Jogalkotás félig zárt ajtók mögött
Különös kettősség jellemzi az országgyűlési törvény módosításáról, illetve az új házszabály tervezetéről szóló, a parlament keddi ülésén első alkalommal napirendre vett előterjesztéseket: valamelyest kiszámíthatóbbá tennék a törvényalkotási folyamatot, ugyanakkor korlátoznák a plenáris ülések szerepét – a törvénytervezetek feletti általános vita terepe a bizottság lenne – és ezzel a nyilvánosságot is.
A Ház előtt ugyanakkor a képviselők rövidebb ideig beszélhetnének, és az eddiginél is szűkebbre szabhatnák a plenáris vita időtartamát. Az ellenzék a három-három fideszes és KDNP-s képviselő által jegyzett – tehát senkivel nem egyeztetett – javaslatokat egységesen elutasította. A most készülő törvény a következő parlament megalakulásakor lép hatályba.
Korrekt politikai ajánlatnak minősítette a tervezeteket az egyik előterjesztő, Gulyás Gergely, a Fidesz vezérszónoka. Ezt egyebek mellett azzal indokolta, hogy a választás előtt senki nem tudhatja, ki alakíthat kormányt. A változtatás szükségességét pedig azzal indokolta, hogy kisebb lesz a parlament, ugyanakkor helyre kell állítani az Országgyűlés tekintélyét, s tartalommal kell megtölteni a képviselői munkát. A törvényalkotást érinti, hogy szűkítik a gyorsított eljárás lehetőségét, hosszabb időt kapnak a képviselők a benyújtott indítványok elemzésére, míg a részletes vita a bizottságok előtt folyik majd.
Nincs semmiféle erkölcsi alapja a mostani parlamentnek egy új házszabály elfogadására – szögezte le az általános vitában Bárándy Gergely, az MSZP szakpolitikusa. Miután jövőre a képviselők száma csaknem a felére csökken, s lesznek nemzetiségi szószólók, kisebb korrekciókra szükség van, de minden mást szerinte az új Országgyűlésre kellene bízni. Álláspontját azzal indokolta, hogy a kormány mindent megtett a parlament szerepének csökkentésére, a jobboldali képviselők pedig gyakran bojkottálták a vitákat.
A politikus úgy látja, hogy a kabinet célja a jogalkotási folyamat országgyűlési szakaszának rövidítése, és most ezt célozza, hogy a plenáris ülés helyett a bizottságokban kerülne sor a részletes vitára. A törvény és a rendelet között az a különbség, hogy míg az előbbi nyilvánosan, a rendelet zárt ajtók mögött születik, és ha nem teremtik meg a feltételeket, a nyilvánosság elve súlyosan sérül – hangoztatta. Szóvá tette ugyanakkor, hogy a plenáris üléseken a kétperces felszólalások lehetőségének korlátozásával az érdemi vita lehetősége vész el.
Bárándy annak kapcsán, hogy a házelnök érkezésekor a képviselőknek fel kell állniuk, hangsúlyozta: semmi kifogása az ellen, hogy a választópolgárokat az eddiginél nagyobb tiszteletben részesítsék. Ám ha tényleg ez a szándék, jöjjön be a parlament elnöke, üljön le, majd a Ház tagjai együtt felállva fejezzék ki tiszteletüket, különben az a látszat keletkezik, hogy a gesztus az elnöknek szól. Jelezte azt is, hogy nem szimbolikus intézkedésekkel kellene ellensúlyozni a népszavazás valódi lehetőségének megszüntetését.
Ehhez csatlakozott Balczó Zoltán jobbikos képviselő is, aki később azt emelte ki, hogy a házszabály a képviselők belügye, de szerinte a Fidesz – készülve a kétharmados többség elvesztésére – jogaik korlátozására, az egyenlő mandátum elvének megsértésére készül, és így a választóik jogai is sérülnek. Ezt egyebek mellett azzal indokolta, hogy kiüresítik a plenáris ülést, mert a képviselői módosító indítványokról a bizottságok dönthetnek majd, és nem a Ház egésze. Felvetette emellett, hogy az általános vitában a vezérszónokok a jelenleginél rövidebb ideig beszélhetnek, időkeretes vita esetében pedig a frakciók kapnak kevesebb időt. A kétperces felszólalások kapcsán azt emelte ki, ha egy pártban mindenki egyféleképpen gondolkodik, erre valóban nincs szükség, de a Jobbiknál más a helyzet.
