Előttem az elődöm élete?

Akkor most te következel, Viola! - mondja Mari, a csoportvezető, mire mindenki a 35 esztendős lányra néz. Ő egy kicsit fészkelődik még a székén, megköszörüli a torkát, aztán nagyon sóhajt: - Na szóval, párkapcsolati problémák hoztak ide, szingli vagyok, túl egy zűrös hosszabb együttélésen, aztán nős pasival volt évekig viszonyom, amiből nagyon nehezen másztam ki, utána egyedül éltem, most meg már megint egy nős férfival kezdtem... pedig megfogadtam, hogy soha többé.... és annyira vágynék normális kapcsolatra, családra, gyerekekre.

 

Van, aki
Van, aki "érezni" szeretne megtanulni a csoport segítségével

 

Magyarországon öt éve használják Bert Hellinger német pszichoterapeuta módszerét: hétvégenként 15-30 fõs csoportokban fogadják a jelentkezõket, akik nem ismerik egymást
Magyarországon öt éve használják Bert Hellinger német pszichoterapeuta módszerét: hétvégenként 15-30 fõs csoportokban fogadják a jelentkezõket, akik nem ismerik egymást

 

 

- Volt nehéz sorsú a családodban? - kérdezi Mari.

- Talán a nagymamám. Nem szerette a nagyapámat, aki sokat gyötörte, és gyakran megalázta őt. Igen, a nagymamám sokat szenvedett - válaszolja Viola.

- Felállítjuk őket - így Mari. Viola erre kiválaszt a jelenlévők közül néhány szereplőt a családtagjai megszemélyesítésére. Először édesanyját, édesapját és saját magát helyettesíti be, aztán a nagyszülők is "színre lépnek".

A belvárosi épület nagy termében húszan ülnek körben a székeken. Viola életének szereplői középen sorakoznak fel, először egy vonalban, aztán Viola - érzéseire hagyatkozva - elrendezi őket. Édesanyját és édesapját egymással szembe állítja, azt a szereplőt pedig, aki őt képviseli, kettőjük oldalvonalában, feléjük fordulva helyezi el. Aztán kilép a "képből", visszaül a körbe, a többiek közé. Hirtelen nagy csend lesz, minden szempár a szereplőkre szegeződik. Ők pedig mozdulnak.

Viola "anyja" távolodni kezd a "férjétől", eközben a Violát alakító lány az "apja" mellé lép. Amikor mindenki megtalálja a helyét, Mari újabb családtagokat szólít a képbe, az apai nagyapát és nagymamát, akikről a bevezető beszélgetésben Viola mesélt. Az apafigura mögé állítja fel a nagyapát, szorosan mellé pedig a nagymamát. Az "apa" ebben a pillanatban megrezzen, előredől, ösztönösen előrébb lép, szinte menekülne, mint akit nagyon eltaszít valami. A nagymamát megszemélyesítő hölgy pedig szemmel láthatóan rosszul van, borzong, becsukja a szemét, nagyokat sóhajt, úgy néz ki, mint aki mindjárt elájul.

Mari ekkor megkéri a szereplőket, meséljenek az érzéseikről, agyalni, spekulálni, helyzetet elemezni tilos, csupán a zsigeri érzések fontosak, a megszemélyesített családtagok viszonyáról az árulkodik, ha a megszemélyesítő fázik, borzong, melege lesz, zsibbad az egyik karja, vonzza, taszítja valaki személye. A Hellinger-féle családterápia ugyanis azon alapszik, hogy a testi-lelki bajainkért nem csupán a saját életünkben bekövetkezett események okolhatók, nagyon úgy tűnik, mintha sorsunkat családtagjaink sorsa is formálná.

Bert Hellinger német pszichoterapeuta azt vallja, hogy létezik egy "közös családi lélek", egy olyan családi energiamező, amely sokszor meghatározóan irányítja az egyes emberek életét. Ebben az energiamezőben szigorú törvények uralkodnak, s ezek olykor generációkon keresztül negatív hatással lehetnek a család tagjaira. Azaz, ha egy családtagnak nehéz sors jutott, akkor akadhat olyan a családban, aki - akár generációkkal később is - öntudatlanul megismétli, folytatja ezt a sorsot, követi anyját, apját, nagyanyját, nagyapját stb. betegségbe, halálba, netán vezekel helyette a bűneiért.

