Makkoshotykai gyerekek az iskola udvarán - részlet a videóból

NOL

Kiindulópontunk maga a szegénység volt, amelyen keresztül megpróbáltuk bemutatni, hogyan érinti ez a cigányságot. Csak ezután próbáltuk letapogatni a magyar-roma ellentétet, vagy ahogy errefelé mondják, a „cigányok és parasztok" közötti feszültséget. Amire azonban ebben a faluban jutottunk, leginkább jó példaként említhető.

Makkoshotyka, ahol „hotykai lakosok" élnek

Sokan azt sem hiszik, hogy létezik ilyen település, egy vicc képzeletbeli falujának nevét hallják ki belőle. Pedig a Zempléni-hegység lábánál fekvő község nagyon is valóságos. Sárospatak vonzáskörzetében, csodálatos természeti környezetben fekszik. A környéken mindenki tudja, hogy a cigányok jelenléte meghatározó a település történetében, a „hotykai cigányok" híre évtizedek óta élő fogalom. Ám az itt eltöltött két nap egészen más megvilágításba helyezte a hallomásból ismert körülményeket.

Ne felejtsük el, 2009-et írunk, a gazdasági és társadalmi fejlődés itt sem múlt el nyomtalanul. Annak ellenére, hogy a munkanélküliség ezt a régiót sem kímélte - sőt, talán ebből a szempontból ez az egyik leginkább érintett terület Magyarországon - Makkoshotykán mégis pozitív példa rajzolódik ki a cigányság asszimilációját tekintve. Szerepe van ennek abban, hogy Sárospatak és vonzáskörzetében található ipari létesítmények egészen az elmúlt évekig munkát adtak, ezen kívül hatalmas szőlők veszik körül a települést és ott az erdő, ami lehetőséget adott a felemelkedésre. Az addig kis, szegényes épületekben lakó cigányok házakat vásároltak, végül beköltöztek a faluba, ma már nincs külön cigánytelep, hanem „hotykai lakosok" vannak. A helybeliekkel folytatott beszélgetésekből kiderül: itt cigányozás nincs, sokuknál a cigány vagy roma megjelölést már nem is igen használják a falubeliek. Mindez természetes folyamatként alakult így, nem volt ebben tudatosság, kormányzati elhatározás vagy döntés. Egy közösség saját lehetőségei és korlátai mellett alakította ki életét.

Harminc százalékos munkanélküliség

Vitányi Julianna polgármester először a község életéről, anyagi helyzetéről beszél: „Makkoshotyka ősi magyar település, közel ezer lakója van. Jelenleg 166 milliós költségvetésből gazdálkodunk, de csak állami pénzekkel számolhatunk, mivel a saját bevételünk elenyésző: minimális iparűzési adó, gépjárműadó-bevételek és magánszemélyek kommunális adója. Ennyiből jól működni nem lehet, ráadásul a teljes költségvetés negyven százaléka szociális jellegű kiadásra megy el, amely négymilliós kiadást jelent havonta." Megtudjuk, hogy jelenleg harminc százalékos a munkanélküliség. Több család segélyből él, néhányan közülük a szőlőbe járnak dolgozni, így nekik könnyebb az életük. Sok azonban a többgyerekes család, akiknek nehéz a helyzetük, legtöbben romák. „Észrevehető, hogy itt is tovább nő a munkanélküliség. Nagyrészt azért, mert az állami gazdaságokban megszűnt a munka, de a termelőszövetkezetekbe és a sárospataki Csepel gyárba is rengetegen jártak dolgozni, amelyek szintén bezártak. A Csepel helyén létrehozott kisebb vállalkozásokhoz viszont már nem tudtak mindannyian bekerülni." - teszi világosabbá a képet a polgármester.

A munkanélküliség itt leginkább az alacsony iskolai végzettségűeket, a képzetlen munkaerőt vagy a szakmunkásokat sújtja. Két évvel ezelőtt is legalább száz ember élt már segélyből, és bár 1993-ban még csak néhány munkanélküli akadt a községben, ez évente fokozatosan emelkedett. A változások tehát nem a rendszerváltozáshoz köthetők, a munkahely-bezárásokat tizenöt éve kezdték.

Jelenleg 130 ember él segélyből, a legújabb szabályozás szerint ebből már kiesnek az 55 éven felüliek, viszont a polgármester szerint még így is 150-200 embernek lenne szüksége munkára. Olyan vállalkozásra vagy nagyüzemre áhítoznak, ahol betanított munkásokat foglalkoztatnak, mert szerinte az itteniek leginkább igényes, kézi munkában volnának sikeresek. Most mégis a szőlő jelenti az egyetlen kiutat: „Az itt lakók a szőlőműveléshez jól értenek, de valószínűleg a gépesítés miatt már ott is kevesebb emberre van szükség. A francia és spanyol borászatok megjelenése a Hegyalján szintén rontott a helyzeten, és bár sokan oda is bekerültek, mégis attól félnek, hamarosan ott sem lesz rájuk szükség. Pedig úgy tűnik, csak a napszám vagy szőlőbérlés segítene, hogy egy család ki tudja egészíteni a jövedelmét." - említi a településen lakók megélhetésében kulcsszerepet játszó mezőgazdasági munkát.

