Év végére elfáradt a forint
A forint év végi gyengülése nem rendkívüli jelenség, ezt számos tényező együttes hatása okozza. Egyik a szokásos év végi profitrealizálás, amikor is a befektetők kiveszik a magyar eszközökön elért addigi nyereségüket, és forintjukat átváltva, hazaviszik. A külföldi tulajdonban lévő hazai pénzintézetektől pedig az anyabank euróban vonja ki a nyereséget decemberben, hogy mérlegét kedvezőbb színben tüntethesse fel saját részvényesei előtt.
Igaz, a külföldi kézben lévő bankoknál a profit fogalma az utóbbi időben jelentősen átértékelődött, hiszen a végtörlesztés, a bankadó és a bedőlt hitelek sokasága miatt nyereségtermelő képességük radikálisan romlott. A profitrealizálás és a profitkivitel mértékét a szakértők nem nagyon tudják felbecsülni, azt viszont látják, hogy a forintpiac forgalma ilyenkor rendkívül alacsony, így a kereskedők kevés és kisebb összegű üzletkötéssel is nagyokat tudnak rántani az árfolyamon.
A volatilitásra jellemző, hogy az euró árfolyama csütörtökön másfél százalékos sávban mozgott: délelőtt 294,5 forintnál járt, míg délutánra a 291 forintos szint alá is benézett. Saághy Pál szerint ilyenkor a nagy kilengések nem szokatlanok, mind tavaly, mind tavalyelőtt hasonló mozgásokkal találkoztunk, az viszont magyarázatra szorul, hogy a forint most miért szakadt el a régiós devizáktól, miért gyengül sokkal erőteljesebben. Normális esetben a korona és a zloty együtt mozog a forinttal, de most állva hagyta őket a magyar fizetőeszköz, amely december 20. óta 3,5 százalékkal gyengült – hívta fel a figyelmet az Equilor devizakereskedője, hozzátéve, hogy a piacokat most kívülről befolyásoló legfontosabb hírnek, vagyis az Egyesült Államok költségvetési helyzetének rendezésére irányuló tárgyalásoknak egyforma hatást kellene gyakorolnia a régiós devizák kurzusára. Erről az Saághy Pál véleménye, hogy a republikánusok és a demokraták között az adókedvezmények meghosszabbításáról és a megszorítások bevezetéséről zajló vita az év végéig nyugvópontra jut, a megegyezési kényszer kompromisszumokra fogja ösztökélni a pártokat. A piacokon ezt biztosra veszik, a vezető tőzsdeindexek enyhe csökkenése is ezt a bizakodást támasztja alá. Ha nem születne megegyezés, az sokkhatást váltana ki, az amerikai gazdaság súlyos recesszióba süllyedne. Ezt pedig nem engedhetik meg a politikusok – tette hozzá.
A hazai hírhiány közepette – jobb híján – a jegybanknál jövő márciusban esedékes „sorcserét” övező bizonytalanságok adhatnak magyarázatot a forint eltérő viselkedésére. Az MNB új elnökének személye, a jegybank és a kormány jövőbeni együttműködésének – Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter által felvázolt – új alapokra helyezése sok befektetőt bizonytalaníthat el.
Az előttünk álló hetekben ez folyamatosan téma lesz, és befolyásolja majd a forintárfolyamot is. A piac számára egy elismert, hiteles szakember jegybankelnöki kinevezése bizalomerősítő lépés lenne, igaz, a kormánynak nem a befektetők szimpátiájának a megszerzése az elsődleges szempontja. A nemzetközi szervezetekkel kötendő hitelszerződés sorsa viszont alapvetően már nem érinti a kurzust, a piacon minimális valószínűséget adnak annak, hogy egyáltalán megszülethet a megállapodás az EU–IMF-kettőssel.
Mindent egybevetve a forintárfolyam továbbra is volatilis marad, az euró a 285 és a 295 forintos sávban mozoghat, bár egyik szint sem betonszilárdságú. Ha a felső ellenállási szintet áttöri a forint, gyengülése meg sem áll a háromszázas lélektani határig. Az Equilornál hosszabb távon a 280–290 forintos tartományt mondják ideálisnak az euró számára, de még ennél is fontosabb, hogy a kurzus stabil legyen, ne rángathassák marionettbábuként. A kiszámítható árfolyam külkereskedelmi szempontból is elsődleges, megnyugtatja a vállalatokat. A túl gyenge forint viszont hiába kedvez az exportőröknek, lakossági oldalon keményen visszaüt: egyrészt a devizahitelek törlesztőrészleteinél, másrészt az energia- és üzemanyagáraknál, az élelmiszerimportnál. Előbbinél segít a március végéig meghosszabbított árfolyamgát, utóbbi ellen azonban nincs hatásos orvosság.
