Az atomlobbi nyomása - a Sláger rádiótól az MTA-ig

Minden lehetséges érvet felsorakoztattak a Paksi Atomerőmű bővítése mellett azok a szakértők, akiket a vonatkozó 2009-es parlamenti döntésig az állami vállalat megbízott – összesen csaknem félmilliárd forintért. Az Energiaklub által kikért anyagokból többek között kiderül, milyen tanácsokat adott Kiss Elemér egykori kancelláriaminiszter, vagy miért kellett vigyázni Sólyom Lászlóval és Fodor Gáborral. Az egyik, állítólag bűnösen összecsapott iromány viszont még titok.

Kétségkívül alaposan körbejárták az atomerőmű-bővítés témakörét azok a szakértők, akiket e kérdés vizsgálatára 2007-2008 között több millióért – olykor több tízmillióért – bízott meg a Paksi Atomerőmű. A szerződéseket és a tanulmányokat az Energiaklub nevű civil szervezet perelte, illetve kérte ki az állami nagyvállalattól. Különös módon a jogerős döntés után is több fordulóra volt szükség az anyagok megérkeztéig (illetve még mindig hiányzik néhány). Az ítélet utáni első körből már megállapítható volt, hogy az atomerőmű ebben az időszakban csaknem félmilliárd forintot fizetett ki a bővítéssel kapcsolatos tanulmányokra, az úgynevezett Teller-projekt keretében.

A lapunk által megismert anyagokban tetten érhető közös szándék ugyanakkor sikerrel járt, hisz az előző országgyűlés MSZP- és Fidesz-frakciójának egyhangú szavazatával 2009-ben a parlament elvi támogatásáról biztosította a bővítést. A tanulmányírás ezután is folytatódott ugyan, de már Lévai-projekt néven. A civil szervezet eme anyagok kiadásáért is pert indított, melyben egy fordulót megnyert, de dokumentum még nem érkezett.

Az alaposság dacára az erőmű által megküldött 2007-2009-es szerződések-tanulmányok össz-oldalszáma számításaink szerint nem éri el az ezret. Az így oldalanként adódó, legalábbis több százezer forintos "flekkdíj" több anyag olvastán úgy tűnik, megérte (nyilván hozzászámolva rengeteg háttérmunkát), de néhány írás azért e tekintetben kétségeket vet fel. (Az ügyvéd-óradíj harmincezer, a mérnök-napidíj 100-150 ezer forint.)

A legtöbbet a Magyar Tudományos Akadémia Magyar Központi Fizikai Kutatóintézetének Atomenergia Kutatóintézete (MTA KFKI AEKI) dolgozott az ügyön, amely megvalósíthatósági tanulmányt, a kiégett kazetták elhelyezési stratégiáját, atomerőmű-típusválasztási elemzést és környezeti előzetes értékelést is vállalt, összesen nettó 69 millió forintért. A megküldött 120 (belső számozása alapján 150) oldalas megvalósíthatósági tanulmány kétségkívül rendkívül alapos munka, bár ebből sem hiányoznak az atomerőműépítés fontosságát, politikai-társadalmi elfogadottságát taglaló, adott esetben ingyen is beszerezhető értékelések.

A honi erőműlétesítési lehetőségekben már jártas Accenture nevű nemzetközi tanácsadó 59 plusz 3 millió forintért azt a feladatot kapta, hogy "rendszerbe foglalja, megindítsa és véghezvigye" a parlamenti támogatásig vezető utat, illetve "logikus, körültekintő, az üzeneteket kihangsúlyozó, közérthető és rövid" kommunikációs anyagokat állítson elő.

A szakmában nagy névnek számító, finn hátterű Pöyry Hungary - volt ETV-Erőterv - az elektromos csatlakozások és a hulladéktárolás kérdéskörét járta körül, a környezeti elemzésbe pedig besegített – összesen 60 millióért.

Paks sokáig nélkülözhetetlen része marad a hazai villamosenergia-termelésnek
Paks zöldben

Az ING Banknak a finanszírozási lehetőségeket és kockázatokat kellett megvizsgálnia, 125 ezer euró (30-40 millió forint) fejében. Mivel ezután felmerült, hogy a kormány az áramhálózatot kivenné az MVM vagyonából – ami nyilván negatív módon befolyásolta volna a hitelfelvételi esélyeket –, az ING plusz 20 ezer euróért erre az esetre is készített tervet. (A hálózat végül maradt az MVM-é.) A – valószínűleg rendkívül fajsúlyos – ING-anyagok nem elérhetőek.

