Szeplőtelen fogantatás (18)

Hetedik éve, 1998 karácsonyán kezdett sorozatunk végül a rendszerváltás egyetemi ifjúsági központú előtörténetévé vált. Az írások háromszorosára bővítve, kiegészítve könyvvé formálódtak, a Népszabadság könyvek sorozatában. Befejezésül itt Orbán Viktor politikusi startjáról írunk: a Nagy Imre és társai újratemetésekor elmondott beszédről. A búcsúztató téma tehát OV ellentmondásos bemutatkozása és az 1989. június 16-i gyászszertartás bizarr rendszerváltó története.

 

Fodor Gábor: Eldöntöttük, határozott, szókimondó beszéddel kell kirukkolni
Fodor Gábor: Eldöntöttük, határozott, szókimondó beszéddel kell kirukkolni

 

Orbán Viktor: Ebben a történetben benne van, hogyan sodródik egy magamfajta fiatal a figyelem középpontjába
Orbán Viktor: Ebben a történetben benne van, hogyan sodródik egy magamfajta fiatal a figyelem középpontjába

Orbán Viktor, a huszonötödik évét éppen csak betöltő jogász ezzel a beszéddel lépett színre. Bemutatkozása csupa megosztó ellentmondás. Magasztalás és korholás. "Orbán tüzes beszéde az eddig láthatatlan Fideszt felrajzolta a politika térképére... és harsány hangú követelése: ťKi a szovjet csapatokkal Magyarországról!Ť sokkolta Pozsgay félénk támogatóit a Nemzeti Kerekasztalnál." (Tőkés Rudolf) A példakép lengyel Adam Michnik szerint "elég nagy hiba volt hazaküldeni az oroszokat". De rögtön pontosítsunk. Beszédében OV nem parancsoló, hanem óhajtó módban fogalmazott. Remélte, hogy "olyan kormányt választhatunk magunknak, amely azonnali tárgyalásokat kezd az orosz csapatok kivonásának haladéktalan megkezdéséről". A híres, hírhedt beszédről utólag mintha találó lenne a jogi kar hajdani KISZ-titkára, Enyedi Nagy Mihály pikírt megjegyzése:

- Egyeseknek már nem az a lényeg, mi történt 1956-ban, hanem az, hogy Orbán mit mondott Nagy Imréék temetésén.

 

 

"Megbékélés, nyugalom!"

1989 a fordulat éve. A diktatúrából kikapaszkodás esztendeje. Január 28-án hangzott el Pozsgay Imre bejelentése, hogy 1956 népfelkelés volt. Megkérdőjeleződött a rendszer a létjogosultsága, hiszen addig az "ellenforradalommal" szembeni hős fellépésre épült a történelem. Áprilisban Kádár formális pártelnöki tisztség alóli felmentésével megszűnt az agonizáló Kádár-rendszer. Március 15-ét rendre a rendőrség és az ifjúság összecsapásával "ünnepelték". 1989-ben március idusa ismét piros betűs ünnep és munkaszüneti nap! Mikor eldőlt, hogy a független szervezetek ünnepségén a Fidesz nevében Orbán Viktor szónokol, hidegrázást kapott, beleborzongott: "Százezer ember előtt az ember azért meg szokott szeppenni... a térdem remegett. Jó, hogy rajtam volt az a malaclopó szürke kabát, mert ez a remegés biztosan látszott volna." (Legtöbb idézetünk a Kéri Lászlónak adott 1992-es interjúkötetből való.) A szónok OV azt kérdezte: "beszélhetünk-e nemzeti függetlenségről, amikor a Magyarországot az 1956-os forradalom után újra megszálló orosz csapatok itt állnak városainkban?" Kifejtette az egypártrendszerrel szembeni kételyeit és a bizodalmat erejükben: "Én abban hiszek, hogy mi képesek vagyunk megfosztani a pártállamot a diktatúra bevezetésének lehetőségétől." (Hát nem diktatúra volt? - P. Á.)

Az ellenzék tárgyalásokra hívta ki a szédelgő állampártot, megalakult az Ellenzéki Kerekasztal (EKA). Június 10-én megállapodott az MSZMP és az EKA a tárgyalások elkezdéséről. Nagy Imréék újratemetése előtt a párt azzal kívánta szépíteni az ellenük elkövetett justizmordot, hogy bejelenti: tárgyalnak az átalakulásról: eljött a megbékélés ideje... Az EKA ülésén Orbán Viktor kiváló politikai érzékkel tiltakozott a színjáték ellen, hiszen: "június 16-a után az egész magyar belpolitikai élet erőviszonyai... a javunkra fognak megváltozni".