Makkoshotykán közel ezer ember él
NOL - NOL „Tízből nyolc nem akar dolgozni"

Pocsai Ferenc református lelkész szintén kiemeli a szőlőmunka és erdőgazdálkodás fontosságát a településen lakók megélhetésében. „Ezek a cigányok mindvégig megmaradtak a szőlőmunkánál. A szőlő tizenegy hónapig ad biztos munkát, de nagyon sokan az erdőn dolgoznak, és csak néhány család akad, akik nem a legális munkavégzésből igyekeznek megélni." - mondja, majd hozzáteszi, hogy sajnálatos módon az erdőgazdálkodást óriási mértékben meghatározza, hogy a természetvédelem mit enged. Mikor kell kezdeni és befejezni a kitermelést, ami korlátok közé szorítja azokat, akik ebből próbálnak megélni. Ráadásul az erdőmunkákat már vállalkozók végzik, gyakran csak a gallyvágás marad a helybelieknek, az is csak azért, mert a vállalkozónak ez a művelet nem éri meg.

A munkanélküliséggel kapcsolatban viszont keményen fogalmaz: „Ebben a faluban nem olyan magas a munkanélküliség, közülük pedig tízből nyolc olyan, aki nem is akar dolgozni. És vannak, akiknek egy havi jövedelme több, mint az én éves jövedelmem. Ez senkinek nem szúr szemet. Akinek nem volt munkahelye, miből építkezik, miből vesz új autót? Mert ilyenek is vannak a faluban." - mondja személyes véleményét, majd az oly sokszor ismételt panaszt halljuk tőle is: „Manapság Magyarországon meg lehet élni munkából? Meg kell nézni, hogy a régióban az emberek hány százaléka nem kapja meg a minimálbért rendszeres, nyolc órai legális munkáért! Óriási hányad. Ezért nem mennek el dolgozni, vagy ha felveszik őket valahová, kirúgatják magukat, mert ami segélyből összejön, jóval több."

Makkoshotykai általános iskola
Bódisz Attila Elenyésző közmunka

A polgármestertől megkérdezzük, hogy a Monokon kitalált, „segélyt csak közmunkáért" kezdeményezésen ők is elgondolkodtak-e, hiszen akkoriban többen is csatlakozni kívántak ehhez a megoldáshoz. Egyértelmű választ kapunk. „A monoki példa itt nem merült fel. Részben egyetértek a kezdeményezéssel, de azzal, hogy az emberek emiatt ne kapjanak semmilyen segélyt, abba nem mennék bele. Családok megélhetését ne vágjuk el így, mert sokan bizony ebből élnek. Közel százötven embernek nem is tudnánk közmunkát adni. Jelenleg nyolc embert nyolc órás munkában foglalkoztatunk, van ároktisztítás, temető takarítás, hóeltakarítás, házi segítségnyújtás, például idős embereknek favágás, valamint ételkihordás." - beszél tovább a szerény megoldási lehetőségekről.

Mint mondja, Makkoshotykán önálló beruházásba sem tudnak belevágni, mert nem tudják az önerőt hozzátenni. A kultúrház felújítása is ezen csúszott el, és bár oda nem kellett önerő, az áfát meg kellett fizetni, azzal pedig ugyanott lettek volna, ahol a part szakad. Az anyagi gondok ősszel az iskolát is elérték: „Az iskolát nem tudtuk önállóan megtartani, közoktatási társulásban működtetjük. A gyerekek negyedik osztálytól Bodrogolasziba járnak bérelt busszal."

A jövővel kapcsolatban kissé borúlátó, regnálása alatt megtanulta a józan tervezés tudományát. „Vágyaink nem lehetnek, mert ahhoz pénz kell. Szeretnénk a mostani stabilitást megőrizni, néhány beruházás jó volna, például utat felújítani és persze kifizetni a segélyeket, de évről évre nehezebb minden. Szabályozással és elvonásokkal sújtják az önkormányzatokat, hiába számítunk jobbra. Az iskola kérdésében sem gondoltam, hogy idáig jutunk. Vagy van társulás, vagy nincs pénz. Kényszerhelyzetbe kerültünk, de mindez egy alkufolyamat eredménye."

...

Folytatás hamarosan, addig nézzen meg egy Tiszakarádon készült videót >>

Kapcsolódó cikkek: Kis lépés a romáknak, nagy lépés a megoldás felé | Roma asszony esete | Romasors és politika | Akik befogadtak egy pulyát... | Cigány, zsidó egyenlő?!