Nokiásdoboz: hol volt, hol nem volt

Elhangzott egyszer egy történet valamilyen nokiásdobozról, amibe éppen tizenötmillió forint fér bele. Az MSZP 2010-es csúfos választási vereségének az egyik oka ez volt. A koronatanú későbbi vallomása szerint viszont nem is létezett semmilyen doboz. Az egy éve folyó BKV-per így egyre átláthatatlanabbá válik.

Lassan egy éve folyik a BKV körüli botránygyanús ügyekben a büntetőper a Kecskeméti Törvényszéken, ám az egész történet egyre követhetetlenebbé válik. Miközben könnyen elképzelhető, hogy a közlekedési cég működése körül nem volt minden rendben, a tárgyalásokon a bíróság előtt gyanúsítottak és tanúk sora vonta vissza az eljárás korábbi szakaszában tett vallomását. Így a vád alapjaiban válhat kérdésessé.

A személyzetis százmilliója

A nyomozás több mint négy esztendeje kezdődött. Akkor még csak a BKV gyanúsnak tűnő tanácsadói szerződései kerültek napirendre, miután az Index megszellőztette, hogy a társaság többek között a jegy- és bérletgyártás, a sajtó-helyreigazítási ügyek, a válságkommunikáció vagy a devizapiaci változások hatásának elemzése kapcsán kért tanácsokat csaknem kéttucatnyi vállalkozástól – egyebek mellett betéti társaságoktól és offshore cégektől is –, és ezért 2008 szeptemberétől összesen több mint százmillió forintot fizettek ki.

Nem kellett sokáig várni az újabb balhéra: bár prémiumokkal együtt mintegy százmillió forintot kapott végkielégítésként a BKV személyzeti vezetője 2008 márciusában, Szalainé Szilágyi Eleonóra változatlanul a fővárosi közlekedési társaságnál dolgozhatott havi bruttó négymilliós fizetésért – adta hírül a Magyar Nemzet 2009 júliusában. A Szalainé munkaviszonyának meghosszabbításáról szóló szerződést az akkor még a budapesti szocialisták meghatározó figurájának számító Hagyó Miklós volt szocialista országgyűlési képviselő és főpolgármester-helyettes saját emberének tartott Balogh Zsolt írta alá, aki a BKV megbízott vezérigazgatója volt.

A Fidesz gyorsan reagált, és a párt alig pár nappal később a legfőbb ügyészhez fordult, mert úgy vélték, a humánpolitikai igazgató végkielégítése kapcsán felmerülhet a különösen nagy kárt okozó hűtlen kezelés gyanúja. A BKV kommunikációs igazgatójának közleménye szerint viszont az asszonyt nem havi négymillióért, hanem 1,2 millióért foglalkoztatták tovább, amihez további 120 százalékos prémium társulhatott – ami persze még mindig nem négymillió. A Magyar Nemzet nem sokkal később újabb negyvenmilliós végkielégítésről adott hírt: csaknem ennyit tehetett zsebre a közlekedési vállalat alig egyévnyi munkaviszony után menesztett stratégiai igazgatója.

A főváros ezt követően felszólította a BKV 2008 augusztusában kinevezett vezérigazgatóját, Kocsis Istvánt, hogy indítson vizsgálatot a végkielégítések ügyé ben. Ez azért is érdekes, mert a Magyar Villamos Művek volt vezére – aki utóbb az MVM vagyonvesztéséhez vezető kontraktusok miatt maga is gyanúsított lett – néhány saját egykori kollégájával szintén kötött olyan szerződést, amelyben felmondás esetére több tízmilliós végkielégítést helyeztek kilátásba. Kocsis mindazonáltal tette a dolgát, és 2007 januárjáig visszamenőleg elrendelte a vizsgálatot.

Balogh pedig – aki akkor a BKV általános és műszaki vezérigazgató-helyettese volt – 2009. július 31-ével távozott a cégtől. A végkielégítések ügyében a rendőrség az ügyészség utasítására – a fővárosi fideszes képviselők és Kocsis feljelentése alapján – hamarosan elrendelte a nyomozást is. Ami kétségkívül indokoltnak tűnik, hiszen közpénzek felelőtlen felhasználásáról lehetett szó. Csakhogy felvetődik a kérdés: a BKV felügyelőbizottságának tagjai vajon miért vették fel a tiszteletdíjukat? Az ő dolguk lett volna ugyanis egyebek mellett az, hogy figyelemmel kísérjék a cég által kötött munkaszerződéseket, és ha valamilyen szabálytalanságot tapasztaltak, azt szóvá kellett volna tenniük. De 2009 nyaráig senkinek – beleértve a testület Fidesz által delegált tagját is – nem tűnt fel, hogy a közlekedési cégnél valami bűzlik.