Nagy Imre és mártírtársainak (ünnepélyes) újratemetését a Történelmi Igazságtétel Bizottsága (TIB) szorgalmazta és szervezte. A hatalom tartott az őt leleplező rehabilitálástól, újratemetésétől. 1956-ban már volt egy ilyen búcsúztató - akkor Rajk László és társai feküdtek a koporsókban -, és bő két hét múlva kitört a felkelés. 1956 mártírjai kivégzésük után harmincegy esztendővel juthattak nyughelyhez, fejfához. Nem csoda tehát, hogy az állambiztonsági operatív ("temetési") bizottság folyamatosan ülésezett. Május 9-én rögzítik: "Feladat a nemzeti megbékélésre, a nyugalom megőrzésére inspiráló hangvétel erősítése." Ők döntik el, hogy a Reform interjút készít az ellenzéki Szilágyi Sándorral, Hegedűs B. Andrással és az egyik özveggyel, de a belügyminiszterrel is. Az "Orosz" fedőnevű titkos megbízott interjút jelentet meg Mécs Imrével és Halda Alizzal az Unió című független lapban és kezdeményezi, hogy megbékélésre inspiráló cikkeket közöljön a Magyar Nemzet is. Eltervezik, hogy egy USA-ból NSZK-ba áttelepült emigráns személy levelet küld a Reformnak, amiben kifejti, ha konfrontáció következik be, ha az újratemetés eseményei nem a megbékélés irányába hatnak, dugába dőlhet Bush elnök tervezett budapesti látogatása. Ilyesféle információkat juttattak el a Szabad Európa Rádióhoz is. "Menedzser" kifürkészi az Amnesty International temetéssel kapcsolatos terveit, illetve "felkérés esetén képviseli a szervezetet"... A külügy értesíti az USA külügyminisztériumát, hogy a szélsőséges erők akadályozni próbálják a kegyelet megadását, ami megzavarhatja a demokratizálódást, így a magyar-amerikai kapcsolatokat is. Az amerikaiak budapesti nagykövetét, Mark Palmert egy illetékes külügyi tisztviselő próbálja rábírni, legyen a megbékélésnek is a követe - és ő lett is.

Az ellenzéki csoportokban, a TIB-ben, a Recski Szövetségben, a Politikai Foglyok Országos Szövetségében (Pofosz) stb. is dolgoztak az ügynökök. A Fideszt nem említik, pedig még az 56-os villamost is megfigyelték. Május végére elkészült a TIB szertartási terve. 12.30-kor megkondul minden magyar templom harangja. A temetésen ötperces szónoklatot tart: Vásárhelyi Miklós, a Nagy Imre-per túlélője (a TIB elnöke), Rácz Sándor, az egykori Központi Munkástanács elnöke, Mécs Imre volt halálraítélt, továbbá a recski internáltak nevében Zimányi Tibor, a külföldön élő magyarok nevében Király Béla tábornok, az '56-os Nemzetőrség főparancsnoka.

A temetés előtt a Cég feltérképezte az érintett utcák házaiban a padlások zárhatóságát. Fotósokat, ügyeletes orvosokat, mindenkit lekádereznek. Tűzszerészek vizsgálják át a koszorúkat, a ravatalt és környékét. Készenlétbe helyezik a vízágyút is... A Hősök terére 200 ezer embert, a temetőbe négyezret vártak, a (társadalmi) rendezők száma 3500, a rendőrökét, ügynökökét nem tudjuk. Volt, aki fotózott, a másik hangulatjelentést adott óránként, a harmadik az SZDSZ-t tartotta szemmel, a negyedik orvosi ügyeleti szolgálatot látott el stb.

Az előestén radikális fideszesek tüntettek a szovjet nagykövetség előtt. Jelszavaik: "Lejárt a vízum!", "Ruszkik, haza!". Vásárhelyi Miklós és Hegedűs B. András "példátlan aljasságnak" tartotta az esetet, és "radikális leninistáknak" nevezték a fiúkat (Állambiztonsági Történeti Levéltár).

 

 

Szereposztás

Az MSZMP KB méltatta Nagy Imre életútját és kifejezte óhaját, hogy a végtisztesség legyen a nemzeti megbékélés jelképe. A Fidesz választmánya erre úgy reagált, hogy összemossák "a különbséget a hóhér és az áldozat között". "Nem tartozunk hálával azért, hogy ma már működhetnek politikai szervezeteink, önmagában egyetlen politikai vezetésnek sem érdeme, hogy a demokráciát és szabad választásokat követelőkkel szemben - bár fegyverei súlyánál fogva megtehetné - nem lép fel a kínai kommunistákéhoz, Pol Potéhoz vagy éppen Rákosiéhoz hasonló módszerekkel". (Miért ne lenne érdeme? - P. Á.) Aláírók: Kövér László és Orbán Viktor.

A TIB belement, hogy a parlament és a kormány képviselői, köztük a pb-tag Németh Miklós miniszterelnök és Pozsgay Imre államminiszter koszorúzzanak, és részt vegyenek a koporsók melletti díszőrségben. Ez ellen a Fidesz tiltakozott a legélesebben. Érthetően és érthetetlenül - hiszen a temetést mégiscsak a hatalom engedélyezte - az áldozatok kivégzéséért is felelős hatalom. Sokan úgy vélik, békítésül kérték fel a Fideszt, hogy képviselőjük tartson beszédet a temetésen.

