2003 - A tehetetlenkedések éve

Az év elején még minden szépnek és nyugodtnak ígérkezett. Ez az év az unióhoz történő csatlakozás folyamatában fontos történelmi fordulópontnak tűnt. Reméltük, hogy ennek jegyében végre kiemelkedhetünk a kisszerűségek, a nevetséges közéleti háborúskodások, a betartás örömeire építő viselkedések fogságából.

A kormány, a miniszterelnök, a kormánykoalíció pártjai (MSZP, SZDSZ) januárban még fölényesen vezették a közvélemény-kutatók listáit, úgy tűnt tehát, hogy minden feltétele adott a megfontolt belső konszolidációnak. Mégsem így történt. Olyannyira nem, hogy az év végén már egy szétzilálódott, sehová nem vezető konfliktusok tömegével megterhelt, gazdasági perspektíváit veszített közhangulatú ország nézett vissza ránk.

Januárban még 63 pont volt Medgyessy Péter miniszterelnöki alkalmassági mutatója, decemberben ez 48 pontra csökkent. László Csaba pénzügyminiszter megítélése még ennél is meredekebben hanyatlott (56-ról 38-ra). Nem ennyire gyorsan, de folyamatosan csökkent a kormány egészével való elégedettség is, s nem meglepetés, hogy 2003-ban az MSZP adatai esetében is ugyanezt a pályát láttuk kirajzolódni.

Januárban az MSZP/Fidesz-versenyfutásban - a biztos választók között - a szocialisták még 52:38-arányban vezettek, decemberben viszont már 43:48-ra változott az arány a Fidesz javára, vagyis az év végén egyértelműen a Fidesz volt az legelfogadottabb párt. Ha az év egészét aprólékosan vizsgálgatjuk, akkor több mint feltűnő, hogy mind Medgyessy Péter, mind a kormányzás, mind a szocialisták megítélésében a nyári hónapok jelentették a fordulatot. (A kormányfő június-szeptember között veszített 14 pontnyit elfogadottságából, az MSZP júliusban még 9 százalékponttal több támogatót tudhatott magáénak, mint a Fidesz, ám szeptemberben ez már éppen fordítva volt.)

Mi okozhatta ezt a meglepően gyors és nagymértékű fordulatot? Ezúttal sem lehetséges egyetlen okot felmutatni, de meg tudunk nevezni legalább hat olyan tényezőt, amely számos ponton egymást erősítve, együttesen járult hozzá e fordulathoz, s így az év alapvető karakterének kiformálódásához.

1. A lényeg abból a feloldhatatlan ellentmondásból adódott, hogy a kormánynak egyszerre kellett volna a külföldi befektetők számára is elfogadható, hiteles döntéseket produkálni, ugyanakkor ezekkel a döntésekkel lehetőleg nem bolygatni a hazai lakosság gyanakvását. Azt, amit az előző évben nagy-nagy erőfeszítésekkel és aránytalan mértékű forrásokkal sikerült lecsillapítani. A két szándék 2003-ban folyamatosan keresztezte egymást, ami a magyar gazdaság adott állapotában nem is lehetett másként.

2. 2003-ban ugyanis minden lényeges makrogazdasági mutató sokkal kedvezőtlenebbül alakult annál, mint ahogyan azt remélték. Egy ideig ugyan lehetett úgy tenni, mintha csak pillanatnyi zavarokról lenne szó, ám a forint elleni ismétlődő támadások, az árfolyammozgás kilengései, a váratlan kamatemelések, az adótábla jövőjéről szóló ellentmondásos hírek, s a fel-felröppenő kiigazítási csomagtervek előbb-utóbb meghozták a maguk a kellemetlen következményeit. Szeptemberben már a lakosság elsöprő többsége úgy vélte, hogy az ország gazdasági kilátásai sokkal rosszabbak, mint a saját háztartásuké. (Ez azért lényeges, mert a várakozások általában fordítottan alakulnak: a lakosság rendre a maga helyzetét látja borúsabbnak az országéval szemben.)

3. A kormány szinte hónapról hónapra megpróbálkozott valamiféle pozitív kommunikációs offenzívával, ám ezeket félbehagyták, vagy a visszájukra fordultak. (Se szeri, se száma az olyan öngóloknak, mint a februári Európa-terv, amiből nem sikerült kormányprogramot alkotni, a söjtöri - balul sikerült - kormányrendezvény, a többszörös szekszárdi hídavatás, a Hősök terén botrányba torkollott miniszterelnöki beszéd, és még tucatjával lehetne felidézni az év kormányzati bénázásait.)

