Energikus törvényhozók: MSZP-Fidesz -egységfront az MVM és a Mol ügyében

Az energiaügyek világa olyan része a politikának, amelyet nem befolyásolnak a parlamenti erőviszonyok. A parlament MSZP- és Fidesz–KDNP-frakciója nemrég – a liberálisok, valamint alighanem az EU és a kormány ellenében – nagy hazai energiacégeknek kedvező törvénymódosításokat fogadtak el. A beterjesztők szerint az érintett vállalatok szakértői is segítettek nekik, ám az MVM és a Mol ilyenről nem tud.

Néhány hete példás egységben egy sor áram-, gáz- és távhőpiaci jogszabályt módosított az Országgyűlés. Ezek eredményeképp többek között az MVM-csoporthoz tartozó Mavirnak nem kell eladnia a hálózatát, az független rendszerirányítóként a cégcsoport része maradhat.

A jogszabály nem akárkik ellenében születhetett meg: a módosítások miatt rosszabbul járó energiacégeken kívül az EU, sőt a kormány is szívhatja a fogát. A háttérvitákban állítólag elhangzott, hogy az Országgyűlés MSZP- és Fidesz–KDNP-frakciójának egysége akár népakaratnak is tekinthető, ami előtt a kormánynak is fejet kell hajtania. Mi vezetett a montesquieu-i alapelvek hirtelen betartásához?

A csomagot az egységfront jegyé ben egy szocialista és egy Fidesz-képviselő, Podolák György és Fónagy János jegyzi. Mindkét politikust energetikával foglalkozóként tartják számon. Fónagy az Orbán-kormány szakminisztere volt, egyben az akkor államtitkár, ma a minisztériumot irányító Hónig Péter egykori főnöke. Podolák György a parlament gazdasági bizottságának elnöke.

Lapunknak egyikük sem tagadta, hogy a példás összefogás nyomán elfogadott csomag az állami Magyar Villamos Műveknek (MVM), illetve a sajátos tulajdonosi szerkezetű Molnak kedvez. A szocialista honatya a nemzeti vállalatok erősítésének fontosságát hangsúlyozta, hozzátéve: ennek komoly előzménye van a parlamentben. Emlékezetes: a lex Mol kapcsán kialakult már a teljes nemzeti egységfront. Sorainkat akkor az OMV ellenében zártuk, ezt végül az EU nem kifogásolta.

A Mavir rendszerirányító központja. Kézben marad
A Mavir rendszerirányító központja. Kézben marad

Az MVM-mel kapcsolatos korábbi törvényeknél mind az MSZP, mind a Fidesz szembement az akkor SZDSZ irányítású szaktárca piacfelszabadító – így főleg az MVM-nek hátrányos – törekvéseivel. Gyurcsány Ferenc kormányfő akkoriban rádöbbenni látszott az MVM hazai méretének állítólagos hátrányaira, de a jelek szerint ezzel csak érveket keresett Kocsis István korábbi MVM-vezér menesztéséhez. A csak néhány napig kifogásolt piaci túlsúlyhoz végül nem nyúlt hozzá.

Az ilyesfajta piacvédelmet az EU elvben ellenzi: rendre a nemzeti piacok kitágítása és a helyi monopóliumok letörése mellett kardoskodik. Szerintük, ha egy láncolat a termeléstől az eladásig egy nagy szereplő kezében van, az felhajtja az árakat. Az áram- és a gázpiacon szükség van egy központi „rendszerirányítóra” is, amely birtokolja az összes nagy vezetéket, és meghatározza a többi szereplő működési kereteit. Brüsszel szemét különösen csípi, ha ez az irányító történetesen az egyik piaci szereplő tulajdonában áll: ilyenkor ugyanis adódik a kísértés, hogy egymás érdekei szerint cselekedjenek, a versenytársak kárára.

Ez a helyzet nálunk is: az MVM és a Mol elvben „csak” egy-egy szereplő, a vezetékek és a központi diszpécserközpont mégis az ő tulajdonukban áll. Az MVM a villamosenergia-termeléstől a nagykereskedelemig túlsúlyban van. A Mol a gáz terén a láncból négy éve eladta a nagykereskedőt és a tárolókat az E.ON-nak. Az, hogy a Mol a hazai termelést és a rendszerirányítót megtartotta, akár még az EU-nak is tetszhetett, hisz így legalább egyből két kézbe került a terméklánc egy-egy eleme. Viszont többek szerint a Mol azóta a tárolásba és a nagykereskedelembe is visszaszivárogni látszik. Ráadásul már nem állami, hanem magáncég. Igaz, a korábban hangoztatott vádak szerint a részvényesek jó része a Mol-vezetéssel „baráti”, vagyis, az államnak elég a Mol-vezetőkkel jó kapcsolatot ápolni.

