amelyekkel felkeresik őket, ugyanazok, mint januárban, amikor Magyarországon szűkítették az egyetemi állami férőhelyeket. Akkor naponta 50-60 érdeklődő fordult a bécsiekhez, tudakolva, hogy Ausztriában van-e tandíj, melyek a felvételi követelmények, mennyi pénzből lehet megélni. Tóth Kata szerint ma a tájékozottságmár nagyobb, sokan csak a ponthatár bejelentését várták meg, s határozottan irányt vettek az osztrák tanintézmények felé, ahová augusztus 31-ig lehet jelentkezni. A felvételi követelmény csupán az érvényes érettségi – ennek eredménye nem számít – és a minimum középfokú német nyelvvizsga. (A magánegyetemekre érdemben is kell felvételezni.) Még ki sem kell utazni Bécsbe: a jelentkezési lapokat online le lehet tölteni.

Ausztriában egyébként összesen 1541 magyar hallgató tanul. A hallgatók 80 százaléka Bécsben tanul, 15 százaléka Grazban, a többiek Salzburg, Linz, Innsbruck és Leoben egyetemeit látogatják. A korábbi feltevésekkel ellentétben nem a bécsi közgazdasági egyetemet, a TU-t preferálják a legtöbben, hanem a központi egyetemet, az Universität Wient, ahol 552 magyart regisztráltak. Ez az az egyetem, ahol az orvosi és a jogi kar is működik, amelyek iránt tradicionálisan kiemelkedő a magyar érdeklődés. A bécsi közgázon 270 magyar hallgató tanul, számuk évek óta ennyi, a műszakin, azaz Technische Universitäten pedig 176-an vannak. Elkészültek a statisztikák nemi adatai is, a magyar diákok 59 százaléka nő (az összesen 272 169 ausztriai egyetemi hallgató esetében is több a nő, arányuk 53 százalék). Tóth Kata szerint minden jelentkezőt felvesznek, ám az első félév után szigorúan megszűrik őket. A közgázon állítólag ilyenkor 60-70 százalékos az elhullás.

Bár változatlanul nem kell tandíjat fizetni a magyaroknak az osztrák egyetemeken – kivéve egyes magánegyetemeket vagy művészeti szakokat – , de egyes tanintézményekben pár hónapja bevezettek némi szigorítást. Akik az előírt képzési időt két félévvel túllépik, azoknak szemeszterenként 363,36 eurót kell fizetniük. Ösztöndíjhoz csak azok jutnak, akiknek a szülei Ausztriában adóznak, illetve akik ott végezték a középiskolát. A diákok körében igen aktív diákszervezet főleg a kapcsolati rendszerén keresztül igyekszik munkalehetőséghez, szálláshoz segíteni a kijövőket, a megélhetés átlagosan havi 600-700 eurót igényel. Az MDE-n belül működik az öregdiákok szervezete, az Alumni-klub, tagjaitól az újoncok tankönyveket, lakcímeket kérnek, de a végzés utáni álláskereséshez is várják a segítséget. Merthogy a döntő többség a tanulmányokat követően is maradna Ausztriában.

Románia: a pszichológia a nyerő

Szőcs Levente, Bukarest

Érdeklődés van, de még nem rohamozták meg a magyarországi diákok a romániai egyetemeket. A kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) harmincnyolc magyarországi diák jelentkezett a júliusi vizsgaidőszakban. – Színművészetin, informatikán, református teológián lesz egy-két hallgatónk, de legnagyobb részük, huszonhét diák a pszichológiát választotta – mondta Soós Anna rektorhelyettes, a magyar tagozat vezetője. A BBTE-n az előző években is voltak magyarországi jelentkezők, most viszont államilag finanszírozott helyre is beiratkozhatnak, akárcsak a román állampolgárságú diákok. Soós Anna szerint más uniós országokból is megnőtt az érdeklődés a BBTE iránt. – Csereprogramban eddig is jöttek, de teljes képzést viszonylag kevesen kértek eddig Kolozsváron – fűzte hozzá a rektorhelyettes. Soós Anna szerint a BBTE azért népszerűbb, mert a romániai egyetemek rangsorában a második helyet foglalja el a Bukaresti Egyetem után.

A nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemnek (PKE) ősztől több hallgatója lesz Magyarországról – tudtuk meg Hangyál Enikő főtitkártól. A PKE-n szaktól függően 300 és 450 euró közti az éves tandíj, a mesterképzés pedig 2000 lejbe (mintegy 140 ezer forintba) kerül. Az egyetemen épp kedden ért véget a júliusi felvételit követő anyakönyvezés. Eddig kilenc magyarországi diák jelentkezett képzőművészet, szociológia és közgazdász szakra, és a főtitkár arra számít, hogy az őszi pótfelvételin újabbak jönnek. Az érdeklődőknek augusztus 31-ig kell elküldeniük az irataikat. Hangyál Enikő szerint a magyarországi hallgatók ugyanúgy felvételizhetnek, mint a romániaiak, azzal a különbséggel, hogy el kell ismertetniük tanulmányaikat a bukaresti oktatási minisztériummal. Azonban ez puszta formalitás, ráadásul az egyetem intézi.

A magyar állami finanszírozással működő Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen még nem ért véget a felvételi időszak. A rektori hivatalban annyit tudtunk meg, hogy tizenegy magyarországi diákot vettek fel. Ami a megélhetési költségeket illeti, a kolozsvári BBTE-n, ahogy a romániai állami egyetemeken általában, nincs elegendő kollégiumi férőhely. A PKE saját kollégiummal rendelkezik, a szállás havonta 130 lej (9-10 ezer forint), egy háromfogásos ebéd ára kilenc lej. A Sapientia is biztosít szállást a hallgatóinak, viszont a kollégium ára városonként változik: Csíkszeredában 150, Kolozsvárott 300, az egyágyas szoba pedig 400 lej (28,5 ezer forint). Marosvásárhelyen, ahol a Sapientia műszaki és humántudományok kara működik, az egyetem sem étkezést, sem szállást nem biztosít. Csíkszeredában a kollégium saját kantint működtet, az étkezés havi 150 lejbe kerül. Egyébként egy garzonlakás bérleti díja 100 eurónál kezdődik a nagyobb városokban. Felvételi vizsgát a legritkább esetben rendeznek. A legtöbb szakon az érettségi jegyek átlaga dönt.

Szlovákia:egyelőre kevés a magyarországi érdeklődő

Kevés magyarországi hallgató tanul a szlovákiai felsőoktatási intézményekben. Legtöbben a révkomáromi Selye János Egyetemen szeretnének diplomát szerezni – tudtuk meg a pozsonyi oktatásügyi minisztériumban. Mindössze a pozsonyi Komensky Egyetemre, továbbá a besztercebányai Bél Mátyás Egyetemre, valamint a kassai Műegyetemre jár néhány magyarországi fiatal. Tóth János, a Selye rektora lapunkat arról tájékoztatta, hogy a három karon összesen 2200 hallgatójuk van, köztük ötven az anyaországi. Huszonnégyen a gazdaságtudományi, huszonhatan pedig a pedagógiai karra járnak. A református teológiai karnak jelenleg nincs magyarországi növendéke.

 – Az elmúlt hetekben az átlagosnál többen érdeklődtek a túloldalról az itteni feltételek iránt, de az majd csak a szeptemberi beiratkozáskor dől el, hogy mennyien kezdik el nálunk a tanulmányaikat – tette hozzá Csiba Péter oktatásügyi rektorhelyettes. Megemlítette azt is, hogy Szlovákiában a nappali képzés térítésmentes, tandíjat csak a levelező hallgatóknak, továbbá azoknak kell fizetniük, akik túllépték a képzés idejét. A Selye Egyetemen azoknak a jelentkezőknek, akik az érettséginél (magyarországi rendszerben) négyesnél jobb átlagot értek el, nem kellett felvételizniük, függetlenül az állampolgárságuktól.

A pedagógiai és a gazdaságtudományi karon néhány szakra pótfelvételit is hirdettek (lásd www.selyeuni.sk, az infók magyarul is olvashatók). Mindketten attól tartanak, hogy az érdeklődők elhatározását kedvezőtlenül befolyásolhatja Dusan Caplovic oktatásügyi miniszter szándéka, aki néhány hete törvénytervezetet nyújtott be a pozsonyi kormánynak három szlovákiai egyetem – köztük a Selye János Egyetem – főiskolává való leminősítésére. Indítványáról az ősszel dönt a parlament. Ami a szlovákiai megélhetési költségeket illeti, Révkomáromban havi ötven eurót kell fizetni a kollégiumi elhelyezésért, 70 eurótól albérletet is lehet szerezni. Pozsonyban a révkomárominak duplája, olykor akár háromszorosa is lehet az egyetemi hallgatók megélhetési költsége. (Sz. J. P.)

Campus Glasgowban
Campus Glasgowban
Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.