Lelopták a cserepet a tanya tetejéről. Leszedték és elhordták a szarufákat is. Egy körtefától nem tudtak közel tolatni a házhoz, ezért levágták a fél oldalát.

Az az ember érzése, hogy elszabadult a pokol. A kivégzések a kegyetlenség, a békés közkasszafúrások a pofátlanság új dimenziójával szembesítenek.

Több százezer idős ember szembesül napról napra a megélhetési bűnözés sértetti szerepével (magyarul meglopják őket).

Megítélésem szerint tehát a polgári alkotmányosság magyar története a különféle, önmagukban is erős tartalmak egymás hatását felerősítő erejével indult. A tartalmak azóta is élnek, politikai kultúránk szerves részei.

Egyik kritikusomnak az „ablakaim”, mint írta, amelyeken át a történelemre és az emberi történetekre nézek, a reneszánsz festő Leon Battista Alberti módszerét juttatják eszébe, s idézi a festő-teoretikust: „Mindenekelőtt oda, ahová festenem kell, rajzolok egy derékszögű négyszöget, amelyet úgy tekintek, mint egy nyitott ablakot, amelyen keresztül szemlélem, amit oda fogok festeni.