Petíciót is írtak, amelyben a törvényes rend helyreállítását, azaz Keszthelyi Gyula háziorvos praxisba való azonnali visszahelyezését követelik. Ebbe is beleírták, ha erre a polgármester nem hajlandó, akkor azonnal mondjon le. „Az előző polgármester, Czufor József, aki 12 évet volt polgármester, nem ilyen volt” – ezt Pásztor Istvánné mondja. „Vele a falu fejlődött, a konfliktusokra mindig talált megoldást.”

A skandálás mind erősebb, Gál János polgármester most már azzal is bőszíti őket, hogy ugyan kijött, de tanár lévén rögtön oktat is, azt találja mondani: nem itt, hanem a szomszéd faluban kéne tüntetni. Az emberek erre pfujolnak. A polgármester gyorsan eltűnik. Állítólag tárgyalni indul, de ezt szemmel láthatóan senki sem hiszi... A borsodi település képviselő-testülete tavaly októberben bontott szerződést Keszthelyi Gyulával. A legkisebb matyó falu háziorvosának szakmai képességeit ugyan a polgármester sem vitatja, de a Keszthelyi-féle konfliktusokat, amelyek már az egészségügyi kormányzatot is elérték, nem bírta. Ezért aztán az orvosnak mennie kellett.

Keszthelyi Gyula akkor vált országosan is ismertté, amikor négy évvel ezelőtt bejelentette, hogy nem adja be ingyen a térítésmentes (állami) influenzavakcinát. Aztán közérdekű adat eltitkolása miatt följelentette a Magyar Orvosi Kamarát, mert a köztestület a törvényben előírt adatokat –közöttük Éger István elnöki tiszteletdíját – nem tette közzé a honlapján. Majd nem volt hajlandó elvégezni a halottvizsgálatot egy a legeltetés közben hirtelen elhunyt egykori betegén, mondván: miután ő kezelte, másnak kell megállapítania a halál okát. Végül a képviselő-testületnél az szakította el a cérnát”, hogy a halottvizsgálat körül zajló vitát a háziorvos a honlapján is közzétette. Bejegyzései nem szokványosak, mert gyakran nyomdafestéket nem tűrő, indulatszavakkal jellemez, bírál. Jogszabályokat idéz, és azok szerint igaza van. Egyelőre azonban csak a blogon, mert a tardi orvosi praxisában nem gyógyíthat.

Amikor néhány hónapja a tardi rendelőből kiszorult, még áttette működését a szomszédos Cserépváraljára, ahol addig helyettesített, és a tardiak túlnyomó többsége is átment hozzá. Az egészségbiztosító viszont nem hitt ekkora ragaszkodásban. Ellenőrizni akart, de ezt Keszthelyi megtagadta: mondván jogsértő, amit és ahogyan a hivatal kér. Erre az OEP regionális kirendeltsége szerződést bontott az orvossal. S ha mindez nem lenne elég az orvos ellehetetlenüléséhez, történt még valami. Egy hete a megyei közigazgatási hivatal népegészségügyi intézete egymillió forintos bírsággal fenyegette meg Cserépváralja önkormányzatát, ha az továbbra is foglalkoztatja saját körzetében Keszthelyi Gyula háziorvost. A papír formailag a falu egészségügyi ellátásának azonnali felfüggesztéséről szól, és az után született, hogy a polgármester egy nappal korábban egyértelművé tette: nem keres Keszthelyi Gyula helyett másik orvost, a falunak jó, egyelőre úgy is, ha nincs OEP-finanszírozás, de legalább helyben gyógyít. A feketeleves azonban egy újabb hatósági levéllel érkezett, amelyben az ÁNTSZ egy másik helyi hivatala, a tiszaújvárosi járási népegészségügyi intézet bezárta a falu orvosi rendelőjét és a cserépváraljaiaknak kijelölte a tardi orvosi rendelőt. Ettől kezdve Keszthelyi a közfinanszírozás terhére nem írhat támogatással receptet, nem vehet táppénzre senkit, s a két falu lakosságának legfeljebb életmentő ellátást nyújthat. Ha mégis tenné, a beteget ugyan nem érné kár, ellátnák, de az orvos által utalványozott közpénz 150 százalékát fizettetné vissza büntetésként az egészségbiztosító. A hatósági intézkedések nyomán gyakorlatilag mintegy 1500 makacs ember maradt orvos nélkül.