Habár vannak olyan átfedések a tanulmányok között, amelyek adott esetben indokolhatóak, a kalandos hátterű Esplanade Tanácsadó Kft.-vel kötött 40 milliós szerződés különösen figyelemre méltó: a cégnek a bővítéshez kapcsolódó finanszírozási lehetőségeket kellett elemeznie (ami erősen emlékeztet az ING-megbízásra), illetve – a többiekéhez kurtább feladatkijelölés alapján – a "modell validálása" is rá várt. A céget ahhoz a más botrányokból is ismert Szász Andráshoz kötötték, aki ekkor felügyelőbizottsági tag volt, egyszersmind pedig az MVM-et akkor irányító Kocsis István tanácsadójaként is ismerték. Előlegként a cég megkapott 30 milliót. Az elkészült munkát a szerződések kapcsán kutakodó rendőrség a hírek szerint oly silánynak, másoktól összeollózottnak ítélte, hogy az erőmű részéről aláíró Molnár László paksi és MVM-vezérhelyettest azóta emiatt meg is gyanúsították állampénzek hűtlen kezelésével. Az MVM által az Energiaklubnak szeptember 30-ig beígért anyagok közül lényegében csak a botrányos Esplanade-elmélkedés nem érkezett meg.

A Budapesti 5000. sz. Ügyvédi Iroda 30 ezer forintos ügyvédi óradíjjal, 21 milliós kerettel a megvalósítás főbb jogi kereteit ismertette az erőmű jogtanácsosa számára. Megküldött anyaguk hosszasan elemzi egy esetleges népszavazás törvényi törvényi vonatkozásait.

Az – azóta felszámolás alatt álló – Veiki Villamosenergiaipari Kutató Intézet Zrt. 20,8 milliót kapott a lehetséges blokktípusok elemzéséért.

A Som System Kft., mely cégnévvel találkozni más mérnöki megbízások kapcsán is, 12,6 millió forintért vállalt egy meglehetős átfogó, a kiégett kazettáktól a környezeti értékelésen át a – mások átal is vizsgált – jogi-engedélyezésig terjedő tanulmányt.

Kiss Elemérnek, a 2003-as Medgyessy-kormány lemondott kancelláriaminiszterének ügyvédi irodája, a Forgács & Kiss tíz plusz két millió forintot kapott részint az engedélyek államigazgatási útvesztőjének bemutatásáért, részint egy szakkérdés jogi elemzéséért. (Anno szintén ügyvédi irodája állami megrendelései miatt kényszerült távozni a kormányból.) A tanulmányt személyesen jegyző Kiss Elemér általános megállapításain, más tanulmányokból visszaköszönő tanácsain túl az államigazgatás bugyraiban tényleg kivételes jártasságot mutat. Az ügyvéd konkrét határozatszövegeket javasol, melyek néhány eleme valóban visszaköszön a parlament által elfogadott változatokban.

Az állami atomerőművel egy cégcsoportba tartozó MVM Erbe Energetika Mérnökiroda Zrt. hét feladata lényegében a projekt lehetséges lebonyolítási ütemterve illetve esetleges buktatóit köré rendeződik, beleértve például a lehetséges bekerülési költséget is – 11,9 millióért.

A Budapesti Műszaki Egyetem Nukleáris Technikai Intézete – melynek legismertebb arca Aszódi Attila – a kiégett kazetták elhelyezési stratégiájába és a megvalósíthatósági tanulmányba bedolgozásért nettó 3 millió forintot, egy, a bővítéssel kapcsolatos kommunikációs anyagért pedig 9 millió forintot kapott. (Utóbbi elemzés még szintén nem érkezett meg.)

A Green Capital Zrt. 8,3 millió forintért egy rendkívül alaposnak tűnő környezetvédelmi elemzést tett le az asztalra.

A GKI Gazdaságkutató Zrt. 8 millióért egy szintén igen mélyenszántó tanulmányt közöl, ám – a bővítés lelkes híveként – deklaráltan csak azt vizsgálja, különböző jövőképek szerint miképp változhat az áram ára.

A Dél-Dunántúli Humánerőforrás Kutató és Fejlesztő Közhasznú Kft. elsősorban térségi népszerűsítésért felelt, 6,8 millióért.

