Egy hatalmas pofon 'a haza üdvére, a köz szolgálatára'

Balsai István és Lázár János egyéni képviselői indítványt nyújtottak be, amelynek alapján mindazokat, akik az általános öregségi nyugdíjkorhatár előtt vonultak nyugállományba, megfoszthatják a nyugellátástól. Úgy tűnik, ezzel már bemutatása előtt felülírják a Magyary-programot. A szakszervezetek óriási pofont kaptak.

Az úgynevezett Magyary-program keretében a kormány a közigazgatás egészét – annak szervezetét, feladatrendszerét, az eljárási szabályokat és a humánerőforrást – érintő változásokat helyezett kilátásba, ám az érdemi információkkal igencsak csínján bánnak. Igaz, már a hétvégén Rétvári Bence államtitkár annyit közölt, hogy a közszolgák etikai kódexe a jövő évtől életbe lép. Ez egyike „a haza üdvére és a köz szolgálatára”, hangzatos mottóval hirdetett csomag egyik, már ismertté vált elemének. A több mint százezer embert érintő közszolgálati életpályamodellről viszont, bár a kormányzati kommunikációért felelős államtitkárság februári közleményében szakmai egyeztetést ígért, alig tudni valamit. Ráadásul a fideszes Balsai István és Lázár János múlt hét pénteki, a korengedményes nyugdíjak megvonását célzó javaslata után a későbbi tárgyalások kimenetele a legenyhébb kifejezéssel élve is, igencsak kétségessé válhat.

Az érintett tárcák illetékesei alig több mint egy hete találkoztak a kormány- és a köztisztviselői, a rendvédelmi, illetve a honvédelmi szakszervezetek képviselőivel, ám ott csupán annyi derült ki, hogy egységes alapelveken nyugvó közszolgálati életpályamodell kialakítását tervezik, amelynek része a nyugdíjrendszer felülvizsgálata. A részletekről azonban az érdekképviseletek nem kaptak tájékoztatást, csupán annyit közöltek velük, hogy a közigazgatásfejlesztési stratégiát június 10-én, vagyis Magyary Zoltánnak, a program névadójának születésnapján teszik közzé.

Arról viszont ott senki nem beszélt, hogy pár nappal később a ma hatályos alkotmány módosítására egyéni képviselői indítványt nyújtanak majd be, amelynek alapján mindazokat, akik az általános öregségi nyugdíjkorhatár előtt vonultak nyugállományba, megfoszthatják a nyugellátástól. Az intézkedés sújthatja a szolgálati nyugdíjas rendőröket, tűzoltókat és katonákat, továbbá azokat – az autóbusz-vezetőket, vasutasokat, vegyipari dolgozókat, bányászokat például–, akik más foglalkozásuk okán szereztek korkedvezményes nyugdíjra jogosultságot. Ezt a szakszervezetek rendkívül barátságtalan lépésként, az érintett csoportok elleni nyílt támadásként értékelik, és válaszlépéseket helyeztek kilátásba. A helyzet egyre forróbb.

Bíztak benne, hogy a közszolgálati, s ezen belül a rendvédelmi életpályáról érdemi tárgyalás indulhat, de a múlt pénteki javaslat óriási pofon volt, és igencsak befolyásolja, hogyan folytatódnak az egyeztetések – jelentette ki lapunk kérdésére Kónya Péter, a Független Rendőrszakszervezet elnöke. Az állomány elhitte, hogy megerősítik a rendvédelmi szerveket, és még fizetésemelést is kapnak – tette hozzá –, ezzel szemben a mostani hétvége a megvilágosodás ideje volt. Kónya elmondta: arról, hogy most mit csináljanak, a szakszervezet demonstrációs bizottságának mai ülésén döntenek.

A Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezete úgy véli, hogy Lázárék javaslata elfogadhatatlan. „A tűzoltók visszatérnek az utcára és mostantól nem fognak meghátrálni az üres politikai üzenetek miatt. Fokozzuk a szakmai összefogást és az eddigieknél is nyomatékosabban adunk hangot elégedetlenségünknek. Amennyiben pedig szükséges, megtesszük a nemzetközi jogi lépéseket”, írják közleményükben.

Mindent elsöprő humán katasztrófa előtt áll az ország a Vegyipari Dolgozók Szakszervezete szerint a Fidesz-frakció miatt, amely „leplezetlenül arra készül, hogy mélyszegénységbe taszítsa a rokkantság és korengedmény miatt nyugdíjazott emberek tömegeit”. Székely Tamás, a vegyipariak elnöke szerint félrevezető álszentség azt állítani, hogy az országnak szüksége van a beteg, veszélyes munkában testileg, lelkileg elfáradt embereknek a munkájára, miközben az egészséges pályakezdők sem tudnak elhelyezkedni, mert nincs munkahely.