A tardi önkormányzat által alkalmazott helyettesítő orvos Keszthelyi Gyula betegeinek nem kell. Arra a kérdésre, hogy miért nem mennek az új orvoshoz, Kókai Katalinhoz, a tardiak egy emberként felelik: most már, csak azért se!

Keszthelyi Gyula

Az orvosnő két falut heti nyolc órában, ha akarna se tudna ellátni, ráadásul Mezőcsáton van egy saját 1800 fős körzete is. Az orvosnőnek onnan Tard 30 kilométer. Tard és Cserépváralja közt naponta két buszjárat van, ám a menetrend nem igazodik a tardi rendelőben Keszthelyi Gyulát helyettesítő orvos heti három, másfél-két órányi rendelési idejéhez. Aki Cserépváraljáról mégis vállalná az utat a tardi rendelőig, hét és fél órányi időt kellene erre szánnia. S a hamarjában meghozott hatósági döntésekkel az ellátatlanság mellett kisebb káosz is alakult. A múlt héten elmaradt Keszthelyi Gyula betegeinél a táppénzes felülvizsgálat. Egyszerűen elfelejtettek szólni a betegnek. A helyzetet bonyolítja, hogy a felülvizsgálathoz szükséges orvosi iratok Keszthelyi Gyulánál vannak, akinek a betegei írásban nyilatkoztak arról, hogy azokat nem adhatja ki másnak. Keszthelyi viszont nem mehet be a rendelőbe a felülvizsgálat idejére, a felülvizsgáló orvos pecsétje nélkül meg nincs az a kifizetőhely, aki utalna a táppénzeseknek. Kleszóné Konfár Mónika azt mondja: náluk a családban az édesanyja van táppénzen. Hosszas telefonálgatás után most kaptak egy levelet, hogy jövő szerdán rendkívüli felülvizsgálat lesz, de nem tudja senki, hogyan, mi alapján zajlik majd ez az aktus, pótolható-e a már kimaradt orvosi pecsét. Megkaphatják-e a táppénzt.

„Nincs hova hátrálnunk – mondja az egyik tüntető – amikor Keszthelyi Gyulának innen mennie kellett, vele mentünk Cserépváraljára, de most nincs tovább. Már ott sem rendelhet, mi meg nem akarunk másik orvost. Hiába fizetjük a járulékot, nem kapunk ellátást, nem jöhet hozzánk az orvosunk, miközben állítólag szabad az orvosválasztás. Pedig, ha a doktor úrra éjjel van szükség, akkor éjjel, ha hajnalban, hajnalban, de mindig jött. És ha Keszthelyi doktor azt mondta, epekő, akkor az úgy is volt. Most viszont elvesztettünk mindent, legfőképp a biztonságot.”

De van más varázsa is a doktornak. Erős, szuggesztív személyiség, s miután izgágaságáról, jogtudatosságáról híres, betegeinek nem kell hosszú hónapokig vizsgálatokra várnia. A doktor megírja a beutalót és aztán odaszól, időpontot egyeztet, és ha kell elmondja a vonal túlvégén lévőknek, hogy mi áll a jogszabályokban az adott helyzetet illetően. Senki nem kockáztat, nem haragít magára egy ilyen embert. Keszthelyi Gyula betegeinek az ellátása ettől aztán gyors és csaknem zökkenőmentes.

„Tűrhetetlen, hogy a tardiak és a cserépváraljaiak egészsége nem az orvos, hanem a politikusok kezében van” – mondja egy másik asszony. Gyógyszerekből ugyan „spájzoltak”, azzal még legalább négy hétig kihúzhatják, kivéve az inzulint, abból lehet előbb is baj.” Van, aki idős apja miatt aggódik. Azelőtt Keszthelyi Gyula mindig jött és kicserélte az ágyhoz kötött apja katéterét, most meg nem nyúlhat a beteghez. Az asszony zsebkendője sarkát gyűrögeti, fogalma sincs, hogy eztán mi lesz: hívná a doktort, de nem meri. És itt a téren sem kapott arra választ, ki fogja kicserélni azt a katétert, s ki az, aki miatt meg kell várnia míg elfertőződik.