Az Országgyűlésről szóló törvény módosítása szerint csak a házelnök előzetes engedélyével lehet majd „tárgyi, képi vagy hanghordozó útján szemléltetést” tartani, és aki ezt a szabályt megszegi, azt azonnal kivezetik. Balczó fényképeket felmutatva emlékeztetett rá, hogy korábban a Fidesz is élt hasonló eszközökkel. Jelezte ugyanakkor, hogy alaposan szűkítik az állandó bizottságok hatáskörét, mert vizsgálatot csak akkor indíthatnak, ha az ügy kérdéssel vagy interpellációval nem tisztázható. Ez, miként a háromhetenkénti ülésrend bevezetése sem erősíti a parlament ellenőrző szerepét – fogalmazott.
Nincs garancia arra, hogy gazdasági érdekcsoportok ne tudják „meghackelni” a parlamentet – értékelte a törvénytervezeteket az LMP-s Schiffer András. A parlamenti munka nyilvánosságának korlátozása – vagyis az, hogy az előterjesztések feletti érdemi vita helyszíne a bizottság lesz – pedig szerinte összefügg a korrupció elleni fellépéssel. Bírálta emellett, hogy a zárószavazás előtt továbbra is beterjeszthetnek módosító indítványokat, miközben elismerte: a következő ciklusban kevesebb alkalommal tárgyalhatnak törvénytervezetekről kivételes eljárásban.
A „szemléltetés” kapcsán Schiffer leszögezte: nemhogy gyengítené, inkább erősítené a Ház méltóságát, ha a képviselők véleményüket a választók számára egyértelműen érthető módon nyilváníthatnák ki. Egy mediatizált társadalomban szerinte szükség van olyan eszközökre, amelyek segítségével a polgárok figyelmét látványos gesztusokkal is fel lehet hívni. Egyébként szerinte a parlament tekintélyét inkább az sérti, hogy a Fidesz sokszor vitaképtelen, mert az ellenzék érveire érdemben nem reagál.
A Demokratikus Koalíció (DK) bojkottálja az Országgyűlésről szóló törvény és a házszabály módosításának parlamenti folyamatát, és ugyanezt javasolja a demokratikus pártokat képviselő frakcióknak és képviselőknek is. Ezt Molnár Csaba, a DK alelnöke tudatta közleményben az MTI-vel kedden. A párt elfogadhatatlan és illegitim törekvésnek tartja, hogy a Fidesz a következő parlament működésének szabályait még most el akarja rendezni, „amikor ezt saját szájuk íze szerint tehetik meg, és nem kell az ellenzékkel megállapodniuk”. Szerintük az új Országgyűlés működését a 2014-ben megválasztandó képviselőknek kell szabályozniuk.
Lövétei: Változásra szükség van, de nem így
Magyarországon nem alakulhatott ki a modern alkotmányossági kultúra, ezért a klasszikus parlamentarizmus XIX. századi elveit próbálták hozzáigazítani a rendszerváltozás idején a mai kor követelményeihez – állítja Lövétei István alkotmányjogász. Vagyis: akkor, egy idejétmúlt modellből kiindulva, úgy gondolták, hogy a jogalkotási feladatok oroszlánrészét a honatyákra kell testálni.
Ezzel szemben a korszerű jogfelfogás szerint az Országgyűlés feladata elsősorban az, hogy az alapvető alkotmányos jogok érvényesülésének garanciáit foglalja törvényekbe, a többit pedig – szigorú bírósági és alkotmánybírósági kontroll mellett – a végrehajtó hatalomra kell bízni.
Lövétei emiatt úgy látja, valóban elkerülhetetlen a parlament szerepének újraértelmezése, amelynek része az Országgyűlésről szóló törvény módosítása, illetve egy új Házszabály megalkotása. Egyszer véget kell vetni annak, hogy a parlament csupán egyszerű törvénygyárként működjék – fogalmazott. Szerinte az is tarthatatlan, hogy minden képviselő – gyakran saját fontosságát igazolandó – beleszólhasson a szakavatott kodifikátorok által készített előterjesztésekbe, mert annak az a vége, hogy borzalmas jogszabályok születnek. Az alkotmányjogász szerint például az adózás rendjéről szóló törvényt már a szakemberek is alig tudják értelmezni. Ezért azt az elképzelést, hogy a törvénytervezetekről szakbizottságokban folyjék a részletes vita, nem tartja rossznak. Hozzátette azonban: ezeknek az üléseknek a nyilvánosságát – és a dokumentumokhoz való későbbi hozzáférés lehetőségét – megfelelően kell biztosítani. Ugyanígy helyesli, hogy bizottsági szinten döntsenek a módosító indítványokról. Lövétei a háromhetes parlamenti ülésrendet – amire Kövér László házelnök korábbi nyilatkozatában utalt – sem tartja ördögtől valónak, hiszen Németországban is ez a gyakorlat: a képviselők egy hetet az Országgyűlésben, egyet a bizottsági üléseken, egyet pedig a saját választókerületükben töltenek.
