Gazságszolgáltatás, avagy az UD-ügy utóélete

Az UD-ügy – ha a „nemzeti” média és a vádhatóság tudatformáló erőfeszítései ellenére még emlékszünk a lényegre – klasszikus megfigyelési história volt: egy magáncég (és/vagy annak néhány munkatársa), jelentős részben politikai megrendelésre, a köznyelvben titkosszolgálatinak nevezett módszerekkel adatokat gyűjtött politikusokról, közrejátszva egy ellenzéki párt belső erőviszonyainak átalakulásában. A következmény az elmúlt 22 év egyik legfurcsább bűnügye lett.

Ha sorra vesszük, hogy mi lett a sorsa a megfigyelőknek és a megfigyelteknek, sokat megérthetünk a minket kormányzó hatalom természetéből, az „igaz” és a „hamis” egyre bonyolultabbá váló viszonyáról, meg talán arról is, hogy miért nem lehet befejezni a rendszerváltást a legtágabban értelmezett ügynökakta-nyilvánosság megteremtése nélkül. A történet röviden: a jók maradéktalanul elnyerték a büntetésüket.

Amikor a történet fényt kapott:Dávid Ibolya sajtótájékoztatója 2008. szeptember 12-én
Amikor a történet fényt kapott:Dávid Ibolya sajtótájékoztatója 2008. szeptember 12-én

Idén szeptemberben felmentette a Kúria Dávid Ibolyát. Az MDF volt elnöke ellen a – nem utolsósorban vele is kapcsolatban – titokban készült felvételek nyilvánosságra hozatala (jogosulatlan adatkezelés) volt a vád. Immár tehát bírósági ítélet is van róla, hogy az UD-sztori egyik kulcsfigurája nem vétkes, miközben a legsúlyosabb konzekvenciák őt érintik, hiszen évek óta pereskednie kell azért, hogy legalább erkölcsi értelemben tisztázni tudja magát egy olyan ügyben, amelynek eredetileg – a józan ész és az átlagember jogérzéke szerint is – egyértelműen a sértettje (és nem az elkövetője) volt.

Politikai pályája pedig – talán orvosolhatatlanul – kettétört. Maga a történet bő négy évvel ezelőtt, 2008 szeptemberében indult, a tisztánlátás azonban igényli, hogy ennél egy kicsit régebbről kezdjük a felgöngyölítést. A 2002-es választást a Fidesz még „saját jogon” veszítette el, ám a pártban és a pártvezetésben máig él a gondolat, hogy a 2006-os vereségért Dávid Ibolyára és az MDF-re kell haragudniuk.

Az éppen egy a tábort és egy a zászlót vizionáló jobboldalnak már az sem tetszett, hogy az MDF 2002-ben önálló frakciót alakított a parlamentben (biztosak voltak benne, hogy az MSZP-t csak akkor lehet legyőzni, ha csupán egyetlen párt van a jobboldalon), azon az állításon pedig végképp kiakadtak (már 2004-ben), hogy Dávid szerint a jobb- és a baloldal felosztotta egymás között az állami megrendeléseket. A megbocsáthatatlan hiba az volt, hogy 2006-ban a két forduló között Dávid Ibolya az akkorra már jelentősen átpozicionált MDF jelöltjeit nem léptette vissza a Fidesz javára. (Csak a történelmi hűség kedvéért: a Fidesz ezzel sem nyert volna, a Gyurcsány-kormány helyzetét viszont már a startnál instabillá lehetett volna tenni, ráadásul az akkori közvélemény-kutatások szerint az MDF-szavazók közül abban a kiélezett helyzetben csak a kisebbség szavazott volna a Fideszre.)

Amikor a történet fényt kapott:Dávid Ibolya sajtótájékoztatója 2008. szeptember 12-én
Amikor a történet fényt kapott:Dávid Ibolya sajtótájékoztatója 2008. szeptember 12-én

A későbbi eseményeket a mából visszatekintve úgy is le lehet írni, hogy a Fidesz megpróbálta az elcsámborgott bárányt visszatéríteni a jobb útra, méghozzá azzal, hogy a Tombor András és Giró-Szász András (Orbán volt főtanácsadója és a Századvég Alapítvány akkori vezetője) bizalmát és tanácsait élvező Almássy Kornél megkísérelte elhódítani a pártelnöki pozíciót Dávid Ibolyától. Hogy Almássynak valóban az MDF Fideszhez húzása lett volna-e a küldetése, az a történtek ismeretében nem egyértelmű, de valószínűsíthető.