A most elfogadott módosítások gyakorlatilag a jelen állapotot szentesítik, azaz hogy a rendszerirányítónak és a hálózatnak egyben, így pedig a mostani tulajdonosnál – azaz a Molnál és az MVM-nél – kell maradnia. Igaz, részletesen szabályozzák, hogyan kell szétválasztani az anyacégek és leányuk minden tevékenységét. A rendszerirányítókat elvileg az eddigi szabályok is függetlenítették tulajdonosaiktól, és Podolák György szerint ezt be is tartották. Vannak azonban olyan vélemények is, miszerint a rendszerirányítók eddig „legalábbis nem tettek keresztbe” anyavállalataiknak.

Háttér-információink szerint a törvénymódosítások nemcsak a hoppon maradt cégeknél, hanem a kormány szakszervénél, a Magyar Energia Hivatalnál (MEH) és a kormánynál is kiverték a biztosítékot. Utóbbiaknak az EU-hoz kissé közelebb álló véleménye szerint nem egy ilyen gyors és kizárólag a tulajdonban tartást rögzítő törvényt kellett volna hozni. Tény, hogy az EU nem zárja ki a most elfogadott változatot, de alapvető szándéka mégiscsak az úgynevezett „teljes tulajdonosi szétválasztás”. Ez nálunk azt jelentené, hogy az MVM-nek és a Molnak el kellene adnia a rendszerirányító többségét. Ezt a változatot pedig a törvényhozás nem is rendezte.

A módosítások kapcsán beszédes a kormány hallgatása: a vitában a kabinet nem hallatta hangját, s kérdésünkre Szollár Domokos kormányszóvivő sem nyilatkozott. Hónig Péter, a szaktárca vezetője megkeresésünkre annyit mondott: az elfogadott törvény kellő alapot biztosít a kérdések rendezésére, de a fő szempont, hogy mindez a lehető legolcsóbb legyen a fogyasztóknak. Noha Bajnai Gordon kormányfő állítólag szintén ellenkezett, ez bizonyára nem fordul a kormányoldalon belüli nyílt konfliktusba. Mint ahogy a Fideszen belül sem, ahol szintén vannak ellenzők. A Fideszérában a MEH elnöki posztját betöltő Kaderják Péter nyíltan a másik változat mellett kardoskodik, Gyürk András fideszes EU-parlamenti képviselő pedig megkeresésünkre úgy fogalmazott: az EU-parlamenti vitában a teljes tulajdonosi szétválasztás mellett érvelt és szavazott, de ennek magyarországi átültetését nem ismeri pontosan és nem kívánja véleményezni.

Habár az MVM állami, a Mol pedig magáncég, Podolák György szívéhez mégis mindkettő közel áll, mert magyarországi központúak és magyarok a vezetői. A törvénybe öntött felállást pedig azért tartja fontosnak, mert a vezetékhálózat olyan jelentős vagyon, ami jóval kedvezőbb hitelfelvételt biztosít az atomerőmű-építésre készülő MVM, illetve a régióban terjeszkedő Mol számára. Fónagy János – aki lapunkat bizonyos kérdésekben Podolák Györgyhöz irányította – úgy fogalmazott: a Mol a magánosítás óta – amit ő ellenzett – továbbra is megkerülhetetlen nemzeti vállalat.

A Mavir rendszerirányító központja. Kézben marad
A Mavir rendszerirányító központja. Kézben marad

A gázüzletágat megvásárló E.ON-t – mely gáz- és áramszolgáltatók tulajdonosaként hazánkban szintén igen méretes – mindketten nagyra értékelik, de a német központú cég mintha „távolabb állna tőlük”. Podolák György nem emlékszik arra, hogy az E.ON szakembereitől kértek volna tanácsokat. Ellentétben a Mollal és az MVM-mel, amelyek szakemberei a bizottság segítőiként részt vettek a javaslatok megszövegezésben. Később ezt azzal egészítette ki: leginkább e két nemzeti vállalat szakértőiben bízik meg, akiknek az efféle bedolgozásról nem kell tájékoztatniuk főnökeiket.

Fónagy János hasonlóképpen emlékezett: természetesnek nevezte, hogy bizonyos törvényeknél a Mol és az MVM szakértői besegítenek a törvényalkotás során. A vállalatok bedolgozó képviselőit egyikük sem kívánta megnevezni, de Fónagy hangsúlyozta, hogy ez minden más törvény előkészítésénél így zajlik, s az épp azért gyors és hatékony, mert nem vonatkoznak rá különleges egyeztetési szabályok. Ő E.ON-javaslattal nem találkozott, pedig szerinte lett volna rá lehetőség. Az EU-tól semmilyen ellenző jelzést nem kaptak, bár a Fidesz-képviselő nem lepődne meg ilyenen.

