Istenek a szorítóban

Vélhetően sokkal többen vannak, de eddig két emberről tudtuk minden kétséget kizáróan, hogy nagyra tartják az Amphitryont. Az egyikük kitűnő színésznő, aki már régóta várt arra, hogy sok-sok év után újra játszhasson a darabban. A másik rajongó a 20. század szellemóriásainak egyike, a német író egyik esszéjében kései kárpótlást nyújtott felettébb hányatott sorsú elődjének. Udvaros Dorottyának az egyik kedvence Heinrich von Kleist színműve, míg Thomas Mann a világirodalom legszebb drámájának tartotta az Amphitryont. A Nemzeti Színház Gobbi Hilda Stúdiójában látható előadás bizonyára gyarapítja majd a hívek számát, mint ahogy az sem csalódik, aki azért ül be a nézőtérre, mert egyszerűen jól akar szórakozni.

Jupiter, a főisten nem volt szívbajos, ha a szerelemről volt szó, nem sajnálta energiáit akkor sem, ha halandó asszonyt kívánt az ágyába vinni. Amphitryon hadvezér felesége, Alkméné azért is kellemes választás, hiszen ameddig a férj háborúzik, egy természetellenesen hosszú éjszaka alatt be lehet cserkészni az asszonyt. Jupiter, a férj alakjában Merkur segítségével el is csábítja a kiszemelt áldozatot, de nem számol azzal, hogy megjelenik Amphitryon és a szolgája, Sosias, bebocsátást remélve a saját otthonukba.

Vérbő helyzetkomikumból indul tehát a vígjáték, és az előadás ki is használja a poénos kezdet kínálta lehetőségeket. Heinrich von Kleist dialógusai nem kínálnak könnyed befogadói élményt, és a darab némely helyen tapasztalt retorikussága, amely a drámai szituációt elfedi, vagy éppen túlbeszéli, megkívánja az erős rendezői, dramaturgi kezet. Forgách András fordítása (a szövegváltozatot készítette: Gáspár Ildikó) hangsúlyozza a szöveg színházi utalásait, a bizonyosságra vágyó, önmagukat kereső hősöket, és az önbizalomtól duzzadó isteneket egyaránt izgalmasan szaggatott nyelven beszélteti. Az előadás legnagyobb erénye, hogy Gothár Péter rendezésében a beszéd és az akciók harmonikusan árnyalják, illetve kiegészítik egymást. Szép példa erre a felütés, amelyben Amphitryon szolgáját, Sosiast náspángolja el Merkur, aki a szolga alakját vette fel.

A Nemzeti Színház Kleistelőadása a polgár és az állam közötti megrendült viszonyról szól. Arról az érzésről, ami akkor fogja el az embert, ha bárhogyan is szeretne, de nem tud kitérni a hatalmasok játszmái elől, és a végén úgyis a vesztes oldalra kerül. Kapálózhatunk kézzel-lábbal, tiltakozhatunk sokféle fórumon, de nem tudunk visszavonulni még csak annyira sem, hogy akár a legintimebb szféránk érintetlen maradjon. Gothár Péter rendezése úgy tálalja ezt a témát, hogy egyáltalán nem kap aktuálpolitikai mellékzöngét az előadás.

A tér jól illeszkedik a koncepcióhoz, hiszen Gothár Péter látványterve az ökölvívó-mérkőzésekről ismerős szorítót ábrázol, a lelátószerű nézőtérről követhetjük a süllyesztett színpadon zajló cselekményt. Mintha mi is, akárcsak Jupiterék a felhők közül jönnénk, az Olümposzról nézhetjük embertársaink egyre reménytelenebb küzdelmét az égiekkel.

Udvaros Dorottya, Znamenák István
Udvaros Dorottya, Znamenák István

A rendezés megtalálta azt a kényes egyensúlyt, amely segít abban, hogy a vígjáték komorabb színei megmutatkozzanak az előadásban. Hiszen melyikünk nem gondolt már arra, ha máskor nem, hát a rémálmainkban, hogy egyszer csak találkozik önmagával, és a hogy a saját énjén kívül él valahol egy másik én.

A szuggesztív színészi alakítások problémamentesen illeszkednek a rendezői elképzelésekhez. A földi halandók figurái hálásabb feladatnak tűnnek, talán mert ezeknek a szerepeknek lehet igazán ívet adni.

Alföldi Róbert Jupiterként jobbára csupa gyanús jóindulat, és atyáskodó türelem, hisz tudja jól, hogy nem kell izgatnia magát: így is, úgy is az ő akarata dönt mindenben, egészen nyugodtan átgázolhat mindenkin. A legjobb pillanatai azok, amelyekben kívülről, kissé ironikusan szemléli önmagát. Udvaros Dorottya Merkur szerepében ütésre emelt sétabotjával, szivarjával és a maffiózókra emlékeztető kalapjával imponálóan félelmetes. Színészi személyisége teljesen betölti a figurát. Sohasem lehet tudni, hogy mit forgat a fejében, tűzön-vízen keresztül elvégzi a feladatát, amivel megbízták. Nem ok nélkül magabiztos az, akinek ilyen társa van, mint ő.

Tenki Réka nem drámázza túl a szituációkat. Szépen érzékelteti azt a folyamatot, ahogy az általa alakított Alkménében lassan erősödik a gyanú, hogy az éjszakát talán nem is a férjével töltötte.

Tenki Réka, Nagy Zsolt
Tenki Réka, Nagy Zsolt

Nagy Zsolt Amphitryonjáról úgy olvad le fokozatosan a magabiztos harciasság, és a sértett férfiúi önérzet, mint a hideg kamrából a tavaszi napra kitett süteményről a cukormáz. A zárlatban pedig már teljes tanácstalanság lesz úrra rajta, a színész alakítását látva egyáltalán nem biztos, hogy a házaspár képes lesz újrakezdeni a közös életet.

Az 1990-es évek közepén felfedeztük magunknak a német romantikusok közé sorolt Heinrich von Kleist különös életművét. Új fordításokban jelentek meg a könyvpiacon az elbeszélései, a levelei, költői szépségű drámáit pedig elővették a színházaink, Budapesten és vidéken egyaránt. Több esetben azonban a bemutatók nem a színművek előnyeit, hanem inkább az egyenetlenségeit, és a dramaturgiai buktatóit mutatták meg. A Nemzeti Színház mostani invenciózus Amphitryon-előadása nem az utóbbiak közé tartozik, így remélhetően recepciójával sokat tesz azért, hogy Kleist-bemutatók gyakoribban legyenek színpadjainkon.

Alföldi Róbert, Tenki Réka
Alföldi Róbert, Tenki Réka
Top cikkek
1
Érdemes elolvasni

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.