Meghosszabbított önámítás

A Művészetek Palotája idei köztéri reklámkampányában különleges „befőtteket” ígér a leendő látogatóknak, vagy ha úgy tetszik, fogyasztóknak. Az utcai plakátokon öt dunsztosüveg szerepel, melyekben a hagyományos művészeti ágak egy-egy reprezentatív tárgya látható: képkeret, balettcipő, szaxofon, mozit jelképező kivágott papírfigurák és a klasszikus zene hegedűje. A kép fölött két szó olvasható: „Élmény marad”.

A MŰPA épületének egyik szárnyában helyet kapó Ludwig Múzeum termeinek mélyén is van egy, a hirdetésen láthatóhoz hasonló „spájz”, Roman Ondák szlovák képzőművész alkotása, a „Meghosszabbított Álom”. A hasonlóság azonban formai. Az installáció polcain üvegedényekben formalinba áztatva az elmúlt négyszáz év modern művészeti tradíciójának irodalmi klasszikusai állnak.

Roman Ondák: Meghosszabbított álom, 1996
Roman Ondák: Meghosszabbított álom, 1996

Az elsőre viccesnek – vagy jó befektetésnek, hiszen az élmény maradandó - tűnő üvegekben  a „művészeti ágak” kedves csemegévé szelídülnek. Ellenben Ondák munkájában a kérdéses műveket újraértékeljük, majd vizsgáljuk, hogy kulturális identitásunkban relevánsak-e az általuk felvetett kérések.

MÛPA utcai reklámkampány
MÛPA utcai reklámkampány

Ondák művében a 20. század egyik meghatározó kulturális problémájára reagál, arra, hogy a klasszikus polgári értékrend már évtizedek óta nem tud mit kezdeni azt őt érő szociális, politikai kihívásokkal, ezért inkább vagy radikalizálódik, vagy esztétikus csemegévé válik.

Ez utóbbi felfogás képviselője a Művészetek Palotája Kft. marketingstábja által kitalált PR kampány koncepciója. A plakáton megjelenő üzenet szerint a művészet szekularizált, üvegekbe zárható tevékenység, melynek célja a puszta szórakoztatós, illúziókeltés. Ugyanis abban a pillanatban, ahogy a kulturális élmények fogyasztását egy bizonyos helyre, például egy a nevében is kitüntetett minőséget ígérő, arisztokratikus hangzású Palotába száműzzük, kivonjuk azt egy általános és mindenre érvényes gondolkodási körből – a mindennapok világából, hogy puszta árúvá vagy játékká degradáljuk. Boltban kapható, eldobható élménnyé. A MŰPA persze nem hazudik, élményeket árul, semmi többet. A kérdés csak az, hogy a Demján-féle élménybolt mellett felépül-e a Fogyasztás Csarnoka - vagy a Felsőbb Igazság Kastélya -, ahol a kötelező ideológiát is alaposan lezárt üvegekben kapjuk, hogy könnyebb legyen lenyelni?

További tranzit.hu cikkek:

A Velencei Biennálé 2007–es pályázatáról

Steina Vasulka kiállításáról

A Stan’s Café brit színházi társulatról

Gellért téri falfirkáról

 

(A szöveg a tranzit.hu felkérésre készült, mely kortárs művészeti kezdeményezést az Erste Bank Csoport támogat.)

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.