'Csak kezdők követnek el ilyen szarvashibát'
– Mosolyogjatok, végre rátok irányul az a figyelem, amit megérdemeltek – Christian Wulff így biztatta a német államfői rezidenciában vendégeskedő gyerekkórust. A protokolleseményre a szokásosnál négyszer több újságíró, fotós és tévéstáb érkezett, a kiemelt érdeklődés azonban a berlini Bellevue-palota egyre nagyobb nyomás alatt lévő lakójára irányult.
Wulff ugyan szerda esti tévéinterjújában hosszan beszélt az atyai jó barátjának számító üzletembertől felvett, majd banki kölcsönné változtatott 500 ezer eurós magánhiteléről, és az ügyben nyomozó bulvárlap, a Bild Zeitung főszerkesztőjének hagyott, fenyegetéssel felérő üzenetéről, ezzel a dolgok azonban nincsenek lezárva.
A Bild Zeitung a Kai Diekmann főszerkesztőnek hagyott hangpostaüzenet közlését tervezi, mert szerintük Wulff nem mondott teljesen igazat, a banki kölcsön körül sincs minden úgy, ahogy a kereszténydemokrata politikus állítja.
A CDU/CSU-ban egyre nő azok tábora, akik szerint az 52 éves Wulff teljesen lejáratja magát. Akik a konzervatív táborból a sajtó elé állnak, azok pedig csak annyit mondanak, hogy a szövetségi elnökbe vetett bizalmuk rendületlen. Így tett Angela Merkel kancellár és CDU-elnök is, aki szóvivője útján közölte: államfőként és emberként egyaránt nagyra értékeli a volt alsó-szászországi kormányfőt.
A botránysorozat azonban sokat rontott Wulff megítélésén. A felmérések szerint a németek húsz százaléka tartja csak szavahihető, őszinte embernek, s a közvéleményben egyre nagyobb teret nyer az a nézet, hogy le kellene mondania.
– Ha Wulff úr tartományi miniszter lenne, kormányfője addig szorongatta volna, amíg be nem nyújtja a lemondását. Az államfőnek azonban nincs főnöke, s ahogy a konzervatív-liberális kormánykoalíciónak, úgy az ellenzéknek sem érdeke, hogy most távozzon a posztjáról – mondta lapunknak Carsten Koschmieder.
A berlini Freie Universität Otto Suhr Politikakutató Intézetének tudományos munkatársa szerint a kormánykoalíció pártjai presztízsokokból sem engedhetik meg, hogy két éven belül a második államfőt „fogyasszák el”. Az ellenzéki szociáldemokraták és zöldek pedig azért nem erőltetik Wulff „szorongatását”, mert az államfőt megválasztó Szövetségi Gyűlésben még mindig a CDU/CSU-nak és a velük kormányzó szabad demokratáknak van többségük.
Amenyiben viszont folytatódik az eddigi trend, s a tartományi választásokon az SPD és a Zöldek jól szerepelnek, úgy másfél-két éven belül gyökeresen megváltozhatnak az erőviszonyok, s a következő „rendes” államfőválasztáskor az ellenzék helyzetbe hozhatja saját jelöltjét – feltéve, ha találnak konszenzusos személyt.
Ahogy a német és a külföldi sajtó döbbenten áll azelőtt, hogy egy államfő hogy hívhatja fel egy bulvárlap főszerkesztőjét, majd hagyhat üzenetet annak hangpostafiókjában, Koschmieder is csak csodálkozik. – Fogalmazzunk úgy, ilyen szarvashibát csak a politikai kezdők követnek el – tette hozzá. Wulffot – aki hét éven át volt az autóiparáról híres Alsó-Szászország első embere – azonban nem lehet „politikai zöldfülűnek” tekinteni.
Bármennyire is hihetetlen, de valószínűsíthető a magyarázat: a külföldön tartózkodó Wulffot pánik-, majd dühroham fogta el annak hallatán, hogy a Bild Zeitung leleplező cikket tervez közölni a kölcsönügyekről. A magából kikelt államfőt pedig egyik tanácsadója sem tudta megállítani, így fogta magát és egyenesen felhívta a politikusokat hol felemelő, hol a mélybe taszító bulvárlap főszerkesztőjét.
Koschmieder szerint Wulff szavahihetősége sokat sérült, mostantól még nagyobb figyelemmel fogják követni megnyilatkozásait. Magától lemondani biztosan nem fog, de még egy magyarázkodó tévéinterjút sem engedhet meg magának. A politológus szerint a német politikai elitnek az az érdeke, hogy úgymond „elüljön” a botrány, ami európai összehasonlításban messze elmarad Silvio Berlusconi volt olasz miniszterelnök ungabunga-partijaitól. Az viszont biztos: bárki is lesz Wulff utódja, sokat kell dolgoznia azon, hogy kiköszörülje az államfői poszton mint legfelső erkölcsi mércén és iránytűn esett csorbát.
