A próféta visszaadja a Könyvet

„ Katasztrófaturizmus” mondták, mikor rohangásztam a jegyekért (a házban hónapokra előre egyetlen előadásra sem lehet jegyet kapni, végül protekciósként jutottam pótszékhez). Mondom megrohanták a Nemzetit (búcsúzkodnak) – de ezen a hullámhegyen belül Tony Kushner Angyalok Amerikában című abszurdoid játékát külön őrület kíséri. Nem véletlenül: Andrei Serban rendezése és a fantasztikus csapat olyan pazar előadást produkál, amilyennel ritkán találkozol. Pedig a darab kényes: melegek outingja, valamint szerelmeik szenvedése (szakítások), groteszk (félelmetes) küzdelem a halállal, szóval az élet árnyoldalairól kapsz olykor szürreális képsorokat, ráadásul a cselekményszál mozaikszerű, ja és hosszú az egész (főképp a második rész), mert hogy több befejezést is írt hozzá a szerző. Ám a színészi teljesítmények az egekbe emelik az előadást. Kulka János (Roy Cohn) mélyre ás egy moral insanity, ám sikeres ügyvéd lelkébe, lassan kibontva egy cinikus politikai játékos elaljasodásának bonyolult profilját. Alföldi Róbert (Prior Walter) előbb halálán van (szarkóma), aztán csodásan meggyógyul és próféta lesz – őrült tempójú játék az övé, humorral és cinikus tragédiával. Barátja (kedvese) elhagyja, ám mintha nem érdekelné, a világ gondjai izgatják, persze kiderül, hogy az elfojtott élettragédiái alaposan átformálják, „angyal” lesz belőle. A figura döbbenetes, ám Alföldi abszurd humort kever színeibe (visszaadja a feladatként kapott szent Könyvet: nem tud vele mit kezdeni…) – ezzel a valós-abszurd keverccsel nyer: ő viszi az előadást. Aztán van itt egy merev, mormon ügyvéd, a jólneveltségtől és gátlásoktól alig bír mozogni (Stohl András kitűnő elővezetésében: Harper, az ügyvéd) – figurája küzd a dilemmával: mi legyen a további pálya: outing vagy további titkolózás. Hát persze hogy mindent bevall feleségének, környezetének, csak épp nem tudja elviselni a társadalom (társak) elutasítását. Jó látni Udvaros Dorottyát, egészen másképp, mint ahogy korábban; itt több szerepben is villant, de hadd emeljem ki azt, ahogy Stohl/Harper anyját formálja: a prűd amerikai (mormon) asszonyt, aki totál kikészül, mikor megtudja, hogy fia meleg. Első reakciója az elutasítás, nem akar tudni róla, aztán ez a magatartás szépen áttűnik – itt alakít nagyot Udvaros – a „mégiscsak a fiam” felismerésébe. Döbbenetes ív. És persze László Zsolt (Louis), aki a játék elején otthagyja barátját (Priort, a szarkómájával), nem bírja nézni a halálos vergődést, aztán visszakönyörgi magát, és közben sajátos piruettjével végigskálázza az abszurd-groteszk majd teljes tartományát.

A világhírre felkúszó Kushnerdarab szürreális életképsorozat és finom Amerika-kritika, lazán kialakuló dramaturgiai egységgel. Eredetileg két részből állt, amit a rendezés összevont és valami cirkuszi-vurstliszerű térbe helyezett (díszlet: Izsák Lili). Ezzel nyert, bár ne számíts könnyű falatozásra. Már a gay-community életproblémái is mellbe vágnak – Amerikában e téma és megítélése már (majdnem) az elfogadó közvélekedés része, nálunk még az emberi jogokba illeszthetőség küszöbén, szóval – hogy kinyögjem – itt még megy a buzizás. (Egyébként érdekes: itt a fiúk melegek, a lányok csak angyalok…)

A cselekmény két fő szálon fut: (Stohl/Joe) a mormon ügyvéd bevallja, válik feleségétől (neki is bevallja), veszekedés a cinikus ügyvéddel (Kulkával), amúgy meg teng-leng; a másik szálon Prior Walter (Alföldi Róbert) beteg, csodagyógyulás, szakítás barátjával (Louis-zal), prófétaság, angyalkodás – nem tetszik a szentírás stb. Közben járulékos részek: Ethel Rosenberg (az egykori, állítólagos kivégzett atomkém) „feltámad” – vagy ez csak jelenés? –, mindenesetre ott ül az ügyvéd ágyánál, cseszteti ezt a cinikus frátert, aki villamosszékbe juttatta; anyuka nem tudja, mit kezdjen meleg fiával, meg a kórházlét rémségei (ha nem írod alá a kezelést, nincs gyógyszer, ha aláírod, megdöglesz a gyógyszertől) stb. Mindez villámjelenetekben, mozgó színpadon, süllyesztős, trapézon lógós megjelenítésben, zsidó mitológiába mártva – nem egyszerű. A szürreális-abszurd drámai nyelv sem olyan természetes még – bár a publikum veszi a lapot és ott nevet, ahol kell – a szövegek mögöttes hányadát majd hazafelé emészti. Mellékesen a szerző elég baloldali. Szálinger Balázs fordítása pompás köznyelvi idiómákkal dolgozik, amúgy a játékba jól illeszkedik a szleng, a vulgáris utcai bazdmegolás és fennkölt spirituálé pompás keveréke.

De az „üzenet”, hát az bizony nehéz dió. Minden nagyon szar, jobb lenne, ha vége lenne, de azért te csak reménykedj, biztos jön valami más. Prior Walter (Alföldi) mindenesetre fellázad, és nem akar se próféta, se angyal, se a szent szövegek képviselője lenni. Szóval, hogy akkor most mi van? Minden hullaszagú, de ember, te csak küzdj és bízva bízzál; a politikai rendszerek korruptak, röhöghetsz a ruszkikon (a második rész címe Peresztrojka), de a reagani Amerika sem fenékig tejfel, de elviselhetőbb. (A darab 1985 és ’91 között játszódik.) Kushner játszik, cinikus, de meleg szíve van, csak érteni kell. Nem kell mindent megmagyarázni, itt cikcakkban megy a sztori, ami viszont annál nagyobb teret enged a játéknak, a színházi színháznak. És ezt élvezi a publikum.

Túlzom a műélvezet nehézségeit: a közönség élvezi, amit lát-hall. Annyira, hogy nekem legalább akkora élmény volt a publikum reakciója, mint maga az előadás. Bár tudtam, hogy a többség ide búcsúzkodni jött – kilencven százalékban húszas-harmincas fiatalok – de hogy a tapsrend alatt húsz percen át ünnepeljék színészeiket, azt elképzelni se tudtam. Pedig ez történt. Persze: Alföldi érdeme, hogy új közönséget is verbuvált a Nemzeti öt éve alatt, hogy egy új generációval fogadtatta el a színházba járás örömét. Jó volt az ünneplők között ülni.

De vissza az előadáshoz: merész vállalkozás volt e darab mellett dönteni, (érzékeny téma, mondanám), de azt látni, hogy a konsternáció első tíz-húsz perce után (melegek) – a nézőtér rájön: a szerelem, a szeretés, a kapcsolatok vágya és kínja ott is ugyanolyan, mint bárhol másutt, és már nem is reagálja le a gay-témából adódó poénokat. Egy előítélet épül le a szemeink előtt: a produkció akár tanszínház is lehetne, hogy úgy mondjam.

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.