Háromkérdéses népszavazást tervez az MSZP a fővárosban
– Hétfőn bejelentette, hogy ismét harcba száll a főpolgármesteri címért. Így van?
– Igen, de a jelöltállításnak több lépcsője van a Magyar Szocialista Pártban. A kiemelt szerepvállalásra készülőknek több körben is meg kell méretniük magukat. Az első „akadályokon” már túl vagyok. A budapesti küldöttgyűlés azonban decemberben dönt az ügyben.
– Van ellenjelölt?
– Nincs. De ez aligha meglepő. Főpolgármesternek nem ajánlható egy ismeretlen. A választók aligha bíznák rá magukat egy olyan emberre, akinek nincsenek várospolitikai tapasztalatai, idegenként bolyong az önkormányzati rendszerben.
– Az előző választáson induló főpolgármester-jelöltek közül csak Ön maradt a ringben. Jó döntés volt négy évig boksz-zsákként ülni a Fővárosi Közgyűlésben?
– Bizonyos szerepeket nem mi magunk választunk. Elkötelezett budapesti vagyok. Minden politikai poszton a városban élők érdekeit igyekeztem szolgálni. Országgyűlési képviselőként a fővárosi társasházak belső konfliktusainak kezelésére tettem javaslatot a szabálysértési törvény módosításával. Még a Fidesz is megszavazta annak idején. Polgármesterként a II. kerület ügyeit helyeztem előtérbe, főpolgármester-helyettesként, illetve kormánybiztosként újra Budapest egészéért dolgoztam. 2010 novemberében hezitálás nélkül választottam a fővárosi frakció vezetését a parlamenti mandátum helyett. Ez sokszor kétségtelenül kényelmetlen volt, ám ez nem az ellenzéki szerepből, hanem Tarlós István személyiségéből fakadt. A főpolgármester korántsem olyan konszenzusra törekvő, joviális öregúr, mint ahogy azt a kezdetekben hirdette.
– A Fővárosi Közgyűlés vitái időnként egészen alpári hangnemben zajlanak. Egyszer sem érezte, hogy ebből elég?
– A vita a normális ügymenet része. Bár a stílusa valóban nem az. A szocialista frakció első félévre szilenciumot hirdetett. Egyrészt időt akartunk hagyni az új városvezetésnek, hogy belerázódhassanak a munkába, másrészt nem tartottuk volna hitelesnek a rögtöni bírálatot. A struktúraváltás azonban annyira gyors és erőszakos volt, hogy nem hagyhattuk szó nélkül. Tarlós nekifutásból lefejezte a hivatalt és a fővárosi cégeket, majd tálcán adta át a város egészségügyi, oktatási intézményeit a kormánynak ellentételezés nélkül. Budapest 600 milliárd forintot veszített a vagyonából, költségvetési pozíciója pedig évi 50 milliárd forinttal romlott. A kormány az intézmények államosításával nem csupán az állami támogatást vonta el, hanem azon felül azt is, amit korábban a főváros tett hozzá a működési költségekhez. De a város ennél is többet veszített: négy év fejlődés lehetőségét. Holott Tarlós soha nem látott előnnyel indult: főváros és a kormány azonos színű volt.
– Tarlós István nagy vehemenciával ugrott neki a Fidesz-kormánynak is.
– Ez látszatháború volt. A Fidesz – ez jól látszik – maga Orbán Viktor, s vele soha nem konfrontálódott a főpolgármester. Másod-, harmad-, nyolcadvonalbeli pártemberekkel vitatkozni, nem különösebben fontos dolgokon, nem valódi harc. Tarlós mindvégig Orbán bábja maradt. Ez még a gesztusaiból is kiolvasható, mint például az elhíresült Andrássy úti buszozáson. A pártkatonákkal vívott csaták csak arra utaltak, hogy Tarlós a Fideszen belül se találta el hangot.
– Azért kialkudott némi pénzt a 4-es metróra, a BKV-ra, megkötötte a Budapest 21 szerződést...
