Bakonykúti-Manhattan

Ha éppen nem lép fel a New York-i Metropolitanben, akkor Miklósa Erika operaénekesnő valószínűleg otthonában, a Fejér megyei Bakonykútiban tartózkodik. Pihenésről az ő esetében nem nagyon lehet beszélni: a világsztár asszonytornát vezet, egyesületet alapít, demonstrációt, kirándulásokat szervez.

Hetente háromszor torna a Miklósa-portán
Hetente háromszor torna a Miklósa-portán

A piros házfalon csempékkel kirakva két szó olvasható: Bakonykúti-Manhattan. Így, kötőjellel, mintha összetartoznának.

- Ez a kis falu számomra ugyanúgy a világ közepe, mint New York, a kettő együtt adja az élet teljességét - magyarázza a feliratot Miklósa Erika. - Manhattan a Metropolitan csillogását, az operavilág pezsgését jelenti, Bakonykúti a természetességet, a csendet, a harmóniát.

Miklósa Erika operaénekesnő tíz évvel ezelőtt költözött a száznégy lakosú településre.

- Az gyakran előfordul, hogy egy ismert művész a fővárosból vidékre költözik, de az már unikumnak számít, ha egy világsztár saját kezébe veszi egy kistelepülés közösségi életének megszervezését - mondja a helybeli Kreszán Valéria. - Bakonykúti ma teljesen más hangulatú település, mint egy évtizede volt. Ez pedig elsősorban Erikának köszönhető.

A 37 éves Miklósa Erika ma a legismertebb magyar operaénekesnők közé tartozik, a koloratúrszopránt jelenleg a világ egyik legjobb Éj királynőjeként tartják számon Mozart Varázsfuvolájában. Ebben a szerepben 2004 óta láthatja őt folyamatosan a New York-i Metropolitan közönsége.

- Egy kisvárosi szegény családból érkezve csöppentem bele a nemzetközi művészvilágba, ami elkápráztatott ugyan, de nem éreztem magam jól benne - mondja Miklósa Erika. - A férjemmel együtt évekig készültünk arra, hogy vidékre költözzünk, az viszont véletlen, hogy éppen Bakonykútiba kerültünk. Korábban soha nem laktam falun, de volt egy ideám arról, milyen lehet egy százfős településen élni. Abban például biztos voltam, hogy mindenkinek egyformán ki kell vennie a részét a gondokból és az örömökből. Erős és összetartó közösségről álmodoztam.

Az énekesnő belevetette magát a falu életébe. Telente, amikor a zsáktelepülést rendszeresen elzárta a külvilágtól a hó, Miklósa Erika körbejárt a faluban, felírta, hogy kinek mire van szüksége a boltból meg a patikából, aztán felhívta egy ismerősét a szomszédos Isztiméren, aki traktorral bejött érte Bakonykúti határáig, elvitte őt az első nagyobb üzletig, a bevásárlás után hazafuvarozta, az énekesnő pedig kiosztotta a megrendelt árut.

- Néhány évvel ezelőtt egy helyi tüntetést is szerveztem - meséli Miklósa Erika. - Ott álltunk a saját gyártású transzparenseinkkel a falu főterén, hogy tiltakozzunk a Várpalotáig tartó lőtéri műút kiépítése ellen. Ha ugyanis megépülne, akkor megszűnnénk zsáktelepülés lenni, és valószínűleg elveszítenénk azt a csendet, nyugalmat, ami a bakonykútiak egyik legféltettebb kincse.

Miklósa Erika most éppen a BEGY (Bakonykúti Egyesület) létrehozásán fáradozik. A helyiekből álló civil szervezetet egyebek között éppen azért alakítják meg, hogy a közösség erejével lépjenek fel minden olyan törekvés - például a közeli Inotára tervezett hulladékégető megépítése - ellen, amelyet a falu szempontjából veszélyesnek tartanak.

Az általunk megkérdezett falubeliek szerint Miklósa Erika eddigi "legnagyobb dobása" a 2003 óta működő Bakonykúti Asszonytorna Klub létrehozása volt.

- A formám megőrzése érdekében naponta mozgok, legtöbbször a falu környékén futok vagy kerékpározok - mondja az énekesnő. - Évekkel ezelőtt valaki megállított az utcán, hogy nagy kérés lenne-e részéről, ha csatlakozna hozzám. Akkor gondoltam arra, hogy valószínűleg nagy igény lenne a bakonykúti asszonyok körében a rendszeres testmozgásra, csak éppen hiányzik valaki, aki az első lépést megteszi az ügyben.

Innen már könnyen ment a dolog. A világsztár operaénekesnő által meghirdetett asszonytornán kezdetben ott volt a fél falu. Igaz, mára csak 10-15-en maradtak, ők viszont négy éve rendszeresen, hetente három alkalommal összegyűlnek tornázni a Miklósa-portán.

- Amikor az egész elkezdődött, nem tagadom, elsősorban az motivált, hogy közelebbi kapcsolatba kerülhetek egy híres emberrel - mondja a helybeli Kertész Lórántné. - De mára minden megváltozott. Az elején volt olyan bakonykúti asszony, akivel itt a tornán mutatkoztunk be egymásnak, mostanra viszont egy összetartó baráti társaság lett a csapatból. Erika személye persze ma is meghatározó, de sokat elárul, hogy akkor is összejövünk tornázni, ha neki éppen fellépése van a világ másik felén.

- A tornának köszönhetően lefogytam tíz kilót - mondja Deákné Puskás Éva, a tornaklub legidősebb tagja. - Az uramat is megpróbáltam rávenni a mozgásra, de az első három gyakorlat után közölte, hogy neki ennyi elég is volt. Egyébként valóban baráti társaság lett az asszonytornászokból: rendszeresen eljárunk az Erika fellépéseire, megünnepeljük egymás születés- és névnapját, közös kirándulásokat szervezünk.

Kertész Lórántné azt mondja: korábban nem nagyon foglalkozott a komolyzenével, de amióta ismeri Miklósa Erikát, egyre többet hallgat klasszikus zenét, sőt olyan koncertekre is eljár, amelyen az asszonytorna klub vezetője nem is lép fel.

Lóránth Zoltánt, Miklósa Erika férjét és egyben menedzserét nem lepte meg különösebben, hogy a felesége az elmúlt évtizedben a falu meghatározó közösségi emberévé vált.

- A gyerekkori barátai szerint már iskoláskorában is imádott szervezni, irányítani - mondja Lóránth Zoltán. - Úgy érzem, tíz év elég volt ahhoz, hogy a falubeliek befogadják maguk közé. Nagy szüksége van erre, mivel a falun kívül ma már mindenütt világsztárként kezelik, így nehezen tudja megkülönböztetni az őszinte és a hamis emberi reakciókat. Bakonykútiban viszont ettől nem kell tartania.

Miklósa Erika a legutóbbi születésnapjára egy fényképalbumot kapott ajándékba az asszonytorna klub tagjaitól. A fotók felidézik az elmúlt néhány év közös emlékeit. Az album mottójául az asszonyok a Kis hercegből választottak egy idézetet: "Te egyszer és mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért."

- Ez elég egyértelmű, nem? - néz rám Miklósa Erika. - Tisztában vagyok azzal, hogy a jövőben nem léphetek ki csak úgy könnyedén az életükből. De egyelőre erről szó sincs. Eddig hat hét volt a leghosszabb idő, amíg távol voltam tőlük. De akkor már nekem is nagyon hiányoztak.

Miklósa Erika
Miklósa Erika
Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.