Hellinger a múlt század nyolcvanas éveiben dolgozta ki módszerét, egyebek mellett a pszichoanalízis, a családterápia, a hipnózis működési szabályait alaposan tanulmányozva, valamint számos páciense esetét elemezve. Végül létrehozott egy olyan új családterápiás módszert, amely túllépett a hagyományos pszichológia fogalmi rendszerein, valójában számos megmagyarázhatatlan eleme volt, mégis működött. A szakma eleinte persze kiátkozta, kóklernek nevezte, a családfelállítás nevű módszer azonban terjedni kezdett. Hellinger a kilencvenes években látványos sikereket ért el szerte Németországban, az ezredforduló után pedig már az egész világon elismerték és használták, amit kitalált. Így a családfelállítás hozzánk is eljutott.

Dr. Angster Mária pszichológus, pszichoterapeuta - azaz Mari, a csoportvezető - például öt éve "gyógyít" Hellinger módszerével. Hétvégenként 15-30 fős csoportokban fogadja a jelentkezőket, akik nem ismerik egymást, zömében vadidegen emberek kerülnek össze.

- Ez nem valamiféle pszichológiai csodamódszer, inkább kiegészítője a hivatalos terápiáknak, egyfajta hatékony megoldás régóta megoldatlan problémákra - mondja a csoportvezető terapeuta. - Ahhoz pedig, hogy működjön, kell a probléma szorítása, ami komoly energiákat szabadít fel az emberben.

Hellinger azt állítja, három fontos törvény uralkodik egy-egy családon belül: az első az odatartozás joga. Az öngyilkosságot elkövető nagypapa, akinek a halálát kegyeletből, szégyenből balesetként mesélik, vagy egy kitagadott családtag - ha akarjuk, ha nem, ha tudunk róla, ha nem - mind-mind lenyomatot hagynak az emlékképeinkben.

A második törvény azt mondja ki: minden családtag csak a saját helyén élhet jó életet. Azaz egy gyerek nem pótolhat társat a szülője mellett, ugyanígy nem gyámkodhat apja vagy anyja felett, és nem teheti jóvá a nagyszülei hibáit sem. Egy gyerek nem vonódhat bele látszólag egyenrangúként a "nagyok" életébe, kapcsolatai rendezésébe, mert akkor elhagyná a saját helyét, és generációs létrafokokkal ugrana feljebb. A megfelelő hely ugyanígy elengedhetetlen vízszintes irányban is, fontos a testvérek valós sora. Hellinger szerint zűr keletkezhet abból is, ha egy családban eltitkolnak egy korán meghalt elsőszülöttet, mert így a később érkezett testvérei nem a saját helyükön élnek, hiszen aki valójában csak a második, elsőnek hiszi magát, és így tovább. De fontos a meghatározó szerelmi kapcsolatok sorrendje is valakinek az életében - egy második feleség az elsőnek köszönheti a boldogságát, mert ha az a kapcsolat nem fut zátonyra, nem ő lenne egy pár a férjével.

A harmadik, azaz kiegyenlítődés törvénye pedig arról szól, hogy ha valakivel életbevágóan rossz történt a családban, akkor azt egy-két generációval később egy másik családtag magára veheti, mintha átvállalná a sorscsapást, betegséget, netán vezekelne egy elődje rossz tettéért.

Bert Hellingernek meggyőződése, hogy akinek rossz a viszonya a szüleivel, akinek kudarcba fulladnak a kapcsolatai, netán valamiféle függőség tartja fogva, betegségbe menekül, avagy nem tud szabadulni régi gyerekkori lelki sebeitől, annak valamikor felborult a családjában a rend, megsérült a három törvény egyike.

- Rengeteg a visszajelzésem - meséli Angster Mária. - Többször is előfordul, hogy a család felállítása közepette kiderült, valamiféle titok határozza meg a családtagok egymáshoz való viszonyát. Előkerült így már testvér, akiről a páciensem korábban nem is tudott, de kiderült már az is, hogy az apa korábbi fontos kapcsolatát pótolja érzelmileg a gyerekéhez fűződő viszonya. Volt, hogy egy mama azután jött el hozzám, miután a fia a csoportban átéltek alapján kérdőre vonta őt, vajon miért nem beszélt addig a halva született testvéréről. Kíváncsi lett, hogyan derítettük ki féltve őrzött titkát. Szerencsére a szakma nagy része elfogadja és szívesen beépíti az adott beteg pszichoterápiájába ezt a módszert. Én például szívesen veszem, ha az a kolléga, aki elküldi a páciensét hozzám, maga is részt vesz a csoportfoglalkozáson, és személyesen értékeli a látottakat. Sokan élnek is vele.