- A helyszín is állandóan változott - mondja Litván György, a "Június 16. Bizottság" tagja. - Szónokként mi csak az '56-os veteránokra gondoltunk, de Csurka István "beordított a taccsvonalról", hogy hát az ifjúság miért nem szerepel, és miért csak kommunistákat temetnek? Ezért lett a jelképes hatodik koporsó, az ifjúság képviselőjeként pedig a Fideszre gondoltunk. Így végső soron Csurkának is köszönhető Orbán Viktor szereplése.

A "pesti srácok" képviseletére tehát a Fideszt kérték fel. Választmányuk Tirts Tamás szüleinek agárdi nyaralójában jött össze. Molnár Péter: "Arról beszéltünk, hogy a Fidesz párttá váljon-e, és induljon-e a választásokon. Ekkor mondott Viktor valami olyasmit, hogy az ember a legjobb akarjon lenni abban, amit csinál. Ha ő a tudományt választaná, akkor a maga területén legkiválóbb tudóssá, ha pedig a politikát, akkor miniszterelnökké kell válnia." (Ugyanerről beszélt a temetés napján Fejtő Ferencnek is.) Agárdon döntötték el, hogy a Nagy Imre-temetésen Orbán Viktor mondja a beszédet.

Orbán: "Ebben a történetben... benne van..., hogyan sodródik egy magamfajta fiatal a figyelem középpontjába... Azzal, hogy eldőlt: én mondom a beszédet, még nem volt vége a történetnek. A választmány gyakorlatilag összerakta, hogy minek kell a beszédben szerepelnie. Nem mondatokat fogalmaztunk, hanem gondolatokat. Mindenről szavaztunk, például arról, hogy az oroszok hazaküldése szerepeljen-e vagy sem... ötletbörzeként írható le az ülés."

- Megvitattuk, hogy mennyire legyen radikális a beszéd, olyan "Nekimenjek a ruszkiknak, vagy ne?" stílusban - mondja Both Vilmos közgazdász.

- Mikor elhatároztuk, hogy fenntartásaink ellenére elmegyünk a temetésre, eldöntöttünk: határozott, szókimondó, magvas beszéddel kell kirukkolni, mert más nem meri exponálni a nyomasztó kérdéseket - idézi fel Fodor Gábor. - A gondolatmenet a Fidesz vezetőinek a közös szüleménye. Mi ekkor mérget mertünk volna venni rá, hogy hónapok alatt összedől a rendszer. A vázlattal Viktor és Kövér elvonult végső formába önteni a szöveget. Szerintem a beszéd kitűnően sikerült.

Orbán Viktor: "Nagyon sok jó gondolat vetődött fel akkor. Például az, hogy ha mi nyugati polgári demokráciát akarunk, mit keresünk a kommunista Nagy Imre temetésén... ezt a problémát valahogy fel kell oldanunk." Az, hogy az üres koporsó az övék, talán Kövér gondolata volt.

- Mivel a temetést az akkor még egyeduralkodó MSZMP-vel való megegyezés és a szovjetek hallgatólagos tudomásulvételével rendezhettük meg, megállapodtunk, hogy a temetésbe nem keverjük bele a napi politikát, nem ütünk meg olyan hangot, ami ezt az egyezséget sértené és veszélyeztetné - mondta 1999-ben a szerzőnek Vásárhelyi Miklós. - Ma már mindenki természetesnek veszi, hogy a rendszerváltás úgy történt, ahogy történt. De nem szabad elfelejteni, hogy Magyarország volt az első. Az akkori pártvezető Grósz és Fejti legélesebben ellene volt a temetésnek. A mai napig indokoltnak tartom ezt a megfontoltságot és politikai óvatosságot, mert nem volt érdekünk a helyzet kiélezése.

A Cég jelentései szerint az előkészületeket kettősség jellemezte. A családtagok, hozzátartozók, valamint a TIB a kegyeleti jellegre, a gyászra helyezte a hangsúlyt. Az ellenzék - elsősorban az SZDSZ és a Fidesz - kezdetektől fogva hangsúlyozta, hogy a temetést elsősorban politikai eseményként kezeli, és domináns volt a törekvés a hatalomellenes demonstráció szervezésére. Hosszas alku és kölcsönös kompromisszumok során alakult ki a rendezvény végső formája. Az 1986 óta politikai menekültként Angliában tartózkodó Krassó György hazatérése és fellépése gondot okozott. Ő hatalomátvételt sürgetett, nyomban kiírandó választást, röpcédulát is készíttetett, állítólag húszezer példányban. Június 15-én bejelentette: amennyiben nem kap lehetőséget a búcsúbeszédre, politikai demonstrációt szervez a Hősök terén. Mark Palmer amerikai nagykövet szerelte le.

Vajon ebben a feszült helyzetben a temetési beszédeket a politika próbálta-e cenzúrázni, vagy ezt rábízta a TIB-re? Pozsgay Imre - pb-tag, államminiszter, ma egyetemi tanár - szerint rábízta:

- Németh Miklóssal együtt tárgyaltunk Vásárhelyivel, Hegedűs B. Andrással és talán Litván Györggyel. Mi előadtuk, hogy a kormány képviselni szeretné magát a temetésen. Azóta tudom, hogy a Fidesz tiltakozott ellene. A párt részéről Grósz nagyon akarta a cenzúrát. "Állambiztonsági javaslatra" azon vitatkoztunk, hogy a Londonból hazatért Krassó György ne mondjon beszédet, mert senki sem sejtette, hogy a bomba Orbán zsebében van.