Amúgy a BKV-nál tapasztalt gyakorlat nem volt kivételes. Az állami és önkormányzati tulajdonú vállalkozásoknál bevett módszernek tekinthető – és nem feltétlenül a barátok megjutalmazása, hanem a jó szakemberek megnyerése érdekében, akiknek a versenyszférával összemérhető bért kell adni –, hogy a vezetők fizetését jelentős összegű prémiummal egészítették ki. Emellett az sem volt szokatlan, hogy a munkaviszony felmondásának esetére akár egy-két évi juttatásnak megfelelő végkielégítést – és emellett akár titoktartási díjat – kötöttek ki. Ha pedig valakinek a szerződése határozott időre szólt, annak korai felmondás esetén is a teljes időre járt a kontraktusban meghatározott illetmény.

Az akkori városházi ellenzék szerint ezen ügyek kapcsán személyi felelősség terhelhette a BKV-t is felügyelő Hagyót, akinek, mint akkor sürgették, „meg kellene szólalnia”. Ő erre reagálva közölte: sem ő, sem a pártja nem zárkózik el semmilyen vizsgálattól. Úgy fogalmazott, hogy a botrányos végkielégítési ügyek „rendszerhibának” tekinthetők, amelyek a BKV-nál csúcsosodtak ki, ezért Bárándy Gergely képviselőtársával együtt kezdeményezte, hogy a kormány határozza meg az állami és önkormányzati cégek vezetőinek adható végkielégítés mértékét. De mindez csak az előjáték volt, mert sorra jelentek meg az újabb információk. Nem sokkal később a sajtó már arról cikkezett, hogy a közlekedési vállalat a végkielégítések mellett milliókat fizetett használhatatlan tanulmányokra is, ezért a Fidesz a Legfőbb Ügyészséghez fordult.

FOTÓK: KURUCZ ÁRPÁD
FOTÓK: KURUCZ ÁRPÁD

A párt szerint például azokat az anyagokat, amelyeket kilenc-kilencmillió forintért rendelt meg 2008-ban a BKV a libegő, a sikló és a fogaskerekű, illetve a kisföldalatti népszerűsítésére, „luxusmetróvá” alakítására, „bármelyik, az utcáról behívott ember el tudja készíteni alig egy óra alatt”. Szóvá tették azt is, hogy a közlekedési vállalat 52 millióért szerződött válságtanácsadásra, több mint harmincmillió forintot fizetett egy cégnek azért, hogy a kormánynál lobbizzon a BKV érdekében, s majdnem ötmilliót adtak a bliccelők elleni fellépésről szóló tanulmányra. Állítólag Hagyó szóvivője volt élettársának cége is kapott 2007-ben harmincmillió forintnyi megbízást.

A Fidesz elsősorban a 2006 és 2008 közötti szerződéseket kifogásolta, amelyek zömében a korábbi vezérigazgató – Kocsis elődje Antal Attila volt – tevékenységéhez köthetőek. Az akkor ellenzéki párt szerint a gyanúsnak talált tanácsadói szerződéseket Hagyó 2006-ban történt főpolgármester-helyettesi kinevezése után kötötték –néhány esetben a szocialistákhoz vagy hozzátartozóikhoz köthető cégekkel is. Hogy történt-e bűncselekmény, azt az arra illetékes hatóságoknak kell megállapítaniuk. A BKV felügyelőbizottsága 2009 augusztusának végén csak annyit mondhatott ki, hogy a cég menedzsmentjét „mulasztásos felelősség” terheli, Kocsis István pedig több ügyben maga tett feljelentést.

Amúgy állítólag az ő idejében is kötöttek hasonló kontraktusokat, ha kisebb számban is. Az eljárás későbbi szakaszában pedig többen utaltak rá, hogy önmagában még monopolhelyzetben levő cég részéről sem feltétlenül ördögtől való, ha költ például marketingre vagy üzleti tanácsadásra. A főváros mellett a MÁV, a Magyar Posta, de még a Honvédelmi Minisztérium is milliókat – esetenként százmilliókat – fordított kommunikációs kampányokra, de azokban az esetekben senkit nem vádoltak meg – hangsúlyozta később az ügy egyik gyanúsítottja.

