Szellemváros Ciprus közepén

„A várost 1974 óta megszállva tartja a török hadsereg. Ideiglenes cím: Limassol” – polgármesteri tisztsége bármilyen jelképes legyen is, Alexisz Galanosznak a névjegyéről is sugárzik a dac.

A ciprusi Famaguszta polgármestere (ahogy harminchét éve minden elődje) száműzetésből gyakorolja hivatalát: választói azok a görögök, akik a török invázió elől menekültek el a városból 1974-ben.

Negyvenötezer görög hagyta el akkor pánikban az otthonát; Ciprus azóta is kettéosztva, Famaguszta központja, Varosha pedig hermetikusan lezárva áll.

„Szellemváros van itt: a lámpák még égnek, az asztalokon ott a teríték, a melegtől repedező aszfalt réseiből azonban már feltörtek az első növények” – írta 1977-ben egy svéd újságíró, aki az utolsók egyikeként látogathatott el Varoshába. A török hadsereg régóta senkit sem enged be ide; 2007-ben az ENSZ tényfeltáró bizottsága is csak a városközpont körül emelt szögesdróthálóig juthatott.

Közel négy évtizednyi száműzetés után a famagusztai polgármester nem úgy beszél, mint akinek lenne még bármi veszítenivalója. „Ez háborús bűn, csak éppen békeidőben követik el” – állítja. Ahogy sok más családot, 1974-ben az övét is kettészakította az invázió, amikor néhányukat menekvésre kényszerített a török légitámadás veszélye. Prosperáló kekszgyárat hagytak maguk mögött. Bár ennek épületei kívül estek a famagusztai tilalmi zónán, a török hatalomátvétel után az üzlet azonnal hanyatlásnak indult, Galanosz pedig harmincöt éven át szántszándékkal kerülte a saját városát. „Nem akartam nosztalgiázni, a saját hazámban törökök kezébe adni az útlevelemet pedig főleg nem” – vall erről a polgármester, akit tavaly mégis csak legyőzött a honvágy. „Mintha csak megszólaltak volna az épületek: hol voltál, mit csináltál ennyi időn át?” – meséli.

Famagusta
Famagusta

Harcolnak a görögök az idővel is. Az 1974-es generációk két legidősebbje már kihalt; százezer görög menekültből már csak hetvenezren élnek Cipruson és szerte a diaszpórában. Úgy tűnik azonban, hiába minden erőfeszítés, az ENSZ BT minden határozata, Ankara és a ciprusi török vezetés körömszakadtáig ragaszkodik a jelenlegi status quóhoz, a két országrész szétválasztásához. A görögök viszont hallani sem akarnak az újraegyesítésnél kevesebbről.

„Törökországot nyugati szövetségeseinek kellene meggyőzniük Ciprus újraegyesítéséről, már ha nem lennének annyira képmutatók, hogy pillanatnyi érdekeik kedvéért feláldoznak egy kiáltó emberjogi sérelmet. De amíg akár csak egy török katona is ciprusi földre lép, a török fennhatóság alatt lévő északi és a déli görög országrész nem egyesülhet újra.” A polgármester szerint Brüsszelnek a ciprusi kérdésen kívül is éppen elég aggálya van a török EU-csatlakozással szemben.

Nem kímélte az invázió Észak-Ciprus másik városát, Lapithoszt sem. Itt a virágzó citromligetek indultak gyors pusztulásnak. A török jelenlét a templomokra nyomta rá a leglátványosabban a bélyegét: volt, amelyiket csak elhanyagoltak és kifosztottak, de leginkább a kulturális erőszak a jellemző. „Bazilika helyén alapítottak már dzsámit és táncházat, ám az egyik templomot, amelyiket először lóistállónak rendeztek be, ma már Ciprus egyik legelőkelőbb luxusszállodájaként reklámozzák” – meséli némi belenyugvással Athosz Eleftheriou lapithoszi polgármester.

A két városvezető egy kiállítást kísért el a minap Budapestre, amely azt mutatja be, milyen pusztítást vitt végbe a török invázió Cipruson. Ennek megnyitójára a magyarországi török nagykövet nem kapott meghívót. Hogy miért, arra ciprusi kollégája, Vasszosz Chamberlen nevetve azt mondja: „Nem hívtuk meg, persze. Ha eljött volna, holnap az első géppel repül vissza Ankarába. Ezt ő is tudja.”

Famagusta
Famagusta
Top cikkek
A NOL kiadója a Népszabadság zrt. © Minden jog fenntartva.