Szarvashibák és szarvasgombák

Még azon sem csodálkoznék, ha valaki azt állítaná, hogy a szarvasgombáknak igenis van szarvuk. Jó, jó, nem kell mosolyogni, azért ez nem annyira egyértelmű. Velük kapcsolatban ugyanis misztikus legendák, jókora félreértések, vicces hiedelmek keringenek a köztudatban, úgyhogy sohasem lehet tudni...

Az 1900-as évek elején Franciaországban is malacokkal keresték a szarvasgombát
Az 1900-as évek elején Franciaországban is malacokkal keresték a szarvasgombát

Ebmellény kiképzett keresõkutyák számára
Ebmellény kiképzett keresõkutyák számára

Hogy mást ne mondjak, általános vélekedés szerint egy-két emberes példány megalapozhatja jövőnket, manapság szarvasgombát keresni olyasmi, mint annak idején a vadnyugat biztató szegleteiben aranyat ásni. Akik egy kicsit utánaszagoltak a kérdésnek, ilyenkor szokták elővenni az isztriai Motovun városkában élő Zigante úr esetét, aki 1999. október 2-án egy 1320 grammos isztriai szarvasgombát kapirgált ki a földből, márpedig ennek a kapitális példánynak az értéke egy kisebb autóéval volt csereszabatos. Miként az a körülbelül egymillió forintot érő, majdnem egykilós darab is, amely meg nem erősített, újságban megjelent hírek szerint tavaly decemberben egy előkelő londoni étterem konyháján a szakács hibájából megpenészedett. Csak érdekességképpen: a csodagombának szabályos temetést rendeztek, a szakácsot, Andy Needhamet meg alighanem örökre száműzték valamennyi angol konyhából. Ha pedig a szarvasgomba kapcsán nem Zigante úr mérhetetlen szerencséjén vagy az Angliában tönkrement óriás példányon álmélkodnak az emberek, akkor viszont a Környezetgazdálkodási Intézet néhány korábbi vezetőjének több százezer forintos szarvasgomba-vacsoráit idézik. Azt már csak a valóban tájékozottak tudják: néhány éve megalakult az Első Magyar Szarvasgombász Egyesület, amely egyébként Fekete gyémánt címmel folyóiratot is kiad. Mivel mind többen érdeklődnek e föld alatt élő gombafajta iránt, ideje eloszlatni néhány félreértést, helyére tenni egynémely, a szarvasgombáról szóló kancsal legendát.

A szarvasgomba bizonyos fák, egyebek mellett a tölgyek, a nagylevelű hárs, gyertyán, feketefenyő gyökereivel szimbiózisban él 10-30 centiméterrel a föld alatt, ebből következően igencsak nehéz megtalálni.

Nekünk.

Nem így, mondjuk az őzeknek, a mókusoknak, kivált a szarvasbikáknak, akik állítólag bőgés előtt izgatottan túrják a földet, keresik az egyébként róluk elnevezett gombafajt, mert ösztönösen tudják róla: látványosan fokozza a szerelmi kedvet. Könnyen megtalálják, és kitúrják a földből a nőstény disznók is, ezért régebben velük kerestették a gombászok, igaz, disznó a gombatelepen egyenlő a porcelánboltba tévedt elefánttal, és mivel a malacot nem lehet rávenni a kecsesebb munkára, ezért sokszor az általa kitúrt gomba is áldozatul esik a vadászatnak. Mostanában leginkább kiképzett kutyákkal keresik a szarvasgombát, a kutya illedelmes, ő csupán jelez, nem ront rá mohón a kincsre, a kereséshez tehát ideális társ.

A szarvasgombával kapcsolatban azt sem árt tudni, hogy nem csupán erdei állatok, izgalmi állapotban lévő szarvasok, disznólkodásra készülődő disznók és úrhatnám kisgazda politikusok fedezték fel értékeit. Már az ókori Mezopotámiában, a Római Birodalomban is szívesen fogyasztották, aztán egy időre mintha eltűnt volna, majd a XIV. században bukkant fel ismét. Az Avignonba költöző pápák, később királyok, hercegek, grófok kedvenc csemegéje volt. Bornemissza Anna 1680-ban megjelent szakácskönyvében is olvashatunk róla, Mátyás király idejében, a főúri lakomákon kimondottan kedvelték, a történelmi Magyarország pedig Európa fő szarvasgomba-lelőhelye volt. Ekkor nálunk egy időre megfeledkeztek róla, az ötvenes években kezdték ismét keresni.

