Horror az Újszínházban

Szerettem volna áttekinteni, mérlegre tenni az új Újszínház első esztendejét. Nem azt, ami körülötte történt, hanem ami benne.

KÉZirat: a sportág, melyben gazdagok vagyunk

„Jó játék a kézilabda, csak azt nem értem, miért nincs benne henc.

Inotai Edit: Megindultak

Más dolog ábrándozni a külföldi életről, és megint más megtenni a döntő lépéseket, szervezni, belevágni, vállalni a kockázatot, hogy családi-társadalmi háló nélkül megállunk-e a magunk lábán.

Temesd el a halottakat!

„Egy másik tanítvány pedig ezt mondta neki: »Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem az apámat«.

Nicolas Cage ősemberbőrben

Nicolas Cage életében először adta kölcsön a hangját egy animációs produkció karakterének a Croodékban. Cage a berlini világpremieren adott interjút a Népszabadságnak.

 

Gombár Csaba: Kászonyi Dánielről

Az 1867-es kiegyezés miatti tiltakozásul Kászonyi Dániel itthagyta az országot. Ismét az emigráns életet választotta, mert a „deáki tettet” nemzetárulásnak tekintette. Már az 1849-es komáromi kapituláció után – amivel szintén nem értett egyet, s tovább harcolt volna – sok évet töltött emigrációban.

Kossuth feltétlen híveként és bizalmi embereként vett részt a szabadságharcban, s később az elnyomatás éveiben is a különféle szervezkedésekben. 1848 őszén, bécsi évei és kapcsolatai nyomán, a magyar és bécsi forradalom vezetőinek összekötője, az események fontos szemtanúja volt. A bécsiek megsegítésére 220 mázsa puskaport személyesen vitt gőzmozdonnyal Pozsonyból Bécsbe. Szintén élete kockáztatásával ment Prágába rábeszélni az ott szolgáló magyar huszárokat, hogy magyar zászló alatt harcoljanak a Habsburgok ellen.

Versekből, filmekből tudjuk – sikerrel. Kérdi tőle az egyik huszár, hogy találnak haza, milyen hosszú az út. Szokásos napi menettel, mondja Kászonyi – valaha ő is huszártiszt – tizennyolc-húsz nap. Térképet rajzol, magyaráz, s a huszárok erőltetett menetben hat nap alatt beérnek Magyarországba. Már csak ezekért is nemzeti hősként emlegethetnénk. De előzőleg, mint jurátus, nem csupán egyike az 1832-es országgyűlés ifjainak, hanem később meghurcolt szervezőjük is; Széchenyi kísérője al-dunai utazásánál – hazafias kaland kaland hátán.

Amikor 1867-ben a kiegyezés miatt elhagyja az országot, Lipcsébe érve német nyelven több száz oldalas könyvet ír. Politikai célból írta meg – huszonhat nap alatt – addigi életét és a hazai történések hite szerinti lényegét, pusztán emlékezetére hagyatkozva. Azért németül, hogy tudhassa a világ, mi történt a reformországgyűléseken, a szabadságharc alatt és az elnyomatás éveiben. Aztán egy évszázados csend itthon e könyvről, senki sem akarta megismertetni a magyar olvasóval. Kosáry Domokos fordította le – alighanem börtönévei alatt –, s 1977-ben jelent meg a Magyarhon négy korszaka címmel ez a különös dokumentum.

A könyv végén egy sajátos tervet vázol: vándoroljanak ki a magyarok Új-Zélandba. Ez a sziget nagyjából akkora, mint a történelmi ország, kellemes az éghajlata, s gyakorlatilag lakatlan. Viccként hangzik, de nem annak szánta. Nem úgy merült ez fel nála, mint Brazília Az török áfium ellen való orvosságban Zrínyi Miklósnál, aki csak politika tervei közepette, azok esetleges sikertelenségére gondolva írja: „Boldog Isten! (...) Fussunk ki az országbul, ha eztet resteljük. Ugy hallom Braziliában elég puszta ország vagyon; kérjünk spanyor királytul egy tartományt, csináljunk egy coloniát, legyünk polgárrá.”

Kászonyi a maga korában egyedülállóan – s ez már a nemzetállamok kora – számot vet azzal, hogy a soknemzetiségű Magyarország fenntarthatatlan. Úgy látja, hogy a kiegyezés után az országot előbb-utóbb fel fogják darabolni, s a középen maradóknak nem marad itt jövőjük. Kiutat keresve, mérlegelve, Új-Zéland mellett dönt. Angliai éveiben ismerhette meg A tőke első kötetében is sokszor hivatkozott – s Marx által persze ironikusan bírált – „szisztematikus kolonizációt”, Edward Wakefield koncepcióját, amely némiképp még Új-Zéland betelepítése során érvényesült.