Pedig a Cég jelentette: "Orbán Viktor meglepetéserejű beszéd elmondására készül. Ki kíván térni arra, hogy az áldozatok és a gyilkosok közötti elhatárolás még mindig nem következetes."

- A beszédet mindenki beadta - mondja Litván György. - Nem cenzúráztuk, de összehangoltuk. Tartalmi kifogás egyedül Orbán Viktor beszédével kapcsolatban volt. Részben, mert élesen vetette fel a szovjet csapatok kivonulását, de az idő őt igazolta, ezáltal lett a beszéd híressé. A másik részlet, hogy durván kimondta: Nagy Imre és hívei öt koporsójához nincs közük, ezek nem az ő halottaik. Visszaemlékezésem szerint mi nem láttuk a beszédet, pedig ő is leadta, a kezemben volt, és sajnálom, hogy az Oral History Archívumban nem találtunk rá. Orbán szerint mi csak a beszéd hosszát vitattuk. Erre nem emlékszem. Vitánk után mintha szordínósabb lett volna az elhatárolódás.

Orbán: "El kell mondanom, hogy a szervezők nem állítottak cenzort... Litván György... megkérdezte, mit fogok mondani. Mondtam, ezt csak egyszer lehet előadni, ha most itt elmondom, akkor az holnap nem fog ülni... Bízzon meg bennem. Akkor csak annyit kérdezett, milyen hosszú a beszédem. Mondtam neki, hogy hét oldal. Azt válaszolta, hogy arról szó sem lehet. Mindenkinek öt perce van, s ez két oldalt jelent..."

- A temetés előtti találkozón Orbán Viktor vagy felolvasta nekünk a beszédét, vagy Litván és az én kezemben volt a szöveg - idézi fel Kende Péter történész. - A szovjet csapatkivonásról a fejünket vakargatva beszélgettünk. Feltűnő volt, hogy ez az ifjú ember harciasabb, mint nagy élettapasztalatú, netán börtönviselt, idősebb szónoktársai.

 

 

A temetés

Orbán Viktor: "Elbizonytalanodtam, mivel elég nehezen írok, különösen beszédeket. Felhívtam Kövér Lacit, aki azt válaszolta... ő nem fog még egyszer korrepetálni... Hazamentem Agárdra, mivel a családom akkor ott volt édesapámék hétvégi házában... Kaptam vacsorát, ittam egy felest, aztán nekiültem átgyúrni azt a hét oldalt. Hajnali három körül fejezhettem be... Amikor végeztem..., felszedelőzködtem, s indultam vissza a vonattal... Gárdonyig kellett gyalogolnom..., ami legalább három-négy kilométer... Felvonatoztam Pestre... Megmutattam a szöveget Gyurgyák Jánosnak, a Századvég főszerkesztőjének, aki imád textusokkal bíbelődni. Ő stilizálta a szöveget, és kisebb módosításokat is javasolt."

A fellépés előtt a szónoknak még vásárolnia kellett egy fekete nadrágot. Ennek a szára hosszú volt, amit egy kollégista társa hajtott fel neki. Fekete zakó, fekete nadrág, nyitott gallérú fehér ing, és az alacsony, szakállas, hosszú hajú fiú a kigombolt ingnyakat nem hajtotta ki.

- Van egy bizarr emlékem Orbán Viktorról, akit én csak csúti Che Guevarának hívok - mondja Elbert Márta filmrendező. - 1989. március 15-én forgattunk a Kossuth téren, ahol Kis János és Orbán Viktor beszélt. Aztán az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásain sokat találkoztunk, és a temetés előtt felhívott, hogy látni szeretné a március 15-i filmet. Kijött a stúdióba, és én megkérdeztem: mi történt, hiszen te nem szoktad megnézni magad! Azt felelte, csak arra kíváncsi, hány milliméteres legyen a szakálla június 16-án! Megdöbbentem. Tudod, nem szeretnék akkor nyugdíjas lenni, amikor te miniszterelnök leszel! - mondtam, és én még nem vagyok nyugdíjas, ő pedig már volt miniszterelnök.

A gyászszertartást Göncz Árpád '56-os elítélt nyitotta meg. Rácz Sándor, a Nagy-budapesti Munkástanács hajdani elnökének beszéde volt a legkritikusabb. Feltette a kérdést, hogy a hősök véréből fölvirágozhat-e a szabadság. Nem! Az első akadály a szovjetek jelenléte, a második a kommunista párt léte, amely "görcsösen ragaszkodik a hatalomhoz", a harmadik, hogy szétforgácsolódnak a társadalom erői. Ezért "első kötelességünk, hogy... ne millió pártba osszuk el a nemzet erejét". Kérte, énekeljék el együtt a "Boldogasszony Anyánk" című egyházi éneket...

