Három huszonéves külföldi fiatalt kérdeztem Magyarországról és az 1956-os forradalomról: az olasz Federica Granatit, az angol Bryn Watkinst és a székely Hátszegi Zsoltot. Mind a hárman az Európai Önkéntes Szolgálat elnevezésű program keretében dolgoznak Magyarországon.

Huszadikán, amikor a Merkúr a Skorpióba lép, ön találkozik a kaposvári cukorgyárban egy keresztes viperával, aki finnyákolja a melaszt. Mutasson megértést, hallgassa meg, amint a vipera álmodozva arról beszél, hogy hajdanán a kandiscukor mennyivel jobb volt; a vipera nem szereti, ha letromfolják, bárdolatlan kifejezésekkel illetik, azt pedig különösen utálja, ha fejszével kergeti őt a portás.

Úgy tűnik, egyszer az anyai, máskor az apai DNS-kópiák kerekednek felül a szülői gének kötélhúzásában. A meglepő eredmény arra is rávilágíthat, mi, emberek miért hasonlítunk bizonyos életszakaszban inkább édesanyánkra, egy másik életperiódusban pedig inkább édesapánkra.

Soha ne rakd saját pénzed a show-ba! Ez a mondat egy öreg színházi róka szájából hangzik el egy Broadway-musicalben.

Tavaszi Tárlat című új regényében Spiró György középkorú műszaki embert választ hőséül, aki 1956 forradalmi napjait operáció miatt kórházban tölti. Ennek ellenére 1957 elején az a veszély fenyegeti, hogy egy megtorló koncepciós per vádlottja lehet...