– A kormány és a főváros különböző fantázianeveken újra és újra szerződést köt, majd nem tartja be. A Budapest 21 szerződésből gyakorlatilag semmi sem valósult meg. Különösen fájó a közösségi közlekedés kiszámítható finanszírozásának hiánya. Az Orbán-kabinet mindig csak annyit csepegtet, amivel éppen megúszható a közlekedési cég csődje. Fejlesztésre, továbblépésre egy fillért se ad. Budapest a mellőzés ellenére jól teljesít. Nem a városvezetés, hanem maga a város. Az itt élők naponta 18 milliárd forint adót fizetnek be az államkasszába, de ennek kevesebb, mint tíz százalékát kapják vissza.
– Utólag azért Ön is túlzónak tartja az előző választáson ígért ingyenes BKV-t, nem igaz?
– Lehetőséget sem kaptam akkor az elképzelésem kifejtésére, helyből szétszedték. Azt, hogy nem volt teljesen elképzelhetetlen, jól jelzi, hogy Tallinban megcsinálták azóta és működik. Bécsben pedig jelentősen csökkentették a helyi bérlet árát. Az osztrák modell alapján nálunk 3000 forintba kerülne egy felnőttbérlet.
– Budapest ezt aligha engedheti meg magának.
– Nagyon más volt a gazdasági környezet, illetve Budapest lehetőségei 2010-ben és most. Akkor a jelenleginél kétszer több autó közlekedett a fővárosban, így szükségszerűnek tűnt a beáramlás korlátozása. Az pedig csak technikai kérdés, hogy a forgalmat behajtási díjjal, a parkolási rendszer átalakításával vagy más módon fogjuk vissza. Az ebből származó pluszbevételt a közösségi közlekedés versenyképességének növelésére fordíthattuk volna. Ez egy vállalható terv különösen annak ismeretében, hogy évente 1500-2000 budapesti hal meg a légszennyezettség következményeként. Talán populárisnak tűnik a felvetés, de nem kerülhetjük meg: mennyit ér nekünk egy fővárosi polgár élete? Márpedig a dugókban nem csak az idegek kopnak. A jegyár kérdése természetesen csak egy abból a sokból, amelyre hamarosan választ kell találnunk. Még az előző ciklusban indult el, de még mindig nem fejeződött be az 1-es villamos átvezetése a Rákóczi-hídon, a 4-es metró, illetve a budapesti kerékpárosokat segítő program, a BUBI és még sorolhatnánk.
– A főpolgármester egyetlen alkalmat se mulaszt el, hogy meg ne jegyezze: a 4-es metrót, illetve más fővárosi projekteket valójában ők mentették meg az ellehetetlenüléstől, mert az előző városvezetés teljesen előkészítetlenül, illetve rossz szerződési konstrukciókkal hagyta hátra ezeket. Lódítana?
– Azt hozta rendbe, amit maga zúzott széjjel, csak éppen ráment három év. A 4-es metró alagútja és állomásai szerkezetkészek voltak a választások időpontjában. Az Alstom éppen szállított volna, ha az engedélyező hatóság elismeri azokat a műszaki megoldásokat, amelyeket most már jónak tart. Tarlós először felbontotta, majd újrakötötte a korábbi szerződést. A metrókocsik pedig megkapták azokat a felmentéseket, amiket korábban megtagadtak. Hogy mi történt közben? Nem tudni. Az Alstom mindenesetre ugyanazokat a szerelvényeket szállítja most, mint amit négy éve hozott volna. Hasonló történt a CET -tel. A választások után Bagdy Gábor főpolgármester-helyettes azt mondta, hogy az egész üvegtetőt újra kell építeni, mára kiderült, hogy csak a karbantartásra kell odafigyelni. De ennek ellenére is megszavazott 1,3 milliárd forintot a befejezésre a fideszes többségű Fővárosi Közgyűlés. Mire, kérdem én, ha a kivitelezők követelését 95 százalékos áron megvásárolta a város elismerve ezzel, hogy elvégezték a munkát. Nem mellesleg a pénzt közbeszerzési pályázatok nélkül, sutyiban költik el. Az MKB-per jövőre nyakukba zuhanó milliárdjait is maguknak köszönhetik. A bank felajánlotta, hogy a hitelt átírja a beruházóról az önkormányzatra és akkor 25 év alatt kell visszafizetni. A főváros azonban egyáltalán nem akart fizetni. Drágállották a szolgáltatási szerződés szerinti végszámlát. Csakhogy ez az üzemeltetés üzleti kockázatát is magában foglalta. Egyébként van olyan hitel, ahol a végére nem többszörösét fizetjük ki a felvett összegnek? Miképpen akart a főváros megszerezni egy sokmilliárdért elkészült épületszobrot ingyen? A kivitelezés költségeit ugyanis a bank előlegezte meg és most visszakéri. De ugyanilyen érthetetlen a Rác Fürdő ügye. A projekt 2010-ben már csak az átadásra várt. Helyette a fővárosi önkormányzat szerződést bontott, feljelentést tett, mire a hitelező MFB szerződést bontott és a városvezetés ismét alkudozásra kényszerült. A rendőrség azóta bűncselekmény hiányában minden esetben megszüntette a nyomozást. Tarlós valójában politikai haszonszerzés miatt állíttatta le a projekteket. Furcsamód a választásokra minden tisztázódik, sorra átadják a létesítményeket, amelyek évekkel ezelőtt készen voltak.