A szónokok sorát OV zárta: "Elégedett voltam a beszéddel, de azért aggódtam egy kicsit. Inkább amiatt, hogy jó-e a fogalmazás, nem pedig az esetleges retorziók miatt... attól tartottam, hogy a beszédem nagyon ki fog lógni a sorból... De nagy szerencse, hogy volt két másik beszéd is, amelynek a végkövetkeztetése eltért ugyan az enyémtől, de voltak bennük nagyon kemény mondatok. Az egyik Zimányi Tiboré volt... Akkor nyugodtam meg igazán, amikor Rácz Sándor lépett a porondra... Ő is súlyos dolgokat mondott, csak nem sikerült olyan jól megfogalmaznia a mondandóját. Szavai valahogy elszálltak." Elénekelték.

Lássuk a "fiatalok nevében" elmondott "rendkívüli hatású és jelentőségű" Orbán-beszédet:

"Polgártársak! Az orosz megszállás és a kommunista diktatúra negyven évvel ezelőtt történt bevezetése óta a magyar nemzetnek egyszer nyílt alkalma, csak egyszer volt elegendő bátorsága és ereje ahhoz, hogy megkísérelje elérni a már 1848-ban kitűzött céljait, a nemzeti függetlenséget és a politikai szabadságot. Céljaink máig nem változtak: ma sem engedünk a '48-ból, így nem engedünk '56-ból sem.

Azok a fiatalok, akik ma az európai polgári demokrácia megvalósításáért küzdenek, két okból hajtanak fejet a kommunista Nagy Imre és társai előtt. Mi azokat az államférfiakat tiszteljük bennük, akik azonosultak a magyar társadalom akaratával; akik, hogy ezt megtehessék, képesek voltak leszámolni a szent kommunista tabukkal, azaz az orosz birodalom feltétlen szolgálatával és a párt diktatúrájával... Mi az ő sorsukból tanultuk meg, hogy a demokrácia és a kommunizmus összeegyeztethetetlenek.

Jól tudjuk, a forradalom és a megtorlások áldozatainak többsége korunkbeli, magunkfajta fiatal volt. De nem pusztán ezért érezzük magunkénak a hatodik koporsót... Valójában akkor, 1956-ban vette el tőlünk - mai fiataloktól - a jövőnket a Magyar Szocialista Munkáspárt. Ezért a hatodik koporsóban nem csupán egy legyilkolt fiatal, hanem a mi elkövetkező húsz vagy ki tudja, hány évünk is ott fekszik.

Barátaim! Mi, fiatalok... értetlenül állunk az előtt, hogy a forradalmat és annak miniszterelnökét nemrég még kórusban alázók ma váratlanul ráébrednek, hogy ők Nagy Imre reformpolitikájának folytatói. Azt sem értjük, hogy azok a párt- és állami vezetők, akik elrendelték, hogy bennünket a forradalmat meghamisító tankönyvekből oktassanak, ma szinte tülekednek, hogy - mintegy szerencsehozó talizmánként - megérinthessék ezeket a koporsókat. Mi úgy véljük, nem tartozunk hálával azért, hogy harmincegy év után eltemethetjük halottainkat, nem jár nekik köszönet azért, mert ma már működhetnek politikai szervezeteink. A magyar politikai vezetésnek nem érdeme, hogy a demokráciát a szabad választásokat követelőkkel szemben - bár fegyvereik súlyánál fogva megtehetné - nem lép fel a Pol Potéhoz, Jaruzelskiéhez, Li Pengéhez vagy Rákosiéhoz hasonló módszerekkel.

Polgártársak! ... Ha hiszünk a magunk erejében, képesek vagyunk véget vetni a kommunista diktatúrának, ha elég eltökéltek vagyunk, rászoríthatjuk az uralkodó pártot, hogy alávesse magát a szabad választásoknak. Ha nem tévesztjük szem elől '56 eszméit, olyan kormányt választhatunk magunknak, amely azonnali tárgyalásokat kezd az orosz csapatok kivonásának haladéktalan megkezdéséről... Mi nem érhetjük be a kommunista politikusok semmire sem kötelező ígéreteivel, nekünk azt kell elérnünk, hogy az uralkodó párt, ha akar, se tudjon erőszakot alkalmazni ellenünk. Csak ezen a módon kerülhetjük el az újabb koporsókat, a maihoz hasonló megkésett temetéseket.

Nagy Imre, Gimes Miklós, Losonczy Géza, Maléter Pál, Szilágyi József a magyar függetlenségért és szabadságért adták életüket. Azok a magyar fiatalok, akik előtt ezek az eszmék még ma is sérthetetlenek, meghajtják fejüket emléketek előtt. Nyugodjatok békében!"

Voltaképp azt ismételte el - rendkívüli körülmények között -, amit eddig már elmondott, vagy a Fidesz és mások is kinyilatkoztattak. "Újdonság" - már amennyire - Nagy Imréék és a kommunista hatalom nyilvános értékelése volt. A szónoklat szimbolikus jelentőségűvé válásához kellettek a kulisszák is: az újratemetés felfokozott hangulata, az idős szónoktársak mássága, a Fidesz és Orbán vagabundsága, illetlensége. Jókor volt, jó helyen. Tudatában volt - voltak -, mozgósítani csak azzal lehet, ha a kommunisták ellen beszél (és a szovjetek kivonulásáról).