A Magyar Köztisztviselők és Közalkalmazottak Szakszervezetének tagjait a múlt pénteki előterjesztés kevésbé érinti, de Fehér József főtitkár is úgy látja: az életpályamodellről később folytatandó egyeztetésekre ez a lépés alaposan rányomja a bélyegét, mi több, egyenesen megkérdőjelezi azok értelmét. Ha ugyanis a jogalkotásnak ez a módszere továbbra is általános marad, hiába egyeznek meg a kormánnyal bármiben – fogalmazott –, hiszen egyéni képviselői indítvánnyal a megállapodás rövid úton felrúgható. Jogállami keretek között az efféle eljárás egyébként a főtitkár szerint teljességgel elfogadhatatlan.

Tulajdonképpen nincs szükség kormányra, ha az alapjogokat érintő, az emberek mindennapjait jelentősen befolyásoló ügyekben ad hoc képviselői kezdeményezések alapján születik döntés – állítja Fehér. A főtitkár ezzel kapcsolatban kiemelte: az még érthető volt, hogy a parlamenti választás után, de a kabinet megalakulása előtt több törvényt egyéni indítvány alapján fogadtak el, annak viszont nincs értelme, hogy máig ez a gyakorlat tekinthető általánosnak. Ez a „parlamenti kormányzás” gyakorlatilag kizárja az egyeztetés lehetőségét, de Fehér József szerint a kormányzati felelősség érvényesülését is megkérdőjelezi.

Ki volt a névadó?

Magyary Zoltán 1888-ban született, s 1910-ben államtudományi oklevelet, két évvel később jogi diplomát szerzett. Első munkahelye a Vallás- és Közoktatási Minisztérium volt, ahol húsz esztendőt töltött el. Tudományos munkásságának köszönhető, hogy a Pázmány Péter Tudományegyetemen meghívott előadóként működött, majd 1930-tól a közjogi és közigazgatásjogi tanszék vezetője, 1937–38-ban dékánja lett. Közigazgatási kormánybiztosként közreműködött a magyar közigazgatási rendszer megújításában, s a nevéhez fűződik a Magyar Közigazgatási Intézet megalapítása is. Kutatóként nemzetközi hírnévre tett szert, publikációi angolul, franciául, németül és oroszul is megjelentek. Magyary Zoltán 1945. március 24-én – a szovjet csapatoktól elszenvedett atrocitások hatására – a feleségével közösen vetett véget életének.

Magyary Zoltán a közszolgálatról

„Az életfogytig való alkalmazás célszerűségi okból fejlődött ki. Szakképzettségnek az alkalmazás előfeltételeként való megkövetelése, továbbá a tisztviselő egész munkaerejének főhivatásként való igénybevétele szükségessé tették a hivatalnok megélhetésének biztosítását. Minél teljesebb volt a hivatalnok részéről az odaadás, annál kevesebb lehetősége volt az elhelyezkedés megfelelő változtatására. Hivatása magaslatán álló hivatalnoknak hosszú időn át való működése a szolgálatadó számára is előnyt jelentett, a hivatalnok tapasztalatokban és helyi ismeretekben való gyarapodása révén. A hivatalnok érdeke kívánta, hogy ha élete munkaképes korát valamely szolgálatadó szolgálatában töltötte, ott megmaradhasson csökkent munkaképességének idején is, és szolgálatképtelenné válása és elöregedése esetén nyugdíjat, halála után pedig özvegye és kiskorú árvái ellátást kapjanak.

Fokozatosan kifejlődött mindaz, amit az alkalmazott érdeke a hivatásos alkalmazása esetén kívánt. Ezzel szemben van annak a szüksége, hogy a köz, mint szolgálatadó, biztosítva legyen abban a tekintetben, hogy az alkalmazott, dacára alkalmazása állandóságának, azaz elbocsátása lehetetlenségének, mindig birtokában legyen a szükséges képességeknek.” (Forrás: A hivatásos közszolgálat megoldandó kérdései, Kolozsvár, 1944.)

A tűzoltók azt üzenik, hogy visszatérnek az utcára
A tűzoltók azt üzenik, hogy visszatérnek az utcára FOTÓ: KOCSIS ZOLTÁN
Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.