Két világ festője

Manapság, ha azt halljuk, egy lány Iránba ment férjhez, azt gondoljuk lopva: szegény, most aztán megszűnik egyéniségnek lenni, s legjobb esetben is csak a konyha négy falát láthatja belülről. Talán bele is borzongunk egy kicsit. Persze a valóság ennél sokkal érdekesebb.

Varga-Sinai Gizella festőnő a szocialista Magyarország helyett Iránban találta meg a művészi szabadságot, kihívást és pezsgést.

A budakeszi erdőben álmodozott az 1001 éjszaka meséinek világáról. Aztán a szerelem Iránba repítette, ahol a forradalom és a háború megkeményítette képeit. Kendőt kell hordania, mégis Perzsiában érzi magát szabadnak
A budakeszi erdőben álmodozott az 1001 éjszaka meséinek világáról. Aztán a szerelem Iránba repítette, ahol a forradalom és a háború megkeményítette képeit. Kendőt kell hordania, mégis Perzsiában érzi magát szabadnak

A Teheránig vezető út Csákváron kezdődött a háború éveiben. Itt született Gizella, s első képekként a harcok félelmetes jelenetei rögzültek emlékezetében. A művészet már Budakeszin ejtette örök fogságba, ahol 12 éves koráig élt. A budakeszi álomvilágot magával és sikereivel elégedetlen operaénekes édesapja teremtette. Ez a világ tele volt mesékkel, s a művészet iránti szeretettel. Apa és lánya a budakeszi erdőt járták: míg Gizella gombát szedett, a papa skálázott. A lány itt olvasta az 1001 éjszaka meséit, az első igazi "keleti meghívót". - Ez volt művészetem bölcsője
- mondja Gizella. Itt teremtődött meg a művészöntudata.

Gizella édesapja úgy érezte, többre hivatott. Elvágyódott Magyarországról, máshol akart szerencsét próbálni. Gizella a vasfüggöny mögötti kíváncsisággal nőtt fel, alig várta, hogy megtapasztalja a nagyvilágot. A papa sikertelen bécsi próbaéneklése után - melyre Gizella elkísérte - a lány tudta, vissza akar térni az osztrák fővárosba.

- Az igazi szerelem ekkor még az irodalomhoz fűzött - mondja Gizella. Ám a bécsi hónapok alatt egy nemzetközibb nyelvet, a képzőművészet nyelvét is elsajátítottam. Sikerült ösztöndíjjal bekerülnöm a Képzőművészeti Akadémiára.

Itt ismerkedett meg egy filmrendezést és dramaturgiát tanuló "harmonikás, bohém iráni diákkal". Érezte, egy az útjuk a szerelemben és a művészetben is, s "ha alaszkai lett volna", akkor is követné. Hamarosan összeházasodtak.

- Irán nagy kaland volt - mondja. "1967-ben érkeztünk meg férjemmel, Khosróval, s nagy energiákkal vetettük bele magunkat az iráni művészi közösség életébe. Férjem, külföldön tanult kollégái társaságában megteremtette az iráni mozi alapjait, nekem meg öt hónapon belül kiállításom volt. Megszülettek a gyerekek, akik anyanyelvi szinten beszélnek magyarul és németül is."

Gizella óriási felszabadulásnak élte meg Iránt.

"Imádtam Bécset, de az Akadémia légkörét nem szerettem, túl száraznak és kategorikusnak éreztem. Az irániak kezdettől fogva nagy hatással voltak rám. Úgy éreztem, hasonlítanak a magyarokra: kedvesek, mély érzésűek, néha kicsit linkek, néha kicsit felületesek".

Nagy idolját, Ady Endrét követve benne is felmerült a kérdés: honnan van a magyarokban ez a keletiség? Első művészi időszakában a mindennapi élet figuráit festette meg: a szürke teheráni utcán feltűnő két gyönyörű szőnyeget, vagy az utcai majomtáncoltatót.

A forradalom szétroppantotta ezt az idillt. A háború kitörése 1980-ban Bécsig űzte őket. De nem érezték jól magukat, az otthonuk akkor már Iránban volt, ahova egy év után vissza is tértek.

A forradalom és a háború művészileg is nagy változást jelentett. - Elmélyültek a dolgok, a sah ideje elég felületes kor volt - jellemzi Gizella. - Ahogy az iráni értelmiség, én is beleástam magam a perzsa irodalomba és történelembe. Nehéz időkben születnek az igazán jó művek. Azok voltak a nagyok, akik kemény korban alkottak, Camus, Thomas Mann, Brecht - mondja.

Ezt a kort rögzíti Gizella "Vak babák" sorozata. A képeket ihlető Omar Khajjám csillagász-költő verse Gizella ars poeticája is lett. "Gyönge Bábok vagyunk, s Ő tologat ide-oda az óriási Sakk Éj- s Nap-Kockáin: megtámad, kiüt s a Dobozba egyenkint visszarak." (Szabó Lőrinc fordítása). Földöntúli, már-már ijesztő őserő van ezekben a képeiben.

Erőt merítve a perzsa költészetből és történelemből, a Bécsből visszatérő Gizellában lecsendesedtek az indulatok és a kételyek. Asúr, Perszepolisz és falak sorozataiban az élet, a halál, az újjászületés hatalmas körforgása és ismétlődése kap teret.
- Ezt a keleti ember nagy méltósággal viseli, beszél róla, benne van a filozófiájában - magyarázza Gizella. - "Univerzális, és folyton átalakuló történeteket, mítoszokat, figurákat akartam megragadni. Egyetemes csendet és békét teremteni a vásznakon."

Gizella most Útleírás nevű sorozatán dolgozik, amit Magyarországon is szeretne bemutatni. - 2002-ben már volt egy kiállításom Budapesten a Dena női festőcsoporttal, amit egy barátnőmmel alapítottam. Magyarországgal ellentétben, Iránban nagyon élénk a képzőművészeti élet. A forradalom óta megduplázódott a lakosság, az ország tele fiatal energiával, és ez
a képzőművészetben is érzékelhető. Rengeteg, külföldön meggazdagodott iráni fektet a művészetbe, és megjelentek a dubai műgyűjtők is. Ott a Christie's vagy a Sotheby's aukciósházak tele vannak iráni művészekkel - magyarázza Gizella.

Egyébként a művészeti egyetemekre járók több mint fele nő, s a galériatulajdonosok 90 százaléka is nő. Gizella azt meséli, mindenki másképpen élte át azt az időszakot, amikor a kendő kötelezően a nők fejére került. - Ez is, mint annyi minden más Iránban, paradox módon ment végbe - mondja. - A sah idején a kendős, vallásos nők vidéken nem mehettek egyetemre, de a forradalom után rengetegen kezdtek el tanulni. És szerintem azokat az asszonyok, akiknek ugyan a fejükön van a kendő, de tanultak, ha vallásosak is, már nem lehet visszaszorítani a konyhába - vélekedik Gizella. - Női művésznek lenni nem nagyon más - teszi hozzá, büszkén vallva, hogy új otthonában iráni művészként fogadták be. - Nálunk, Magyarországon a globalizáció miatt vannak kényszerek, én jól érzem magam itt, aktív vagyok, és ez a fontos - mondja.

Gizella szókimondó és laza. Emögött őszinteség és mélység honol. A rögösebb, kielégítőbb utat választja. Mint mondja, "két világ béklyóját lerázva" lett festő. Erről az 1981-ben meghalt papa is tudott, bár ő sosem járt Iránban.

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.