(A beszéd utóéletéhez tartozik, hogy az 1993. áprilisi Fidesz-kongresszuson a Kádár-rezsimet vádoló '89-es megállapítását kiterjesztette Antall József politikájára is: "A Fidesz egy olyan generációból jött..., amelynek jövőjét a kommunisták tönkretették, és amelynek helyzetét az MDF-kormány csak tovább rontotta.")

A temetés a rendszerváltás jelképe lett. A Hősök terén összegyűlt tömeg akár akarata ellenére is részese lett a rendszerellenes tüntetésnek. A televízió egyenes adásából egy ország döbbent rá, hogy történelmi változás tanúja. Bozóki András szerint az esemény segített megszabadulni a félelemtől.

- Ahogy 1848 ifjú megtestesítője Petőfi, a rendszerváltásnak Orbán Viktor a fiatalja - fogalmazott nem kis túlzással. - Kellett valaki, aki kimondja azt, amihez még a demokratikus ellenzék tagjai is óvatosan viszonyultak. Kellett egy ilyen lökés, hogy a rendszerváltás pszichológiai szinten megtörténjen a társadalomban.

Jó lenne tudni, a többi szónok merre vette az irányt. Orbán Viktor: "Mindenki szépen a temető fele indult, én meg felültem a piros 7-esre és Kelenföldről hazadöcögtem Agárdra... Akkor még nem fogtam föl igazából, hogy milyen mély nyomokat hagytam az emberekben..."

Mély nyomok? Bátor volt, vagy koraérett, gátlástalan kezdő, (szakállhosszt is) számító szereplője a nemszeretem kommunista miniszterelnök végképp letudott búcsúztatásának? - miközben részben Nagy Imre hátán evezett be a köztudatba.

 

 

Gátlástalan, bátor vagy...?

Titkosszolgálati jelentés szerint az ünnepség idején a Műcsarnok háta mögött az SZDSZ Munkásőrség-ellenes plakátját és Nagy Imre mellszobrát árusították. Egy ismeretlen személytől a rendezők egy "Kádár moszkovita Haynau" feliratú táblát vettek el, de még a nevét sem jegyezték fel.

"Hálózati jelentések szerint néhányan ugyan tetszésüket fejezték ki Orbán Viktor... beszédét követően, de a nagy többség elítélőleg tárgyalta a megbékélést egyáltalán nem tükröző apolitikus beszéde miatt." A jelentések főleg az ő, illetve Méray Tibor sír melletti szavai alapján állították, hogy azok "nem tükrözték az elvárható önmérsékletet", sértették a kegyeleti jelleget. "A szélsőséges csoportok elképzelései nem valósultak meg, ebben szerepet játszottak az összehangolt politikai, állami és állambiztonsági elterelő, befolyásoló intézkedések, és e hatás gyakorlására reagáló nyugati diplomaták - elsősorban Mark Palmer USA-nagykövet - fellépései." A nyugati diplomaták egybehangzóan megállapították, hogy a hatalom toleranciája megfelelő volt, ugyanakkor az ellenzék nem ért el akkora sikert, mint amire számítottak. Megítélésük szerint a Hősök terén legfeljebb százezer ember lehetett, közülük néhányban ellenérzést válthatott ki, hogy a hősök névsorában köztörvényes bűnözők is szerepeltek.

- Orbán radikális kijelentései meglepőek, kellemetlenek voltak - mondta Vásárhelyi Miklós. - A szertartásnak ez volt az egyetlen momentuma, amikor kitört a taps, ami nem illik egy temetéshez. Annyira nem volt napirenden a szovjet csapatok kivonása, hogy amikor egy évvel később az új parlament megalakulásakor felvetettem, hogy be kellene jelenteni a kilépésünket a Varsói Szerződésből és kérni kellene a szovjet csapatok kivonását, az Antall-kormány a külügyi bizottság elé utalta a kérdést, ahol azzal utasították el, hogy nem időszerű.

- A beszéd politikai mestermunka. Más kérdés, hogy mennyire állja meg a helyét a történelem előtt - mondja Pozsgay Imre. - Igazi bátorságot nem igényelt, mert a szovjet csapatok kivonásáról Grósz már tárgyalt Gorbacsovval, és 1988 őszén lényegében eljutott oda, hogy a kivonás időszerű. A nép ezt nem tudta, és egy ilyen beszéd felvillanyozó hatású lehetett. Azt a mondatát, hogy a koporsót azok veszik körül, akik a történelemhamisító tankönyveket jóváhagyták, magamra vettem. A sors iróniája: többek között azért vágtak ki a miniszterségből, mert felül akartam vizsgáltatni a tankönyveket, és visszaállítani a történelmi érettségit. De neki ezt nem kellett tudnia. Kétségbevonhatatlan tény, hogy a temetés volt az első nyílt politikai tüntetés.

