Két magyar rendezőnek is bemutatója van a héten, nem nagy kockázat megjósolni, hogy egyik film sem lesz siker - írja kritikusunk.

Márai a harmincas években szinte két kézzel ír, tárcákat, benyomásokból, egyszerű bűnügyi hírekből gyártott történetmorzsákat. Pontos mondatok, éles észrevételek, humor, könnyed csevegés – ezek a Márai-féle cikkek összetevői.

Pedro Calderón de la Barca: Az élet álom című kalandos komédiáját, (netán tragédiáját) kísértette színre a Katona József Kamrájában Kovács Dániel egyetemi hallgató. A spanyol barokk nehezen színpadra bogozható remekével küldte vizitkártyáját a színházi életnek.

A C’est la guerre egy kissé megmagyarázza a másik sikeres kortárs operát, Vajda János művét, a Mario és a varázslót, főleg azért, mert épkézláb, élvezetes színpadi mű.

Üres fekete térben vörös lepel lebeg, alóla kerül elő Richárd vörös forrónadrágban. Az egyik legszörnyűbb Richárd, amit valaha láttam. Az előadás valóságos enciklopédiája a borzalomnak, amit a modern színház kiizzadt magából.