Ezek tehát vitathatatlanul helyes törekvések. Csakhogy Lövétei azt gondolja, a helyzetet – a kétségkívül kívánatos célok kitűzése ellenére – a kormányoldal hibásan kezeli. Egy új Házszabályban meg kellene ugyanis teremteni a feltételeit annak, hogy az ellenzék valóban érdemi kontrollt gyakorolhasson a kormány működése felett. Miután a hatalommegosztás klasszikus elvei ma már nem érvényesek – a miniszterelnököt a mindenkori parlamenti többség jelöli, amely fegyelmezetten meg is szavazza a kabinet előterjesztéseit –, az Országgyűlés egészének ellenőrző szerepe sem érvényesülhet – jelentette ki Lövétei. A modern demokráciákban így az vált gyakorlattá, hogy az ellenzék számára biztosítják az ellenőrző funkció betöltéséhez szükséges feltételeket. Ennek az alkotmányjogász szerint része, hogy a javaslataikat a többség komolyan vegye, és a felvetéseket a bizottsági üléseken „ne verhesse le”. Ugyanakkor alkalmassá kellene tenni a parlamentet arra – tette hozzá –, hogy ott a képviselők ne demagóg politikai nyilatkozatokat tegyenek, hanem az ország sorsát érintő kérdésekről folytassanak szakmailag is megalapozott vitákat.
Ez persze elképzelhetetlen akkor – mondta az alkotmányjogász –, ha a kétharmados többség úgy gondolja, hogy az elképzelései szükségszerűen helyesek, és azokról már nem is érdemes beszélni. E tekintetben pedig szerinte a Házszabály tervezete nem jelent semmilyen előrelépést. Az előterjesztés benyújtásának módja mindjárt Lövéteit igazolja, hiszen arról nem folyt semmilyen egyeztetés, miközben meggyőződése, hogy az Országgyűlés működését valószínűleg hosszabb időre meghatározó szabályrendszert csak konszenzussal lehetne kialakítani.
A Fidesz azonban soha nem törekedett erre, hiszen a parlament működésének szabályait az első Orbán-kormány idején is egyoldalúan alakította át – emlékeztetett az alkotmányjogász. Ezért úgy gondolja, nem volt meglepő az ellenzék tiltakozása, bár pontosan tudja, hogy az akkori kisebbség egy rossz status quo megőrzésért harcolt.
Egy modern demokrácia megvalósítása Lövétei szerint a kétharmados többség eddigi gyakorlatának alapos újragondolását is feltételezi. A kormányoldalnak a nemzet egészét, vagy sok ember életviszonyait befolyásoló kérdésekben – sokszor egyéni képviselői indítványok benyújtása helyett –előbb koncepciókat kellene vinnie a parlament elé, hogy a kabinet elképzeléseit az ellenzék ízekre szedhesse. Tipikusan ilyen ügy lehetett volna az egykulcsos szja, a „dupla gyes” vagy a rezsicsökkentés. De Lövétei szerint az Országgyűlés a megfelelő terepe annak is, hogy a kormány unortodox gazdaságpolitikájáról beszéljenek, ami egyébként szerinte nem más, mint az adófizetési kötelezettség „újraelosztása”.
A háromhetes ülésrend bevezetését egyébként éppen azzal lehetne igazolni, ha a hatalom valóban változást akarna, és kész lenne elviselni, hogy az ellenzék a parlamentben közvetlenül, a választók pedig –akár kormánypárti – képviselőik útján kontrollt gyakoroljanak a törvényhozás működése felett – emelte ki az alkotmányjogász. Ha ugyanis lényeges kérdésekben először valóban csak koncepciókról vitatkoznának –magyarázta –, a honatyák utána hazamehetnének, és a különböző oldalakról elhangzott érvek ismeretében kérdezhetnék meg az embereket arról, hogy ők támogatják-e a kabinet elképzeléseit.
Lövétei viszont ezzel éppen ellentétes tendenciát érzékel: Orbán Viktor fenntartja ugyan a parlamentarizmus látszatát, de az Országgyűlésre csak szükséges rosszként, a kabinet törekvéseinek kerékkötőjeként tekint. Az alkotmányjogász szerint a Házszabály tervezete is ezt látszik igazolni, hiszen – a még meglevő kétharmados többség birtokában – az ellenzék mozgásterét, az Országgyűlés működésének nyilvánosságát még tovább korlátozza.