„A BKV-ügyek vizsgálata során nemcsak a szerződéseket megkötő, illetve a végkielégítéseket megítélő személyek esetleges felelősségét vizsgálja a rendőrség, hanem az általános felelősség körét is” – jelentette be Bodnár Zsolt, a budapesti rendőrfőkapitány bűnügyi helyettese 2009 decemberében. Közölte: két ügycsoportról van szó. Az egyik esetében összesen 144 tanácsadói szerződést vizsgálnak, s ezeket hetven céggel kötötték. A végkielégítések esetében pedig nemcsak a 2008-as és 2009-es évet tekintik át, hanem 2007-et is, amikor hétszáz embert bocsátottak el a közlekedési vállalattól. Ez utóbbival együtt összesen nyolcszáz alkalmazott munkaviszonyának felbontását vizsgálják. Bodnár szerint olyan összetett, többtonnányi iratanyag áttekintését igénylő eljárásról van szó, amely hónapokig tarthat.

Hagyó a botrányos – vagy esetleg csak annak tűnő – ügyek hatására addigra már lemondott a közlekedési vállalat szakmai felügyeletéről, s 2009 novemberében a főpolgármester-helyettesi posztról is. A szocialisták pedig felmondták a fővárosban a szabad demokratákkal kötött évtizedes koalíciót. Többen Demszky Gábor felelősségét emlegették. A rendőrség meg dolgozott tovább. Még 2009 decemberében előzetes letartóztatásba helyezték a BKV jogi igazgatóját, s körözést adtak ki a szökésben levő informatikai igazgató ellen. Egy hónappal később a százmilliós végkielégítéséről elhíresült humánpolitikai igazgató következett, majd Demszky politikai tanácsadójára, a BKV egyik volt vezérigazgatóhelyettesére, s Hagyó stábjának két emberére kerül a sor. A biztonság kedvéért tavaly májusban becsukták magát a volt főpolgármester-helyettest is.

Előkerül a politikai szál

Az ügyben minőségi fordulatot jelentett, hogy több magas rangú fővárosi szocialista politikusra vallott Balogh Zsolt, a BKV egykori megbízott vezérigazgatója – értesült a Magyar Hírlap 2010 februárjában. A lap szerint a nyomozókkal név szerint közölte, hogy kiknek az irodájában cseréltek gazdát a BKV-tól lecsapolt pénzkötegek. A cikk szerzője úgy tudta, hogy a társaságot 2007 áprilisa és 2008 szeptembere között irányító Balogh vádalkut köthetett. Két kihallgatási jegyzőkönyvét titkosították is, ami utalhat valamiféle egyezségre, de az alku téves információnak bizonyult, mert ő negyedrendűként a vádlottak padjára került. A cikkben emellett utaltak arra, hogy vallomása „boríthatja” a hamarosan távozó hatalmi elitet és sejtetni engedték, hogy az akkori főpolgármestert sem kerüli el a BKV-lavina.

Demszky ugyan nem lett gyanúsított, de az MSZP-t sikerült besározni azzal, hogy Balogh néhány héttel később a Magyar Nemzetnek adott interjúban már megnevezte a fő „felelőst”: azt állította, hogy a BKV volt megbízott vezérigazgatójaként mintegy hetvenmillió forint jutott rajta keresztül Hagyó Miklóshoz. Szerinte a pénzt a BKV-nál adták össze a Hagyóhoz közeli vezetők, amit a közlekedési társasággal szerződött cégektől szereztek meg. Elmondta: „azóta tudom, hogy tizenötmillió fér el egy Nokia-dobozban, mert egyszer például abban adtam át az összeget”. De beszélt arról is, hogy miként vett ki százmilliókat a szocialista Hagyó Miklós érdekköre a BKV kasszájából.

