Páholyház, importrumba

Sejthetjük, saját nevenapját igyekezett emlékezetessé tenni Krysztiniák József tánctanár, amikor - épp háromnegyed évszázaddal ezelőtt - 1932. március 19-én estére József-bált szervezett saját tánciskolájában. A mellékelt dokumentum tanúsága szerint külön erre a célra nyomtatott levelezőlappal csábította mulatságba a szívének kedves embereket. A meghívóra nemcsak a bál, illetve az egy hétre rá tartandó húsvéti locsolóest részleteit írta föl, hanem rányomtatta saját - táncost sugallóan karcsú figurájú, jól fésült - fényképét és a táncintézet címét is. Podmaniczky utca 45.

Podmaniczky utca 45., azaz MOVE palota - olvasható a meghívón. MOVE, azaz Magyar Országos Véderő Egylet - fejti meg a betűszót a feledékeny utókor. Nem más volt ez, mint Gömbös Gyula és akkori elvbarátai - köztük Bajcsy-Zsilinszky Endre - félkatonai szervezete, amely az első világháború után a diktatórikus rend mellett és az ország megcsonkítása ellen lépett fel a rendelkezésére álló minden eszközzel. 1921 októberében főszerepet játszottak a második királypuccs visszaverésében, és néhány éven át egyre csak erősödtek: száznál is több sportklub, lövészegylet, cserkészcsapat csatlakozott az országra kényszerített haderő-leszerelést ellenző szövetséghez.

Igaz, 1932 tavaszára a MOVE javarészt már elveszítette politikai befolyását. Gömbös még 1928-ban szakított a maga kreálta radikális mozgalommal, csatlakozott az egységes párthoz, és hónapok voltak csak hátra, hogy miniszterelnökké válasszák. A MOVE palotában egy időre magukra maradtak a katonáskodás iránt olthatatlan nosztalgiát tápláló egyletek, a Lövész Liga, a Labdarúgó alszövetség és a repülőosztály (Movero). A földszinten Bazsányi Béla működtette a vendéglőt, az első emeleten az országos, a másodikon a budapesti szervezet irodái kaptak helyet; a harmadikon meg ott volt Krysztiniák József tánciskolája.

Alighanem Pest legpompásabb táncterme volt ez. Igaz, jó pár saroknyira esett a Körúttól, és a Nyugati vágányaival nézett farkasszemet, de hozzá foghatót nem lehetett még egyet találni a városban. Ívelt boltozat, hatalmas belmagasság, óriási méretek, kék és vörös falak, rajtuk óegyiptomi stílusú díszítések. Alighanem mindenki elámult, aki betette ide a lábát.

No persze nem a katonás sportolóknak köszönhette a táncterem ezt a pazar külalakot. Bő évtizeddel korábban még a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy legfontosabb helyisége, a nagyszentély volt itt. S a palota sem puszta irodaház, hanem az egyesült magyar szabadkőműves mozgalom páholyháza volt. Erre a célra épült meg 1896-ban, s Ruppert Vilmos tervező - maga is szabadkőműves - gondoskodott arról, hogy ha kívülről szolidan elrejtette is a valódi célt, belül mindenben megfeleljen a mozgalom kívánalmainak. Az épület homlokzatán csak egy-két közismert szimbólum jelölte a funkciót, odabent azonban volt három szentély, két műhely, egy ebédlő a közös "vakolások" számára, egy könyvtár, játékszoba, számos hivatali helyiség és egy bérbe adható terem is. Than Mór festményei, Róth Miksa üvegablakai díszítették a házat, a nagyközönség számára fontos információk pedig még a korabeli rendőri zsebkönyvekbe is bekerültek: "munkaidő: hétköznap este 8-10".

A páholyházat a kommunista tanácskormány még a hatalomátvétel napján lefoglalta, és átadta a szakszervezeteknek. A kommün utáni zűrzavarban aztán megérkezett a MOVE, és egészen a második világháború végéig meg is tartotta az értékes ingatlant.

De nagyon előreszaladtunk az időben. Krysztiniák József 1932-ben még bálokat rendezett a harmadik emeleti, hatalmas teremben, minden hónapban megindított két új tánckurzust, szerdán és szombaton pedig össztáncot tartott. Itt a Krysztiniák állítása szerint Amerikából "általa importált" rumbát is ringhatták a résztvevők. (A kubai eredetű tánc valóban európai újdonság volt akkoriban. A szakirodalom úgy tudja, a rumba csak valamikor 1931-ben szabadult ki New Yorkból.)

De nem volt ez igazán hosszú időszak a táncmester életében. Az 1928-as címtár még nem ismeri a Krysztiniák-féle iskolát, az 1936-os telefonkönyv pedig már egy másik, Podmaniczky utca 16. alatti címen jelöli a mester lakását és intézetét. Mi több, arról is tájékoztat: a tanár és fia - a meghívót idézve: "Krysztiniák Dodó közismert bárzongorista" - akkorra Kincsesre magyarosított. A sorsukat még egy szűk évtizedig tudjuk nyomon követni. Ezen a kétségkívül könnyebben megjegyezhető néven működtette az apa a negyvenes évek közepéig a Podmaniczky utcai műintézetet, és ugyancsak Kincsesként nyitott fia tánciskolát a Wesselényi utca 73.-ban.

Ami a Podmaniczky utca 45. alatti épületet illeti, 1945-ben a Nemzeti Parasztpárt foglalta el a terézvárosi szervezete számára. Igaz, mivel ugyanekkor ismét legálissá vált a páholyélet, az első adandó alkalommal a szabadkőművesek is visszaszivárogtak. Néhány év alatt egész jól helyreállították a bombatalálatot szenvedett épületet. Épp elég jól ahhoz, hogy az 1950 júniusában megérkező ÁVO egy pillanat alatt beköltözhessen. A rendőrség aztán a legutóbbi időkig használta a páholyházat. Kiköltözésükkor, 1999-ben az előrelátó örökségvédelmi hivatal gyorsan műemlékké nyilvánította. A bontást sikerült is ezzel megakadályozni, a magánbefektető ide tervezett - a beszédes, s ha máshonnan nem, hát a Da Vinci kódból ismerős Hotel Rosslyn névvel illetett - szállodája azonban rendkívül lassan készül.

De a romos homlokzat mögött csodák csodájára máig megőrződött egy-két különlegesség. A harmadik emeleti szentély mennyezeti festését például megóvta a terembe épített brutális osztófödém. Ha egyszer helyreállítják, emlékeztet majd a szabadkőművesekre - és egy kicsit Krysztiniák József táncmesterre is, akinek tanítványai egy darabig ez alatt a pompás díszlet alatt ropták az importrumbát.

www.nol.hu/lelohely

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.