Mindenki, Valaki, Bárki és Senki

A sajókazai Dr. Ámbédkar Iskolában jártak kollégáink. Szürreális kép tárult eléjük: derűt sugárzó tanintézmény a nyomorúság uszályán.

„Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy ember. Név szerint: Mindenki, Valaki, Bárki és Senki. Egy szép napon szóltak Mindenkinek, hogy akadt egy fontos munka, amit sürgősen meg kell csinálni. Mindenki biztos volt benne, hogy Valaki megcsinálja. Bárki megcsinálhatta volna, viszont Senki nem csinálta meg. Valaki nagyon megdühödött emiatt, mivel ez Mindenki dolga lett volna. Mindenki úgy gondolta, hogy Bárki megcsinálhatná, és Senki nem vette észre, hogy Mindenki kerüli a munkát. Végül Valaki lett az, akit Mindenki okolt, amiért Senki nem csinálta meg azt, amit Bárki megtehetett volna.”

Ezeket a sorokat olvassuk a buddhista Dzsaj Bhím Közösség által működtetett sajókazai Dr. Ámbédkar Iskola falán. A Soros Alapítvány segítségével vásárolt épület egy nagyobbacska családi ház, kívül erős kék színnel festették le, belül egyes részleteiben indiai vagy buddhista motívumok díszítik, a fehér mellett feltűnik a piros, a kék és az arany szín is. Az egyik falon mozgalmas kép, a naiv festészet formanyelvét, a cigányság és a sokszínű India világát idézi. A jókora előtérben könyvekkel teli polcok sorakoznak, a bejáratnál pingpongasztal, az egyik terem ajtaja mellett hófehér pianínó áll.

Orsós János: A cigányság a tanulás révén kiemelkedhet a nyomorúságból
Orsós János: A cigányság a tanulás révén kiemelkedhet a nyomorúságból

Ha mindehhez hozzátesszük, hogy a sajókazai cigányok lakta, úgynevezett Sólyomtelep szélén, jócskán a nyomorúság uszályában vagyunk, eléggé szürreális a kép. A tiszta, rendezett és derűt sugárzó iskolában a középiskolai tanulmányokkal megbirkózni szándékozó gyerekek jobbára a Sólyomtelepről, néhányan Sajókazáról, Ózdról jönnek, egy-két kivétellel valamennyien cigány származásúak. Éppen óraközi szünet van. Pechünkre a zongorához lépünk, a magunk suta módján játszani kezdünk rajta. A hangszer mellett ácsorgó fiú egy darabig halvány mosollyal nézi a minősíthetetlen produkciót, aztán csendesen annyit mond:

– Nem így kell ezt, főnök! Ide nézzen csak! És megmutatja, hogyan kell. Még az sem zavarja, hogy a másik sarokban gitározik valaki, odébb egy magnó szól, általánosságban is nagy a nyüzsgés. Az új tanév első napjaiban vagyunk, a régi diákok magabiztosabban veszik birtokba ismét az iskolát, az újak még kicsit zavartan téblábolnak, de összességében jókedvű jövés-menés tapasztalható. És még valami: egy megnyugtató érzés, amely jelzi, itt mindenki biztonságban van. Tavasszal és ősszel fényben, télen melegben, a mindennapokban megbecsülésben. Zakatol a basszus, felette életerős cigánynóta dallamai masíroznak.

– Na, főnök – bólint a fiú –, valahogy így…

1

A zongorától nem messze a falon az iskola névadójának arcképét fedezzük fel. Az indiai dr. Babasaheb Ámbédkar kerek arcú, joviális férfi. Fekete keretes szemüveget visel, kora megállapíthatatlan. Inkább könyvtárigazgatónak néz ki, mint forradalmi gondolatokat hirdető történelmi alaknak.

– Ki volt dr. Ámbédkar? – kérdezzük az egyik tanulót.