4. Mindeközben volt éppen elég olyan botrány, amelyben a közvélemény sokkal határozottabb, egyértelmű és gyors cselekvést várt volna el. Ezek az ügyek nem feltétlenül tartoztak volna közvetlenül kormányzati hatáskörbe, ám a hosszadalmas hatósági/szervezeti tehetetlenkedések mégis az összkormányzat alkalmatlanságát támasztották alá. (A paksi üzemzavar kapcsán történt sumákolás például hét héten keresztül adott címlapsztorit az újságoknak; egész évben keresték az MTV elnökét, s végül olyan szégyenteljes megoldás született, hogy viharos gyorsasággal kellett a nehezen megtalált jelölttől megszabadulni. Számos botrány estében az elemi rendvédelmi képességek kérdőjeleződtek meg, így a Fradi-pályán történt verekedéstől a Kendermag Egyesület tüntetésén történt összecsapásokig stb.)

5. A Fidesz mindeközben stratégiát váltott, s az év során három nagyobb hullámban olyan kommunikációs rohamot szervezett a kormánnyal szemben, amelyből a megtámadottak egyszer sem tudtak sikeresen kibújni. Az év első hat hetének támadásait még valóban nem lehetett teljes komolysággal venni. Ám a nyáron, az első megszorító intézkedések megszellőztetése kapcsán a kormányzat tehetetlenül nézte, ahogyan a Fidesz Medgyessy-csomagként démonizálja mindazokat a döntési kísérleteket, amelyek minimálisan szükségesek voltak, és helyettük egyébként az ellenzéknek sem volt semmiféle alternatív javaslata.

6. A legnagyobb veszteséggel az előző évben meghirdetett korrupcióellenes politika járt. 2003-ban egyrészt kudarcba fulladt valamennyi olyan kormányzati kísérlet, amellyel a korábbi állítólagos fideszes visszaéléseket szerették volna bizonyítani. (S ezen az sem változtatott, hogy a parlamentben az említett ügyek kapcsán interpellált legfőbb ügyészt tizenegy alkalommal szavazták le a kormánypártiak.) Másrészt viszont megjelentek és napi botrányokká váltak az új berendezkedés reprezentánsainak kisebb-nagyobb ügyei.

A nyáron kitört brókerbotrány pedig alapvető lélektani fordulatot hozott, mert ezt az ügyet - legalábbis a körülötte zajló hazudozást és tehetetlenkedést - a közvélekedés már az új korszak nyakába varrta. A Kulcsár Attiláról elnevezett sikkasztási ügy nemcsak a rendszerváltás legnagyobb volumenű csalása lett, hanem a politikai osztály korruptságának szimbóluma is. A Medián augusztustól kezdve folyamatosan mérte a brókerügy társadalmi fogadtatását, az év végén a lakosság 97 százaléka hallott róla, 68 százalékuk úgy gondolta, hogy mind a két politikai oldal egyaránt érintett benne, s decemberben 78 százalék gondolta azt, hogy soha nem fog kiderülni az igazság... A brókerbotrány lett a Medgyessy-kormány Tocsik-ügye, akár tudtak erről, akár nem.

Top 10

Január 11. Az esztergomi bazilikában beiktatják hivatalába Erdő Pétert, az új esztergomi érseket, akit később, október 21-én a pápa bíborossá is avat, ezzel teljessé válik a katolikus egyház élén történt őrségváltás.

Március 18. Hazánk felkerült az iraki hadműveleteket támogató országok washingtoni listájára, s ettől a perctől kezdve - a háborús szerepünket illetően - hónapokig tartó szócsaták, belső indíttatású külpolitikai viták vették kezdetüket. Egészen június 2-ig, amikor a parlament megszavazta háromszáz magyar katona Irakba küldését.

Április 11. Szivárgást észlelnek a paksi atomerőmű kettes blokkjában. Hetekig tartó ködösítés, lényegtelenítési kísérletek után fokozatosan derül ki csak a veszély valós mérete. Április végén parlamenti meghallgatásra, május végén pedig több felelős paksi vezető leváltására is sor kerül. Az ügy csak június végén tűnik el a lapok címoldaláról.

