Lassan járnak a hírek Moldvában
– Magyar sajtót a csángók alig olvasnak, az információk csak személyesen jutnak el hozzánk – nyilatkozta lapunknak Solomon Adrián. Szervezett tájékoztatás nincs, viszont valahányszor alkalom adódik, megosztják a kedvezményes honosítással kapcsolatos alapinformációkat. Hegyeli Attila bákói irodavezető, az MCSMSZ ügyvivője szerint 60–65 ezer emberhez kellene eljuttatni a honosítással kapcsolatos információkat, ennyi beszéli vagy érti még a magyar nyelvet a mintegy 200 ezer magyar eredetű csángó közül. – Aki értesült róla, azt többnyire érdekli a magyar állampolgárság. Nagyon sokan félnek, hogy kiderül: kértek magyar állampolgárságot. Többen megkérdezték, nem veszítik-e el a román állampolgárságot a magyar megszerzésével párhuzamosan – ecseteli a helyzetet Solomon. A moldvai csángók soha nem voltak magyar állampolgárok, náluk a magyar identitás is másként nyilvánul meg, mint Erdélyben. A Kárpátokon kívül élő csángókat a törvény is külön kezeli. – Mivel nem lehetséges, ezért nem kell igazolni, hogy a felmenők magyar állampolgárok voltak.
A nyelvismereten kívül elég az, hogy a szülők, nagyszülők valamelyik csángó faluban éltek, és katolikusok voltak – sorolja a feltételeket az elnök. Bákó és Neamt megye a jászvásári (Iasi) román püspökséghez tartozik. A múltban ellenségesen viszonyultak a magyar nyelvoktatáshoz és a magyar nyelvű misézéshez. Ezúttal a katolikus papok nem akadályozzák a magyar állampolgárságot kérelmező híveiket. Solomon Adrián nem tud olyan esetről, hogy a plébánosok megtagadták volna a szükséges igazolás kiadását. Ő maga még nem kérvényezte az állampolgárságot. – Magyarországon jártam iskolába, itt éltem 14 évet, ne múljon azon az egy-két hónapon. Mindig is magyarnak éreztem magam, ám bárhol a világon másként tekintenek az emberre, ha magyar útiokmány lapul a zsebében – fejtegette a csángó szövetség elnöke, aki pár éve Magyarországról visszaköltözött családjával a Bákó megyei Lujzikalagorra. Úgy látja, a csángók közül első körben azok igényelik az állampolgárságot, akik gyakorlati hasznot látnak benne – pél dául amerikai vagy kanadai vízummentességet –, és ez elég erős motiváció a félelem legyőzéséhez.
– A fiatalok java része külföldön dolgozik, az itthon maradt idős embereknek pedig nincs szükségük magyar útlevélre – osztja meg tapasztalatát Fúró Félix lelkész, aki öt moldvai megye református közösségeit látja el. A Karácsonykő (Piatra Neamt) székhellyel működő misszió vezetője hangsúlyozza: hívei javarészt értelmiségiek, akik fontosnak tartják amagyarságukat. – Ha valaki ötven évet élt idegen nyelvű környezetben, ráadásul vegyes házasságban, és még mindig hibátlanul beszél magyarul, az jelent valamit. Tudnak az egyszerűsített honosításról, hiszen most már mindenhova eljutnak a magyar tévék adásai, de az állampolgárság nem érdekli őket – vázolta a helyzetet a moldvai reformátusok lelkésze.
„Jól esik ám!”
– Van róla papírom is! – újságolta május elején Szeghalmi Örs. A Nagyváradon élő újságíró Facebook-oldalán tudatta ismerőseivel, hogy Magyarországon letette az állampolgársági esküt. – Van ugye az a buta közhely, amit egyesek hangoztatnak, hogy „ugyan már, nekem nem kell papír arról, hogy magyar vagyok”. De most még azt is hozzáteszem: azért igenis kicsit jó érzés, amikor az embernek immár van róla papírja is” – írta.
Vicces „vonzatot” is említ: lakcímkártyát kapott a honosítási okirat mellé, amin viszont éppen csak lakcím nem szerepel.
– Nem az én érdemem, de jól esik ám! –fogadta a gratulációkat a friss magyar állampolgár. (Bukaresti tudósítónktól)