– Jó ember – mosolyog a fekete trikós lány, és válasza nyomán a világ legtermészetesebb módján hasad ketté a világ jó és rossz emberekre. Azokra, akik segíteni igyekeznek a sanyarúbb helyzetben lévőknek, és azokra, akik vicsorognak rájuk. Nehéz elhessegetni a gondolatot: ebben az iskolában ugyan azok a bizonyos jó emberek veszik körül a cigány gyerekeket, de a tanítás végén haza kell menniük a telepekre, a környező falvakba, és akkor már könnyű belebotlaniuk azokba a pocsék figurákba, akik futballmeccsekre igyekezvén olykor kitérőt tesznek a cigánytelepekre, hogy izzó gyűlölettel szidják az ott lakókat.

Orsós János: A cigányság a tanulás révén kiemelkedhet a nyomorúságból
Orsós János: A cigányság a tanulás révén kiemelkedhet a nyomorúságból

Nem könnyű elkerülniük azokat sem, akik a történelem szemétdombjáról előkotort eszmék mentén szabadcsapatokba szerveződve masíroznak szedett-vedett portáik körül, néha gyilkos indulattal támadnak rájuk. És nem nehéz belebotlaniuk azokba a politikusokba sem, akik gyűlöletüket hamis és alattomos magyarázatokba csomagolva fosztják meg őket ivóvíztől, tudástól, miközben egymás közt cinkos röhögéssel osztják a trafikokat, a földeket, az állami megrendeléseket, és fényes főúri lakodalmakon lapogatják egymás hátát, miközben a szájuk szélén csurog a zsír.

Dr. Ámbédkar nemcsak szimplán jó ember volt, hanem az indiai történelem sorsfordító figurája is. 1891-ben született egy dalit (kasztokon kívüli) család tizennegyedik gyermekeként. A legendák szerint olyan nyomorban nőtt fel, hogy gyermekkorában a pocsolyákból ivott, ennek ellenére – testvérei közül egyedüliként – tanult ember lett. Jeles amerikai és angol egyetemeken szerzett diplomákat. Harminchat éves korában mozgalmat indított a dalitok helyzetének javításáért, később India jogi ügyekkel foglalkozó minisztere lett, megalkotta az ország máig érvényes alkotmányát!

Újabb tíz év elteltével áttért a buddhista hitre, félmillió hindu követte. Dr. Ámbédkar életével nemcsak személyes példát mutatott a világ valamennyi szegény sorsú emberének, de gyakorlati útmutatást is adott arra nézvést, mi a legcélszerűbb út a felemelkedéshez. Elsősorban persze a tanulás. Másodsorban pedig, ahogy a buddhisták is saját magukban keresik a megoldást a világ nagy kérdéseire, úgy tanult sorstársaik segítségével a szegény sorsú tömegeknek is maguknak kell lehetőségeket teremteniük életük jobbá tételéhez. Ahogy dr. Ámbédkar fogalmazott: „Taníttass, lelkesíts és szervezkedj!”

2

A buddhista Dzsaj Bhím Közösséget 2007-ben jegyezték be. Többségében olyan fiatalok hozták létre, akik egy-egy cigánytelepről származnak, de tanultak, képezték magukat, és most visszaforgatják a megszerzett tudást saját közösségükbe. Előbb egyházként működtek, de tavaly – mondván, ők csupán egy „bizniszegyház”, amely pénzszerzésre használja az egyházi státust – ezt megvonták tőlük. Pedig Baranya megyében két iskolát működtetnek, Borsodban többet, köztük a sajókazai Dr. Ámbédkar Iskolát. Utóbbinak egyik alapítója, és igazgatója a szociológus végzettségű Derdák Tibor.

– Húsz-harminc évvel ezelőtt Pécs környékén, egy kis faluban laktam – meséli. – 1988 tavaszán Pécsre utaztam ismerőseim középiskolás ballagására. A busz minden faluban megállt, és feltűnt, hogy azokban a falvakban, ahol csak cigányok laktak, senki sem szállt fel. Ahol vegyesen laktak cigányok és nem cigányok, ott is csak a nem cigány származásúak szálltak fel. És ez az erősen elgondolkodtató tapasztalat egyike volt azoknak, amelyek miatt később, már SZDSZ-es parlamenti képviselőként elhatároztam, a jövőben azért fogok dolgozni, hogy cigányok is szálljanak fel arra a buszra, amely a ballagásra viszi az embereket. Hogy nekik is legyen közük tanuláshoz, érettségihez, egyáltalán, a tudáshoz.