Április 12. 42,62 százalékos részvétellel, csaknem 84 százalékos igen szavazatokkal megerősítve a magyar lakosság népszavazáson támogatta hazánk csatlakozását az Európai Unióhoz. Négy nappal később Athénban, ünnepélyes külsőségek közepette, hazánk nevében Medgyessy Péter és Kovács László aláírják a csatlakozási szerződés dokumentumait. A magyar delegációban ott van az elmúlt évtized valamennyi fontos hazai közjogi méltósága, ezzel is kifejezvén azt, hogy az egész nemzet érdekét szolgáló, történelmi jelentőségű pillanatról van szó.

Május 5. Medgyessy Péter - ígéretéhez híven - átalakítja kormányát megalakításának első évfordulóján. Az öt új tag, továbbá a - már korábban kényszerűen lebonyolított - Kiss Elemér/Kiss Péter-csere nemcsak személyi, de szerkezeti változtatásokat is sejtet. Úgy tűnik, hogy a korábbiakhoz képest sokkal erőteljesebb pártbefolyásra lehet számítani. Négy nappal később az IMF határozott bírálatban részesíti a magyar kormány gazdaságpolitikáját a fizetési mérleg hiányának aggasztó növekedése, illetőleg a magyar gazdaság versenyképességét csökkentő tényezők erősödése miatt.

Május 3o. Tömegverekedés, botrány és erőszak a Fradi-pályán. Az utolsó fordulóban a Ferencváros a saját pályáján veszíti el a bajnoki címet, s a betóduló - feldühödött és jól szervezett - szurkolók nemcsak a vendégjátékosokat, de a sajátjaikat sem kímélik. A hazai labdarúgás intézményi viszonyaira jellemző módon, a következő hónapokban összesen négy különböző, egymásnak alapvetően ellentmondó elmarasztaló határozat születik. Az erőszak minősítésén is vita folyik, holott a tévénézők százezrei "élőben" is láthatták, mi történt és mi nem.

Június 16. Emlékezetes és sokatmondó nap. Az Országgyűlés - sok hónapos és heves ellenkezések ellenére is - elfogadta a kórháztörvényt, amit a köztársasági elnök utóbb visszaküld megfontolásra. Újra elfogadják, majd újabb megtámadások után az AB semmisíti meg az év végén, december 15-én. Az év egyik állandó, túlpolitizált és átláthatatlan vitákkal tönkretett ügyét akár a 2003-as év egyik szimbólumának is tekinthetjük. Ugyanezen a napon ismeretlen tettesek úgy megverik Szász Károlyt, a PSZÁF elnökét, hogy kórházba kell szállítani. Napokon belül kiderül, hogy az évtized legnagyobb méretű botrányának, sikkasztási ügyének a kezdetét láthatjuk. Három hét múlva már a K&H Bank ellen nyomoznak, s egy hónappal később Bécsben elfogják a sikkasztási ügy névadóját, Kulcsár Attilát. Ekkor már mind a két politikai tábor reggeltől estig egymást vádolja, csak éppen a károsultak, a több mint 20 milliárd forintos ügy vesztesei hallgatnak.

A tüntetők és ellentüntetők a Kendermag Egyesület demonstrációján

Július 16. A kormányfő bejelenti, hogy 2008. január 1-jétől tervezzük bevezetni az eurót. Ugyanekkor László Csaba pénzügyminiszter vázolja a közeljövőben követendő gazdaságpolitika néhány igen kellemetlen következményét is. Az utóbbi hír kap nagyobb visszhangot.

Szeptember 24. Juhász Ferenc honvédelmi miniszter ismerteti a kormány által elfogadott haderőreform részleteit, s bejelenti, hogy 2005 nyarán szerelnek le az utolsó sorkatonák. Azaz - sok-sok fiatal örömére - hazánkban véget ér a kötelező katonai szolgálat.

Október 24. Politikai párttá alakul a Jobbik elnevezésű mozgalom.

Az írás egy olyan sorozat tizenötödik része, amely kéthetente jelentkezik, s minden darabja az 1988-tól 2008-ig terjedő két évtized egy-egy esztendejének jellegzetes történéseit és különleges helyzeteit idézi fel, illetve elemzi. A képeket Rédei Ferenc válogatta.

A tüntetők és ellentüntetők a Kendermag Egyesület demonstrációján
Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.