Az viszont biztos, hogy az elnökváltás elmaradt, méghozzá az UD-ügy néven ismertté vált botrány miatt. 2008 szeptemberében először Almássy állt elő azzal, hogy le akarják járatni és meg akarták zsarolni, majd Dávid Ibolya robbantott, nyilvánosságra hozva egy, a közéletet hónapokra tematizáló hangfelvételt. A rögzített telefonbeszélgetésben Tóth János, az UD vezérigazgatója arról tájékoztatja Csányi Sándor OTP-vezért, hogy Almássy Kornél Dávid Ibolyára és az MDF-re terhelő adatok keresésére akart megbízást adni az UD Zrt.-nek Tombor Andráson keresztül.

Az esetből országos botrány lett, amitől a nyilvánosság előtt minden szereplő igyekezett elhatárolódni. A Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) által hamarosan elindított nyomozás elképesztő dolgokat tárt fel az UD háza táján: a nyomozati iratokban szerepelnek behatolási kísérletek különféle kormányszervek és a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) szervereire, felmerült a rendőrség, a vámügy, az adóhatóság és az NBH embereinek megkörnyékezése, gépfegyver és lőszerek beszerzése, Bajnai Gordonról és Gyurcsány Ferencről környezettanulmány készítése, egy ügyvédi iroda illegális bekamerázása és lehallgatása, hamis bizonyítékok előállítása, fizikai erőszak (végtagok eltörése) stb. Ennek a nyomozásnak ugyanaz lett az eredménye, mint az ügy vélelmezett sértettjei által indított polgári pereknek: különböző szakaszokban mindegyik elhalt.

Amikor a történet fényt kapott:Dávid Ibolya sajtótájékoztatója 2008. szeptember 12-én
Amikor a történet fényt kapott:Dávid Ibolya sajtótájékoztatója 2008. szeptember 12-én

Indultak viszont új eljárások, mégpedig a megfigyeltekkel szemben, és ezek – hogyan, hogyan nem – sokkal hosszabb életűeknek bizonyultak. A vádlottak padjára került például Tóth Károly, a parlament nemzetbiztonsági bizottságának korabeli alelnöke (vagyis az ügyészség fellépése nyomán vád lett abból, hogy a parlamenti szakbizottság megismerkedett a szóban forgó hangfelvételek leirataival, és azokat nem tartotta titokban). Érdemes megjegyezni, hogy Simicskó István, a bizottság akkori elnöke megúszta a vádemelést, mégpedig annak köszönhetően, hogy a Fidesz akkoriban nem vett részt a bizottság munkájában – nem voltak kíváncsiak rá, hogy egy „magán-titkosszolgálat” milyen módon avatkozik be a politikába a regnáló kormánnyal szemben, a jobboldali ellenzék érdekében.

Amikor a történet fényt kapott:Dávid Ibolya sajtótájékoztatója 2008. szeptember 12-én
Amikor a történet fényt kapott:Dávid Ibolya sajtótájékoztatója 2008. szeptember 12-én

Akár azt is gondolhatnánk, hogy ezért a félrenézésért utóbb jutalmat kaptak: a fideszes bizottsági tagok közül Hende Csaba ma honvédelmi miniszter, Kövér László a parlament elnöke, Lezsák Sándor pedig ugyanott alelnök. Simicskó jelenleg a sportért felelős államtitkár a kormányban. Felívelt a pályája Bakondi György ügyvédnek is, aki a megtámadott UD-t képviselte a cég vezetői által indított ellentámadó (például a személyiségi jogi) perekben. Neki sokat hallhattuk a nevét az ajkai vörösiszap-katasztrófával kapcsolatban, ahol már mint a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság főigazgatója és frissen kinevezett altábornagy szerepelt.

Nem járt rosszul Horváth József, az UD Zrt. korábbi vezetője sem, ő ma a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálatok főigazgató-helyettese. Almássy Kornél, az MDF volt országgyűlési képviselője mostanában a Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt. közútfenntartási igazgatójaként tevékenykedik (a szakmai végzettsége egyébként megvan hozzá, inkább csak a gyakorlat hiányzik). Stumpf István tanúként szerepelt a Dávid Ibolya elleni (!) perben, mivel az egyik hangfelvételen olyan összefüggésben hangzott el a neve, mintha ő lenne az adatgyűjtés egyik megbízója, amit ő tagadott. Ma alkotmánybíró, méghozzá anélkül, hogy az alkotmánybírósági törvény által előírt jogtudósi praxissal rendelkezne. Demeter Ervin – aki az egyik nyomozati irat szerint „a 2008. február 14-én rögzített telefonos beszélgetés során arra kérte az UD-s Horváth Józsefet, ki tudná-e deríteni, Laborc Sándor (az NBH akkori vezetője) milyen gyakran járt Oroszországban” – napjainkban a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kormányhivatalt vezető kormánymegbízott.