Mi lesz, visszamegyünk az ötvenes évekbe? – kérdi Varga Gyuláné, aki szerint amit most csinálnak a beteggel, az borzasztó. A férje nemrég elesett, mindketten túl vannak hetvenen, Egerbe kellett menni, ott aztán azt mondták: a hazautat meg kell oldani, nem tudnak betegszállító autót biztosítani. Se busz, se vonat nem volt, éjszakára ott kellett maradni Egerben, másnap viszont, amikor vitte a rendelőbe Keszthelyi doktornak a kórházi papírokat, azt látta, hogy öten jöttek három luxusautón az orvost ellenőrizni. Arra volt pénz, meg autó, a férje szállításra meg nem, és most ezek veszik el az orvosát? Milyen világ ez?

A tüntetésnek lassan vége, a tömeg lassan oszlik, a szomszédos orvosi rendelőben hiába kopogunk, van-e orvos, volt-e ott beteg. A résnyire nyíló ajtóban kikukkantó nő, amint megtudja, mire és miért vagyunk kíváncsiak, becsapja az ajtót. S hiába zörgetünk újra meg újra, többé nem nyitja ki.

A szomszéd – szintén az orvosért küzdő – falu, Cserépváralja polgármestere, Dávid Zoltán a tüntetés után másfél órát tárgyalt Gál Jánossal, a tardi polgármesterrel. Szerinte nem sok eredménnyel. A helyzet reménytelen – állítja, a tardi polgármester nem enged, ő meg nem mehet szembe saját faluja akaratával. Pedig most már egyik falunak sincs orvosa. Úgy véli, ő megtett mindent. Legutóbb azt kérte, hogy legalább ideiglenesen, amíg a bíróság eldönti, kinek van igaza – Keszthelyinek vagy az ÁNTSZ-nek, amely megvonta az orvos működési engedélyét – engedjék az orvost rendelni. Választ nem kapott. Az itteniek nem akarnak Tardra menni, de a négyszáz lakosból száz, ha akarna se nagyon tudna, mert ágyhoz kötött. A járóképesek meg is mondták: nem mennek a helyettesítő orvoshoz. Joguk van szabadon orvost választani, azt is mondták: intézzem el, azért vagyok a polgármester, de ehhez én már kevés vagyok. Naponta többször hívom a hivatalokat, az államtitkárságot, ott legutóbb azt mondták: több mint háromezer település van az országban, nem tudnak velünk külön foglalkozni. Ma már itt volt egy család, mert hiába hívták beteg rokonukhoz a mentőt, az ügyeletet, egyik se jött. Keszthelyi meg nem jöhet. A tardi helyettesítő orvos is elérhetetlen. Azt kérdezték: hagyják-e a beteget az utcán, vagy hozzák-e a hivatalba?

Az egészségbiztosító szerint a kialakult patthelyzetben a megoldás az lehetne, ha az ellátásra kötelezett Cserépváralja önkormányzata mint az OEP-szerződésre jogosult, lehetővé tenné a helyszíni ellenőrző vizsgálat elvégzését. A vizsgálatot természetesen az OEP csak szerződésre jogosult partnerénél, jelen esetben a Cserépváraljai önkormányzatnál kezdeményezheti, de az ellenőrzést az önkormányzat által működtetett háziorvosi szolgáltatónál végezheti. Téves azonban a különböző csatornákon megjelent felvetés, miszerint az OEP az egészségügyi adatok átadására kötelezné a polgármestert, hisz a szolgálatokhoz történő bejelentkezéseket tartalmazó betegnyilatkozatok nem tekinthetők egészségügyi adatoknak. A hivatal lapunk kérdéseire adott írásos válaszában azt írták: „Végezetül megjegyezni kívánjuk ismételten, hogy az Önkormányzatok kötelezettsége a háziorvosi ellátás megszervezése és biztosítása, ennek folyományaként az OEP finanszírozási szerződést köt az önkormányzat által feladatellátásra kijelölt, érvényes működési engedéllyel rendelkező háziorvosi szolgáltatóval. A közpénzekből finanszírozott háziorvosi ellátás pénzügyi alapja a bejelentkezett betegek után járó „finanszírozott kártyapénz”, melynek jogosságát az OEP-nek kötelezettsége ellenőrizni, melyet az egészségbiztosítónak a továbbiakban is meg kell tennie parciális, helyi érdekek figyelembevétele nélkül.”

Keszthelyi Gyula