A nokiásdoboz beégett az emberek tudatába. Olyannyira, hogy a 2010-es kampány idején az MSZP elnökét nemegyszer a finn elektronikai cég göngyölegeivel dobálták meg. Ettől kezdve a szocialistákat sokan hajlamosak voltak magával a korrupcióval azonosítani – a Fidesz szívesen hangoztatta is, hogy az MSZP–SZDSZ-koalíció „iparszerűen” lopta ki a pénzt a BKV-ból, bár ezt a büntetőeljárás során semmi nem támasztotta alá? A parlamenti választás eredményeiben meg is mutatkozott a jól felépített kampány hatása: az MSZP katasztrofális vereséget szenvedett, a 386 parlamenti képviselői hely közül alig több mint ötvenet tudott megszerezni, a Fidesznek ellenben kétharmados többséget hoztak a politikából végképp kiábrándult emberek voksai.

A jobboldal a kampányban amúgy a tizenhárom, mindenképpen kivizsgálandó ügy között emlegette a BKV-botrányt. Az esetenként a kívülálló számára kétségkívül gyanúsnak tűnő tranzakciók körül folytatódott tovább a nyomozás. A Központi Nyomozó Főügyészség tavaly januárban végül folytatólagosan, bűnszervezetben elkövetett, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette és más bűncselekmények miatt emelt vádat HagyóMiklós és 14 társa ellen. A bűnszervezetre való utalás azt jelenti, hogy az adott cselekmények Btk.-ban meghatározott büntetési tétele helyett annak akár a kétszerese is kiszabható.

A vádirat szerint Hagyó Miklós, a Fővárosi Közgyűlés egykori főpolgármester-helyettese, L. Ottóval, a főpolgármester-helyettesi kabinet kommunikációs tanácsadójával és M.-H. Évával, a BKV Zrt.-hez tartozó, DBR Metro sajtóreferensével – saját vagy ismeretségi körük anyagi és gazdasági érdekeinek jogtalan előmozdítása érdekében – 2007 és 2009 között a BKV Zrt. vezető tisztségviselőinek olyan utasításokat adtak, illetve döntéseiket oly módon befolyásolták, hogy a vagyonkezelői kötelezettségük szándékos megszegésével a BKV Zrt. számára hátrányos döntéseket hozzanak, illetve szerződéseket kössenek. A bűnszervezet létrehozója és vezetője Hagyó Miklós volt, aki befolyásával visszaélve, jogsértő utasításokkal maga is részt vett a bűncselekmény elkövetésében. Ezen túl olyan környezetet alakított ki, amelyben bizalmas munkatársai közvetlenül is képesek voltak a volt főpolgármester-helyettes által képviselt érdekeknek megfelelő döntéseket hozni, és azokat a BKV Zrt. vezetői nek közvetíteni.

A bűnszervezet 2008 augusztusáig 1,49 milliárd forintot meghaladó vagyoni hátrányt okozott a BKV Zrt.-nek – állt az ügyészségi közleményben. Azóta azonban a helyzet megváltozott. A vádiratot többször módosították, s a kár összege is jelentősen csökkent. Ami még érdekesebb: a bűnszervezet vezetőjének minősített Hagyó csak három ügyben lett vádlott. Ami annyiban mindenképpen érdekes, hogy az ügyészség a főbűnösnek kikiáltott egykori főpolgármester-helyettest az általa vezetett „bűnbanda” által elkövetett jogsértéseknek csak a töredékében látja vétkesnek. Talán ezért minősítette Hagyó a vádiratot „politikai pamfletnek”.

A gyanúsított elnézést kér, mert hazudott

A per annak rendje-módja szerint tavaly nyáron kezdődött el. Illetve annyi furcsaság mégis volt benne, hogy az Országos Bírósági Hivatal vezetője az eljárást – friss jogosítványával élve – Budapestről februárban áthelyezte a Kecskeméti Törvényszékre. Oda, ahol a bíróság a Zuschlag-ügyben korábban már bizonyított: a volt szocialista politikust „maffia-bűncselekmények” –nagyjából hetvenmilliós pályázati pénz lenyúlása – miatt nyolc évre küldte rács mögé. (Az ítéletet másodfokon némileg enyhítették.) Ott már „jó kezekbe” kerülhetett Hagyó – gondolhatnánk. Ám tavaly októberben egészen váratlan fordulat következett be. A nokiásdobozos történet koronatanúja, Balogh Zsolt minden, a nyomozás során tett korábbi vallomását visszavonta. Tehát nem is volt doboz meg semmiféle kenőpénz? Sőt, a BKV volt megbízott vezére azt is kijelentette, hogy nem tud semmilyen hátrányos szerződésről, így például szerinte hibátlanul működik a HÉV sokat emlegetett utastájékoztató rendszere – pedig az is a vád része, hogy arra indokolatlanul sokat költöttek, miközben az egész használhatatlannak bizonyult.