Hellinger 2002-ben találkozott öszsze egy tudományos konferencián Rupert Sheldrake angol biológussal. Ekkor derült ki számára, hogy amit ő közös családi léleknek, családi energiamezőnek nevez, azt Sheldrake is valószínűsíti, legfeljebb ő összetartozó élőlények között létező, láthatatlan energiamezőnek, azaz morfogenetikus mezőknek hívja. Akkorra számos kísérlet igazolta az elméletét: például tengeralattjáróval a partoktól messze elvitt anyanyúl teste azonnal, műszerekkel mérhető értékekkel reagál, amikor messze tőle megölik a kicsinyeit. Egy másik országba, idegen városba, idegen lakásba elvitt kutya abban a pillanatban az ajtó elé ül és várni kezdi a gazdáját, amikor az véletlenszerű kocsikázás után, egyszer csak úgy dönt, hogy visszafordul, és visszamegy a kutyájához.

- Van, aki "érezni" szeretne megtanulni a csoport segítségével - mondja Angster Mária. - Először mások érzéseit próbálja átélni, elvégre ilyenkor kisebb a rizikó. Amikor a csoportban valaki kiválasztja őt az egyik családtagja megszemélyesítésére, alkalma nyílik egy kész helyzetbe, egy kész konfliktusba bújni, amely automatikus zsigeri érzésekre kényszeríti, ebből a tapasztalásából aztán később komoly lépéseket tehet az önismeret felé is. Mindegy, hogy nevezzük ezt az energiát, ami az emberek között hat, morfogenetikus mezőnek vagy családi léleknek, egy biztos: Hellinger módszere bármikor megismételhető, bármilyen körülmények között, még akkor is működik, ha a színjáték résztvevői nem is tudják, kit személyesítenek meg. Hellinger ezért azt szokta mondani: mivel egyelőre nem tudjuk pontosan leírni, hogyan mozog az energia a családtagok között, csak azt tehetjük, hogy alázattal fejet hajtunk, és elfogadjuk a lehetőséget.

A Viola családtagjait megszemélyesítők eközben már elfoglalták végleges helyüket. Most Viola visszalép a "képbe", az őt helyettesítő csoporttag ekkor kimegy a körből. Viola szeméből potyognak a könnyek, de zokog a nagymamáját megszemélyesítő hölgy is - ilyen érzelmeket nem lehet imitálni, megjátszani. (Amikor később a szünetben erről kérdezem, csak széttárja a karjait, és annyit mond: nem tudom megmagyarázni, mi történt. Fájdalmat éreztem, nagyon szenvedtem, ömlöttek a könynyeim. Olyan érzés volt, mintha tényleg én lennék Viola nagymamája.)

Már csak a záró rituálé van hátra, Viola meghajol a családja előtt, kimondja érzéseit, sír, megöleli a családtagjait, egyfajta feloldozás ez, megvan a konklúzió is: Viola eddig nagymamája nehéz sorsa miatt haragudott a nagypapájára, és rajta keresztül az összes férfira, nagy valószínűséggel ezért választott mindig olyanokat, akik mellett alkalma sem volt elköteleződni, nehogy ő is kiszolgáltatott helyzetbe kerüljön.

- Amikor jelentkeztem a csoportba, sokat agyaltam, hogy vajon mi fog kijönni - mondja a lány immár a szünetben. - Bevallom, nagyon megrázott, amit láttam, olyan ez, mint egy képregény, mint egy tabló. Itt marad bennem, soha ennyire világosan nem láttam még magamat, a rossz döntéseimet, a felelősségemet a sorsomért. Azt hiszem, ez majd segít elfogadnom azt, ami eddig velem történt. Megértettem, hogy bizonyos leckéket mindaddig újra és újra megkapunk az életben, amíg össze nem szedjük magunkat arra, hogy megoldjuk.

Németországban egy évvel ezelőtt készült el az első hivatalos felmérés Hellinger családterápiás módszerének eredményességéről, ami azt mutatta ki: a családfelállításon részt vevők 78 százaléka életének határozott pozitív változásáról, javulásáról számolt be.

Mari, azaz dr. Angster Mária
Mari, azaz dr. Angster Mária
Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.