Derdák előbb Pécs környékén dolgozott ennek érdekében. Alapítóként részt vett például a pécsi Gandhi Gimnázium létrehozásában, Mánfán tehetséggondozó kollégiumot, Alsószentmártonban gimnáziumot segített életre, valamint még számos, a cigányok tanulását elősegítő kezdeményezés részese volt Baranya megyében. Aztán megismerkedett Orsós Jánossal, aki ma a Dzsaj Bhím Közösség vezetője, de már akkoriban hasonló ügyekben tevékenykedett.

Orsós János: A cigányság a tanulás révén kiemelkedhet a nyomorúságból
Orsós János: A cigányság a tanulás révén kiemelkedhet a nyomorúságból

– Saját példámból kiindulva úgy láttam, van megoldás arra, hogy a cigányság a tanulás révén kiemelkedjen a nyomorúságból – mondja a Waldorf-pedagógus végzettségű Orsós. – Én a Baranya megyei Hidason, az Akác utcában, Magyarország legszegényebb cigánytelepén nőttem fel. Bár villanyszerelő akartam lenni, a szűk környezetemben nem volt olyan, aki tovább tanult volna, így azt sem tudtam, mit kell a „továbbtanulás” fogalma alatt érteni. Nyolcadik után, szüleim nyomán a bonyhádi zománcárugyárban álltam munkába. Később, 22 évesen egyházi segítséggel ismét tanulni kezdtem. Közben kapcsolatba kerültem azzal a mozgalommal, amely a cigány származású fiatalokon igyekezett segíteni.

Megismerkedtem Derdák Tiborékkal, akik a Gandhi Gimnáziumot indították el, ők arra biztattak, hogy érettségizzek le, és én tényleg csak azért mentem el előbb egy tanfolyamra, majd az érettségire, mert elhittem ezeknek az embereknek, hogy meg tudom csinálni. És azt is elhittem nekik, hogy a tudással lehet valamit kezdeni. Később a Tan Kapuja Buddhista Főiskola hallgatója is lettem. 2005 végén Derdák Tiborral egy hónapot Indiában tölthettem.

Orsós János: A cigányság a tanulás révén kiemelkedhet a nyomorúságból
Orsós János: A cigányság a tanulás révén kiemelkedhet a nyomorúságból

Ott találkoztunk azzal az oktatási rendszerrel, amelynek alapja a buddhizmus, a lényege pedig az, hogy a szegények, dr. Ámbédkar útmutatásai alapján, a saját kezükbe veszik sorsuk irányítását. Úgy éreztük, jól működő, kész receptet kaptunk, és ezt a receptet csupán be kell váltanunk Magyarországon. De mert láttuk, hogy bár Baranya megyében több segítő kezdeményezés is született, Magyarország északi részén viszont sokkal reménytelenebb helyzetben nem volt ilyen, átköltöztünk barátainkkal Borsodba, és így született meg a Dzsaj Bhím Közösség, valamint az általa működtetett Dr. Ámbédkar Iskolák.

3

Úgynevezett témahéttel kezdődött a tanítás a sajókazai Dr. Ámbédkar Iskolában. Vegyes osztályokkal, kicsit szertefutóbb tananyagokkal, melyek közös gyökere a környezetvédelem. Afféle ráhangolódás ez az elkövetkező tanévre. Beülünk egy-egy órára. Helyüket keresgélő vagy magabiztosabb fiúk, lányok, láthatóan összetartozó fiatal párok, egy fiatal anya, karján csecsemővel. A tanítás során akadnak lendületesebb pillanatok és még kevéssé egymásra hangolt tanár-diák párbeszédek is. Az viszont látható, hogy a tanárok tudják a célt. Ahogy Kozma Lászlóné, Ica néni matematika–kémia szakos, környezetvédelmet is oktató pedagógus összefoglalja: itt különösen érdekessé kell tenni a tananyagot. Nagyon nagy türelemmel, empátiával, kísérletekkel, szókincsnövelő beszélgetésekkel, játékos feladatokkal, sikerélményekkel.