- Túlzásnak tartottam a temetési beszédet taktikai megfontolásból, hiszen itt voltak az oroszok - mondta Szabó Miklós történész. - Azt megtanultuk, hogy a Szovjetunióval azért vigyázni kell. - Benda Kálmán történész is megijedt OV temetési beszédétől.

- Képzavar, hogy a hatodik koporsóban a mi elkövetkező húsz évünk is ott fekszik - jegyzi meg Hegedűs István szociológus -, hiszen ha temetjük a jövőt, mit keresett ott az óriási tömeg?

- Imponált a majdnem gátlástalan magabiztosságuk - jelentette ki egyik ügyvédjük, Dornbach Alajos. - A Nagy Imre temetési beszéd nem volt bölcs, abban a helyzetben rossz hangütés volt.

- A temetési beszéd sokakat meghökkentett, de nem tudom, miért volna egy fiatal dolga a meghunyászkodás? - kérdezte másik ügyvédjük, Éliás Sára.

Orbán Viktor: "Este nagy fogadás volt Vitányi intézetében... számomra a legmegdöbbentőbb Adam Michnik reakciója volt... Adam valami olyasmit mondott..., hogy először is elég nagy hiba volt hazaküldeni az oroszokat... Tudtam, hogy ezt a pontot sokan fogják vitatni, de biztos voltam benne, ha egész Közép-Európában csak egy ember is akad, aki ezt helyeselni fogja, az Adam Michnik lesz."

Vígh Károly, ellenzéki kerekasztalbeli társuk a Magyar Nemzetben "felelőtlen és minden politikai érzéktől mentes" beszédről írt. "Sajnálatosnak tartom, hogy a Fidesz egyes hangadói - megkótyagosodva eddigi sikereiktől - valamiféle túlzott magabiztossággal és tévedhetetlennek tetszelgő magatartással lépnek fel a magyar belpolitika arénájában." Az ellenzéki szervezetek többsége is úgy vélte, a fideszesek túllőttek a célon. Jeszenszky Géza, a későbbi külügyminiszter károsnak, a pluralitást tönkretevő szóáradatnak titulálta a beszédet.

Az állambiztonság szerint számos emigráns meglepetésének adott hangot, hogy engedélyezték a végtisztesség megadását. "Mértékadó személyek úgy értékelték, hogy Orbán Viktor beszéde sértette a temetés kegyeleti jellegét, a közmegegyezésre irányuló hivatalos és ellenzéki törekvéseket." "A jövőt illetően megállapították, nagy veszélyt jelentene, ha az MSZMP a következő választásokon vereséget szenvedne, mert ez a visszarendeződést kívánó erők közvetett győzelmét jelentené." Tárgyalni kell, amihez megfelelő keretet ad az Ellenzéki Kerekasztal.

 

 

A hősök panteonja

Az évekkel később született politológusi értékelések sem mentesek az ellentmondásoktól. Debreczeni József (2002): A temetési beszéd "egy csapásra országszerte ismertté, híressé és hírhedtté teszi Orbán Viktort. Neve másnap fölkerül a világlapok címoldalára is. Példátlan politikusi start: egyetlen beszéddel, öt perc alatt... (6 perc 20 mp - P. Á.) 1989. június 16-a: a rendkívüli szerencse és a rendkívüli tehetség találkozása." Tőkés Rudolf (1998): "A közvélemény-kutatások kimutatták, hogy Orbán Viktor szenvedélyes antikommunista fellépése a Nagy Imre-temetésen ugyanolyan nyilvános ellenállást váltott ki, mint a fundamentalista Münnich Ferenc Társaság szószólójának retorikája."

Bizonyos (értelmiségi) köröket lehet, hogy foglalkoztatott - feldúlt vagy megosztott - Orbán szónoklata, de a közvéleményt nem rázta meg különösebben. Orbán Viktor ismertsége a temetést követő hónapban 33%-os volt, októberben felment 41%-ra, és év végéig lecsökkent a júliusi szintre. Épp annyi volt, mint Petrasovics Annáé (emlékszik még rá valaki?), és feleakkora sem, mint a független képviselő Király Zoltáné egész éven át. Orbán Viktor népszerűsége júliusban 57%, ami év végére lecsökkent 50%-ra - ugyanúgy alakult, mint a szónoktárs Rácz Sándoré -, és valamivel kisebb volt, mint Tamás Gáspár Miklósé. A "nagyágyúk" - Pozsgay, Németh Miklós, Szűrös Mátyás - népszerűségéről nem szólunk, így is kiderül: hátrább az agarakkal, a petőfizéssel, a világlapokkal.

