Önarckép roma tükörben

Meglehet, illúzió: a könyv megváltoztathatja a világot. Dupcsik Csaba kötete (A magyarországi cigányság története) nem is erre vállalkozik, mindössze képet állít elénk a cigányságról és rólunk, a többségi társadalomról.

– Hogyan kezdett el a cigánysággal foglalkozni? Nem túl kényes ez a téma mostanság?

– A „kényessége” jelzi igazán, milyenfontos kérdésről van szó. De nem mostanság kezdtem: több kisebb megbízást kaptam ezzel kapcsolatban, így voltaképpen belesodródtam a témába.

– Mindig is érdekelte ez a népcsoport?

– A romákkal csak áttételesen foglalkoztam, a róluk szóló, velük foglalkozó kutatásokon és kutatókon keresztül. Az elmélettörténet, a társadalomtörténet érdekel, terepen nem jártam.

– Miért?

– Mert nem értek hozzá. Ma a tudományigazi nagyüzem, ahol már nincsenek mindenhez értő ezermesterek. Sokkal inkább a specializálódott tudás számít.

– Pedig ezt tankönyvnek szánta.

– Inkább úgy mondanám: tankönyvszerű. Úgy gondolom, hogy a hagyományos tankönyvírás ma már problematikussá vált. A hagyományos tankönyvíró ugyanis megkérdőjelezhetetlen tudást közvetít. Manapság azonban szinte mindennel kapcsolatban lehet szakmailag megalapozott – vagy annak tűnő – véleményt találni. Ezért ma már nem elég ismereteket átadni – el is kell magyarázni, hogy honnan szereztem az ismereteimet. Eközben vállalni lehet, sőt vállalni kell bizonyos mértékű elfogultságot is. Ki kell teríteni a kártyákat, bemutatni, hogy milyen vélemények léteznek, majd megmagyarázni, melyikkel értek egyet, és miért. A cigányság történetét is így kell olvasni. Az ilyen elfogultságok vizsgálatával ugyanis rengeteg mindent megtudhatunk – csak éppen nem a romákról, mint inkábba róluk beszélőkről és írókról.

– Nem félt attól, hogy politika a maga képéreformálja ezt a könyvet is?

Pesszimista vagyok
Pesszimista vagyok

– Ez benne volt a pakliban: szinte minden cigányságról szóló cikk, állítás politikai felhangokat kap. Az első romákkal kapcsolatos kutatást egyébként belügyminiszteri rendelet indította el: 1893 egy adott napján Magyarország valamennyi településén össze kellett írni a cigányokat. Jellemző, hogy a körlevélbe azt is belefoglalták, hogy szükség esetén a csendőrség vagy a katonaság is álljon készen. A kutatás kimutatta, hogy a romáknak csak a töredéke sátoros cigány, a döntő többség letelepedve, házakban élt. Mégis, a korabeli közvéleményt változatlanul az egzotikusabbnak tartott sátorosok érdekelték. A fényképészek őket keresték, nem véletlenül egy ilyen korabeli kép szerepel a könyv borítóján is.

– Ígéretes kezdet...

– A folytatás viszont már elmaradt. Éppen ezt követően kezdődött egy hosszú időszak, amikor úgy tűnhetett, mintha nem is létezett volna cigányság. Pedig éppen ebben a korszakban váltak a legnépesebb kisebbségünkké.

– Nem tartották érdekesnek a témát?

– Nem. Pedig – és ezzel a világért semakarom megsérteni az érintetteket – a romák nem „csak” önmagukban érdekesek. Rajtuk keresztül ugyanis a magyar társadalom sajátos képét pillanthatjuk meg. Minden, ami ebben a társadalomban rosszul működik, annak hatása fokozottan lecsapódik a romáknál – türelmetlenségünk, a mássággal kapcsolatos intoleranciánk. Egyetlen példa: miközben szeretjük magunkat gyerekszerető társadalomnak látni, időnként nyomasztó, hogyan bánunk a gyerekekkel a nyilvános tereken. Nem szeretjük, ha valaki sokat izeg-mozog.

– És így máris felbukkannak az előítéletes állítások.

