Bajnai Gordon: az vezessen, akinek a legtöbb esélye lesz

Emlékszem a sokszor okkal bírált MSZP-nek arra az arcára is, amely képes volt az ország érdekének szolgálatára – mondja az Együtt 2014 néven mozgalmat hirdető Bajnai Gordon. A volt miniszterelnököt a Millával és a Szolidaritással való együttműködésről és az ellenzéki pártokhoz fűződő viszonyáról kérdeztük. Üdvözöltem volna Orbán Viktort, ha el nem kerüljük egymást – mondta a magyar válogatott meccsén elmaradt kéznyújtásról.

- Úgy tűnt, olykor akadozva, túl lassan mondja a beszédét a Milla tüntetésén. Nagyon izgult?

- Inkább felemelő volt a tömeg, inspiráló volt látni az emberek arcán a reményt és az elszántságot. Kétségtelen, vagy a hangosítás volt elhibázott, vagy a környező házak verték vissza a hangot, de egy másodperces csúszással hallottuk vissza a saját mondatainkat, és ez szörnyen zavart. A közepe felé aztán rájöttem, hogy nem kell ezzel foglalkozni, csak mondani a szöveget.

- Miért most érezte úgy, hogy színpadra kell állnia? Nem szólalt meg az új alaptörvény elfogadásakor, nem állt ki az alkotmányos intézményrendszer elemeinek lebontásakor, nem emelte fel a hangját a centrális erőtér kiépítése ellen.

- Amikor átadtam a hivatalomat két és fél éve, azt gondoltam: a helyes az, ha nem minősítem rögtön az utánam következőket. Ilyenkor az emberben sok még a korábbról hozott indulat, lendület és gondolat. Jobb ilyenkor önkritikusabban nézni, mi is történt. Azt gondoltam, az átzsilipelés átmeneti időszaka után visszatérek a civil életbe. El is kezdtem ezt építeni, többet foglalkoztam a családommal, tanítottam az Egyesült Államokban, és elindítottam egy tanácsadói vállalkozást. De közben egyre erősebben érzékeltem, hogy azt az óriási lehetőséget, amit a kétharmados felhatalmazás jelent, a kormány nem az ország javára és az eddig megoldhatatlannak tűnő problémák kezelésére fordítja, hanem saját hatalmának bebetonozására.

Januárban, abban a kritikus pillanatban, amikor végleg kirajzolódtak ennek a rezsimnek a körvonalai, publikáltam egy hosszú cikket, mert úgy gondoltam, hogy volt miniszterelnökként kötelességem megszólalni. Bíztam abban, hogy valamilyen módon kiépül az az ellenzéki erő vagy összefogás, amely képes maga leváltani ezt a rossz kurzust. Ma úgy látom – részben az eltelt idő, részben az új választójogi rendszer miatt –, hogy egyetlen esély van 2014-ben, mégpedig egy széles összefogás. Ráadásul nemcsak e kártékony rezsimet kell leváltani, hanem korszakváltásra is szükség van: ha a választói inga ugyanolyan szélsőségesen lendülne vissza a másik irányba, abba tönkremegy az ország.

A feladat tehát az, hogy az ingát középre állítsuk. Az ingamozgás és a politikai váltógazdálkodás természetesen szükséges, de azok az országok sikeresek, ahol erős politikai közép van, olyan, amely kizárja a szélsőségeseket, autoriter törekvéseket, miközben a politikai hatalomért vívott versenyt olyan keretek közt tartja, hogy a hosszú távú nemzeti célokat ne lehessen megkérdőjelezni. Ez így volt a rendszerváltás utáni első tíz évben, 2001 körül fordult a küzdelem olyan irányba, amely a nemzeti közmegegyezést is megkérdőjelezte. Ma annak, aki aktívan részt akar a politikában, a politikai szélre kell mennie, különösen igaz ez a jobboldalon. Mi normális Magyarországot szeretnénk, amelyben kialakulhat ez az erős közép. Ezért hívtuk életre az Együtt 2014 mozgalmat.

- E választói mozgalomban mi a személyes feladata, és meddig terjed a mandátuma?