A másokra, különösen Hagyóra nézve terhelő vallomását pedig azért tette – mondta –, mert nem akart börtönbe menni, és úgy gondolta, hogy ennek érdekében célszerű lehet a sajtónak is kiborítani az ügyet. „Nem vagyok hős” – fogalmazott. Csak haza akart kerülni. Ráadásul úgy érezte, az erőszakos Hagyó sakkban tartja azzal a HÉV-szerződéssel, amelyről korábban még azt mondta, hogy a főpolgármester-helyettes nyomására ugyan, de maga engedélyezte az utólagos áremelést és a határidő-módosítást. A voltmegbízott vezérigazgató vallomása azért is érdekes, mert a nokiásdoboz átadásának körülményeiről is többféle verzióval állt elő. A pénzt egy közbeszerzési eljárásban nyertes pályázó cég vezetőjétől egyszer egy parkolóban, máskor egy autóban vette át, s amikor a dobozt átadta Hagyónak, ő vagy belenézett, vagy nem, egyszer maga is látta annak tartalmát, illetve mégsem. Amúgy a nokiásdoboz tartalmát illetően korábban – a Magyar Nemzetnek adott interjúban – azt is mondta, hogy azt a BKV-val kapcsolatban álló vállalkozások adták össze. Azon is nehéz túllépni, hogy az egyik kulcsszereplőt, az egyik ilyen vállalkozás vezetőjét, aki állítólag személyesen vett részt a tranzakcióban, soha nem kérdezték, kinek, mikor, milyen megfontolásból és mennyi pénzt adott át abban a bizonyos dobozban.

Balogh egyébként annyiban végül tényleg jól járt, hogy egyetlen percet sem volt előzetes letartóztatásban – sőt az eljárás ideje alatt rövidebb ideig egy pécsi önkormányzati cég igazgatója lehetett –, szemben más vádlottakkal, akik hónapokat töltöttek rács mögött. Másfelől viszont, jogállamban példátlan módon, egyes ügyekben úgy emeltek vádat ellene, hogy a nyomozás során nem is szerepelt gyanúsítottként. Vagyis talán tényleg arról lehetett szó, hogy vádalkuval hitegették, és miután a kilátásba helyezett előnyök hatására másokra esetleg megalapozatlan vallomást csikartak ki tőle, egyszerűen „eldobták”. Hagyó kilenc hónapig ült, miközben erre nehezen lehetett ésszerű indokot találni. Ha szökni akar, parlamenti képviselőként egészen 2010 májusáig megtehette volna, mert védte a mentelmi jog. Ugyanígy módja lehetett a tanúk befolyásolására, bizonyítékok elrejtésére is. Minderre nem volt adat – sőt kevéssel a letartóztatása előtt jelentős összegű hitelt fizetett vissza, ami ugyancsak a szökés gyanúját cáfolta.

Mégis, amint elvesztette mandátumát, azonnal bilincsben vezették el. A strasbourgi emberi jogi bíróság később az eljárást tisztességtelennek találta és nagyjából hárommillió forint kártérítést ítélt meg a volt a politikusnak. De bőven voltak más furcsaságok is, amelyek arra utaltak, hogy a nyomozó hatóság az előzetes letartóztatást a nyomásgyakorlás magától értetődő eszközének tekintette. Gyanúsítottak sora vonta vissza a vallomását a bíróság előtt, arra hivatkozva, hogy a kihallgatás során nyomást gyakoroltak rájuk, s fenyegetve érezték magukat. Úgy szabadulhat, ha másokra terhelő nyilatkozatot tesz, s amennyiben „jól beszél”, este hazamehet – például a BKV volt vezérigazgató-helyettese szerint őt ezzel győzködték. Érdekes, korábban még úgy vallott, hogy az elmúlt húsz évben a közlekedési vállalat a várost irányító koalíció kifizetőhelyeként működött. Hagyó korábbi sajtósának meg azt mondták: ha nem tud semmit a volt főnökéről, beszéljen Puch Lászlóról – akinek a cégét szintén emlegették az üggyel kapcsolatban –, és akkor kiengedik.