– A főpolgármester a régiek befejezése mellett számos új projekt indítását jelentette be az elmúlt hónapokban.
– Őszintébb lett volna, ha nem teszi. A tervek többsége átnevezett régi vagy nem több szélesvásznú álomnál. Az elődök eredményének kisajátításához egyébként nagyon ért. Sajátként adták át az Uzsoki Kórházat és a Károly körutat is. A kórházat konkrétan egy héttel a választások után. Ennyire gyorsan talán még az ő csapata sem dolgozik.
– A következő nyertesekre is marad néhány projekt-hagyaték, mint például a Normafa-beruházás, a Múzeumi Negyed vagy éppen a Római-part mobilgátja?
– Meggyőződésem, hogy mindhárom beruházás olyan jelentős mértékben befolyásolja a városlakók életét, hogy lehetővé kell tenni számukra, hogy népszavazás útján fejezhessék ki a véleményüket. A magánvéleményem szerint Budapest éghajlata nem alkalmas prosperáló sícentrum üzemeltetésére. De rossz ötletnek tartom a Városliget épületekkel való bekerítését különösképpen irdatlan mennyiségű közpénz felhasználásával. Ez még akkor is hiba, ha egyébként a múzeumok építése helyes cél. A megállított kormányzatinegyed-beruházás Nyugati pályaudvar mögötti területe jobb helyszín lehetne. Az árvízi védekezést szerintem meg kell oldani, a védművet valahol meg kell építeni. De az MTA és a BME után a budapestieket is meg kell kérdezni erről.
– S Ön mit ígér a következő ciklusra?
– A teljes városüzemeltetési modellt kidolgoztuk és folyamatosan csiszolgatjuk a változások és a beérkező lakossági észrevételek függvényében. Az átgondoltabb, a város életéhez és ritmusához igazodó közlekedésszervezés mellett fontosnak tartjuk az egészségügyi és oktatási intézmények visszaadását az önkormányzatoknak. A tapasztalat azt mutatja, hogy jobb helyen voltak ezek ott. De a konkrét választási témák helyett sokkal fontosabbnak tartom, hogy az MSZP az arrogancia helyett a tárgyalásokon az együttműködésen lapuló városvezetés útját kívánja járni.
– Így lesz ez már a választások előtt is? Konkrétabban: az MSZP a fővárosban számíthat a Demokratikus Koalíció, az Együtt 2014 Mozgalom vagy más politikai erők támogatására a választási küzdelemben?
– Több körben egyeztettünk már a partnerként szóba jöhető politikai erőkkel szakpolitikai kérdésekről, illetve programelemekről. S úgy tűnik, ezekben egyezségre is sikerült jutnunk például a DK és az Együtt vezetőivel.
– Tekinthetjük ezt választási szövetségnek?
– Az önkormányzati választási szövetségeket az országgyűlési voksolás után célszerű megkötni. Az önkormányzati fordulatnak ugyanis szükségszerű alapfeltétele az Orbán-rezsim leváltása. A választók szempontjából pedig nem a jelölt személye, hanem a megvalósuló program az igazán lényeges. S ebben sikerült közös nevezőt kialakítanunk. Ezért bízom benne, hogy személyemet illetően is sikerülni kiegyeznünk.