- A Milla, a Szolidaritás és a Haza és Haladás Egyesület – mindhárman egyenrangú partnerek. Világos, hogy az együttműködést bővíteni szeretnénk. Ehhez szükség van a demokratikus ellenzéki pártokra és politikusaikra. Az Együtt 2014 alap, amelyhez elvben bárki csatlakozhat. Mi nem akarunk konkurálni a meglévő pártokkal. Azért akarunk együttműködni, hogy olyan választókat is meg tudjunk szólítani, akiket a mai ellenzéki pártok nem értek el. Ami az együttműködés kereteit illeti: ahhoz, hogy korszakváltás legyen a politikában, mindenkinek önvizsgálatot kell tartania. Nekem is. Mindenkivel, aki csatlakozni kíván, meg kell állapodnunk az új korszak elvi és erkölcsi alapjaiban, egy működő kormányprogramban, csak így lehet esélyünk a jó kormányzásra. Ez nem lesz egy gyors folyamat, hónapokig is eltarthat.

Nem állok be a Gyurcsány Ferencet ostorozók kórusába
Bajnai Gordon

Az összefogásban mindenki megtartja az identitását, a szuverenitását. A Milla Milla, a Szolidaritás pedig Szolidaritás marad, és a Haza és Haladás is arra koncentrál, ami a dolga. Mindhárom szervezet megpróbál minél több potenciális szavazót megszólítani. Magam többször is végigjárom az országot, mert rengeteg felkérést kaptam az elmúlt időszakban arra, hogy segítsem megszervezni ezt a fajta összefogást. A feladatom tehát az, hogy másokkal együtt megteremtsek egy olyan versenyképes, a Fideszt kihívni és legyőzni képes ellenzéki alternatívát, amely az erős társadalmi közepet és a korszakváltás lehetőségét hordozza magában. Én most csak erre vállalkozom. Aki pozíciókról beszél, árt a kezdeményezésnek. Nem személyeknek kell kiegyezniük. Mit is gondolnának a választók, ha azt látnák, hogy ezek a fiúk még meg sem tudják fogalmazni, hogy mit akarnak, de máris pozíciókon egyezkednek! Ez a választók elárulása lenne. Azt, hogy kiből mi lesz, azoknak kell eldönteniük, akik ebben az összefogásban háromnegyed év múlva benne lesznek. Az én vállalásom sikerkritériuma az, hogy sikerül-e létrehozni ezt az életképes alternatívát.

- Meddig terjed a vállalása? Elindul a választásokon akár egyéni képviselőjelöltként, vagy „csak” valamiféle későbbi kormányzati szerepre vállalkozik? 

- Messze túlkérdez. Megismétlem: az én horizontom addig terjed, hogy ki tudjuk-e építeni azt az erős, középen álló alternatívát, amely képes kihívni és legyőzni a Fideszt.

- Az október 23-i beszédében azt mondta, tanult a hibáiból. Felsorolná őket?

- Azt, amit én a kormányzásról gondolok, leginkább a 2009–2010-es korszak mutatja, hiszen miniszterelnökként volt a legnagyobb, átfogó ráhatásom a folyamatokra. E korszakot érzem a magaménak. Az azt megelőző három évvel pedig, minden pozíciómmal, amit a kormány tagjaként betöltöttem, el tudok számolni. Azt gondolom, mindaz, amit a fejlesztéspolitikában, önkormányzati miniszterként vagy gazdasági miniszterként a válság kirobbanásakor véghezvittem, javította Magyarország helyzetét.

- Ez eddig inkább öndicséret, nem önkritika.

- Kötöttem olyan kompromisszumokat, amelyek ugyan nem az én területemet érintették, de a mai tapasztalatommal már nem fogadnék el. Láttam olyan kompromisszumokat és koalíciós megalkuvásokat, amelyek ártottak annak, hogy elérjük a fő célt. De nem állok be a Gyurcsány Ferencet ostorozók kórusába, mert szerintem a volt kormányfő negatív megítélése messze erősebb, mint azt az egyébként valós hibák és tévedések indokolnák. Ugyanakkor sok előrelépés is történt, hogy csak a saját területemet említsem példaként: Magyarország abban az időszakban az európai fejlesztéspolitika élén járt a megkötött szerződések és források lehívása területén. Akkor indult el a leghátrányosabb harminchárom kistérséget támogató program, amelyet a jelenlegi kormány csonkított meg. Akkor vezettük be a vállalkozások támogatását segítő programot. Manapság rendre azokat a szalagokat vágják át, azokat a fejlesztéseket adják át, amelyek még ezekben az években indultak el. Kellő kritikával természetesen, de nem lehet ugyanúgy megítélni az előző kormányzati éveket és a jelenlegi rezsim működését.