Magyarországon több mint százhúsz szarvasgombafaj található, ebből csak körülbelül tíznek van gasztronómiai értéke. Itt elsősorban a nyári és a téli szarvasgomba gyakori, valamint a homoki szarvasgomba, amely hungarikum: nálunk főleg az Alföld homokos, akácos területein terem, íze egyébként édes, elsősorban cukrászok használják.

Ha már itt tartunk: azok kedvéért, akik csak a tárgykör legendáit ismerik, nem árt elmondani, hogy a szarvasgomba markáns zamatú fűszergomba. Azaz nem arra való, hogy az ember súlyos olajokban, nehéz zsírokban kirántsa, netán zaftos pörköltet készítsen belőle, aztán két pofára tömje magába. Az igazi ínyencek egy mandolin nevű, kicsi uborkagyaluhoz hasonlító szerszámmal hártyavékony szeleteket hasítanak a testéből, és mintegy finoman megpermetezik velük az ételt. Amikor az ember először ízleli, többnyire csalódik. Túl nagy a várakozás vele szemben, arról nem beszélve, hogy az amatőr kóstoló eleinte nem tud különbséget tenni szarvasgomba és szarvasgomba (szarvasgomba és lapulevél...) között, de ez rendben is van, kezdő borfogyasztó számára például az üzemanyagkannából kimért Tablettás téboly fantázianevű vegyület, valamint egy pohárka 1787-es Chateau d'Yquem Sauternes között sincs lényegi különbség.

Mifelénk mostanában nagy a felindulás a szarvasgombákkal kapcsolatban. Maguk előtt harci disznókat, kiképzett keresőkutyákat terelgető kincsvadászok járják és túrják az erdőket a könnyű meggazdagodás reményében. Márpedig a szarvasgombászok szerint ez nagy baj, a lelkes és pénzsóvár amatőrök ugyanis széttúrják az élőhelyeket, fölszedik az éretlen gombákat is, összerombolják a génbankokat, végeredményben az orvvadászokhoz és az orvhalászokhoz hasonlóan kifosztják az erdőket. Ennek próbál gátat szabni az Első Magyar Szarvasgombász Egyesület és a Magyar Szarvasgombász Szövetség törvénytervezete, amely szerint éppúgy, mint a vadászat vagy a halászat esetében, a szarvasgombászatot is engedélykötelessé tennék. Pontosan meghatároznák, ki, mikor, hol, milyen ismeretek és engedélyek birtokában keresgélhet. Addig pedig leghelyesebb, ha az érdeklődők a Nagycsarnokban szerzik be az árut, ami a közhiedelemmel ellentétben - mivel csak kevés kell belőle - nem megfizethetetlen. Ha pedig valaki türelmes, vásároljon olyan facsemetéket, amelyek gyökerét éppen abból a célból oltották be szarvasgombával, hogy ha valaki termeszteni szeretné, a dolog egyszerűbb legyen.

A közelmúlt szarvasgombával kapcsolatos legnagyobb eseménye, hogy az elmúlt hetekben megalakult a Közép-európai Szarvasgomba Lovagrend. Horvát, erdélyi, szlovák és szlovén tagjai vannak, és persze magyarok, akik valóban értenek a szarvasgombához, és nem csupán a meggazdagodás reményében gyűjtik, vagy jól fésült sznobizmusból kóstolgatják azt. A lovagrend a nagymester, Pósfai Zoltán vezetésével még sorait rendezgeti, de nemsokára megkezdődik az a munka, amelyet Szemere László és dr. Hollós László útmutatásai nyomán végeznek majd - nevezett urakat egyébként a föld alatti gombák tudósai sorában a világ tíz legjobbja között jegyzik. Szakmai találkozókat szerveznek, igyekeznek életre segíteni az egyesület törvényjavaslatát, népszerűsítik és védik a szarvasgombát. Igyekeznek az érdeklődőknek mindent elmondani, hogy eloszlassák a félreértéseket, és egy kicsit letörjék a túl magabiztos, botcsinálta szarvasgombászok szarvát.

Illatáról is felismerhetõ a szarvasgomba
Illatáról is felismerhetõ a szarvasgomba
Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.