– Pontosan. Például hogy a romák nemszeretnek dolgozni. Tény: a romák kö rében magas a munkanélküliség. Ezt szokták a diszkriminációval is magyarázni, holott sokkal összetettebb a probléma. A romák többsége elszigetelt környezetben él, falvakban, ahol eleve rossz a foglalkoztatottság, ehhez társul az iskoláztatás hiánya. Ezek a tényezők magyarázzák a romák munkanélküliségének úgy kétharmad részét, „csak” a fennmaradó egyharmados részt magyarázza a diszkrimináció. Magyarán: ha a munkaadónak választania kell, kit vesz fel egy munkára, a nem cigányokat részesíti előnyben.

– És ez még csak a folyamat eleje...

– A munka hiányával járó stressz ésfrusztráció beépül a lelkekbe, amit átadnak a következő generációknak is.» szülők által felmutatott kép mindennél fontosabb az első néhány évben: ekkor rögzülnek a később már nehezen legyőzhető, felülírható viselkedésminták vagy azok hiánya. Amikor gyerekek, már az iskolában felsorakoznak a nagy társadalmi versenyfutáshoz, akkor a roma gyerekek döntő többsége messze a rajtvonal mögött áll fel. Minimális az esélyük a táv végigfutására. Az első néhány évben kialakuló esélykülönbségeket még egy ideálisan működő intézményrendszer sem tudná felülírni - a magyar intézményrendszer pedig távol áll az ideálistól.

- Mivel lehetne ezen változtatni?

- Nehéz kérdés. A cigányságot sújtóproblémák nem magukban állnak, hanem láncszerűen összekapcsolódnak, és egymást erősítik. Ördögi köröket alkotnak, amelyeket az egy-egy láncszemre koncentráló programok nem képesek megbontani. Például a munkanélküliség és a mélyszegénység következtében a most felnövekvő nemzedékek jelentős hányada aluliskolázott lesz, mint a szülei, ez pedig megnehezíti, hogy kitörjenek a szegénységből. Ez a helyzet erősíti az előítéletességet, miközben az előítéletesség maga a helyzet fenntartását erősíti.

- Miben bizakodhatunk?

- Pesszimista vagyok. Az ördögi kört,a problémák láncolatát pusztán politikai akarattal nehéz feltörni. Az államszocializmus idején, amikor azt hitték, a politika mindent meg tud oldani, az 1961-es politikai bizottsági határozat kimondta, hogy munkához, lakáshoz és iskolához kell juttatni a romákat. Ennek azonban önmagában semmi eredménye nem lett volna, ha a szocializmus rejtett mechanizmusai nem segítenek. Létrejött viszont egy túlnövesztett nagyipar, hatalmas munkaerő-szükséglettel, a képzetlen munkaerő iránt is - ez valósította meg a romák teljes foglalkoztatását, nem a tudatos politikai döntés.

- Ha nem a politika, akkor mi segíthet?

- A társadalom, a gazdaság érdekeltségét kell kialakítani a helyzet változtatására. Amit a szocialista nagyipar érdekeltségéről mondtam, az jó példa lehetne erre. Sajnos arra is jó példa, hogy nem tudatos szándék hozta létre, ugyanis senki sem látta előre egy ilyen nagyipar létrejöttét, mint ahogy későbbi összeomlását sem. A változás irányait nehéz megjósolni. Ha az amerikai feketék helyzetére gondolunk az ötvenes-hatvanas években egy színes bőrű elnök akkor utópiának tűnt volna. A mai Magyarországon teljesen nyitott, hogy milyen irányban indulunk el.

- Egy bója azért már van.

- Jó lenne ezt hinni... De tudom, hogyérvekkel nagyon nehéz feloldani az előítéletes gondolkodást. Ezért nem is arra törekedtem, hogy szájbarágósan magyarázzam: rosszat tetszenek gondolni a romákról, tessék, itt a jó! Akkor érezném sikeresnek a könyvet, ha olvasói egy kicsit elgondolkodnának azon, honnan erednek a cigányokkal kapcsolatos nézeteik. Ha ez sikerült, akkor a könyv elérte a célját. De nincs sok illúzióm.

„Nem szeretjük, ha valaki sokat izeg-mozog”
„Nem szeretjük, ha valaki sokat izeg-mozog”
Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.