És nemcsak a tanárok, a diákok is tudják a célt: tudást kell szerezni, mert anélkül esély sincs arra, hogy kievickéljenek a telepi nyomorból. A szünetben erről is beszélgetünk velük. És mindegy, hogy a határ túloldaláról, a szlovákiai Szepsi cigánytelepéről érkező, immár harmincéves Hudák Igort, a Rakacán élő Kiss Katalint vagy a sólyomtelepi Lakatos Juliannát kérdezzük, hogy miért választották a Dr. Ámbédkar Iskolát. Valamennyien azt mondják, itt mindenki barátságos, megértő, lehet beszélgetni egymással, a tanárokkal örömökről, problémákról, lehet hangszereken tanulni, különféle programokon részt venni. Mindenki elmondja, hogy az érettségire és azt követően valamiféle szaktudásra szükség van, ha az ember élni, dolgozni akar.

Márpedig itt mindenki szeretne feljebb jutni, értelmesen élni. Néhányan az egészségügyben szeretnének elhelyezkedni, a már több tárgyból is érettségit tett Lázi Mónika a gyámügyben. Eredetileg jogásznak készült, de azt mondja, amióta fizetős lett a jogi egyetem, neki annyi. Ő nem tudja a tandíjat kifizetni, akkora összeget, amibe a tanulás kerülne, legfeljebb számtanórán látott. Amúgy mindenki a közösséget dicséri, a tudás megszerzésének lehetőségét, és a kiegészítő programokat. Ezekből is akad bőven. A sikeres informatikai cég, a Prezi.hu munkatársai például programozni tanítják a Dr. Ámbédkar Iskola diákjait, a budapesti Fazekas Mihály Gimnázium és a Corvinus Egyetem tanárai egy program keretében a matematika tanulásában segítik őket.

Az Amnesty International munkatársai kéthetente utaznak el az iskolába, és az emberi jogokkal ismertetik meg a fiatalokat, de még egy úgynevezett szociális cirkusz program keretében, tavasszal a Magyar Zsonglőr Egyesület tagjai és külföldről érkezett cirkuszművészek is segítettek sikerélményt adni, közösséget építeni. Van kapcsolatuk középosztálybeli iskolákkal, köztük külföldiekkel is. Kölcsönösen látogatják egymást, és ez is nagyon fontos, mert az elkülönítés miatt az élettől kicsit távol kerülnek a sajókazai diákok. Ilyenkor viszont rápillanthatnak másféle valóságokra, másféle gondokra, kultúrára, múzeumokra, mozikra, koncertekre. Derdák Tibor azt szeretné, ha a nagybetűs élet még közelebb kerülne az iskolához, és az egyben kulturális centrum is lenne. Ezért – bár már van könyvtáruk, vannak sport- és számítástechnikai eszközeik – most azon ügyködik, hogy legyen mindenki számára elérhető internetes szoba, és elkészüljön a kosárlabdapálya.

4

Orsós János: A cigányság a tanulás révén kiemelkedhet a nyomorúságból
Orsós János: A cigányság a tanulás révén kiemelkedhet a nyomorúságból

Mielőtt egy zsák lótuszszirom borulna erre az írásra, azért szálljunk le egy kicsit a földre. A sajókazai Dr. Ámbédkar Iskola megalakulása óta erős ellenszélben működik. Az indulást követően igencsak gyanúsak voltak a szűkebb és tágabb közvélemény, főképp a Jobbik politikusainak és szimpatizánsainak szemében. Különféle feljelentések eredményeként a sajókazai Dr. Ámbédkar Iskolába már az első tanév negyedik napján megérkeztek az ellenőrök. Volt nap, hogy egyszerre négy különféle testület is kutakodott az épületben. Jöttek munkaügyi ellenőrök, az ÁNTSZ, a kormányhivatal, a Magyar Államkincstár munkatársai, olykor még a vámosok is. Megesett, hogy lehetetlenné vált a tanítás, mert az iskola vezetőinek és a tanároknak folyamatosan a vizsgálódók által kért iratok összeállításán kellett dolgozniuk.