Kászonyi Dániel Lipcsében 1868-ban
FORRÁS: KÖVÉR GYÖRGY: A TISZAESZLÁRI DRÁMA

Kászonyi úgy tartotta, hogy ha a szükség úgy hozza, és a vándorbotot kézbe kell venni, a kihívásokat vállalók mindig a nemzet legvállalkozóbb, leginkább életre való részei. A „mozdíthatatlan patriotizmust”, vagyis a helyben maradást helytelenítette. „Vajon a hazafiság a rögre vonatkozik...?” – teszi fel a kérdést.

Szerinte már a népvándorlás kori óhazából is csak a tettre készek jöttek el. 1867 után pedig úgy érezte, megint menni kell, mert a körülöttünk lévő nemzetektől semmi jót nem várhatunk. Ez az érzés alighanem a szabadságharc során az osztrákokkal, horvátokkal, szerbekkel, románokkal súlyosan elmérgesedett viszonyokból fakadt. De aligha szabadulhatott egy másik, fiatalkori élményétől.

Az 1931-es koleralázadások idején, mint köznemesi család sarja, a fegyverre kapott abaúji nemesi felkelők között van, hiszen akkor már tizennyolc éves. A magyar nemesi kúriákat felgyújtó s az urakat gyilkoló parasztok közül a vármegyeiek még melegében vagy hetven embert felakasztottak. Kászonyi mint az alispán által kinevezett statáriális bíróság legfiatalabb tagja köteles volt minden kivégzésnél ott lenni. Azt állítja, hogy a magyar urakra csak a ruszin és szlovák falvak népe támadt. E tapasztalatai miatt a soknemzetiségű Magyar Királyságot baljós és életképtelen politikai képződménynek tekintette.

Kászonyi Dániel azonban nem csupán a Kossuth-emigráció egyik fontos alakja, de „a korai magyar munkásmozgalom egyik legizgalmasabb szereplője” – jegyzi meg róla Szörényi László egy más tárgyú irodalomtörténeti tanulmányában. Sőt lehet, hogy nem is az egyik, hanem a legizgalmasabb. Csak éppen soha szó így róla nem esett, hisz a fent jelzettek miatt, a maga nacionalizmusa miatt, kilógott a hosszan hivatalossá lett internacionalizmusból is. Holott éhbéren – újabb hazatérése után – három évig ő szerkesztette az 1880-as évek elején a Népszavát, Miller Tamás néven jegyezve azt. Az angliai honosításkor a Kossuth melletti konspiratív tevékenysége miatt új nevet választott: Thomas Miller; s az angol útlevél magyarországi hányattatásai miatt is alkalmatos lehetett.

Szocialistasága pedig legalább annyira származik nemesi családjából, mint nacionalizmusa, hisz királyi tisztviselővé lett apjának ifjúkori veszélyes olvasmánya a jakobinusok katekizmusa volt, amelynek az olvasásáért és terjesztéséért akkoriban várbörtön járt. Apjára emlékezve idézi a kezdő sorokat. „Az első kérdés így hangzott: „Mi vagy?” És a válasz: „Barom.” Kérdés: „Ki tett azzá?” Válasz: „A császár, a papok és a nemesség.”

Kászonyi személye itthon ugyan sosem volt teljesen ismeretlen, de az egymással küszködő politikai oldalak egyike se tudta se lenyelni, se kiköpni. Eötvös Károly írta róla a Magyar alakok-ban: „Először liberális volt. Azután lett magyar radikális. Párizsban köztársasági s mikor 48-ban hazajött: forradalmár. A forradalom befejeztével, bújdosó és szoczialista. Imádta a szoczialistákat, de amikor a nihilisták kerültek felszínre s az orosz czárt felrobbantották: akkor már a szoczialisták is pecsovicsok lettek az ő szemében. ...Mindig hitt, mindig lelkesült, mindig dolgozott, mindig éhezett.”

Van Kászonyinak egy mondata, amely sokat nyom a latban, talán többet, mint politikai véleményei. Azt írta a Kosáry Domokos fordította könyvében, hogy „A patriotizmus, mint a nacionalizmusról szólva már kifejtettem, kiagyalt és képzelt erény csupán, szűkkeblűség az emberiség iránt általában”. Benedict Anderson világszerte sokat idézet fordulata a nemzetről, mint „képzelt közösségről” (Imagined Communities, 1983) előlegeződik itt meg egy évszázaddal Benedict Anderson előtt. Kászonyi ugyan nem teoretizált, de Anderson érveihez hasonlóan tudatosan vette számba a gőzgép és a nyomtatott sajtó hatását a nemzetállamok sorozatgyártásánál – amikor ennek történelmi ideje volt. Eszmetörténetileg – hogy úgy mondjam – ez nem akármi. Erre magyarként akár büszkék is lehetünk.

Huszárok, hazafelé – jelenet a 80 huszár című filmből
Top cikkek
A NOL kiadója a Népszabadság zrt. © Minden jog fenntartva.