Az MVM kommunikációs ügynöksége, a Noguchi & Peters Kft. kommunikációs tervért 4,9 milliót kapott. A 48 oldalas tanulmány a szintén nem túl meglepő terveken túl – "pozitív", "közérthető", "egyre intenzívebb" kampányok – más megállapításokat is tesz. A 2009-ben megszületett elvi hozzájárulást megelőző időszakra azt jósolták, hogy Sólyom László akkori köztársasági elnök "aktivizálódni fog és teljes mértékben elutasítja az új blokkok gondolatát". (Ez, ha esetleg be is következett, nem maradt emlékezetes.) "Kevésbé veszélyes, de a döntési folyamatot megnyújtó probléma, hogy Gyurcsány Ferenc (akkori kormányfő) többször kijelentette, népszavazással szeretné legitimálni a kérdést. Az új környezetvédelmi miniszter, Fodor Gábor, aki közelebb áll a környezetvédőkhöz, mint az ipar és a gazdaság képviselőihez, szemlátomást szintén ragaszkodik a népszavazáshoz." (Népszavazás nem volt.) "Várható, hogy a rendkívül anti-nukleáris osztrák sajtó teljes hangerővel harsog majd." (Különösképpen ez sem hallatszott át.)

Egy lehetséges változatként előrevetítik, hogy "az ellenzők igen aktívan, demagóg módon kezdik ijesztgetni a lakosságot, mondjuk egy >>Paks egyenlő Csernobil<< hisztériával". Ez utóbbi esetre válságkezelési programot is ígértek, melynek részletei nem találhatók meg a dokumentumban. Úgy vélték, a bővítés kérdésében "vagy a demagógia, vagy a Parlament" dönt majd. (A T. Ház abszolút többséggel, az akkor kormányzó MSZP és ellenzéki Fidesz szavazataival megadta elvi támogatását.)

A bővítésre vonatkozó újságírói kérdésekre szó szerinti, leginkább kitérőnek minősíthető válaszokat javasoltak. Közlik nem csak egy szakmai konferencia részletes elképzelt programját – minisztertől vezérigazgatón át a kávészünetig –, hanem az akkori Sláger Rádió Bumeráng című kihelyezett reggeli műsorának lehetséges tematikáját is. "Ez a rádiós program meglehetősen szabadszájú és tiszteletlen, ugyanakkor azonban a műsorvezetők műveltek, intelligensek, hallgatnak az észérvekre" – írják. A közölt terv szerint hajnali 6 óra 22 perckor "Bocsi és Lajos arról beszélgetnek, mit gondoltak gyerekkorukban az atomerőműről", majd hét óra 9 perctől arról folyik az eszmecsere, "lehet-e majd a jövőben tehéntrágyával világítani, napelemmel autót hajtani, vagy marad az atomerőmű".

A rendezvényeket szervező Magyar Nukleáris Társaság pedig 2,5 millió forintot kapott, melyekről – mint írják, az Energiaklub adatigénylésére – rövid összefoglalót közölnek.

Elnagyolt pénzügyi és baleseti értékelések

Az MTA által jegyzett megvalósíthatósági tanulmány – feltehetőleg szándékosan – nemigen időzik a gazdasági megvalósíthatóság kérdésénél. Kerek-perec kijelentik, hogy a beruházás mindennemű állami támogatás vagy garanciavállalás nélkül, az MVM saját pénzügyi erejére támaszkodva megvalósítható. Ezt nem indokolják, bár mélyebb gazdasági elemzésekre hivatkoznak. A részvények 49 százalékát – a többi dokumentumhoz hasonlóan – külső feleknek, a sok lehetséges közül kifejezett stratégiai befektetőnek, vagyis nagy nemzetközi energiacégnek adnák. Ezen belül különböző lehetőségeket vetnek fel, főleg a munkaerő-szükséglet és a hazai beszállítási lehetőségek szemszögéből. A Pöyry előzetes környezeti értékelése – a szakértők számára valószínűleg magától értetődő módon – lényegében nem foglalkozik az esetleges nukleáris szennyezés lehetséges környezeti káraival.

A bővítést kevesebben támogatták

Az anyagok gyakran hangsúlyozzák, hogy az MVM megrendelésére évek óta készült közvélemény-kutatások szerint a társadalom jó része támogatja az atomerőművet. Az új blokkok létesítése tekintetében ugyanakkor már ezek az elemzések sem mutatnak ilyen egyértelmű képet. Noha az elképzelést sokan, a megkérdezettek 49 százaléka támogatta, az ellenzők tábora is 42 százalékra rúgott.

Táblák a Paksi Atomerőműben
Táblák a Paksi Atomerőműben. 2011.03.23. Fotó: Móricz Simon
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.