A hatóságok főként arra voltak kíváncsiak, hogy az intézmény egyáltalán létezik-e, működik-e. Valahogy nem fért a fejükbe, hogy itt semmi más nem történik, csupán a halmozottan hátrányos helyzetű, cigány származású emberek tanult társaik segítségével saját kezükbe vették a sorsukat. Aztán úgy tűnt, lassan mindenki felfogta, mi végre ez a kísérlet, mígnem tavaly az iskolát működtető Dzsaj Bhím Közösségtől elvették az egyházi státuszt, anyagi nehézségek elé állítva az iskolát. Hosszas huzavona után most a kormánnyal kötött különmegállapodás keretében érkezik a működéshez szükséges pénz. De mindig tornyosul egy-egy újabb akadály: a Dzsaj Bhím Közösségnek ebben a tanévben meg kellett szüntetnie az oktatást Ózdon, mert a polgármester azt állítja, a most bevezetett egész napos tanítás miatt már nem tudja nélkülözni azt a három tantermet, amit eddig a közösség bérelt. Nem mellékesen: ugyanaz a polgármester mondta ezt, aki nyáron a legnagyobb kánikulában megnehezítette az emberek vízhez jutását a cigánytelepen.

Orsós János: A cigányság a tanulás révén kiemelkedhet a nyomorúságból
Orsós János: A cigányság a tanulás révén kiemelkedhet a nyomorúságból

– Én abban a naiv hitben éltem, ha megjelenünk Borsodban, ahol Magyarországon talán a legnagyobb a cigányság létszáma, ebből következően a legsúlyosabbak a gondok, akkor örülnek nekünk – véli Orsós János. – Arra álmomban sem gondoltam, hogy a politikusok egy része ellenszenvvel nézi azt a törekvésünket, amely levesz a vállukról egy komoly gondot, és részben megold bizonyos társadalmi problémákat. Ha ugyanis – amint az a kimutatásokból kiderül – Ózd környékén az óvodások és iskolások közel fele, az ország lakosságának pedig 7 százaléka cigány származású, akkor ez egy tömeg, amellyel számolni kell.

Ha ennek a tömegnek nem biztosítunk tudást meg piacképes szakmákat, akkor alig lesz, aki ezt a társadalmat eltartsa. Ebben az iskolában mi azt tanítjuk meg a fiataloknak, hogy mindenki felelős a saját sorsáért, annak jobbra fordulásáért ő tud a legtöbbet tenni, és ennek érdekében ki kell használnia azokat a lehetőségeket, amelyekhez hozzájut. Amikor Magyarországon az érettségiző korú fiatalok 70 százaléka leérettségizik, akkor az megengedhetetlen, hogy a legnagyobb hazai kisebbségben ez a szám csak 7-8 százalék legyen. Miközben a középiskola a minimumkövetelmény ahhoz, hogy valakivel a munkaerőpiacon egyáltalán szóba álljanak.

A buddhizmus felől azért jó közelíteni, mert azt tanítja, hogy a megoldásokat saját magunkban kell megtalálnunk. Nem különféle istenektől, bálványoktól, felkent politikusoktól kell várni a megoldást. A nehézségek ellenére a cigány származású fiatalok mindinkább elhiszik, hogy a felemelkedéshez a tudáson keresztül vezet az út. A Dr. Ámbédkar Iskolában az első évek azzal teltek, hogy a fiatal (és olykor nem is nagyon fiatal) tanulókat elvigyük a nyolc osztályig, az érettségire való valódi felkészítés lényegében három éve folyik, azóta hatvanan tettek különböző tantárgyakból érettségi vizsgát, és akad, aki már a felsőoktatásban tanul.

A Dr. Ámbédkar Iskola tehát a nehézségek ellenére létezik. Valaki megcsinálta azt, amit különben Bárki megcsinálhatott volna, ahelyett, hogy Mindenkit okoljon azért, hogy Senki nem csinál semmit.

Orsós János: A cigányság a tanulás révén kiemelkedhet a nyomorúságból
Orsós János: A cigányság a tanulás révén kiemelkedhet a nyomorúságból
Orsós János: A cigányság a tanulás révén kiemelkedhet a nyomorúságból
Orsós János: A cigányság a tanulás révén kiemelkedhet a nyomorúságból
Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.