A külföldi média Nagy Imréék temetéséről adott hírt és hatalomellenes, kommunistaellenes szövege miatt említette Orbán Viktort, a szovjetek "kiűzését" elvétve hozták csak szóba. A The New York Times első oldalas, terjedelmes beszámolójában a címoldalán azt a fényképet közölte, amelyen Németh Miklós, Pozsgay Imre, Szűrös Mátyás és Medgyessy Péter áll díszőrséget a ravatalnál. A lap megjegyezte: bár a kormány (a párt) négy képviselője rövid ideig díszőrséget állt Nagy Imre koporsójánál, de távoztak, mielőtt a szónokok kíméletlen ítéletet mondtak volna a kommunista pártról és a Szovjetunióról. A beszédekből a tudósítás Orbán Viktor, illetve Rácz Sándor néhány mondatát idézte. Megemlítette, hogy a baráti országok diplomatákat küldtek ugyan a temetésre, de nem nagyköveteket. Nem képviseltette magát Kína, a KNDK, Románia és Albánia. A The Washington Post szerint a temetés engedélyezése fordulópontot jelent az MSZMP-ben, amelyet ugyan 1956-ban azért hoztak létre, hogy helyreállítsa a moszkvai rendet Magyarországon, de azóta a kommunista világ leghaladóbb kormányzó pártjává vált. Az 1956-hoz kapcsolódó, máig ható szenvedélyes érzelmek és az olykor dühös szónoklatok ellenére a tömeg nyugodt maradt - jegyezte meg a tudósító, aki részleteket ismertetett Vásárhelyi Miklós, Rácz Sándor és Méray Tibor beszédéből.

Valamennyi jelentős brit napilap fényképekkel illusztrált tudósításainak főcímei kiemelték: "A Hősök terén 1956 hősei előtt tisztelgő magyarok gyászünnepséget tartottak." Címek: "Nagy Imre belép a hősök panteonjába" (The Guardian), "Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk - újjászületik Magyarország büszkesége" (Daily Mail), "Oroszok, menjetek haza - haragos magyarok tisztelegnek mártír miniszterelnökük, Nagy Imre előtt" (Daily Express). Visszatérő mozzanat csaknem valamennyi brit beszámolóban a "temetés és nemzeti újjászületés", illetve 1956 hősei és a sztálinista rendszer (nem pedig a jövő! - P. Á.) "együttes temetésének" gondolata. A The Independent Király Béla és Vásárhelyi Miklós beszédeinek rövid ismertetése után megjegyezte: a Fidesz egyik vezetőjére hárult az a feladat, hogy az előtte szólóknál nyíltabban támadja a szovjet stílusú kommunizmust. A francia lapok is rengeteg képpel, nagy terjedelmű tudósításokban számoltak be a magyar gyásznapról. A Le Figaro kiemelte Orbán Viktor megemlékezéséből a provokatív mondatot, amely szerint "56 erőfeszítései értették meg velünk, hogy a kommunizmus és a demokrácia kibékíthetetlen fogalmak". (Ez a legtöbbet idézett mondata - P. Á.)

A washingtoni külügyminisztérium rövid közleménye szerint szükség volt erre a napra Magyarország életében, hogy "az ország tovább haladhasson a szabadság útján a demokrácia felé". Az MTI-tudósító értesülése szerint ezt a mondatot később helyesbítették, a "szabadság útján" kifejezést a "reformok útján" megfogalmazással váltották fel (MTI).

A Cég augusztus 25-i jelentése szerint: Orbán Viktor a június 16-i beszéd vegyes fogadtatása miatt nem kíván indulni a választásokon. Ugyanakkor tapasztalatszerzés céljából egyéves oxfordi ösztöndíjat fogadott el, amelyet október 1-jével kezd meg (ÁBTL). Ez hamis. Szeptemberben kezdte meg kilenc hónapos tanulmányútját Oxfordban, ahol politikaelméletet tanult. A választásra készült, úgy tervezte, két hónappal előtte hazajön, hogy a kampányban részt vehessen. "Miután 26 évesen belecsöppentem a politikába, esélyem van arra, hogy országgyűlési képviselő legyek... Egyfajta politikusi pályára léptem ezzel, bár a tanári ambícióimat nem adtam föl. Nem szeretnék azonban úgy járni, hogy egyszer csak körülnézek, és azt kelljen tapasztalnom, hogy semmi máshoz nem értek, mint a politikához. Akkor járhatok úgy, mint a kommunisták, hogy mire menni kell a hatalomból, sokan azért nem mennek, mert nem értenek semmihez. Ezért megyek el most 9 hónapra" - mondta Richter Annának (1990).

Maga Orbán Viktor egy év múlva még arról nyilatkozott: "Nem én, a helyzet tette emlékezetessé azt a beszédet." Évek múlva felidézte, hogy Kis János is helytelenítette a szovjet csapatkivonás szóba hozását. "Igaza volt elméletileg, ám ha adott a lehetőség, hogy lendítsünk az eseményeken... önmagában [ennek] is lehet történelemgyorsító ereje."

Szeplőtelen - összegyűjtve. Cikksorozatunk és az írások születésének körülményeit felvillantó bevezető megtalálható honlapunk archív anyagai között: www.nepszabadsag.hu. A Szeplőtelen fogantatás sorozat könyvben is megjelent.

2005. november 12.

Orbán Viktor: Kövér Laci azt válaszolta, ő nem fog még egyszer korrepetálni
Orbán Viktor: Kövér Laci azt válaszolta, ő nem fog még egyszer korrepetálni
Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.