Giró-Szász András, aki Almássyt látta el tanácsokkal Dávid tervezett megpuccsolása idején, most kormányszóvivő. Maga az UD Zrt. 200 millió forintos kártalanítást kapott az államtól egy megegyezéssel zárult személyiségi jogi (vagyis az UD jó hírének sérülése miatt indított) perben. Mint fentebb már jeleztük, a tulajdonképpeni megfigyelési ügy miatt – lehallgatási, megfigyelési, adatgyűjtési és egyéb vádakkal – indult nyomozásokat bűncselekmény hiányában egymás után lezárták, a megfigyeltekkel, illetve az előző kormánynak az üggyel hivatalból foglalkozni kényszerülő szakpolitikusaival és szakhivatalnokaival szemben viszont sorra indultak az eljárások jogosulatlan adatkezelés, illetve személyiségi jogok megsértése miatt (amit azzal követtek el, hogy az illegálisnak tűnő megfigyelésekről a nemzetbiztonsági bizottság, illetve a nyilvánosság előtt beszámoltak).

Amikor a történet fényt kapott:Dávid Ibolya sajtótájékoztatója 2008. szeptember 12-én
Amikor a történet fényt kapott:Dávid Ibolya sajtótájékoztatója 2008. szeptember 12-én

2012 áprilisáig kellett várnunk, hogy kiderüljön: Szilvásy György, volt titokminiszter 2008 szeptemberében jogszerűen adta át a parlament nemzetbiztonsági bizottságának azokat a hangfelvételeket, amelyek bizonyították, hogy két fideszes hivatali elődje (Kövér László és Demeter Ervin) rendszeres kapcsolatban állt a javarészt volt nemzetbiztonsági tisztek által alapított UD Zrt. vezetőivel. A közel négyéves, teljesen eredménytelen nyomozás és per különösen annak fényében tűnik indokolatlanul elnyújtottnak, hogy az ügyészség az UD Zrt.-vel szemben indított vizsgálódást nyolc hónap alatt lezárta.

Szilvásy végül papír szerint is ártatlanul került ki az ügyből (abban a perben első fokon Dávid Ibolyát, Tóth Károlyt és a negyedrendű vádlottat, Herényi Károlyt is felmentették a jogosulatlan adatkezelés vádja alól, a bíróság pedig élesen bírálta a „hiányos, pontatlan és egyoldalú” ügyészségi munkát), ám a jobboldali sajtó és a kormányváltás után a közmédia – éppen a vádemelésre és a perekre hivatkozva – éveken keresztül hadjáratot folytatott ellene, visszatérően minősíthetetlen kifejezésekkel illetve őt.

A szintén perbe fogott Laborc Sándort hivatali visszaélésben bűntelennek találta a bíróság, viszont bűnösnek mondta ki magántitok jogosulatlan megismerésében, illetve ennek kísérletében, ezért pénzbüntetésre ítélte. Laborc (aki annak idején az UD Zrt. ellen a feljelentést megtette lőfegyverrel való visszaélés és más bűncselekmények gyanúja miatt) első fokon az UD-vel szembeni személyiségi jogi pert is elvesztette.

Amikor a történet fényt kapott:Dávid Ibolya sajtótájékoztatója 2008. szeptember 12-én
Amikor a történet fényt kapott:Dávid Ibolya sajtótájékoztatója 2008. szeptember 12-én

Jogerősen nyert ugyanakkor magánvádlóként Somogyi Zoltán politikai elemző, aki Almássy Kornéllal pereskedett: Almássy a bíróság szerint elkövette a nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétségét, amikor 2009. november 13-i közleményében zsarolással vádolta Somogyit (a zsarolás az lett volna, hogy az UD-ügyben játszott szerepének ismertté válásakor Almássynak azt javasolták: lépjen vissza az elnökjelöltségtől).

A legtöbb ütést – ahogyan arra már utaltunk – talán Dávid Ibolya kapta: bár jogilag eddig mindent megnyert, emberileg szinte mindent elveszített. Az utóbbi négy évben gyakorlatilag csak vádlottként szerepelt a médiában, pártja és politikai jövője nincs. Pedig csupán egyetlen „bűne” vált bizonyossá: nem akarta, hogy az MDF Orbán Viktor hatalomba segítésének eszköze legyen. De nem úszta meg az ország sem: azzal, hogy az MDF-et az UD-üggyel „kivonták” a kampányból, nagy lépéssel kerültünk közelebb a minden szabályt átíró kétharmadhoz.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.