- Most, hogy visszatér, ismét felerősödtek a hitelességét megkérdőjelező hangok, amelyek a Wallisról, a Hajdú-Bétről, öngyilkos libatenyésztőkről és Amerikából érkező titkos háttértámogatásról szólnak. Ezekre is van önkritikus válasza?

- Ezt már végigéltem. Tiszta a lelkiismeretem a politikusi múltamat és a magánszférában eltöltött éveimet illetően is. Mindig a törvények szerint jártam el, ezt soha, senki nem tudta érdemben megkérdőjelezni. Mivel a közéleti szerepvállalásomat nem sikerült törvénytelenséggel összekapcsolni, az üzletemberi múltam felé fordulnak. Minden egyes ilyen ügyben jogerősen pert nyertem. Ennek ellenére érzékelem, hogy a hazugságok hatékonyak, megragadnak az emberek fejében. Ezzel együtt kell élni, így működik a karaktergyilkosság. Az elmúlt két évben amolyan karbantartó jellegű piszkálódást kaptam a Fidesztől, most nyilván nagyobb fokozatra kapcsolnak.

- Az ellenzék messze legerősebb pártja az MSZP. Mesterházy Attila új pártot épített, új karakterrel, s miután végigküzdötte 2010-et, a pártot a szakadék széléről hozta vissza és tette stabillá. Logikus, hogy ezek után vezetői szerepre tartson igényt az ellenzéki összefogásban. Az „Együtt 2014”, illetve Bajnai Gordon miként viszonyul az MSZP-hez, Mesterházy Attilához?

Bajnai Gordon

- A 2010-es választásokon a szavazók nagy többsége voksolt az MSZP–SZDSZ-koalíció nyolcéves működése és még tágabban a politikai hidegháború ellen. Sok választó úgy érezte, jó okkal szavaz arra, hogy legyen vége a korrupciós botrányoknak, a sodródásnak, a rossz kompromisszumoknak, a befejezetlen reformoknak. Sokan pedig pusztán arra szavaztak, legyen már vége a válságnak és legyen nyugalom. Az MSZP hibái persze benne vannak a Fidesz-kormányzás előtti nyolc évről kialakult érzetben. De én emlékszem arra az MSZP-re is, amely 2009-ben, amikor engem pártonkívüli miniszterelnöknek jelölt, képes volt annak a fájdalmas felelősségnek a vállalására, amivel meg lehetett hozni azokat az intézkedéseket, melyek kivezették a szakadékból az országot. Pedig tudták, hogy ez drasztikus támogatói veszteséggel jár, sokuk képviselői karrierjének a végét jelenti. Arra az arcára is emlékszem tehát az egyébként sokszor okkal bírált MSZP-nek, amely képes volt a politika lényegére, az ország érdekének szolgálatára.

- És milyen ez az MSZP?

- Az MSZP-nek jelenleg 1,2 millió szavazója van. A legnagyobb ellenzéki párt. Az MSZP nemhogy nem omlott össze, de stabilizálta a helyzetét, és kismértékben, de növelte a támogatottságát. Elvitathatatlan a mögötte lévő vezetői teljesítmény. Az MSZP ma tisztább profilú, egységesebb, fegyelmezettebb párt. Mérete alapján: jelentős középpárt. Csakhogy alacsony a választói részvétel, ami viszont az ország második legnagyobb politikai erejévé teszi. Leegyszerűsítve tehát a képletet: az MSZP részvétele és támogatása nélkül a rezsim nem váltható le, de ezt egyedül 2014-ben nem tudja megcsinálni. Még ha le is tudná váltani a kormányt, akkor is problémát okozna a rezsim felszámolása, az új korszak elindítása. Nem elég a sok választó, sokféle választó is kell. Az új korszak ugyanis nem alapulhat egyetlen párt programján, egyetlen világnézeten, különben minden kezdődik elölről. Olyan kurzus kell, amelyben a politikának több hitele van, hogy jó kormányzásra legyen képes. Ehhez annyi és annyiféle szavazat kell, amennyit szerintem az MSZP maga nem tud összegyűjteni. És ez nem vezetői teljesítmény kérdése – 2010 élménye még nagyon közel van a választókhoz. Az ország érdeke az, hogy szerveződjön erős politikai közép, amely képes végrehajtani a rezsim- és korszakváltást. Ha ez megvan, helyreállhat a jobb és bal, esetleg több pólus egészséges váltógazdálkodása. 2014-ben nem a baloldal küzd majd a jobboldallal, hanem a normális Magyarországot akarók azokkal, akik a nemzet megosztásából építenek maguknak hatalmat.