Minderre az MVM-nél és a Molnál másképp emlékeztek. A Molnál tagadták, hogy a cég bárminemű befolyást gyakorolt volna a törvényhozókra. Ők csupán jogalkalmazók – szögezték le. Tringer Ágoston, az MVM szóvivője üdvözölte az elfogadott szabályt. A lobbizás mikéntjét firtató kérdésünkre leszögezte: számos szakmai fórumon kifejtették, s a Mollal is egyeztették véleményüket, de a törvényalkotókat nem keresték meg.

A csomaggal más szabályokat is átírtak, ami szintén nem egyezett a MEH – azaz a kormány – elképzeléseivel. Idén ismertté vált, hogy az eredetileg a megújulóenergia-termelés támogatására szánt – az áramfogyasztóktól beszedett – kassza az évi néhány tízmilliárdosból mára majdnem százmilliárdosra dagadt. Ennek akár az is lehet az oka, hogy az így termelt áram törvényileg garantált magas, fix átvételi árában sok vállalkozó inkább egyéni gyarapodásának kitűnő lehetőségét ismerte fel. Ma már e kassza nagy részét nem is megújuló, hanem éppenséggel a leginkább ellenzett gázüzemű berendezések támogatására költik.

A kormány szerint ezek áram mellett nagyon hatékonyan termelnek távhőt, így a fogyasztók ezt is nyugodtan pénzelhetik. Ugyanakkor észrevették, hogy a törvényben nem túlságosan körülírt cél, miszerint a magas áramátvételi ár hasznából a távhőfogyasztóknak kell részesülniük, nem mindenütt érvényesül. A MEH ezért kívánt szigorítani. A törvény-előterjesztők viszont úgy vélték, egy ilyen változtatás egyszerűen növelné a távhőárat. Így szándékosan mentek szembe a MEH-hel, noha kismértékben ők is szigorítottak.

l A jegyzőkönyvek szerint a törvény szavazásánál egyedül Karsai József (MSZP) módosítóját nem fogadták el. Az unalmas parlamenti „vitát” csak Kontur Pál (Fidesz) indulatos szavai törték meg, aki szerint a Pécsi Erőműben támogatott „biomassza” címén öles fákat égetnek el, ami a környéken komoly erdőirtásokhoz vezetett. A törvényt végül az MSZP és Fidesz–KDNP szavazataival fogadták el, az MDF a jelek szerint távol maradt, az SZDSZ-es és független képviselők többsége (köztük a Fidesz-kormányban szakminiszter, majd MVM-vezér, Katona Kálmán) is nemmel voksolt.

l Kérdés az is, hogy a szigorítások zöme miért épp az „50 MW-nál kisebb” egységekre vonatkozik, a nagyobbakra miért nem. Pedig elemzők a támogatási kassza elszaladását – ami idén az áramár csökkentését is akadályozta – főképp azzal indokolják, hogy a hatalmas termelésű, a fővárosiak távhőellátását biztosító, francia hátterű Budapesti Erőmű tavaly egy kormányalku után bekerült a támogatotti körbe. (Ugyanebbe a kategóriába esik az E.ON tulajdonú debreceni erőmű is.) Sokan emlékeztetnek arra, hogy az alkuban a Budapesti Erőművet vezérhelyettesként épp az a Hónig Péter képviselte, aki azóta a kormány részéről felügyeli a területet. A két tény ilyetén összekapcsolását Hónig Péter lapunknak visszautasította. Leszögezte: az erőmű még minisztersége előtt került a kedvezményezett körbe.

Azt, hogy a pénzkifizetéseket a nagyobb egységek számára miért nem szigorították a kisebbekhez hasonlóan, a MEH-ben úgy indokolták, hogy „nehéz rá hasonló példákat találni”. Podolák György szerint „ezt döntse el a politika”, Fónagy János pedig úgy vélte: ha ez hiba, akkor vállalja, de sosem állította, hogy övé a bölcsek köve. Leszögezte: ő csak a több százezer kiszolgáltatott távhőfogyasztót szerette volna megkímélni az indokolatlan áremelésektől.

Noha a törvényt az Országgyűlés sebtében, a házszabálytól eltérve fogadta el, Podolák György visszautasítja, hogy a folyamat túl gyors lett volna. Az előkészítés több éve folyik, a kormány a most elfogadott változatot képviselte az EU előtt – szögezte le. A szabályok átültetéséhez a cégeknek idő kell, és a választások előtti hónapokban ilyen parlamenti egységre már nem lett volna sok esély – indokolt a szocialista képviselő.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.