A volt BKV-vezér, Antal Attila egyenesen bocsánatot kért még tavaly szeptemberben, mert az ügyben gyanúsítottként érintett személyekre – a szabadlábra helyezése érdekében – terhelő vallomást tett. A bíróság előtt kijelentette, hogy aztmondták neki: ha nem vall Hagyóékra, jó időre előzetesbe kerül. Úgy nyilatkozott, hogy a fenyegetés hatására igyekezett megfelelni az „elvárásoknak”, és ezzel mások számára nehézségeket okozott, amiértmegkövette az érintetteket. A közlekedési vállalat egykori jogi igazgatója szerint rá is nyomást gyakorolt az ügyészség. A tárgyaláson elmondta, hogy előzetes letartóztatása alatt több alkalommal is védő közreműködése nélkül hallgatták ki, és azt ígérték: ha Demszkyre, Hagyóra, Kocsisra vall, kiengedik, egyébként meg akár húsz évet is kaphat. Egy listáról is beszélt azokkal a kérdésekkel kapcsolatban, amelyekre a „saját érdekében” válaszolnia kellene. Máskor meg kiderült, hogy a vád tárgyává tett szerződéseket még az adott kontraktus miatt bíróság elé citált vádlott hivatalba lépése előtt írták alá.

A BKV egyik tanúként kihallgatott alvállalkozója egyenesen azt mondta, hogy neki egy magánnyomozó által készített tanúvallomást kellett volna aláírnia, és egy rendőr cserében kilátásba helyezte: ha ezt megteszi, kedvezően befolyásolja az ellene más ok miatt folyó büntetőeljárás kimenetelét. Az utóbbiban egyébként később felmentették. Antal az ügyben szintén tanúként szereplő titkárnője úgy emlékezett, hogy a nyomozó fogalmazványát írta alá saját vallomásaként. Mások szóbeszédre alapozva nyilatkoztak – például a BKV jelenlegi vezérigazgató-helyettese szerint „azt pletykálták, hogy Balogh Zsolt tartott Hagyótól”. A BKV-nak a korábbi időszak szerződéseit véleményező főosztályvezetőjének tanúként történt kihallgatásán az is kiderült, a szakértőnek nincs szakirányú diplomája, így elismerte: „nem tudtam szakvéleményt adni”. De még azt is kifecsegte, hogy a kihallgatását megelőző napon telefonon beszélt a közlekedési cég egyik vezetőjével. Talán egyeztetett, hogy mit is célszerű mondania? Az is előfordult, hogy vallomást tartott vissza vagy változtatott meg az ügyészség – ez is az egyik tárgyaláson derült ki. A védelem és a bíróság korábbi felhívására a vád becsatolt két jegyzőkönyvet, amely Hagyó volt sajtósának a nyomozás során több mint három éve tett vallomását tartalmazta. Az ügyvéd rendelkezésére álló iratokból ugyanakkor kiderült, hogy az ügyészség által átadott és eredetinek minősített jegyzőkönyvben más van, mint az állítólag arról készült fénymásolat.

Vádlóból is lehet vádlott?

Mindez nem zárja ki, hogy a BKV-nál valóban voltak gyanús ügyek, és a felelősséget is érdemes lehet vizsgálni. De valószínűleg nem ilyen körülmények között. A pártatlan és tisztességes eljáráshoz ugyanis mindenkinek joga van. A nyomozás során alkalmazott kényszerintézkedés pedig soha nem lehet előre hozott büntetés, hiszen utóbb kiderülhet, hogy a gyanúsított mégis ártatlan. Vagyis: azért, hogy valakiből beismerő – esetleg másokra terhelő – vallomást csikarjanak ki, senkit nem lehet rács mögé csukni, és más módon sem szabad pszichikai nyomást gyakorolni. Az kényszervallatás – beleértve a letartóztatással való fenyegetést is –, amit a hatályos jog szerint öt évig terjedő börtönbüntetéssel lehet sújtani. Ez elvileg akár több is lehet, mint amekkora büntetésre a BKV-botrány egyes vádlottjai számíthatnak. Mellesleg érdemes lenne a hatóságoknak ügyelniük arra is, hogy egy büntetőeljárás támadhatatlan legyen. Ha a nyomozás törvényességét illetően kétségek merülnek fel, utóbb nehéz leszmajd különbséget tenni vádló és vádlott között.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.