- Ugyan azt mondta, hogy pozíciókról még idő előtti beszélni, de az ön fejében van olyan forgatókönyv, amelyben az ellenzéki összefogás miniszterelnöke Mesterházy Attila?

- Nem egyszerűen időszerűtlen, de kifejezetten ártalmas lenne, ha ilyen kérdésekkel foglalkoznék. Azoknak kell erről dönteniük, akik ebben az együttműködésben szerepet vállalnak, és az legyen a jelölt, akinek a legnagyobb esélye és támogatottsága lesz ahhoz, hogy ezt a sorsfordító változtatást vezetőként szolgálja.

- A Haza és Haladás folyamatosan „jó kormányzásról” beszél. Ugyanakkor egy ilyen széles körű összefogással ez nehéz lesz. Hogyan lehet összehangolni ennyiféle irányvonalat egy megvalósítható kormányprogramban?

- Látom annak érdemi esélyét, hogy a valóságból kiindulva olyan gazdaságpolitikai program készüljön, amely az ország stabilitását megerősíti, a növekedés motorját újraindítja, a növekményből pedig többletlehetőségeket biztosít. Most a különböző pártok és szereplők abban érdekeltek, hogy a saját profiljukat erősítsék. Természetes, hogy a politikai erők pozicionálják magukat a másikkal szemben, de a hidakat közben nem szabad felégetni. Azokat, akik saját szervezeti vagy személyes pozíciójukat előrébb sorolják annál, hogy a változásra vonatkozó igényt szolgálják, a választók meg fogják büntetni. Mivel most nem csupán kormány-, hanem rezsim- és korszakváltást is akarunk, a sokféleség inkább erény, mint hátrány. Minél több oszlopa van az új rendszernek, annál erősebb lesz.

- A jó kormányzást akadályozzák majd az orbáni rendszer bebetonozott emberei és kétharmados törvényei is.

- Ezért hangsúlyoztam, hogy nem csak kormányváltásra, hanem rezsimbontásra van szükség. Az elmúlt bő két évben olyan rezsim épült ki, amely akkor is megtartja a hatalmat – de legalábbis zsarolási pozíciót biztosít a maga számára –, ha a többség már mást választott. Ugyanakkor azt is gondolom, ha világos és egyértelmű többség van a változás mellett, az üzenet azoknak, akik akkor a vesztes oldalra kerülnek. Meg kell találni a módját a megegyezésnek. De hangsúlyozom, a feladat nem a reváns vagy a manipulált elszámoltatás mesterkélt koncepciós perekkel. Ez rossz út. Nem egyszerűen az ellenzéki oldalnak kell megegyeznie egymással, mert az csak a kormányváltáshoz elég. Azután Magyarország közepének is ki kell egyeznie egymással. Amíg e mostani rezsim meg nem bukik, nehezen tudom elképzelni, hogy a jobbközép oldalon olyan erő jönne létre, amely a most elárvult, nagyszámú és az ország számára fontos értékeket valló jobboldali szavazókat érdemben képviselné. Az ő nézeteiket a Fidesz bizonyos értelemben kisajátítja, bizonyos értelemben pedig agyonnyomja. Olyan politikát kell csinálni, amely a hosszú távú kiegyezés során az ő igényeiket is szolgálja. Ezt értem az ország határokon belüli újraegyesítése alatt.

- Ha legközelebb ellátogat a fociválogatott meccsére, és összetalálkozik Orbán Viktorral, kezet nyújt neki?

- Üdvözölni fogom, most is üdvözöltem volna, ha el nem kerüljük egymást. Ez egyébként mindig így történt korábban is, ha találkoztunk. Egy normális országban az a helyénvaló, ha a különböző politikai oldalak együtt szurkolnak a nemzeti válogatottnak. Egy normális országban a politikai ellenfelek megadják egymásnak a kijáró tiszteletet. A magyarságunk összeköt, nem elválaszt.

Egy normális országban az a helyénvaló, ha a különböző politikai oldalak együtt szurkolnak a nemzeti válogatottnak
Bajnai Gordon
Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.